Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-05 / 156. szám

1984. július 5., csütörtök Somogyi Néplap 3 Fejük fölül A vihar a tetőt... nyékén feszültségcsökke­néssel kell számolni. A hétfői vihar- és jégkár Somogy tizennyolc mezőgaz­dasági nagyüzemében mintegy 25 ezer hektárt súj­tott. A növényi kultúrákban a kárt, mintegy 250—300 mil­lió forintra becsülik. A csa­pás 8500 hektár búzát, 1500 hektár őszi árpát, 8200 hek­tár kukoricát ért, és szá­mottevő területeken okozott veszteséget a tavaszi árpá­ban, a napraforgóban, a dinnyében, a borsóban, a repcében, s mintegy 800 hektáron a szőlőben és a gyümölcsösben. Vannak te­rületek, ahol tarolt a jég — itt indokolt a szántás és az újravetés. Megtudtuk, a rendelkezésre álló készletek­ből elegendő vetőmagot biz­tosítanak az üzemeknek, hogy a kiszántott területe­ket újra bevethessék. Kárt tett a vihar szárítókban és más gazdasági épületekben, és helyenként súlyos veszte­ségeket okozott az erdők fa­állományában is. Az elemi csapástól legin­kább súlytott lengyeltóti térség tanácselnöke, Papszl Lajos arról tájékoztatta az operatív bizottságot, hogy A dinnyések hazamennek Az úttól pár száz méter­re, a dinnyések viharvert tanyáján csak a kutyák hangoskodnak. Az embernek nemigen van kedve a szó­hoz. Katonáék lányukkal és vejükkel jöttek el Hevesből nyéridőre, az idén először, de már nem sokáig marad­nak. Az asszony már kissé összeszedte magát, de lát­szik: sehogy sem érti ezt a rettenetes pusztulást. Üjra és újra elmeséli a történte­ket, mintha azt várná, ha elölről' kezdi, talán változik valami. — Épp itt voltunk a kony­hában a pici lánnyal, ami­kor ránk tört a vihar — mutat a fából épített kis bó­dé maradványaira. — Még annyi időnk sem volt, hogy befussunk a kocsiba. Aztán meg hiába is akartunk vol­na, nem tudtuk kinyitni az ajtót, annyira nyomta a szél kíviüűlnóli Mikor levitte a fél tetőt, egy dunnával burkol­tam be a lányt, azzal véd­tem a jégtől... Elmondani nem lehet, mi volt itt. Azt hittem, itt a világvége. A férje — napbarnított, szikár ember — most csak ténfereg. — Huszonhat éve dinnyé- ziink, de még csak hasonlóra sem emlékszem. Tegnap reg­gel mentek el a testvére­inek; ők is ezzel foglalkoz­nak, teihát értenek is hozzá. Azt mondták, ilyen szép dinnyét nem látni minden­nap. Ahogy mutatta magát, három hét múlva már lehe­tett volna böngészni. Het- ven-nyolcvan vagonra szá­mítottunk. .. Itt már nem sok dolgunk van. Csomago­lunk, és hazamegyünk... Ámít lehet, A buzsáki Munka Harco­sa Termelőszövetkezet nö­vényikul túrájának 90 száza­lékát pusztította el a mint­egy tíz kilométer szélesség­ben átvonuló jég és az or­kánerejű szél. A gabonaszem nélküli, kuszáHtan fekszik a földön. A kukoniaaszárak de­rékba törve, csak a szálkás csutkák meredeznek az ég felé. A fiatal telepítésű meggyesből 100 hektáron csak levéltelen, sérült kérgű fák maradtaik. — A meggyszedés első napján ért bennünket a jég — mondja kísérőnk, Koll- mann Ferenc főállat tenyész­tő. — Nem kell szakértőnek lenni, hogy azt mondjam: évék kellenek, míg ismét te­remnek ezek a fák. De nem­esik itt óriási a kár. A lehangoló határszemle uitán a szarvasma rhatelap szinte felüdülés a szemnek, pedig itt is jelentős a kár az épületekben. Az istállók hétfőn délután tört a megye északi részére: Buzsákon és öreglakon okozva a legnagyobb kárt, de nyomai — a kidőlt fák, megtépázott tetők, kitört ablakok — mindenütt megtalálhatók, amerre elvonult. Munkatársaink a helyszínről hoztak beszámolókat Legfontosabb a Kedden területjáráson vett részt, tegnap pedig ta­pasztalatokat összegező és feladatmeghatározó ülést tartott Szabó Gyula osztály- vezető vezetésével az opera­tív bizottság, amely a me­gye északnyugati részét érő szélvihar és jégverés okozta károk felmérésére, a helyre­állítás megszervezésére ala­kult. A bizottság ülésén a résztvevők a helyzetet is­mertették. Kedden reggel még 32 somogyi községnek nem volt telefonkapcsolata de estig 28-at már vissza­kapcsoltak a távbeszélő-há­lózatba, tegnap pedig — ha ideiglenesen is — mindenütt elhárították a hibát. (A kár becsült összege 2,5—3 mil­lió forint.) Vezetékszakadá­sokat, szigetelősérüléseket állítottak helyre, vezetékek­ről dőlt fákat távolítottak el, kidőlt oszlopokat állítot­tak föl a Dédász dolgozói; a vihar nyomán mintegy hatezer fogyasztó maradt hosszabb-rövidebb ideig áram nélkül. A 120 kilovol­tos távfeszültség meghibáso­dásának kijavítása várha­tóan egy hónapot vesz igénybe, emiatt Marcaliban és a város közvetlen kör­VILLÁM CSAPOTT AZ ÉTTEREMBE Balatonszentgyörgyön is sok kárt okozott az épüle­tekben a vihar. Kezdete után — délután 3 óra felé — villám csapott a balaton- máriai áfész Csillagvár ét­termébe. A tetőszerkezet egy része leszakadt, összetört. Az étterem tűzfala részben leomlott. Az épület kárt szenvedett részén a tető be­ázott, s belső padozatának nagy részén állt a víz. Keletkeztek más károk is. Kiss József üzletvezető becslése szerint háromszáz- ezer forint kár érte a ven­déglőt. Látogatásunk idején. 3-án délelőtt várták az Ál­lami Biztosító szakembere­it. A helyreállítás várhatóan két-három hétbe telik. Igye­keznek ezt úgy megoldani, hogy az idegenforgalmi sze­zonban érdekelt Csillagvár minél kevesebb forgalomki­eséssel ússza meg a szeren­csétlenséget. Természetesen mindennél fontosabb, hogy emberéletet nem követelt ez az eset, s még sérülés sem volt. Hűtőház áram nélkül öreglak határában a Ba- latonnagybereki Állami Gaz­daság vadátvevő és export­telepén a vihart követő na­pon már javában folyt az árumentés. Csaknem 20 órá­ja nincs áram, veszélyben a hűtőkamrákban tárolt 18 vagon hús. s — Most még csak két va- gonnyi árut kell biztonság­ba helyeznünk — mondja Tárcsái György telepvezető —, de ha két napon belül nem tudják megjavítani a szerelők a hűtőrendszert, csak milliókban mérhető károkról beszélhetünk. A több mint százkilomé teres széllökések játszi köny- nyedséggel tépték le a tető- szerkezetre erősített alumí­niumtáblákat, hogy aztán néhány másodperc múlva a közeli erdőszélen — száz- méterekre eredeti helyüktől — formátlan halomba szór­ják. Az erősebb lapok ugyan a helyükön maradtak, de azokat is hullámosra gyűr­te, használhatatlanná tette az orkán. — Tán húsz percig tar­tott a vihar tombolása. Ez­alatt tönkrement 2000 négy­zetméter tető, a teljes hűtő- rendszer. A villanyvezeté­ken folyt be a víz a moto­rokba. Éjfélkor még itt vol­tunk, próbáltuk kijavítani a gépeket, de nem sok siker­rel. Most mentjük, ami menthető, és várjuk a kár­szakértőket ... újravetnek tetején hézagos a cserép, el­szakadtak, beástak a vezeté­keik, mimics áram, de — sze­rencsére — az állat tállo- mánylban nem esett nagyobb kár. A telepvezető már meg­írta a följegyzést. Nincs mit tenni, egyelőire várni kell. A villanyszerelőkkel út közben már találkoztunk, de ki tudja, miikor lesz ered­ménye igyekezetüknek. Ki­dőlt oszlopok, lecsüngő ve­zetékek szinte 50 méteren­ként. Az Állami Biztosító kárszakértői mára ígérték érkezésüket. Pedig a mun­kát folytatni — jobban mondva: kezdeni — kellene mielőbb. Ecsédy László, a termelő- szövetkezet elnöke más kö- rülmények között bizonyára kedélyes ember; ez a Vihar azonban nemcsak a szövet­kezet, de az ő erejét is meg­haladta. Csendesen sorolja, hol milyen kár érte őket. — Még nem érkezett be minden jelentés. Hogy az er­dőkben mekkora a pusztu­lás, arról például semmit nem tudiunk; a növényter­mesztésben mintegy 50-60 mfiUlSó forint csak a közvet­len kár. Nem sokait tehetünk a továbbiakban : a megmaradt kukorica még silónak sem jó. Magipröbálkozunk az új- ravetéssel. Talán a szuper- koraival szerencsénk lesz ... A gabonából tíz százalék, ha maradt; azt betakarítjuk. A napraforgónak egy kis ré­sze sértetlen, de a repce, a zab már menthetetlen. Pó­tolhatatlan a veszteségünk, még akkor is, ha az Állami Biztosítótól 'kapunk is kár­térítést. A fizetésnél ugyan­is három év átlagát veszik figyelembe, s a múlt évi aszály sokat ront eredmé­nyeinken. S nemcsak az idén! Jövőre is érződik még majd e néhány pusztító perc hatása': több helyen például elhordta a termőtalajt a víz, s az eddiginél jóval több biztosítási díjat kell fizet­nünk. Sorolhatnám még ... Évente mintegy 130 millió forint a bevételünk: ennek nagy részét a növényter­mesztés adja. Most ez meg­szűnt. Hogy kilábaljunlk a bajból, segítségre van szük­ségünk. Mi egyedül nem tu­dunk segíteni. gyors segítség Lengyeltótiban és környé­kén nagy erővel folynak a helyreállítási munkák. Ti­zennyolc buzsáki lakóház­ban esett súlyosabb kár. A legnagyobb kárt szenvedett két lakosnak az Állami Biz­tosító 60—60 ezer forint elő­leget utalt ki építőanyagok beszerzésére. A tizennyolc károsult a tanácstól kapott igazolás birtokában soron kívül kaphatja meg a hely­reállításhoz szükséges anya­gokat a Tüzép-telepeken. Az operatív bizottság ülésének elején még arról hallottunk, hogy gond van a térségben tetőfedő-anyagokkal, délre azonban már ez a problé­ma is megoldódott: a nyer­gesújfalui gyártóműből 18 ezer palát ígértek, ezért a rakományért ma reggel két pótkocsis teherautó indul­hat. s hozhatja a lengyeltó­ti áfész telepére. Folyik a háztáji területe­ken esett és a belvíz okoz­ta károk fölmérése, elhárí­tása is. Hácson például tűz­oltók szivattyúzták ki a ku- takba hordott iszapot, s ha­sonló a feladat Lengyeltóti­ban is. A nagyközségben egyébként példás összefo­gást tanúsít a lakosság, a számos gazdálkodó szerve­zet, hogy mielőbb helyreál­lítsák az elemi csapás nyo­mán keletkezett károkat. A Dédász szerelői, a posta táv­közlési üzemének dolgozói is elismerésre méltó munkát végeztek e térségben. Az operatív bizottság nem­csak arról intézkedett, hogy még e héten elegendő épí­tőanyaghoz jussanak a kárt vallottak a terület telepein, hanem arról is, hogy — ta­nácsi igazolás birtokában — előnyt élvezzenek a kiszol­gálásban. Még nem fogták föl, mi is történt tulajdoniképpen. Épphogy elkészülték a mun­ka nagyjával, még meg sem száradt a falon a vákolat, s most szinte romokban áll a ház. Az orkán, mint valami dühödt óriás, ledöntötte a kéményeket, letépte az ereszcsatornákat, jó 30 cm- rel hátrább tolta a tetőt, ki­szakította helyükből a pa­lákat ... Kétségbeejtő a lát­vány. Mint ahogyan a ház belseje is az. A háziasszony — bár elég furcsa ez a szó ilyen körül­mények között —, Iváncsics Ferenoné egy kis kerülővel vezet be a házba. A bejá­ratot bútorok torlaszolják el. Az egyik szobából mentet­ték ki, amit hirtelen meg tudtak fogni, mert besza­kadt egy részen a mennye­zet s a nyitott padlástérből ömlött a víz. — Éppen most vannak itt a biztosítótól — mondja az asszony. — Adnak 60 ezer forint előleget a helyreállí­táshoz, a többit pedig a szám­lák álapján fizetik ki. De hát meg lehet ezt fizetni? Nyolc éve dolgozunk ezen a házon ; minidig csak ap­ránként tettünk hozzá vala­mit, és most egy pliliiianat alatt kárba lett a munkánk. Most nem sír, de a sze­mén látszik, nem sokat alud­hatott a műit éjjel. — Még az a szerencse, ha lehet ezt mondani, hogy nem volt itthon senki — mondja a férj. — Mindket­ten dolgoztunk: a feleségem Lengyeltótiban, a tanácson, én meg itt, a hentesüzlet­ben. Hatan, fogtuk be az aj­tót, hogy ki ne vigye a szél, így is alig tudtuk tartani. Még fel sem ocsúdtunk, már vége volt az egésznek. A szemközti háznak letépte a tetejét a szél, a többiékikel én is odamentem megnézni, mit lehetne segíteni. Aztán, jöttek, hogy ne itt, hanem otthon nézzek körül., mert a», én házam sem járt jobban .. A tető teljesen tönkre­ment. A mennyezet itt is, ott is beszakadt, megrepedtek a kémények... — Nem is tudom, mit mondjak. Hogy mikor lesz ebből megint ház ... VIHAR UTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents