Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-07 / 158. szám
6 Somogyi Néplap 1984. július 7., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE A legjobb ifjú kombájnos A megyei KISZ-bizottság felhívással fordult a Somogy mezőgazdasági üzemeiben dolgozó fiatalokhoz, KISZ- tagokhoz, hogy a mezőgazdaság előtt álló nyári betakarítási munkák során törekedjenek legjobb tudásuk és szakmai ismereteik felhasználásával a gyors, veszteség nélküli betakarításra. A veszteségek csökkentése mellett azt kérték tőlük, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet az energiatakarékosságra, a gépek megóvására. A jobb munkaszervezésben rejlő lehetőségek kihasználásával érjék el, hogy a betakarítást a legmegfelelőbb időn belül végezhessék el. A megyei KISZ-bizottság a Teszövvel közösen mosl is meghirdette a legjobb ifjú kombájnos címért kiírt nyári betakarítási versenyt. Tavaly ebben több mint százan vettek részt, a megyei KISZ-bizottság reméli, hogy minél többen jelentkeznek az idén is. TAKARÍTJÁK A BALATONT Nem szeretjük, ha valamiről túl sokan és sokszor beszélnek. A környezetvédelem alighanem ezek köze tartozik. Balatonszéplakon nem fecsegnek erről a divatos témáról, hanem teszik a dolgukat: védik a part 22 kilométeres szakaszát... Magyarán: a KISZ környezet- védő táborának tagjai ösz- szegyűjtik a víz által partra vetett szemetet. — Azt ne kérdezze, hogy miféle szemétről van szó — mondja Ólomi János, a széplaki tábor vezetője —, mert még a legfantáziadú- sabb elképzeléseket is fölülmúlja. Példának talán megteszi: tavaly egy teli üveg pezsgőt is partra vetett a víz... Ez persze a jobbik eset. A mennyiség? Gondoljon el 333 teherautót egyenként megrakva 3 köbméter szeméttel... — Meghökkentő mennyiség — jegyzi meg Soha Szilveszter, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság balatoni vízügyi kirendeltségének vezetője —, különösen, ha arra gondolok, hogy taFelújított szerszámok A szabadban szinte perzsel a nyári nap. A gyáregység új épületének üvegtetős folyosóján vibrál a levegő. A műszaki osztályra belépve, világos, tiszta irodák fogadnak. Itt, a mechanikuscsoportban dolgoznak azok a fiatalok, akik Somogy megyét képviselik majd a Ver- senyzünk a milliókért elnevezésű energetikai, anyagtakarékossági és technológiai korszerűsítési, valamint hulladékhasznosítási országos verseny területi elődöntőjén. Tóth Károly, a „csapatkapitány” mondja: — Januárban újságban olvastam a felhívást, s mindjárt szóltam a gyáregység KISZ-bizottsági titkárának, hogy szerezzen részletes kiírást, amelynek alapján pályázatot készíthetünk. Ugyanis volt egy félig kész pályamunkám ... Vállalatunknál szerszámgyártással csak Székesfehérváron foglalkoznak, ezért a felszerszá- mozási idő. az átfutás hosz- szú hónapokat vesz igénybe. Ezt figyelembe véve a beadott pályamunkánk témája: a gyártási folyamat során feleslegessé vált célszerszámok részletes vagy teljes újrafelhasználása, beépítése. A számítástechnikai gyárban ugyanis a gyakori termékváltás során nagy mennyiségű szerszám vált feleslegessé. Ezek még 85— 90 százalékban felhasználhatók ... — Mivel e szerszámokkal gyártott alkatrészek készítése már megszűnt — magyarázza Könczöl Gábor technológus —, szinte acélhulladékká váltak, az új szerszám gyártásakor azonban ismételten felhasználhatók. Ez a megoldás enyhítené a szerszámüzem terhelését, hiszen egy-egy készülékelem beépítése az újragyártásnál lényegesen kevesebb munkát igényel, esetleg Tabon is kivitelezhető, s a gyártási idő is lerövidül. A módszer alkalmazásával pedig nagy mennyiségű nemesacél- megtakarítás érhető el... — A pályamunkát együtt írtuk meg, a vetélkedőre közösen készültünk — veszi át a szót Proksa Gyula —, egymás között elosztva a témák feldolgozását. A felkészülés sok időt igényelt: a konzultációkra, a megbeszélésre elengedtek, csoportvezetőnk szakmai tanácsokkal, instrukciókkal látott el bennünket. Kellett is, mert a kérdésekre gyakran lexikális választ vártak ... — A fölkészülés során nem voltunk könnyű helyzetben — toldja meg Tóth Károly —, mert a vetélkedőhöz szükséges anyag felét sem tudtuk megszerezni Tabon, pedig az üzemi KISZ-bizottság is megadott minden segítséget. A pályázat benyújtásakor nem hittem, hogy nyerhetünk. Most még tudatosabban, okosabban kell készülnünk. Mezőfi Gyula, az üzemi KISZ-bizottság titkára még hozzáteszi: — Én bíztam a csapatban. A tőlünk telhető támogatást megadtuk, s vártuk a jó szereplést. Egységes csapat kovácsolódott össze a versenyre. Igaz, nem volt nehéz, hiszen valamennyien a műszaki osztály mechanikus csoportjában dolgoznak, s közülük négyen több mint hat éve együtt. Tóth Károly, Könczöl Gábor, Proksa Gyula, Illés Tibor, Ángyán. Péter összetételű csapat a területi vetélkedőn már nemcsak a Videotont képviseli, hanem So- mogyot is. Szeretnének jó eredményt elérni. Krutek József valy, az első tábor megnyitása előtt legföljebb 200 köbméterre számítottunk. Épp az ötszöröse lett! — Védőfelszerelést, szerszámokat, egyáltalán: a munka föltételeiről a KISZ- szervezetünk gondoskodik — mondja Alexy Rezső, termelési csoportvezető. — Természetesen az étkezést is „cégünk” állja; eddig még nem volt panasz. A srácok szívesen dolgoznak, bár olykor a strandolok kifejezetten zavarják munkájukat. Mondanom sem kell, azoknak nem tetszik a dolog, akik könnyedén eldobálják az almacsutkát, nejlonzacskókat ... Elgondolkodtató, hogy a külföldi vendégek örülnek, sőt még segítenek is a táborozóknak. Szerény, ám meggyőző bizonyítéka ez annak, hogy akadnak országok, ahol a környezetvédelem előbbre tart, mint nálunk ... A munka mellett nem feledkezünk meg a szórakoztatásról sem — kapcsolódik a beszélgetésbe Orbán Ferenc, a siófoki városi KISZ- titkár. — Vetélkedőket, úszásoktatást szerveztünk, filmeket vetítünk. A kirendeltség KISZ-szervezete gondoskodik arról, hogy minden épkézláb ötlet megvalósuljon, a táborlakók ne unatkozzanak egyetlen percig sem. Alig öt kilométerrel a széplaki tábortól, a siófoki városi strandon találkoztunk dr. Ferenczi Józseffel, a fürdőigazgatóság igazgatójával. — Néhány napja érkezett meg az első csoport Szolnok megyéből. Kéthetes turnusváltással fogadjuk a tá- borozókat. A strand melletti partszakasz mintegy 15 kilométerén dolgoznak. — A Szolnok megyei lányok a különféle KISZ-ak- ciók közül ezt tartják a legértelmesebbnek — mondja Zagyi Katalin, a tábor vezetője. — Valamennyien nagy örömmel dolgoznak. — Nem tagadom, hogy amikor először került szóba a tábor ügye — szól közbe egy Jászapátiból való elsős gimnazista — alig-alig figyeltem. A környezetvédelem a könyökömön jön ki... Inkább a Balaton vonzott és nem a munka. Most már más a véleményem. A munka értelmes és szükséges. Ráadásul üdülünk is __ S árközi Gábor Ü MUNKA UTÁN AZ ÉPÍTŐTÁBORBAN Kétszázhuszonegy szabolcsi diák a lengyeltóti Kéktónál Hogyan lettem villanyszerelő? — Színvak ember nem lehet villanyszerelő. Színtévesztő sem. A mi szakmánkban színjelölés van: a fekete vezeték fázisvezető, a kék a nulla, a piros vagy a zöld-sárga a nullázó vezeték. Ez az úgynevezett védővezeték. Ha hibás a készülék, úgy jelez, hogy kivágja a biztosítékot. A tmk-műhelyben rendben sorakoznak a sokszínű vezetékiék. Heilman József villanyszerelő alig negyvenéves, s már huszonhárom éve szakmunkás. — A magasépítő-ipari vállalatnál kezdtem. Ott a kezdete a szakmának. Aki ezt nem tanulja meg, soha nem képes jó munkát végezni, javítani. Később az áramszolgáltatókhoz kerültem körzetszerelőnek: 8—10 község közvilágításának karbantartása volt a feladatom — Mit is csinál a villany- szerelő? — Mondanám, ahogy a mester, Vermes Vili bácsi: legelébbis gondolkodik, aztán megint gondolkodik, s utána még egyszer ... — Az áramot látni nem lehet. Ez a láthatatlan energia gonosz dolgokra képes. Minden esetben, mielőtt dologhoz kezdenék, meg kell győződnöm róla: ártalmatlanná tettem-e. Nem hinni kell, hogy kikapcsoltam, feszültségmentesítettem a vezetéket, hanem tudni, teljes biztonsággal. — Mi az érdekes benne? — A legszebb, mikor valami úi dolgot a kezdettől a végéig teljes egységében látva vihetek végig. Negyed- százada dolgozom a Tungsram Rt Kaposvári Elektronikái Gyárában, s mint már annyiszor, most is nekem való feladatot kaptam: az új kísérleti üzem teljes villanyszerelési munkáját végezzük. Sokféle gép sokféle energiaellátásáról kell gondoskodnunk. Egy vállalat sosem annyii villamos energiát használ, amennyi szükséges lenne, hanem amennyit engedélyeztek; ennek ismeretében kell gondolkodni. Minden egyes gépnek lelke van, s hogy ez milyen lesz, tőlem is függ. Tervezői kell a csőkerezstmetszeteket, a vezetékeket. Hány amper ral terheltem meg azokat, milyen a gép teljesítménye? A tervezés után következik a szerelés, amikor pontról pontra látom: hogyan készítettem elő a munkám. Helüman Józsefnek három fia van. A legidősebb másodéves, villanyszerelő lesz. Ö is a magasépítőknél van. Szerinte ott tanulhatja meg legjobban a szakmát. — A villanyszerelés munka. Szakma, akár a többi. Nem lehet áradozni róla, nincsenek látványos, vonzó pillanatai. A vezetékeikben a láthatatlan áram. Ha színe lenne, talán sárga lenne, mint a napfény ... Nincs autóm és családi házam. Nem vágyom sokra. Ha enged a kislkert, néha (toilbuszo- zom a Desedára horgászni Ritkán van rá időm. — Lassan megöregszem — mondja még. — De nem érzem. Eddig olyan kellemes — jól futott velem az idő... — Viszontlátásra! — búcsúzom. Később tudom meg, hogy Heilman József kiváló dolgozó és kedvvel munkálkodó társadalmi munkása a gyárnak. Nem ő mondta el. Szerinte mindez nem tartozik a szakma dicséretéhez. K lie Ágnes
