Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-29 / 177. szám

1984. július 29., vasárnap Somogyi Népiap 5 Somogyi riportokkal Könyv a nemzetiségek életéröl Fiatal népművészek a Balatonnál Csak a barátok voltak be­avatva: Szeipl, a pöttyös ar­cú bányászlegény az izmé- nyi szőlőhegyre szöktette Re­ginát, a bukovinai székely család eladósorba lépett lá­nyát. Reggel kerültek elő a présházból; akkor már nem volt mit tenni. Amikor az apák fogcsikorgatva bele­egyezésüket adták a házas­ságba, a német templomban — mint a holtat — kiharan­gozták a Joseph gyereket. . így kezdődött a házassági okmánnyal is dokumentált összebétkütás svábok és szé­kelyeik között abban a falu­ban, ahol négy évig éltem. László Lajosnak hasonló történeteket meséltek az em­berek Tolnában, Baranyá­ban, Zalában és Somogybán A Pécsen élő jeles író — SZOT-díjas — a hazai nem­zetiségek életéből írta új könyvét, a Jégszikrákat, mely a Népszava kiadónál jelent meg a napokban. Ha jól számolom, tizenegyedik kötete ez, s mint az előzőeK- ben is, hű maradt témavilá­gához: a valóság spionja, fel- derítője, és így stratégiai fontosságú szereplője annak a békés ütközetnek, melyet a szélídebb jövőért vív ez az ország. Szociiográfüstként, re­gényíróként is szolgálatot vállalt László Lajos. Elég ta­lán emlékeztetni művel kö­zül az Uránbányászokra — kitűnő színmű is készült a szociográfiából —, az In­farktusra, az Esték a klub­ban című riportgyűjitemé- nyére, vagy a Fiatalok a gyárban című tévéfiilmjére; igazolják, fcogy a szerző friss látásmódú, problémaérzé­keny író, aki a felfedezett jelenséget képes összefüggé­sek koordinátái közé helyez­ve ábrázolni. A Jégszilkrák témája már ott bujkált Föld felett, föld alatt című ripartkötetóben az Anyanyelve? Nemzetisége?, Illetve az Alexej atya című szép írásaiban, de jól felépí­tett, katart'ilkus hatású rá­dióriportjaiban is, melyeket időmként ,a Kossuth adón hallottunk. Rendkívülien sokirányú és alapos anyag­A Jégszikrák tehát terhes örökségen igyekszik könnyí­teni, de a nemzetiségek ma> közérzetének pontos megha­tározására is vállalkozik. Kartelós, mellébeszélés nél­kül ábrázolja azokat fi. tör­ténelmi konfliktushelyze­teket, amelyekben — sokszor fölöttük álló érdekek paran­csolták így — egymás ellen fordultak. E történelem drá­mai szituációi közül is a legiíöbb vérveszteséget a srvábság II. világháborús sze­repe — megosztotta őket :s — okozta, illetve a bűnösök­nek deklaráltaik kitelepítése, akik között sokezer hitleri ideológiával szemben közöm­bös, sőt ezt ellenző is volt. László Lajos nagy empati­kus készséggel ábrázolja e sorsokat: völgységi svábokét, bonyhádi zsidókét, tótújfalui volt hajóvontatóét stb. A nemzetiségi létet nemzedé­kekben mutatja be, azt ku­tatva, milyen determináló szerepe van a származásnak, s megpróbál prognózist is adni arról, a nemzetiség él-e tovább nyelvében. Felikeres elszármazott unokagene- rádiókat is, hogy megvallas­sa őket hovatartozásukról. A kitelepített, disszidensek is riportalanyai, amikor haza­látogatnak. A nemzetiségi nyetvdktatáe, közművelődés helyzetéről hű képet tár ol­vasója elé, akárcsak az egy­re erősödő irodalmukról. Ta­lán száz szereplője is van könyvének, akik közül lokál­patriótád érzelmekkel a tót- újfakíii dudásra hívom Jel a figyelmet; 5 nemrégen sze­repelt lapunkban is. A konlklúzíióval egyetértve idézzük e sorokat: ....... csak a ráció nem old meg sem­mit. Az ember nem csupán észlény. Az együttélés, a fel­virágoztatás ügyét az érte­lem és jószándék, ami mö­gött oU van az érzelem is, képes csak rendben tartani.” Lesfcó László Libben a bő parasztszok­nya a bikinis lányokon, a fiúk vaskos bőrcsizmában, de fürdónadrágbao. A Ba­laton-par bt szélben vagy száz táncházvezető ismerke­dik a hazai táncrendekkel, fáradhatatlanul gyakorol a tűző napon, követi a Bartó kos oktatók utasításait. A helyszín: az Express balatonszemesi üdülőtelepe, ahol július utolsó hetében az ország népművészetet kedvelő fiataljai adtak egy­másnak találkozót. — Kilencféle szakág kö­zött válogathatnak az ér­deklődők — mondja Csik- vár József, a Somogy me­gyei Művelődési Központ munkatársa. — Lehet tanul­ni éneket, táncot, duda-, ci­tera- és vonós hangszeres zenét, gyerekjátékokat, kü­lönféle kézműves mestersé­geket. Naponta neves zene­tudósok, művészettörténé­szek tartanak népművészeti előadásokat. Semmi sem kö­telező, mindenki azon vesz részt, ami érdekli, akár az összes tevékenységbe bele­kóstolhat Tömegesen veszik körül a két korongot, figyelik az el­ső bátor kísérletezőket. „Jól meg kell gyúrni az agyagot, hogy ne maradjon benne le­vegő!” „Evvel a kezeddel tartod, evvel csak támasz­tod!” — „Ezt itt megfogod, összehúzod!” A tapasztaltab­bak és Tamás László, a népművészet mestere szak­szerű utasításainak ellenére a képlékeny anyag nem mindig engedelmeskedik. Az egyik korongon már szépen húzódik felfelé, aztán hopp, egy óvatlan mozdulat, és leszakad az ígéretes remek­mű, újra kell kezdeni az egészet. — Sokan most csináljuk életünkben először a koron­gozást — mondja Hodosi Ibolya, aki Szentbalázson tanít, és babcsöportot vezet. — Én próbáltam meg elő­ször, de háromszor össze kellett gyúrni, mert kidu­dorodott, elformátlanodott. Egy hét alatt nem lehet ezt a mesterséget megtanulni. Oldalt, egy kis asztalkán négy-ötéves forma gyerekek formáznak, babát, állatká­kat. Nem lehet elég korán elkezdeni... Alig hiszek a fülemnek, amikor megtudom, hogy be­szélőpartnerem nem ma­gyar. A francia Boerez Beatrice alig észrevehető akcentussal beszéli nyel­vünket — Hat éve járok Magyar- országra népi táncot tanulni, évente egy-két alkalommal körülbelül egy hónapot töl­töttem itt. A táncházakban, tanfolyamokon tanultam meg a magyar nyelvet is. Véletlenül kerültem kapcso­latba a magyar tánccal, de. aztán nagyon megtetszett. Azóta rendszeresen járok a Magyarok Világszövetsége által meghirdetett tanfolya­mokra, Budapesten megsze­reztem a C kategóriás tánc­oktatói minősítést. Otthon, Strassbourgban évek óta gyerektáncosokat, egy éve pedig felnőtt tánccsoportot vezetek. — Nálunk nem annyira népszerű a táncház, mint itt, a helybeli táncokkal sem foglalkoznak sokan. A ma­gyar azonban különlegessé­gével elég sok embert vonz. Könnyen tanulják, mert sok a hasonlóság a mi lánctán­caink és a magyar kariká- zók ősi lépései között. Az egyik sátor előtt a du­dások javítgatják, hangol­ják a fura hangszereiket, sípot faragnak, beszélget­nek. A „maestro” itt nem más, mint Csoóri Sándor, a népművészet ifjú mestere, zenetanár, és fő-fő duda- szakértő. Amit erről a hangszerről nálunk tudni lehet, azt ő tudja, most dolgozik egy, a magyar ze­nei szakirodalomból eddig hiányzó összefoglaló mun­kán. — Három sip van a du­dában, a dallam, a kontra és a burdon. A sípszár ke­ményfából készül, szilvából a legjobb, de most csinálok éppen egyet ébenből — eh­hez nehéz hozzájutni. A nagy tömlőt kecskéről húz­za le bőrös barátom, egy­ben, rajlahagyva a két első lábát. Ez azért kell, hogy a hangszer folyamatosan szól­jon. A birkabőr nem jó, mert azt megrágja a moly. Ősi hangszer ez, tulajdon­képpen a nádsíp fejlettebb formája. Ogy látszik, nem minden­kinek olyan egyszerű a já­ték, mint Csoórinak. Az egyik fiú leleményes módon úgy gyakorol, hogy tüdő­pótléknak pumpát erősített a hangszeréhez. Tersztyánszky Krisztina Szovjet tanulók a jövő iskolájáról Az idén áprilisban a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa ülliésén határozatot hoztak az általános és szakmunkáskép­ző iskolák reformjának alap­vető irányelveiről. Az iskolai reform tervezetének megvi­tatása a Szovjetunióban élénk társadalmi érdeklődést váltott ki a tudósok, a ta­nárok, és a szülők körében. — A felnőttek véleménye mellett érdekel bennünket az is, hogyan képzelik el a jövő iskoláját maguk a je­lenlegi iskolások — mondja Szergej Szolovjev szocioló­gus, a Szovjetunió Pedagó­giai Tudományos Akadémiá­jának tudományos munka­társa, aki az általános isko­lák fejlesztésén dolgozik. — Annál iis inkább, müvei sok újdonságot alkalmaznak már most, és a gyerekek tö­kéletesen értékelik ezek po­zitív oldalait, vagy ellenke­zőleg, képesek rámutatni az elégtelenségeikre is. A beszélgetéseken az isko­lásoknak sok értékes javas­latuk is van. Minden isko­lához, védd többségük, tervbe kellene venni az oktató-kí­sérleti területet melegházak­kal, pálmaházakkal, kerttel. A gyakorlatban kellene meg­erősíteni az elméleti tudást, amelyeket a növény- és ál­latvilág órákan kapnak. Miként a városiak, a falu­si résiZtvevők is szakmai is­mereteket szeretnének sze­rezni. az iskoláiban. A ja- roszláv.i kerület (az OSZSZK középső területe) felső tago­zatosai például elméletben egyaránt megismerkedtek a traktoros és a konyhaker- tész szakmájával, jártassá­got szerezitek a gépi fejős­ben. Ezért a végzősök na­gyobb része nem véletlenül döntött úgy, hogy a kolho­zokban, szovthozokban ma­rad dolgozni. Ugyanakkor helyénvaló bírálatokat mondtak a munka szerve­zettségéről, a tanműhelyek­ről. a termelőbrigádokról. A gyerekek elégedetlenségüket fejezték ki a felnőttek feles­leges gyámkodása miatt. „AZt szeretnénk — mondták —, ha jobban bíznának ben­nünk, s úgy tekintenének bennünket, mint a termelő kollektíva teljes jogú tagja­it”. Figyelmet érdemelnek a felsőbb osztályosok válaszai. Mind a városiak mind a feitet gyerekek az oktatás modernizálását, az oktató- technika fejlesztését szorgal­mazták. Érdekes, hogy a felső tago­zatosok többsége az iskolai tantárgyak integrációjáról beszélt. Például a biológia, a kémia, a földrajz tantár­gyakkal — véleményük sze­rint — az egységes termé­szetrajz keretein belül kelle­ne foglalkozni. A résztvevők érdeklődésétől és hajlamá­tól függően néhány tantár­gyat még mélyebben kellene tanulmányozni, a többi tárgy pedig fakultatív lehetne. Megszűnne így a túlterhelés, felszabadulna idő az olva­sásra, mozira, színházra stb. Ugyanakkor a meglévő tan­tárgyak mellett a gyerekek új tantárgyak megjelenését várják, mint például a pszi­chológia, a kibernetika, a szervezés módszertana stb. A nyilvános vita folyamán különösen érdekesek voltak a városi egész napos iskolák tanulóinak megnyilatko­zásai. Ezekben az iskoláikban a gyerekek nemcsak tanul­nak, hanem a szabadidejü­ket is itt töltik eL Az ilyen iskolák munkarendje (ilyen iskola az ország sok kerü­letében működik már) a résztvevők véleménye szerint segíti az idő pontos beosz­tását és racionális felhaszná­lását. A tanuláson kívüli idő gyűjtés előzte mag nemzeti­ségi könyvét; s bár a címe nem vonz és tartalmára sem utal, azt már most jelzem, hogy fontos műnek tartam, s végig lebilincsel az egyes nemzetiségek sorsának fel­mutatásával. Sorsok regénye ez a szofciográfia. László Lajos tudja, hogy nincs iz­galmasabb, mint emberi sor­sak tragédiáiban, forduló­pontjaiban ábrázolni a tör­ténelmi változásokat. Mér­nöki pontossággal szerkesz­tett, jól tagolt könyvében éppen ez a legvonzóbb; ké­pes portréábrázolással nem­csak a modell, de az egész nemzetiségi réteg mellé állí­tani az olvasót. Egyaránt to- lerántsabbalk, befogadóké- peseblbék leszünk a bonyhá­di sváb, a grábóci szerb, a tótújfalui horvát riportalany s a nemzetiség iránt. Azt hiszem e nemes cél vezérel­te könyve megírásában a szerzőt, s ha így van, el­mondhatjuk. hogy műve cél­ba ért, a vállalt hídszerepet jelesen tölti be. Am az is igaz, s érdem, hogy László Lajos a szó szoros értelmé­ben komolyan vette szociog- ráfusii mivoltát, így nem elégszik meg a megértetés, a rökonszanv aramyhíd jártak építésével a nemzetiségek kö­zött; vállalja a német, so­káé. szedb stb. réteg identi­tástudatának elmélyítését is, sőt művével fel akarja hívni a figyelmet azokra a meglévő gondokra, melyek hátráltatják a kibontakozást. eltöltésére sok szakkör áll rendelkezésre, sportsaaík osz­tályok, öntevékeny színhá­zak, zeneiskolák. És még egy kérdés, amely érdekes számunkra: a gye­rekek viszonya az autonó­miához. A moszkvai Csajka elnevezésű kísérleti iskola- üzem egyrészt ipari vállalat, másrészt pedagógiai intéz­mény is, amely termékeket állít elő, s emellett több mint 30 moszkvai iskola 5 ezer tanulóját neveli és ok­tatja a szakmára. Kiderült, hogy a tanulásban kiválók nem mindig ugyanolyan si­keresek a termelőmunkában. & ez érthető: itt az élen­járóknak minőségileg új kö­vetelményekkel kell szembe­nézniük. A kísérletek azt is megmutatták, hogy az üze­mi munka jelentősen megja­vítja a gyerekek tanulmányi eredményeit és általános ak­tivitását. Ök még sakkal tu- datosahban fognak pályát választani. Nem csodálkoz­hatunk azon, hogy a moszk­vai vállalatok örömmel ál­lítják muri kába ezeket a ta­nulókat. A szooiológliai körkérdé­sekre kapott válaszokat ter­mészetesen nem szabad túl­becsülni. De a gyerekek vé­leményét sokszor figyelembe fogják venni a modem isko­la létrehozásának, a legjobb változat kidolgozásának munkáiban. K. Gy. 75 éves a Petőfi Irodalmi Múzeum Fennállásának háromne­gyed százados jubileumához érkezett a Petőfi Irodalmi Múzeum: az 1969-ben alapí­tott Petőfi-ház jogutódja­ként mai formáját 1954-ben kapta, amikoris a teljes Pe- tőfi-gyűjtemény és -doku­mentáció a Károlyi Mihály utcai épületbe került. A jubileum alkalmából októberben kétnapos tudo­mányos tanácskozást rendez­nek, amelyre számos vendé­get várnak a szocialista or­szágokból és Nyugat-Euró- pából is. Az összejövetel napirendjén az irodalmi mu- zeológia különféle kérdései szerepelnek: a gyűjtemé- nyezés, a tárolás, a feldol­gozás, és általában a tudo­mányos tevékenység külön­böző problémái. Foglalkoz­nak majd az irodalmi mú­zeumok közönségkapcsolatai­nak gondjaival, s azzal az egyre aktuálisabb feladattal, hogy miképpen lehet a szá­mítógépet ezen a speciális területen is felhasználni. A 75. évforduló alkalmá­ból a tudományos konferen­cia idején megnyílik az új állandó Petőfi-kiállítás.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents