Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-12 / 162. szám

1984. július 12., csütörtök Somogyi Néplap 5 SKANDINÁV JEGYZETEK Éjszakai napfény Pablo Neruda emlékezete Skandináviába, a konti­nensnek ebbe a természeti szépségekben talán leggaz­dagabb részébe ilyenkor ér­demes utazni a nappalok hosszúsága és az éjféli nap csodálatos látványa miatt. Délutáni verőfényes nap­sütésben érkezünk az Oslo- fjord csücskében megbúvó, festői fekvésű norvég fővá­rosba. Az egykori Kristia- niát ^északról lágy hegyvo- nui3|p$«^édik a hideg sar­ki szelektől. Területéről ki- sebb-nagyobb félszigetek óriási ujjakként nyúlnak a fjord vizébe. Az egész város egyetlen kikötő. Az öblök­ben több ezernyi hajó ring: motorcsónakok és hatalmas óceánjárók. A városban rendkívül erős a forgalom, rendszeresen várakoznunk kell a jelzőlámpáknál, míg átjuthatunk. A kikötőben „ismerősre” lelünk: előttünk horgonyoz a hófehér Charlotte Rose, Onedin kapitány vezérhajó­ja. Vallód! nevén Kirlisitiana Radie, a királynő kiránduló hajója. Időnk — a két nap —ke­vés a város teljes megisme­réséhez: csupán a legjelleg­zetesebb látnivalókra jut idő. A Bygdy félszigeten a Viking Múzeumban 12C0 éves hajókat. szekereket, szánokat, faragásokat, fém- és aranyvereteket mutatnak be, az egykor oly félelmetes normannok kultúrájának emlékeit. Az elénk magaso­dó osebergi hajó orra és tatja meredeken szökik az ég felé, hogy felül aranyo­zott kosszarvba kunkorod- jék. A VIII. században épí­tették, és a királynők teme­tésén használták. Dús fara­gásai és aranyozása a szer­tartások ünnepélyességét volt hivatva szolgálni. Hát­rább még két, de kevésbé díszes hajót találunk. Olda­lukon 8—8 evezőnyílás, kö­zépen magas árbocrúd. Igen esztétikusak ezek a hatal­mas csónakok. A ,.vakmerő vikingek eze­ken a primitív járműveken jutottak el Amerikába, sőt Kisázsiába is. A skandiná­vok, elsősorban a norvégok, e világot járt nép utódai­nak tekintik magukat, és büszkék őseikre. Az alig harmadfél millió lakost számláló Norvégia kereske­delmi hajóparkja ma is ne­gyedik a világon. A Kon-Tiki Múzeumban Thor Heyerdal balsafából készült, ijesztően primitív tutaját mutatják be, mely- lyel 5000 kilométert hajó­zott az óceánon. Itt van a Ra II. is, amellyel a neves tudós bizonyította, hogy ilyen kezdetleges járműve­ken is átjuthattak a vi­kingek annak idején az óceánon. A bátor óoeánjá- ró második hajója, a Ra I. alapanyaga miatt nem volt megfelelő és elsüllyedt. A Tigris nevű negyedik vízi­járművét, miután teljesítet­te feladatát, a háború, az erőszak elleni tiltakozásul maga Heyerdal gyújtotta fel a Vörös-tengeren. A Bydy félsziget harma­dik vendéghivogató sajátos múzeuma a Fram Múzeum. A Fram sarkkutató hajó volt a századfordulón. Nan­sen kapitány Grönland és az Északi Pólus vizein hajó­zott vele. Fedélzetén kelt át Amundsen 1903-ban az Északnyugati Átjárón, majd 1911-ben ezzel hajózott az Antarktiszra és érte el első­ként a Déli Sarkot. A hajó­ra fel is lehet menni. Meg­mosolyogjuk az épségben megmaradt eredeti felszere-^ lési tárgyakat, a kezdetleges orvosi és navigációs műsze­reket. Itt azonban nem illik mosolyogni* Üttörő hősök nyomdokain taposunk. Száz év múlva utódaink a mai, legmodernebbnek vélt űrha­jókat fogják így' megmoso­lyogni. Jellemző a két nagyszerű sarkkutatóra, hogy Amund­sen egy olasz sarkkutatót, Nobile tábornokát keresve, maga is évekre eltűnt. Nan­sen pedig az első világhá­borút követő években na­gyon sokat tett a világban szétszóródott hadifoglyok hazajuttatásáért. Tevékeny­ségét a Tansen-útlevél és a Nobel-békedíj fémjelzik. Oslóról még nagyon sokat lehetne mondani, elsősorban a mai világ egyik csodájá­nak számító Vigeland Park­ról, meg magáról a minket jól ismerő, kedves és törté­nelme során sokat szenve­dett népről. A lehetőségek azonban sajnos korlátozzák beszámolóm terjedelmét. (Folytatjuk.) Csernavölgyi Antal „Gyermekkorom ... egyet­len igazán feledhetetlen hőse az eső volt... úgy tűnik, ma már nem létezik az a fajta esőzés, amely oly szörnyű és finom hatalmat gyakorolt szülőföldemen, Azaukániá- ban.” „Szüleim Par.ralfoól jöttek ide, én még ott szület­tem, Chile középső vidékén, ahol megterem a szőlő és bő­séges a bor. Anélkül, hogy . emlékeznék rá, anélkül, hogy ’ tudtommal láttam*volna is, meghalt anyám. Rosa Ba- soalto asszony. Én 1904. jú- ' iíus 12-én születtem, és egy hónap m|úlva, augusztusban anyám már nem élt, el­emésztette a tüdővész.” Így emlékezik születéséről, gyermekkoráról, szülőföldjé­ről a század legnagyobb dél- amerikai költője, a nyolcvan esztendeje született chilei Pablo Neruda. Verseivel már tizenöt éves korában díjat nyert, tizenhét évesen a san­tiagói egyetem hallgatója, belekerült a húszas évek Chiléjének szellemi életébe, és hamarosan, olyan hírnévre tesz szert a tehetséges fiatal­ember, hogy mindenki .keresi barátságát. Ekkortól már véglegesen a Neruda nevet használja, a családi Basoaltó helyett, a cseh Jan Neruda iránti tiszteletből. Hamarosan otthagyja az egyetemet, külügyi szolgálat­ba lép, és Rangunban lesz konzul, közben meglátogatja álmai városát: Párizst. A harmincas évek közepén Spanyolországba kerül, és Barcelonában, majd Madrid­ban lesz konzul. Federico Garcia Lorca lesz a legjobb barátja. Szellemi-politikai fejlődiésére nagy hatással volt a spanyol polgárháború. A háború alatt nyomtatják ki Neruda „Szívemben Spanyol- ország” című könyvét, mely­nek első kiadása a legna­gyobb könyvritkaságok közé tartozik a világon. A köztár­saság mellett kifejtett tevé­kenysége miatt á költőt eltá­volítják konzuli állásából. Párizsban Aragon kerít neki munkát. Ügy tartják — ő maga is így emlékezik — a spanyol polgárháborúban lesz kommunista. 1939-ben ■ Chilében hép- frontkormány kerül hatalom­ra, és az Párizsba küldi a költőt, hogy a spanyol emig­ránsokat segítse bevándorol­ni Chiliébe. A második világ­háború idején Mexikóba ke­rül diplomatának. 1945-ben a kommunista párt- szenátora lesz a chilei felsőházban. De hároml év múlva menekülni kényszerül egy jobboldali puccs miatt, és csak 1952-ben térhet újra haza. Közben be­járja a világot, Magyarorszá­gon is megfordul, barátokra tesz szert. Visszatérése után a Népi Egység kormányát tá­mogatja, Allende elnök sze­mélyes jó barátja, és alig va­lamivel éli túl a fasiszta puccs első napjait, Allende meggyilkolását. Korábban a Népi Egységkormány párizsi nagykövete volt. Pablo Neruda portréja Korai verseiben a fiatal költő életvágyá, patentes életszemlélete _ megdöbbentő szürrealista “flipekben kap megfogalmazást. A Szívemr ben Spanyolország című kö­tet (1937) fordulópontot je­lent pályáján: a költő figyel­me a metafizikus töprengé­sektől a valóság felé fordul, ettől kezdve válik elkötele­zett költővé. Leíró és lírai részletekben bővelkedő nagy­szabású elbeszélő költemé­nyeiben dinamikus változa­tossággal bomlik ki hazájá­nak és egész Latin-Ameriká- nak a panorámája, hagyomá­nyai és történelme. (Általá­nos ének, 1950). Az Elemi ódák három kötete (1954— 57) új szakasz kezdetét jelen­tik Neruda költőútján: élet- szeretete elmélyült, hangza- tosság nélkül, bensőségesen énekli meg az emberek min­dennapi életét, tárgyi világát. Pablo Neruda 1971-ben kapta meg a Nobel-díjat, jo­gosan, mert életműve, mély humanizmusa, szárnyaló köl- tőisége folytán a mai világ- líra élvonalához tartozik. Sz. M. Debrecenben megkezdődött a XI. Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny. A versenyre 23 külföldi és 24 magyar együttes érkezett, több mint 2 ezer résztvevővel. Az együttesek népviseletben vonultak végig a város utcáin. A képen: a finn dalosok. A tankötelezettség teljesítése Azt mondja kutyabarát barátom, hogy őt ne há­borgassák. Ebadóból még nem volt hátraléka. Az eb­oltás hirdetéseit pedig egy Kántor szimatával felfede­zi az újságban, és az állat­orvossal már pertu viszony­ban van. Mi kell még? Tulajdonképpen semmi. Ha csak nem egy apróság: kösse meg borjú termetű kutyáját, mert riogatja az utcai járókelőket. Erre meg azt válaszolja, hogy az ő kutyája nem harap. Neki elhiszem, hiszen a barátom de vajon ezt a kutya tud­ja-e? A minap is összevitatkoz­tam egy farkas- és egy medvekeverékkel. Az egyik a fogsorára, a másik a ter­metére vonatkozik. Mond­hattam én neki szép szóval, hogy m.enj innen! Rohant, egyenesen a nyakamba. A,zt már félve írom le, hogy az egyik faluban motoros állt fejre egy komondor miatt. A gazdája röstellte a dol­got, hát elhívta a jószágot, hogy „gyere haza, Pici!” Mért névadásban otthon vagyunk, csak a szabályok­kal állunk hadilábon. Annak a kutyabarátnak az esetét is megemlítem, akinek a németjuhásza két idős embert tett nyomorék­ká. Trabantjuk elé rohant, a kocsi felborult, az idős emberek nyomorékká zú­zódtak. Én szerencsésebben jártam. A kocsim behor­padt, a kutya meg kinyúj ■ tóttá a lábait. Kérdeztem is az első háznál, hogy „öreg­apám, magáé ez a dög?" Mire ő elfordult, látni sem akarta, mert „nekem ilyen lapos kutyám nem volt”. Ha nem, hát nem! Másnap arra jártam, és hallom, hogy az öreg tisz­tességgel eltemette a kutyá­ját a kertje végében. Ha ennyire szerelte, igazán ve­hetett volna neki láncot, nyakörvet. Még ma is élhet­ne a derék házőrző. Mert jobb helyeken ház­őrzőnek tartják a kutyát. A tanácsrendeletek is éppen ezt a hivatalát emelik ki. Figyelmeztessen előre csen­gő helyett. Riassza el a ró­kát, a rókaszándékú em­bert. Ha az utcára merész­kedik, könnyen a gyepmes­ter karjaiba, hurkába sza­lad. Persze csak ott, ahol van gyepmester és szorgalmasan begyűjti a kóbor kutyákat. Nem azonnal, hiszen kímé­let is van a világon. Meg­lestem a kifinomult mód­szerét. Ráijeszt a csavargó­ra. Az meg elindul hazafe­lé. Amelyik házba befogad­ják, oda viszi a posta, a hivatalos nyomtatványt, mi­szerint „kösse meg a ku­tyáját, mert legközelebb...” Azért „a legközelebb”, sem olyan forró kása. Elviszik az ebet a telepre. Az állam pénzén tartják 6—8 hóna­pig, és ha a gazdája mar keresztet vetett rá, átsegí­tik a másvilágra. Künn a mezőn ennyit sem teketó­riáznak. Dúvadnak, kóbor kutyának sörét jár. Lehetne ez másképpen is, ha a derék házőrzőket ott­hon, az udvaron' marasztal­nák. Kevesebb lenne a bal­eset, a roncs autó, a tépett nadrág, a beteg ember. Nekem nincs kutyám, így hát csak magam ugatok, eb­ben az egyre rosszabbodó kutyahelyzetben. Ha az égig nem is, de egyes ebtar­tók füléig talán csak eljut. Gáldonyi Béla A közoktatás egyik alapve­tő feladata, hogy a tanköte­les kor befejezéséig egy-egy korosztály minél nagyobb arányban végezze el 'eredmé­nyesen az általános iskolát. Äz utóbbi évékben a" jelen­tős iskolai és iskolán kívüli erőfeszítések ellenére vala­melyest csökkent a tanköte­lesek beiskolázása. Az elmúlt tanévben több mint 175 ezer .gyermek lé­pett a tanköteles korba, de a ibeiskolázási arányúik csak 95 százalékos, az egy évvel korábbinál 0,5 százalékkal kevesebb. Az iskolát nem idejében elkezdő gyermekek a társadalom— perifériáján élő, illetve a többszörösen hátrányos helyzetű családok­ból kerülnek ki,. Iskoláztatá­suk lehetősége nagyiban függ attól, hogy e családok gon­dozását — a munkahelyek­kel, a társadalmi szervekkel együittműködVe — hogyan si­kerül megoldani. Az általános iskola 8. osz­tályát 16 éves .korig a gyer­mekeik 95,5 százaléka végzi el, s ez az arány — há kis mértékben is — egyre csök­ken. S a nyolc osztályt vég­zettek .némelyikének a to­vábbhaladásra lehetőséget adó bizonyítványa mögött nincs mindig megfelelő tu­dás. A legújabb vizsgálatok kimutatták, hogy a tanköte­lezettség teljesítése területi­leg ,is igen változó: elsősor­ban a hátrányos helyzetű kistelepüléseken, csatolt köz­ségekben. és szórt települése­ken élő fiatalok körében ke­vesebb az alapiskolát vég­zettek száma. Ott, ahol nem kielégítő az iskolahálózat, a tárgyi, személyi feltételiek az átlagosnál rosszabbak. A tárca illetékesei szeriint a megyei, illetve a helyi ta­nácsok dolga, hogy e telepü­lések iskolázási feltételéit fe­lülvizsgálva, gondos mérle­geléssel döntsenek a pénzek elosztásáról, az egyenlőtlen­ségek mérséklése érdekében. A minisztérium szakembe­rei elmondották: miközben jelentős erőfeszítések szol­tt _ gáijálk a többszörösen hátrá­nyos helyzetű családok gyer- mefceine|k beiskolázását, a közoktatásnak nem voltak és ma kincsének megfelelő programjai, eszközei e gyer­mekek — társadalmi beil­leszkedésének segítésére — kulturális hátrányainak csökkentésére. Hiányzik az a tudományos igényű kutatásokra alapozott pedagógiai eszközrendszer, amellyel az iskolakezdés ku­darcai kiküszöbölhetőik le­hetnének, és amely módot adna az iskoilaérettség meg­nyugtató megállapítására, a gyermek személyiség-fejlesz­tésére. Emellett számolni kell azzal is, hogy az .iskola ön­magában nem képes meg­szüntetni azokat a 'hátrányo­kat, amelyekkel, a tanköteles korúak bizonyos része az is­kolába kerül. E gondok megoldását szolgálja, hogy a közoktatás korszerűsítési programjának keretében to­vább kívánják növelni az óvodák szerepét az iskolára való felkészítésben. Az is­kolák, a tanácsok sokat tesz­nek a tanlkötelesék felkuta­tásáért is. Erre azért van szükség, mert jelentős szám­ban vannak még rendezetlen körülmények között, például bejelentés nélkül élő csalá­dok. Több vizsgálat azt mutat­ja, hogy a gyermekek egy részének fejlesztése, felzár­kóztatása elsősorban a kor- rékaiós osztályokban lehet eredményes. A Művelődési Minisztérium azért szorgal­mazza ilyen tanulócsoportok szervezésiét. Kedvezőtlen tény, hogy az 'isikolaóretlenség miatti fel­mentés az 1983/84-es tanév­ben tovább emelkedett : 2,9 százalékról 3,5 százalékra, (a cágányszármazáisú tanu­lóknál 15,,7 százalékról 16,2 százalékra). Tavaly az iskola rendszeres látogatása alól 6870 tanulót mentettek fel, 742-vel .többet, mint az elő­ző évben. A felmentettek 28,6 százaléka betöltötte a 15. életévét. Ezért is kívá­natos lenne elérni, hogy a 14. életévüket betöltött-tanu­lók közül a felmentettek a dolgozók általános iskolájá­ban,, 'ifjúsági osztályokban fejezzék be az általános is­kolát. '• -í A nem kielégítő tanulmá­nyi teljesítményben sókféle tényező játszik közre: így az óvoda és az .iskola, illetve az alsó- és felsőtagozat közötti átmenet problémái, a nem megfelelő tanulási segédle­tek, az értékelésá-osztályzá- si rendszer következetlensé­géi, a 'tanulók alapvető (kész­ségeinek nem kellő fejlesz­tése, a pedag ógusok tovább- képzésének 'megoldatlansága. Ám a legnagyobb gondot nem a közoktatási rendszer hiányosságai okozzák, hanem az a szemlélet, amely a leg­kisebb erőfeszítést tartja a legkifizetődőbbnek. Az előbbrelépés érdekében a minisztérium fontos fela­datának tekinti a .tankötele­zettség teljesítését gátló kö­rülményék feltárását, a hát­rányos helyzetű gyermekek mind teljesebb körű óvodába járatását, iskolaelőkészítését, az időben történő beiskolá­zást, az iskolaérettségi vizs­gálatok szakszerűségének ja­vítását. El kívánjuk érni, hogy a oigányszármazású, il­letve hátrányos helyzetű csa­ládok gyermekei csak indo­koltan kerüljenek kisegítő iskoláiba. Elsődleges cél, hogy megteremtsék a differenciált nevelő-oktató munka feltéte­leit, eszközeit, nagyobb fi- gyelemmiel,, intézményesen foglalkozzanak a hátrányos helyzetű gyermekék család­jáéval. A mmiszterűiumii el­képzelések megvalósításához természetesen szükség van a pedagógusok aktív közremű­ködésére, a területi, helyi vezetők itámogatására. A szakemberek szerint csak az erőfeszítések összehangolá­sával, lehet silkeréket elérni a megfelelő tanulás számonké­résében, az értelmes iskolai fegyelem megszilárdításában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents