Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-12 / 189. szám

1984. augusztus 12., vasárnap Somogyi Néplap 5 Számvetés a gyermek— és ifjúságvédelmi alapról Augusztus 1-ig mintegy hatszázötven felajánló össze­sen 3 millió 750 ezer forin­tot juttatott el az ifjúsági szövetség által tavaly ősszel létrehozott gyermek- és if­júságvédelmi alaphoz. Az összeg további gyarapítá­sáért kezdeményezett akciók sorában ősztől borítékos sors­jegyet is kiadnak. Az össze­fogás eddigi eredményeiről, a felajánlott összegek fel­használásáról és az al'ap to­vábbi terveiről tájékoztatta az MTI munkatársát Lehocz- ky László, a KISZ KB gaz­daságpolitikai és érdekkép­viseleti osztályának vezető jé. — örvendetes, hogy felhí­vásunk — ebben, a közada­kozásra talán nem a legal­kalmasabb időpontban is — visszhangra talált a társada­lom szinte minden rétegé­ben. Magánszemélyek, bri­gádok, vállalati, szövetkezeti kollektívák, gazdasági mun­kaközösségek és úttörőcsapa­tok egyaránt szerepelnek a felajánlók listáján. Sokan ajándékozták tárgyakat, így jutottak zongorához vagy például kötőgéphez egy-egy nevelőotthon lakói. A fel­ajánlók gyakran élnek azzal a lehetőséggel, hogy megha­tározhatják: pénzüket mi­lyen célra használják föl. Az egyre gyarapodó össze­get a KISZ KB kulturális rendezvények bevételeivel is igyekszik növelni. így ta­vasszal Halász Judit és a Bojtorján együttes tartott nagysikerű gyermekműsort az alap javára, nyáron a V’Moto Rock együttes adott koncertet, augusztus 25-én Vácott pedig a KISZ Köz­A pályaválasztás sokadik oldala Nagyon nehéz újat mon­dani a pályaválasztás sokré­tű problémakörében. Ismert téma például, hogy nem mindenki tud fiatal fejjel jól dönteni, és a szülők is gyakran inkább vágyaik, semmint a realitás alapján ösztönzik gyermeküket egyik vagy másik foglalkozásra. Behatárolja a választás le­hetőségét az is, hogy ki mi­lyen szintű iskolában kezdte i tanulást, kinek milyen ta­nárai voltak, kire ki hatott » pályaválasztási döntésben, áztán a divatos szakmák /onzása is sokat megtéveszt, lletve elhamarkodott válasz- ásra késztet. Hiába szeret- íe például autószerelő lenni, »kinek a lakóhelyén — vagy ittól elfogadható távolság­ijaira — nincs megfelelő zakmunkááképző intézet, amműhely, szervizvállalat vagy iparitanuló-képzést vál­laló kisiparos. Azt is tudomásul kell ven­ni, hogy a kamasz gyerekek — épp mert nem ismerik a munka szépségeit, örömeit, de annál többet hallanak a mumkábaáilás körüli gondok­ról — ritkábban választják a nehéz munkát, a sók tanu­lást kívánó szakmát. A „könnyű munkával sok pénzt" szemlélet viszont gyakran készteti rossz dön­tésre a pályaválasztást ille­tően is a fiatalokat. A he­lyes pályaválasztás sem ga­rantálja azonban önmagá­ban sem az egyén, sem a közösség számára a boldo­gulás, a jó közérzet hasznát és örömét. A kedvelt szak­mában is csak 'lelkiismere­tes, szívvel-lé lekkel végzett munkával lehet boldogulni. V. F. rABLA, TÉRKÉP, DIASOROZAT A. Tanért és a taneszközellátás A Tanért az 1984—85-ös anévban 18 féle alapvető aneszközt, s mintegy 27 fé- e új szemléltető eszközt for­galmaz az általános iskolák zámára. Szeptember végéig latféle alapvető eszközt — tiapozitíveket, szemléltető túrákat, térképeket — kap­lak meg az iskolák, s a nap­ári év végéig további 16 éle demonstrációs eszközt, anulói készleteket, hangle­mezeket szállít a Tanért a amtervhez igazodva. Néhány, t hetedikesek idegennyelv- ktatáshoz használt hangsza- agot, továbbá diasorozatot, öldrajzi és történelmi tér­épet — tervezési és gyártá- i okök miatt — csak 1985 lső felében juttat el a vál- alat az általános iskolákba. Az új tanterv bevezetésé- ez kapcsolódó mintegy 25 gyétb általános iskolai tan- szközből a korábbi években agyobb mértékű hiány volt. lost ezekből, p>éLdául táblai őrzőből, méterrúdfoól, kör- yezetvédelmi tanulói kísér­eli eszközkészletekből na- yobb kínálattal rendelkezik Tanért. Az óvodák mintegy hat- anféle taneszközt kapnak z idén, közöttük négy újat: rvosi felszerelést és árusító- átort a szerepjátékokhoz, il- ïtve szemléltető eszközöket környezet- és anyanyelvi eveléshez. A gyógypedagó- iai intézményekbe 17 féle oeciális eszköz kerül, így a aTlás, tapintás, súly- és zagérzékelés fejlesztését íólgáló játékcsalád, kirákó- észlet és a „Játsszál óko­rin!” logikai játék. A középiskolák alapfelsze­relését az év folyamán folya­matosan szállítják. Sok au­diovizuális, illetve demonst­rációs eszközt is kínál szá­munkra a taneszaközelLátó. A molekuláris fizikai készlet, a hangosított angol és fran­cia diasorozat, a képzőművé­szeti, növényi, állat- és em­berrendszertani diasorozat a középiskolások munkáját se­gíti majd. Elegendő készlet áll ren­delkezésre tornaszerekből és tornatermi berendezésből. Nem marad el tornaóra amiatt, hogy a Tanért nem tud 'bordásfalat, tornapadot, ugrószekrényt és szőnyeget, pingponigasztalt szállítani. Kiegyensúlyozott az iskola­bútor-ellátás is. Keresett bú­torok az idén is a hagyomá­nyos tanulói asztalok és szé­kók, a laboratóriumi aszta­lok. a különböző táblák, il­letve a háromrészes audiovi­zuális tanári asztal. Újdon­ság a gyerekék testméreté­hez igazítható, korszerű és esztétikus tanulóasztal, szék és rajzasztal, valamint a négyszemélyes napközis ta­nulóasztal. A Tanért budapesti és vi­déki boltjaiban elegendő mennyiségű tanulói segéd­eszköz vásárolható meg az új tanév kezdetén. A kisis­kolások könnyebben tanul­nak meg számolni a színes rudak segítségével, de siker­rel használhatják majd a lo­gikai játékokat, a lyukas táblát, a szám- és jelkártya- készteteket, dallamkirakót is. ponti Művészegyüttesének rajkózenekara és tánckara, valamint népszerű énekesek részvételével lesz nóta- és néptáncest. ennek teljes be­vétele az alap pénzesziközeit növeli. — Az alap kezelésére tár­sadalmi bizottság alakult, amely gondoskodik arról, hogy az alapból a legfonto­sabb gyermek- és ifjúságvé- demli célok kapjanak támo­gatást. Ennek megfelelően a felajánlásokból összegyűlt pénzt elsősorban a nevelőott­honokban élő gyermekek és fiatalok életkörülményeinek javítására, az állami gondo­zottak továbbtanulásának ösztönzésére, a nevelőott­honból kikerülő, nagykorúvá váló fiatalok önálló életkez­désének segítésére, a hátrá­nyos helyzetűek, a veszélyez­tetettek üdültetésére fordít­juk. — Néhány példa: ez év elejétől 39 felsőoktatási in­tézményben tanuló, jelenle­gi, illetve korábbi állami gondozott kapott havi 500. illetőleg 800 forintos ösztön­díjat. Erre a célra augusztu­sig 180 ezer forintot fizet­tünk ki, s a tanulmányi ösz­töndíj-pályázatot az 1984— 85-ös tanévre is meghirdet­tük. ötvenezer forintos tá­mogatást nyújtottunk a bala­tonalmádi és a balatonke­nesei nevelőotthonokban éle gyermékek nyári táborozta­tásához, valamint a Veszp­rém megyei 303-as ipari szakmunkásképző által, álla­mi gondozottaknak szerve­zett szünidei programokhoz. A KISZ KB osztályvezető­je elmondta; ősszel és télen több rendezvény bevételével kívánják gyarapítani az alap összegét, és a tervek között szerepel egy — élvonalbeli zenészek közreműködésével készülő — hanglemez kiadá­sa is. Több ifjúsági témájú, a fiatalók érdeklődésére szá­mot tartó kiadvány, vala­mint a kibocsátani tervezett borítékos sorsjegyek tiszta nyeresége is a gyermek- és ifjúságvédelmi alapé lesz. A központi akciók mellett az if­júsági szövetség továbbra is várja azoknak a munkahelyi, iskolai közösségeknek és ma­gánszemélyeknek a felaján­lásait, akik támogatni kíván­ják az alap céljait és ezen keresztül a segítségre szoruló gyerókeket, fiatalokat. A fel­ajánlásokat az MNB 235— 90172—5253 számlaszámra „KISZ Központi Bizottsága gyermek- és ifjúságvédelmi alap” megjelöléssel lehet tenni. Siófok megtelt A somogyi Baiaton-part fővárosában, Siófokon ezek­ben a napokban tetőz az idegenforgalmi hullám. Amíg tartott a kánikula, az üdü­lők zöme a strandokon hű- sölt; ott hatalmas volt a tö­meg, ám az utcákon a meg­szokott nyári kép fogadott. Az utóbbi napdk záporai után azonban megbolydult a város. Akiket a 20—21 fo­kosra hűlt víz és a boron­gás idő eltántorított a für­dőzéstől. a városban keres­tek időtöltést. Tízezrek jár­ták a sétányokat, a járdán alig lehetett lépni, az útke­reszteződésekben több száz méteres kocsisorok álltak. Különösen délelőttönként volt kritikus a helyzet a Sió-híd két oldalán levő ke­reszteződéseknél, ahol — bár rendőr irányította a for­galmat — idegtépő „dugók” alakultak ki. A szekszárdi útról vaiósággaL reményte­lennek látszott a 70-esre jutás. Ugyancsak torlódott az autós- és gyalogosforga­lom a központban levő vas­úti sorompónál, amely nem­ritkán negyedóráig is zárva van. Nem csupán a zsúfoltság utalt azonban arra, hogy az üdülősereg kinőtte a várost. A kedd éjszakai zivatar után a hajóállomásihoz vezető Mártírok útja 20 centi mély­ségű „vízi úttá" változott, melyen csak üggyel-bajjal tudtak keresztülmenni az autók. A város régi csator­nagondjai még súlyosabbnak látszanak ilyenkor, csúcs­idényben. Bár az utcákon egy gom­bostűt is alig lehet leejteni, a vendéglőkben nyoma sincs a zsúfoltságnak. Annál in­kább a lángos- és hotdog- árusok előtt, ötvemméteres sor állt fagylaltért és üdí­tőért is. S bár az idegenfor­galmi idényről szóló összeg­zések majd csak másfél hó­nap múltán készülnék, any- nyi máris látható, hogy a külföldről érkezettek között a tavalyinál is több a ki­sebb pénzű turista. A vendéglátóhelyeknek legalább elvben ádáz csatát kellene vívniuk a vendégek kegyéért, a tapasztalat azon­ban olykor mást mutat. A hajóállomásnál levő Utasellá­tó-vendéglőben például dél előtt pár perccel kelletlenül közölték, hogy a konyha csak az imént állt munkába és étlap talán ha másfél óra múlva lesz. Ügy látszik. így is megél­nek. Festmények — iskolaépítésre Udvardy Erzsébet a Ba­dacsonytomajban élő Mun- kácsy-díjas festőművész leg­utóbbi kiállításának huszon­öt festményből álló anyagát íelajánlotta a helyi általá­nos iskola építésének javá­ra. A Képzőművészeti Alap által zsűrizett festményekre ezer darab 500 forintos sors­jegyet bocsátott ki a tornaji tanács, és az OTP segítségé­vel értékesítette. Az ezer jegy tulajdonosa között augusztus 20-án nyilváno­san, közjegyző jelenlétében sorsolják ki a festményeket a helyi tanácsházán. A sorsjegyek nagy része már gazdára talált, néhány tucat azonban még vásár­lókra vár a badacsonytomaji tanácsházán. Ott állították ki nyilvános szemlére a nyereményként felkínált festményeket is. A képekért befolyó összeget a már épü­lő tíztantermes helyi általá­nos iskola beruházásánál használják föl. Kik azok a brungumbák? Ünnepi ruhába öltözött öregúr sietett át a téren. Haja már őszült, mégis erősnek látszott, férfiasnak. Nem sokkal harangszó után járhatott az idő, ra­gyogott a nap. Hatéves kislány labdázott a téren; egy kőből készült hirdetőoszlopnak ütögette labdáját, közben énekeli: — Brungumba, brungum- ba, nem vagyok én brun­gumba ... A 'férfit megállította a furcsa szöveg, várt, hogy újra meghallgathassa. — Brungumba, brungum­ba, nem vagyok én brun­gumba — hallatszott megint. Az ünneplős férfi megnyugodott, hogy jól ér­tette a szöveget. A kislány folyton csak ezt kántálta, hol erősebben, hol gyengébben, ügyesen ritmi- zálva. Az öregúr megbabonázot- tan figyelte. Óvatosan egy fa mögé lépett — nem akar­ta, hçgy a kis fruska ész­revegye. A - sikerült manő­ver után megkönnyebbülve támaszkodott az akác tör­zséhez. Innen kényelmesen figyelhette a kislányt. Pár perc múltán a mondókat enek abbamaradt, sírás vál­totta fel. Az ősz hajú bele­feledkezve a furcsa szöve­gű dalocskába, nem vette észre, hogy a kislány elvé­tette a dobást, labdája a hirdetőoszlop mellett egy sá­ros mélyedésbe repült. A kislány sírás arccal tekin­getett körbe. Meglátta a fér­fit. — Kéreeem a labdáááá- maat... — siránkozott, és kezével mutatta, hol lapul a labda. Az idős férfi apró léptek­kel a gödörhöz farolt. fel­kapott egy botot, kiütögetté a labdát, de magánál tar­totta. — Visszaadom, de előbb áruld el: kik azok a brun­gumbák! A kislány mintha meg­szeppent volna. Száját dur­cásan összeszorította, csak nézte mereven az idegent, és nem szólt. Amaz újra próbálkozott: — Nem jó brun ... brun- gumbának lenni...? — De nem ám! — rikkan­totta a kislány, majd egy váratlan mozdulattal kikap­ta az öreg kezéből a labdái. Elszaladt. Az öregúr egy ideig csak álldogált szerencsétlenül, várta, hogy a kislány visz- szajöjjön. De az nem jött, hanem a tér déli oldalán egy földszintes ház ablaká­ból dugta ki a fejét. Az ide­gent fürkészte, s minden­áron észre akarta vétetni magát. Már-már úgy lát­szott, hogy a férfi elballag a térről, amikor tekintetük találkozott. Mosolyt váltot­tak, mint régi ismerősök. A kislány mosolygása pajkos kacagásba váltott, s ettől az öreg megbátorodott. Az ab­lakhoz sétált, és újra a brungumbákrój^ kérdezős­ködött. — Te biztosan nem vagy az ... — mondta a kislány, hangját egészen lehalkítva, közben hátra-hátra pislan- qatott. Kicsit elpirult az idős ember; érezte, hogy ko­moly dicséretet kapott, csak az volt a bökkenő, hogy nem tudta, minek köszönheti. — Olyan szép a ruhád — folytatta a kislány. — A brungumbák piszkosak, sá­ros mindig a csizmájuk, dü­löngélve járnak, mert... Ebben a pillanatban ordí­tás hallatszott a ház belse­jéből. A kislánynak kiabál­hattak, mert ijedten szája elé kapta kezét, és hátrálva eltűnt az ablakból, egy utolsó riadt pillantást vetve az idegenre. Az öregurat most már annyira érdekelte az brun­gumbák élete, hogy elhatá­rozta, megvárja a kislányt, akármeddig tart is. Sétálga­tott, elolvasta a hirdetőosz­lop feliratát, fél szemmel azonban az ablakot figyelte. Kétórai várakozás után arra gondolt, bekopog o házba. Végül mégsem volt hozzá mersze; félt, hogy bo­londnak nézik a kislány szü­lei, ha azzal állít be, hogy ő rettenetesen kíváncsi: kik azok a brungumbák ... Várt még egy ideig, de a kislány nem mutatkozott. Már hűvösödön, amikor a házból egy harmincéves for­ma, igen durva arcú férfi lépett ki. Zavaros tekinteté­ben olcsó pálinka tüze égett; imbolyogva indult a tér másik oldalára. Gumi­csizmái virítottak a rászá­radt sártól. Sárközi Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents