Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-15 / 191. szám

1984. augusztus 15., szerda Somogyi Néplap 3 MAGUNKÉRT VÁLLALJUK Határjáráson — aratás után Az összefogás szép példája — Átmenet a csúcsok között összehívja a faluiból el- izármazott diplomásokat az egyik község. Azon a napon, amlilkor a kiis település fel­szabadulásának 40. évfordu­lóját ünnepük, végigjárják a vendégekkel az utcákat, megnézik, mennyit fejlődtek a négy évtized alatt, majd leülnek és megbeszélik, hol milyen új létesítményeket kellene építeni a következő évtizedekben a helység ará­nyos fejlődése érdekében. Vagyis elkészítik szülőhelyük távlati' fejlesztési koncepció­ját, amelynek realizálásában minden bizonnyal részt vesz­nek a Pestre és más váro­sokba elszármazott földiek is .. .. Ilyen vagy ehhez hasonló híreket olvasunk szinte mindennap a kongresszusi és felszabadulási munka verseny jegyében fogant község- és városgazdagító vállalásokban. Van, ahol új éttermet avat­nak a jubileumi ünnepen, van. ahol öregek napközi ott­honát vagy emlékparkot, esetleg új telefoniközpontot — áttekinthetetlenül változatos kéip tárul elénk. De a cél, a mozgató rugó mindenütt azonos: a saját falujukért, kerületükért, városukért, a jobb, a kultóráltaibb életkö­rülményeikért születik meg münden felajánlás. A legfontosabb persze mégiscsak az anyagi terme­lés szférája, hiszen enélkül elképzelhetetlen az élet fo­lyamatossága és megújulása. Nem lehet tehát véletlennek tekinteni, hogy ezúttal is az ipari, mezőgazdaságii üze­mék, kutató intézetek stb. a munlkabelyek mozdultak meg először, a mozgalom onnan terjedt a községékre tovább. A Tv-híradő még június 29-én adott hírt a veszpré­mi szénbányák, a Medicor művek, a nagyrédei szőlős- kert dolgozóinak vállalásá­ról. Ügy véljük, a vállalati központok, telephelyek cí­me — a veszprémi szénbá­nyák, a Dunántúl közepén ta­lálható, Nagyréde Heves me­gyében, a Medicor pedig gyáregységeivel Budapesten és az ország több megyéjé­ben is illetékes — meggyő­zően dokumentálta, hogy ezt a nagy mozgalmat nem „fent” szervezték, hanem az ország több pontján egy­szerre alulról kezdeményez­ték. Már ebben a tényben is kifejeződik a mai, megújuló szocialista munkaverseny egyik legszembeötlőbb voná­sa — a minisztertanács és a SZOT múlt évi ajánlásához híven —: az üzem, tsz, ku­tatóintézet stb., vagyis a munkahely konkrét gazdasá­gi feladataihoz kötődik min­den felajánlás. S többnyire a második félév tennivalóira alapoznak, amelyet minde­nütt ismernék. A kezdemé­nyezők csak akikor fordul­nak versenyfelhívással a töbtoé-kevéslbé azonos profilú gazdasági egységek dolgozói­hoz, ha ők is hasonló teen­dőkkel vannak elfoglalva, ha közös nevezőre alakíthatók, ténylegesen összemérhetők a vállalások. Egyébként nem jellemzőek az ilyen kihívá­sok. Már csak azért sem, mert van olyan gyár is, amely még a kongresszusi, felszabadulási munkaverseny előtt olyan feszes tervet dol­gozott ki magának, amelyet szinte lehetetlen túlteljesíte­ni. A minap tudtuk meg például a Tv-ihíiradőból, hogy van olyan gyárunk is, amely termékeinék 90 százalékát exportálja. Mint a vállalat vezetője elmondotta, a mai gazdasági szabályozók nem méltányolják azt az óriási erőfeszítést, amely e szám mögött rejlik. A vezérigaz­gató szavaihoz hozzátehet­jük: a munkaverseny érté­kelésénél viszont messzeme­nően elismerik, még akkor is, ha a gyár dolgozói nem tesznek az export vonatko­zásában újabb — s nyilván irreális felajánlást. Bár nem új vonás, mégis Új helyzetet teremt a mun­kaverseny számára az a tény, hogy a gazdaságirá­nyítás további korszerűsíté­sének küszöbén bontakozik ki. Akkor, amikor — vár­hatóan — több pénz marad a vállalatoknál. Ha pedig több marad, akkor érzékel­hetőbbé válik, hogy milyen anyagi előnyökkel — ne fél­jünk kimondani — haszon­nal jár e mozgalom sikere. Valószínűleg ennek a fejle­ménynek is része van ab­ban, hogy a gazdasági veze­tők mind jobban megbecsü­lik és magasabbra értékelik a dolgozók kezdeményezése­it, s a többségük ma már bőkezűbben jutalmaz, mint azelőtt. A MÁV vezetői pél­dául 30 ezer forintot ígér­nék a legjelesebb csoport tagjainak — harmincezer fo­rintos személyenkénti mun­kaverseny jutalmakról ko­rábban nem hallottunk. Továbbá új vonás: a vál­lalások ma már egyértel­műen azt tükrözik, hogy gazdasági fejlődésünk az in­tenzív szakaszhoz érkezett. Ennél fogva nem a mennyi­ségi felajánlások dominál­nak. Előtérbe került a ma­gyar és külföldi vásárló szá­mára oly fontos minőség, a versenyképesség, az anyag­éi energiatakarékosság stb. Van olyan üzemünk is, a több telephelyű Autóvilla­mossági Felszerelések Gyá­ra, amely azt vállalta, hogy 1,2 százalékos, azaz tízmil­lió forintos többletnyereséget ér el a mozgalom keretében. Ilyesmire sem igen akad pél­da. Bár — ez is újdonság — senki sem készített a válla­lásokról országos összesítést. Ezért senki nem tudja meg­mondani, hogy összességük­ben mennvi/vel gyarapítják majd az ország nemzeti jö­vedelmét, de nyilvánvaló, hogy milliárd forintokról van szó. Miint ahogy az is egy­értelmű, hogy a vállalati tervékhez, erőfeszítésekhez kötődő vállalások — a jobb minőség elérése, a verseny­képesebb áru előállítása stb. Egybevágnak a népgazdasági tervekben megfogalmazott célokkal. Biz a magyarázata annak, hogy a SZOT és a KISZ KB még a nyár dere­kán, a párt Központi Bizott­sága pedig augusztus 10-én meleg hangon üdvözölte a mozgalom résztvevőit, arra buzdítva a kommunistákat, a szakszervezeti és KISZ-íó- rumokat, hogy támogassák őket, vállaljanak élenjáró szerepet a végrehajtásban *s. A meleg hangú üdvözlet­ben ez is benne rejlik, hogy még a megújihodó munka- verseny sem akar minden­ben, mindenáron és öncélú­an új lenni. Nyíltan és be­vallottan vállalja, hogy egy újabb, tisztább munkamorál, a szocialista munkaerkölcs hordozója, el terjesztője, amelyben az anyagi ösztön­zés mellett továbbra is fon­tos, kiemelkedő szerepe lesz az erkölcsi elismerésnek is. Ennek az igénynek adott hangot a párt Központi Bi­zottsága, amikor elhatározta, hogy a kongresszusi és fel- szabadulási munkaverseny­ben kiemelkedő eredményt elérő 25 vállalatnak, szövet­kezetnek és intézménynek kongresszusi zászlót, 80 szo­cialista brigádnak pedig kongresszusi oklevelet ado­mányoz. A kongresszusi zászlók és oklevelek átadá­sára az 1986. május 1-i ün­nepségek alkalmából kerül sor. M. L. A határ helyett már a nyilvántartások adatai val­lanak a kalászosok idei ho­zamáról a kaposfői Kossuth Tsz-ben, s ez a vallomás igencsak melengetheti a szövetkezetiek szívét. A múlt héten tettek pontot a búzaaratás végére — a kis- körzet gazdaságai, így a ka- posmérői, a szennai, a he- tesi, a somogysárdi téesz se­gített ebben a munkában —, s a 954 hektár olyan gazdag terméssel fizetett, amilyenre Kaposfőn még nem volt példa: a tervhez viszonyított többlet értéke 3 millió forintot tesz ki ... — Milyen a szakember közérzete ilyen jól sikerült aratás után? — kérdeztük tegnap Székely Tamás fő- agronómustól. — Mikor befejeztük a munkát, örültem. Nagy kő esett le a szívemről; amo­lyan igazi jó fáradtság vett rajtam erőt... Májusban váltotta föl a remény az el­keseredettséget. A zöldborsó a 160 hektáron jól fizetett — éjjel-nappal folyt a beta­karítása —-, ez már egy ki­csit megnyugtatott, aztán jött a repce, az árpa, a bú­za, s egyik sem okozott csa­lódást. Megérte a bajlódás, és most már okkal bizakod­hatunk, hiszen feljogosíta­nak erre az alap- és kiegé­szítő tevékenység eddigi eredményei, a határban mutatkozó termés. Több nye­reséget érhetünk el az idén, mint amennyit terveztünk . A határban egymást kö­vetik a soros munkák, azok a tennivalók, amelyek az átmenetet jelentik a nyári és az őszi kampány között. A nyári kampány a szallma letakaritásával és a tarló­hántással, az őszi pedig a mélyszántással fejeződik be. Nehéz éles határvonalat húzni a nyári meg az őszi munkacsúcs közé. A figye­lem most már egyre inkább azok felé a feladatok felé fordul, amelynek megoldá­sa a jövő év alapozását szolgálja. — Az ősziek magja 1350 hektáron kerül földbe — tájékoztatott a Cőagronóm js. — A Dél-somogyi Állami Gazdaság gépe már végzi a mélylazítást azon a terüle­ten, ahol nemrég fejeztük be a búzaaratást — e gaz­daság segítségét veszik igénybe az ősszel a szerves- anyag-visszapótlásnál, ta­vasszal a meszezésnél —; a vetést az őszi káposztarep­cével kezdjük 150 hektáron, utána az árpa következik... A munkaszervezés próba­tétele ez az időszak, a mag­ágykészítéssel egyidőben ugyanis még számos növény betakarítása is folyik: sze­dik a szabadföldi paprikát, à dinnyét, hordják a táblá­ról a konzervgyárnak szánt zöldbabot. A hónap végére vágásra érik 229 hektáron a csillagfürt; kombájnt sürget majd a napraforgó, a kuko­rica, közben a szálasodról, a pillangósokról, a 350 va- gonnyi silótakarmányról sem szabad megfeledkez­ni .. . — Megtettünk minden tő­lünk telhetőt, s úgy látszik, fáradozásunk nem volt hiá­bavaló. A napi gondokat né­mi utánjárással, a társgaz­daságokkal és a termeltető üzemekkel összefogva oldot­tuk meg. Mi is segítettünk másokon, rajtunk is segítet­tek. Így van ez rendjén. S így tudták kifogni a szeszélyes időjáráson, így válhat való ra az a terv is, hogy az idő­szerű tennivalókban most még tapasztalható mintegy kéthetes csúszás ne nyúljon át a vetés, a mélyszántás időszakára. Mert a magnak ősszel is, tavasszal is ide­jében a földben kell len­nie ... Her nesz Ferenc termékek, több födémelem Erdőből szántóföld A Beton- és Vasbetonipa­ri Művek dunaújvárosi gyá­rában korábban a termékek hatvan százalékát az állami építőipar részére készítették, s csajc negyven százalékát adták a Tüzép-eknek lakos­sági értékesítésre. Az idén ez az arány megfordult. Többet gyártanak a csalá­di ház építésére legalkalma­sabb gerendatípusokból, a lágyvasbetétű födémgeren­dából például fél esztendő alatt 138 ezer méterrel töb­bet, összesen 370 ezer mé­tert készítettek, s 221 ezer méterrel növelték az E-ge- renda termelését, ebből másfélmillió folyóméter ke­rült ki a dunaújvárosi üzemből. Az ablak- és ajtó­nyílásokat áthidaló elemek­ből 32 ezer méterrel töb­bet, összesen 152 ezer mé­tert gyártottak. A lakosság kiszolgálására két hónapja nyitották meg termékboltju­kat, amelyben eddig ötmil­lió forint értékű gerendát és béléstestet értékesítettek. A mezőgazdasági műve­lésre alkalmatlan területek erdősítésével párhuzamo­san ellenkező irányú folya­mat is elkezdődött az or­szágban: központi segítség­gel ismét szántófölddé ala­kítanak át jelenlegi erdőket, amelyek földje jó minőségű, és reményteljes növényter­mesztési hozamokkal biztat A MÉM szakemberei ponto­san meghatározták a követ­kező években a tovább szé­lesedő program főbb köve­telményeit. Abból indultak ki, hogy élelmiszertermelés­re alkalmas földeket lehe­tőség szerint ne foglaljanak el erdők. Erre most már nemhogy engedélyt nem ad­nak — a telepítési kérelme­ket határozottan elutasít­ják —, hanem a megyei ta­nácsok vizsgálata alapján föltérképezik, hogy a ko­rábbiakban hova kerültek fák a növények helyére. Ily módon a földvédelem szempontjait érvényesítik az erdősített területeken is, mivel a szántóföldi műve­léssel nyert élelmiszerek az egyéb ágazatokkal szemben elsőbbséget élveznek. A megyékben gondosan feltérképezett területeken folyamatosan megindulhat majd az értékes földek „visszaszármaztatása”. A munka jelentős anyagi ki­adással jár, a tuskózás, a gyökérkitermelés stb., ugyanis rendkívül gép- és energiaigényes művelet. A mezőgazdasági nagyüzemek nagy része nem is lenne ké­pes önerőből finanszírozni a kiadásokat, ezért központi támogatáshoz juttatják az ilyen területekkel rendel­kező gazdaságokat. Az ösz- szeget a földvédelmi alap­ból utalják át — abból a keretből, amelyet épp a föl­dek egyéb célú hasznosítá­sáért befolyt összegekből tartanak fönt. Évente egye­lőre 500—1000 hektár erdő szántófölddé alakításáról le­het szó. A MÉM-ben hangsúlyoz­ták: ez a folyamat nem je­lenti azt, hogy megtörik az erdősítés folyamata. Évente átlag 1000-1000 hektárral nő továbbra is az erdőterület, de már csak olyan földré­szeken, amelyek a nagyüze­mek számára növényter­mesztésre értéktelenek. Sátrat kölcsönöz a kempinggyár AZ IDÉN TABON, JÖVŐRE A BALATONON Bár a nyári szezonnak hamarosan vége, bizonyára sokan vannak, akik ezután veszik ki szabadságukat —1 bízva a kellemes időben. Er­re alapozva határozta el a tahi kempi ngci kfcgy á r (kár, hogy nem május elején), hogy a kirándulók, sátoro- zók, kempingezők részére kempingsátort kölcsönözze­nek. A megvalósításban a tabi áfész vezetősége segít: kölcsönadta a Kossuth L. utcai üres üzlethelyiséget, így lett a volt kultúrcikk- boltból sátorkölcsönző. Feliinger János, a kem­pingcikkgyár főkönyvelője, a gyári termékek kölcsönzé­sének szorgalmazója : — Szeptember közepéig, jó idő esetén szeptember végéig tervezzük a kemping­cikkek kölcsönzését, illetve árusítását. A mostani szol­gáltatás tulajdonképpen fel­mérés a következő évre, ugyanis előrehaladott tár­gyalásunk van a Siotourral, s ennek az a lényege, hogy akik jövőre a déli part kem­pingjeiben kívánnak pihen­ni, helyben is kölcsönözhet­nek sátrat, illetve megvehe­tik. Így nem fordulhat elő, az, ami az idén megtörtént: a kempingszezon közepén az üzletekben nem lehetett sátrat, hálózsákot vagy egyéb felszerelést vásárolni. A hiá­nyos választékról nem is be­szélve. .. Pedig a gyártást nem akadályozta anyag­hiány. Lényegesen többet is készíthettünk volna, csak nem rendelt a kereskede­lem. .. Most 15 féle sátrat, háló­zsákot, sátorkellékeket, háti­zsákot, rudazatot lehet köl­csönözni. Az árukészlet meghaladja a 120 ezer fo­rintot. A választék is meg­felelő, hiszen kétszemélyes túralsátrat, két- és négysze­mélyes lakósátrait éppúgy kölcsönöznek, mint hatsze­mélyeset. — Milyen az érdeklődés? — Igén nagy. Az ország különböző városaiból: Pécs­ről, Szolnokról, Orosházáról, Debrecenből is kölcsönöztek már a napokban, nem is be­szélve a táblákról és kör­nyékbeliekről. Igen sok kül­földi is fölkereste már az üzletet kölcsönzés és vásár­lás céljából. Különösen ke­resik a Palermo, a Klára, a Sanremo, a Kapos és a Csilla sátrakat, valamint a Terefere napernyőt. Krutek József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents