Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-11 / 161. szám

1984. július 11., szerda

Somogyi Néplap

5

Mesefigurák a valóságban

Ezerarcú textil

Színpompás, mégis diszkrét textiltervek, nyáriruha együttesek, játékok, bábok és bábtervek vonzzák a gyerek és felnőtt látogatókat a Kilián ifjúsági ház emeleti galériájában. Heisz Pálr.é Szalay Ágota formatervező iparművész munkái.

A képzőművészeti gimnázium textil szakán végzett, majd öt éven át a hallei ipari formatervező főiskolán tanult. Jelenleg a Műanyag- és Textiltervezű HTSZ-nél formatervező.

— Iparművésznek vagy formatervezőnek tartja elsősorban magát?

— Mind a kettővel foglalkozom, s a két terület egész másfajta követelményeket támaszt. Az ipari formatervezés fő szempontja a sorozatgyártásra való alkalmasság, tehát figyelembe kell venni az alapanyag, a forma kötöttségeit, a gazdaságossági szempontokat: a meglévő technikai adottságokhoz kell hozzáadnunk az esztétikumot. Iparművészként nagyobb az alkotói szabadság — ebben a minőségemben egyedi kézműves termékeket készítek. A Művészeti Alap mindkét területen zsűrizi, árazza a termékeket.

IUIAX

.0

— összetett, sokoldalú a kiállított anyag. Tárlatvezetőként hogyan mutatná be?

— Elsőként a kézzel festett selyemtervek. Ezek 90x 90 cm-es selyem faliképek kicsinyített változatai, köNEVELÉSRŐL

Diákok

a munkahelyeken

A szünidőben nemcsak a játszóterek, táborok, kirándulóhelyek és a strandok népesülnek be vakációzó fiatalokkal, hanem a munkahelyek is. Nagyon fontos lehet ez az időszak a tanulók életében, mert nem mindegy az, hogy milyen ismereteket szereznek és mit tanulnak a különböző munkahelyeken, milyen légkört találnak ott.

Felelősség terhel ezért mindenkit, akinek a keze alatt tanulófiatalok dolgoznak a nyári szünetben. A diákok többnyire kezdeti bátortalansággal néznek körül a munkahelyeken, hogy milyen is a „felnőttvilág”, a munka. A tapasztalatlanság, a bizonytalanság olykor erős szorongást okoz náluk, s bizony nem megy mindig hibátlanul a feladatok teljesítése. A fiatalok nevelése közös ügyünk, ezért a felnőtt dolgozóknak, a közvetlen vezetőknek egy kicsit pedagógussá és szülővé kell válnia.

A tanulók nyári foglalkoztatása közben a sok jó eredmény mellett bizony előfordulnak hibák is. Például nem kap a diák dolgozó komoly feladatot, csak cselleng a munkahelyen, amolyan szaladj ide, szaladj oda jellegű munkát végez (bolti bevásárlás, kávéfőzés, mosogatás stb.). Vagy szinte teljesen fölösleges, értelmetlen tevékenységet végeztetnek el vele. A másik véglet is előfordul: túl sok feladatot kap, lohol egész nap, s közben a felnőttektől nem ezt látja. Azoknak inkább a szájuk jár a kezük helyett, de a diákokat irányító vezetőnél meg bepanaszolják őket, hogy nem elég szorgalmasak, hogy nekik, felnőtteknek kell helyettük „rávér- niük”, pótolniuk, amit a fiatalok nem végeztek el. Olykor gondot okoz a fiatalok „kritikussága”, akik hozzászoktak az iskolában, az ifjúsági mozgalomban, hogy mernek kérdezni, egy- egy utasítás esetén, megoldással kapcsolatban értelmet keresni, törekedni a jobb megoldásra. Még akkor is, ha az adott munkahelyen már évek, évtizedek

óta megszokták a végrehajtás egy módját. A felnőttnek, a vezetőnek nem a tekintélyét kellene ilyenkor féltenie és mindenáron megvédenie, hanem elfogadni az új megoldást.

Általános elv legyen a fiatalok foglalkoztatásánál, hogy ne a hallgatásukat vagy a „szájalásukat” vegyük mércének, hanem a végzett munkájukat. Hogy a jól dolgozó, szépen helytálló diák ne kerüljön hátrányba a lustább, de a felnőttekhez „jól alkalmazkodó” társavai szemben. Mivel többnyire tapasztalatlanok a diákok a munkában, ezért ne sokat szidjuk őket, ne mindig a bírálat legyen a nevelő módszer, hanem a kérés, a tanács, az elért eredményekért a dicséret, és ezzel együtt a kritika, a nem jó megoldás bírálata. Nagyon fontos a példamutatás és a bizalom kifejezése az önállóságukban, a felelősségérzetükben.

Egyes munkahelyeken elharapózott a durva, trágár beszéd. Ezen a téren túlságosan is sikerül „az életre nevelés”, még azoknál a fiúknál-lányoknál is, akik nem ilyen szabadszájúak. Bizony még nem egy helyen előfordulnak a munkahelyi „murik”, a névnapok, a különböző okokkal rendezett italozások, amelyekbe néhol belevonják az ott dolgofó diákokat is.

Ezeket meg a hasonló — remélhetőleg egyre ritkábban előforduló — eseteket persze nem lehet általánosítani. Inkább csak azért térünk ki rájuk, hogy gondolatokat és főleg felelősséget ébresszünk azokban a felnőttekben, akikhez a dolgozó diákok kerülnek a szünidőben. A tanuló fiatalokat, a diákokat a munkahelyeken fogadjuk szeretettel és szülői felelősséggel. Úgy tanítsuk, vezessük őket. mintha saját gyermekünk vagy kisebb testvérünk dolgozna mellettünk. S olyan munkára, munkaerkölcsre és emberi viselkedésre szoktassuk őket, mintha saját fiunk-lányunk lenne ott velünk.

Dr. Szeléndi Gábor

zülük többet mar nagyban is elkészítettem. Az ezeket követő temperamunkák csomózott szőnyegtervek : sö- tétebb színűek, kevésbé vonalas, inkább foltszerű kompozíciók. Egy-két négyzetméteres csomózott textiltermék körülbelül tíz hónap alatt készül el, ez talán magyarázatot ad arra, hogy az egyedi iparművész munkák miért olyan drágák. A fonalakat én festem, sokszor a szövést is magam végzem el.

— A következő két kis kép: tanulmány. A képek, szőnyegek tervezése előtt ugyanis mindig motívumanyagot gyűjtök, főleg növényekről, állati és emberi testről merítem a formákat. Itt egy levél- és egy csigatanulmány látható, a legutóbbi időben azonban mikroszkopikus kristályhasadásokat tanulmányozok, ezek csodálatosan szabályos, ismétlődő formákból) felépülő világot alkotnak.

— A ruhák egyedi darabok?

— Kis szériában gyártom őket. A kollekció címe: játék a csíkokkal — az idei nyár divatos színeit és mintáit használtam fel benne.

— A legtekintélyesebb helyet a játékok, a bábok foglalják el.

— A Hermész Áfész kért fel az itt látható Mesecsalád című bábsorozat elkészítésére. A negyvenegy figurából a száz legszebb magyar mesét lehet összeállítani. Az állatbábok valódi

kesztyűk, mindegyik párosával, bal és jobb változatban és különböző méretekben készült, szeretném, ha majd így is gyártanák.

— A Hermész Áfész már megkezdte a szerszámok készítését, úgy terveztem a bábokat, hogy összesen hatféle műanyag fejformát kell csak készíteni. Egy sorozatot már karácsony előtt eladtak ebből a mesecsaládból, de a gépeken még javítani kell. A tömött játékfigurák, Barnabás, Zöldike és társaik sorsa még eldöntetlen — egyelőre csak tervek.

— Érdekességként e tervezési munkába enged bepillantást két itt látható anyagtanulmányom. Az egyiket pásztorok, parasztok, juhászok öltözékéhez állítottam össze filcből, frottírból, durvább szőnyegfonalból. A királyok, tündérek, főurak ruháját finomabb kelmékből terveztem- selyemből, bársonyból, arany rátéttel.

— Olyan szeretettel beszél bábuiról, képeiről, mintha mindegyiket a gyerekének tekintené.

— Igen, a legtöbb készítményem nagyon a szívemhez nő, de sajnos a legtöbbtől meg kell válnom. Azt szeretem a munkámban, hogy sokféle területen dolgozhatok, folyton vándorolhatok egyik szakmából a másikba. Bár nagyon heterogén a kiállítás, így is csak egy csekély darabját mutatja be a tevékenységemnek. T. K.

tv-nező

A szerkesztés már kánikulai

Legalább a képernyőn legyen nyár: a derű színei villád ztak a múlt héten, amikor még öntöztek bennünket odaföntről sűrűn. Könnyed, szórakoztató műsorokban nem volt hiány, s ez így van jól. Igazolásul néhányat említek ezek közül. Mondjuk a Beach Boj/s-kon- eert felvételét a keddi programiból. Vagy a Sztárok a jégen című amerikai filmet. Szerdáról majd külön is ... Csütörtökön az Alfons, a papám című NDK alkotás; atya és fia két keréken, vízen, levegőiben tesz meg néhány száz kilométert, s közben ezernyi kaland történik velük. Igaz, szórakozásunkat elrontja, hogy Alfons papa már idegesutően balfácán. A Mm készítői nem ismerik azt az alapszabályt, hogy a legnagyobb gügyeség közepette sem szabad a főhőst teljesen hülyére venni, mert akikor a néző nem neki, hanem ellene szurkol. Ugyanaznap volt popzenei adás is a countryról, sóik zenei illusztrációval. Pénteken újra peregtek a képék, azaz öt évi szünet után jelentkezett az amatűrilimesek műsora. Éjszaka Telepódium adás volt, ezúttal nemzetközi humorral, pontosabban annak a közhélyesebb, alpáribb részével. A színészek ki-kikacsint- gattak a szerepükből, mintha ők sem igazán értékelték volna szövegüket. A szombat esti film koktél színvonalban változatos anyaga sem a könnyzacskóinkat vette igénybe. Vasárnap a macskák ismeretlen tulaj- donságaijval ismertetett meg egy angol dökumentumfilm, aztán Fantomas riogatott bennünket bizonyítva, hogy a borzongatás is egyfajta szórakoztatás.

De térjünk csak vissza a szerdára! Ez igazán kánikulai műsornap volt. Mennyi tehetséges idős ember él nálunk, dörzsöltem a kezemet, amikor az „Életet az éveknek” című magazinműsor ízelítőt adott az idősek Ki mit tud?-járói az Almási téri szabadidőközpontból. Versmondók, énekesek, sorsúikat verselő költők léptek a nyilvánosság elé. Bemek műsor volt! Ráadásul a manuális alkotásaikból te láthattunk egy kiállítást. Aznap jelentkezett Rózsa György „másik” műsora, a Leg ... leg ... leg ... te. Kentaur járgányra jnaigam is* felpattannék — engem a vasúti változatra emlékeztetett —, Nyakigláb Násfa kutya valóban gyors volt, a miinigitár- nal szépen bánt(el) Sólymos Antal, Konkoly Andor Ervin szerkentyűit szívesen működtetném én is, de Szilk- laöklű Joe-val nem állnék le ököllel követ tömi, s miután a kerékpár ára mostanában hegynek fölfelé haladt, nem kockáztatnám, hogy maroknyi családomat elbírják-e a kerékék. . Szóval, jól szórakoztam a • Leg ... leg ... leg .. .-en.

Ami a kevésbé könnyed témáikat illeti, azért nem voltunk híján ezeknek sem. Bár a Ne vedd el a gyermekemet! című amerikai munka csütörtökön az lett, amire számíthattunk, nem is túl rafinált giccs, amely helyett egy fej fokhagyma te megtette volna. Azt hiszem kezdettől világos volt mindenki előtt, hogy a teherbe esett leányzó végül nem teszi árucikké gyermekét, de addig számtalan „megható” fordulat tanúi leszünk ... Igaz, voltak a jugoszlávók grandiózus alkotásának, a Sutjes- kának is ilyen pillanatai. De micsoda különbség! A jelszó- közíhelyek akkor és ott igenis lelkesítőek voltak, sajnos mindkét részéről. Nagy erénye a Stipe Délie rendezte alkotásnak, hogy nem idealizálta túl Tito alakját, sikerült nem hérosznak, hanem emberméretű hősnek ábrázolnia.

A héten véget ért A fekete város című sorozat sokadik ismétlése. Nagy ikár. Azt hiszem, a Magyar Televízió történetének legjobban sikerült filmsorozata. Szerencsére itt van az olasz Marco Polo széria; professzionalista színvonalon készült munka. Azt hiszem az a ritka sorozat, melyet minden korosztály szívesen néz.

Leskó László

A fiatal pedagógusokért

Évek óta slágertéma a pedagóguskérdés; szinte állandó napirendi pont az oktatásügy helyi- és területi irányítóinak értekezletein, cikkezik róla a sajtó, a parlament tavaszi ülésszakán szenvedélyes hozzászólások figyelmeztettek a pedagógusellátottság mennyiségi és minőségi javításának szükségességére. Ezer ága-'boga van ennek a mindinkább össz- nemzetivé váló ügynök, ám a legdöntőbb, legfájóbb probléma belesűríiíhető egyetlen mondatba: „Nincs elég pedagógus”. Lassan ott tartunk, hogy még képesítés 'nélküliekből sincs elegendő. Ez idő tájt másfélezer katedra maradna teljesen árván az országban, ha nem lépnének fel rá túlórában helyettesítő pedagógusok.

(Nyugdíjasok, képesítés nélküli fiatalok munkába állítása, tudjuk, nem igazi megoldás, de egyelőre ezt kell választani, mindaddig, amíg a pálya tekintélye a .társadalom szemében nem emelke- dig, vagyis a presztízs és a megbecsülés nem vonzza az iskoláiba a diplomás fiatalokat, illetve nem tartja ott őket.

Aligha a pedagógusképzés alacsony keretszámai a fő okai a nehézségeknek — hiszen az évente végző pedagógusokkal két-három esztendő alatt pótolni lehetne a hiányzókat —, minden más előtt a nevelői pályát évről évre elhagyók, illetve a tanítást nem vállaló végzős főiskolások és egyetemisták nagy száma ad okot aggodalomra..

Akárhonnan közelítünk a pedagóguséi Látottsághoz, előbb-utóbb a fiatal nevelők helyzeténél lyukadunk ki. Ráadásul azért is kardinális kérdés ez, mert a jelenlegi pedagógusgárda negyedrésze, mintegy negyvenezer óvónő, tanító és tanár tartozik ebbe a kategóriába, lévén harmincévesnél fiatalabb.

Nincsen könnyű dolguk a pályakezdő pedagógusoknak, főképp a pálya csekély anyagi kínálata miatt. A legtöbb helyen két és fél — háromezer forint közötti kezdőífize- téssel fogadják őket. Különösen nehéz a helyzetük azoknak, akik nem a szüleikkel laknak együtt, mivel — ha nem jut nekik szolgálati szoba vagy ágy a pedagógusszálláson — a kis fizetésiből ezervalahány forintot albérletre kell költeniük. Szinte kilátástalan helyzet, főképp ha meggondoljuk, hogy a húsz és harminc év közötti fiatalok gondolkodásának középpontjában a családalapítás áll, amihez a pénzen kívül mindenekelőtt lakásra lenne szükségük, de hát az sem hull az ölűkbe a kezdő pedagógusoknak.

A tanácsokra vár, hogy mint munkáltatók, minden tőlük telhetőt megtegyenek a nevelőik élet- és munkakörülményeinek javításáért. Az ifjúság jelenének és jövőjének alakulása elsőrangú társadalompolitikai kérdés — amikor a fiatal pedagógusokkal törődünk (vagy nem törődünk), voltaképpen ebből a politikai tantárgyból vizsgázunk.

Ezekben a hetekben végeznek vizsgáikkal az utofeó éves pedagógusjelöltek, aztán megkezdődik az álláshelyek elfoglalása vagy esetleg csereberéje. Augusztus végén pedig majd a tanítás kezdetét jelző csengő is megszólal.

Tegnap az iskolapadbán ülni, ma meg föllépni a katedrára, magyarázni a gyerekeknek, nevelni őket — izgalmas és nagyszerű pillanat, de igazi próbatétel is egyúttal. Pályakezdők mondják, hogy első nagy élményük a munkában, amikor a főiskoláról vagy az egyetemről hozott elvi útravaló szembekerül a gyakorlattal.

Nincsen olyan ilfjiúsági parlament, ahol ezt szóba ne hoznák. Elsajátították ugyan az elméletet, de valójában üvegbúra alatt nevelkedtek, mert amikor az élet, a gyereksereg naponta váratlan helyzetek elé állítja őket, akkor veszik észre, hogy nincsen receptjük a bajok gyógyítására. A vergődés időszaka ez. Vannak iskolák, ahol magukra hagyják a kezdőket, ám mind több helyen egy-egy tapasztalt nevelőt állítanak a segítségre szorulók mellé.

Egyik napról a másikra persze nem lehet fölszámolni a fiatal pedagógusok gondjait. De hogy lépésről lépésre javítsunk helyzetükön, arra nyílik mód, ha a szándék erős bennünk, és ha odafigyelünk sorsuk alakulására. Mégpedig egész éven át, például most nyáron is, hiszen az emberekkel való törődés nem szünetelhet a vakáció alatt.

P. Kovács Imre