Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-28 / 176. szám

6 Somogyi Néplap 1984. július 28., szombat GYERMEKEKNEK Lelketlen emberek A baranlkai erdő nyugati szélén áilHó magaslesre hár­man kapaszkodtunk föl Andrissal és Ferivel, a vad­őrrel. Andris elsőként érke­zett. Izgatottan integetett, távcsöven nézett az erdő fe­lé. Már mi is láttuk a vad­földön legelő szarvasokat. — Ez az öt szarvas itt la­kik a szálas melletti fiata­losban. Nem kellett a lucer­nát lekaszáinii; lelegelték — mutatott Feri a szarvasok fe­lé. — Nemsokára egy na- gyob létszámú csapat is meg­jelenik majd. Előttünk hatalmas búza­tábla van, mely a kertek végéig ér. Mivel ebben sem­mi mozgás nem volt, Andris átbújt a pad alatt és a há­tunk mögött, a vadföldön le­gelő szarvasom mozgását köz­vetítette ismét. Mi meg Feri­vel régi vadászéliményeket emlegettünk. Halkan beszél­gettünk. Időnként végigpász- táztufc a búzatáblái, netán föláll egy őz és a sárguló kalászok között megláthat­juk. A Klis-Balaton fölött go- molyfelhők dagadoztak. Időnként eltakarták a napot. Andris izgatottan súgta: — Papa, bal oldalon — öltven méterre tőlünk — ki­jött egy bak. Szemem elé emeltem a távcsövet, melyen keresztül közelebb jött a szabályos ha­tos agamcsú őzbak és hama­rosan filmre rajzolta a fényképezőgép. — Három-négy év múlva jó -lenne vele így találkozni — jegyeztem meg, aztán Andrisra kellett figyelni, mert izgatottan súgta: — Ott valami szürke mo­zog a búzában. Arrafelé fordultam,, amer­re mutatott. Kishíján fölki- áitoíttam, mert egy disznó ballagott nyugat felé. Kiss Benedek Kis babonák Bal fülem csendül: jóhír ! jóhír! Cseng, cseng a jobb fül: balhír! balhír! Bal fülem csendül — cseresznye tropog, csendül a jobb fül — jégeső kopog. Citera zendül, furwlyaszó sír — balhír: jobb fül, bal fül: jóhír! LOGIKA — A háta hosszából ítél­ve, legalább másfél mázsás. A távolság ötszáz méternél is nagyobb — mondtam hal­kan és hátra hajoltam, hogy Feri is megnézhesse a táv­csövén. — Óvatosan szálljunk le és az erdő szélén megköze­líthetjük — javasolta Feri. Indulni készültünk, és ak­kor a falu felőL hangos ku- tyavonítást hozott felénk az újra feltámadt szél. — Valami nagy kárt csi­nálhatott a kutya, amiért ennyire verik — jegyezte meg Ferii. — Kegyetlenül üthetik sze­gényt. Ilyen éktelen vonítást még sohasem hallottam — jegyeztem meg, közben fi­gyeltem a disznót, mert fe­lénk fordult. — Nem kell leszállnunk, errefelé tart. — Mögötte is mozog a bú­za. A malacai követük_bizo- nyosan. Jó nagy koca ! — je­gyezte meg Feri. Most még fájdalmasabban üvöltött a kutya. Szánté em­beri hangon jajgatott! — Kegyetlen, lelketlen ember lehet, aki ilyenre ké­pes, hogy így verjen egy sze­rencsétlen állatot — jegyez­tem meg. — A dű'őúton a nagyobbik fiam jön kerékpáron, csak nincs valami baj otthon? — kérdezte Feri izgatottan és fölállt. A fiú észrevett bennünket azonnal leszállt a kerékpár­ról és a búzában szaladt felénk. — Apu. apu, azonnal gye­re haza, a szomszédék agyon­verik a vizsládat ! — kiál­totta izgatottan, és szánté sírt a gyerek. — Menjünk gyorsan — ja­vasoltam és kapkodva rak­tam a hátizsákba a fényké­pezőgépeket. Szaladtunk a dűlőhöz, ahol Feri a kerékpárra palttamt és robogott a falu felé, mi meg gyalog utána. Mikor lihegve utolértük, már ott térdelt a fájdalma­san nyüszítő vizsla mellett. A szerencsétlen állatnak vérzett a szája, a szemei és a feje megdagadva. Reme­gett félelméban, a fű közé akart bújni. Menekülni akart. A simogatásra is nyü­szített. Rettenetes kínjai le­hettek. Vonszolta magát a földön', mert föláilmi sem volt ereje. — Remélhetőleg nincs csonttörés. M:csoda lelketlen emberek tehették ezt a nyo­morulttal. Megyek a kocsi­ért és bevIsszuk az állator­vosihoz — mondtam és siet­tem az autóért Meg akadtuk fogni, hogy a kocsiba tegyük A szeren­csétlen! állat újra fedüvöl- tött. Lassan fölállt és támo­lyogva elindult hazafelé. Nem engedte, hogy megfog­juk. A kapu előtt összeesett. Pihent néhány percig, aztán betámotygott az udvarra. Egy „bevadászott”, érté­kes, (kiváló vérvomlból szár­mazó vadászkutyát tettek tönkre a boronfcai emberek, akiknek ezt a lelketlen és kegyetlen cselekedetét bizo­nyosan minden jó érzésű ember elítéli... Tóth Ferenc A logika alapján milyen szám kerül a kérdőjel he­lyére? (A helyes válasz a 11. ol­dalon.) Petőfi-vers Ha az elszakadt láncszemeket helyes sorrendben fűzitek egymás mellé, a betűpárolkat összeolvasva Petőfi Sándor együk versének címéit kapjátok eredményül. Mi a vers címe? (A helyes válasz a 11. oldalion.) Játékok vízben, víz mellett A nyári szünet legkedve­sebb élményei közé tartozik, ha az üdülés, a táborozás, a nyaralás során fünödhettek, úszhattok. A vízi játékokat legfeljebb mellig érő vízben rendezzétek, 'ha jó az ;dő, és meleg, a víz. A játékokat 10—12 gyermek játsizhatja egyszerre. Vízben durváskod- nik vagánykodni tilos! Fel­nőttek felügyelete legyen. Többféle játékolt is ajánlok, tetszés szerint próbáljátok ki. Búvár iskola Különböző tárgyakat szór­jatok szót a vízben, olyat is, ami’ a felszínen marad, és Olyat is, ami alámerül. Adott jelire induljanak a verseny­zők s a tót: ki tud három perc alatt több tárgyat ösz- szegyűjtenl. A felszínen maradók 1 pontot az aláme­rült tárgyaik 5 pontot érnek. Mozdulatlan úszás A medence falától egysze­ri elrugaszkodással kell moz­dulatlanul' (a karok előre ki­nyújtva) a lehető legtávo­labbra elúszni. (Közben láb­tempót sem szabad tenni.) Az a győztes, aki a legtávolabb-, na jut el. Lehet páros ver­senyt is rendezni, kieséses alapom. Autógumi rodeó Az autógumi belsőjét keli' adott jelire felfújni, bedobni a vízbe, háttal ráülni, és hát­rafelé a karotokkal evezni a célig.. Utána- váltás, és a tár­satok jön visszafelé. Ezt a versenyt úgy is meg lehet rendezni, hogy a gumira has­ra feküdtök, és úgy eveztek a célig. Találd el — találj bele! Többféle célzó versenyt és játékát ás rendezhettek: ha fantáziátokat is megmozgat­játok egy kicsit. Érdékes lelhet egy maga­sabb pontról (1 méterről, be- íeugranü, belecsúszni a fel­fújt autógumi belsőibe.). Az úszóövibe 4-5 méterről kéll egy tenisz- vagy egy ki­sebb gumilabdát beledobni. A vízben álló lécre (bot­ra) kell rádobni a gumliövet. De lehet azt is, hogy két gyerek a magasba tartja a gumlilkarikát, és két másik társának ezen keresztül kell a labdát egymáshoz átfejei- ni vagy dobni. Lovasfoci A csapaton belül osszátok párakra a gyerekeket, a na­gyobb (erősebb) legyen a ló, a másik a lovasa. A kapu úszó autógumi legyen. A csa­patnak a labdát adogatva ('Passzdlgatva) kell előre menni, és az ellenfél kapu­jába belehelyezni a labdát. Játszható úgy is — ha a gu­miöv magasra függeszthető —, hogy „kosárra” kell dob­ni a labdát. Egy másik változata, a játékosok (lovasok) körbe állnak, és a középen álló lo­vas mellett adogatják a lab­dát. Ha valaki elvéti, helyet cserél a középen állóval. Ki a ruganyosabb? A víz széléről kell' hely­ből páros lábbal ugrani a vízbe. A győztes a legtávo­labb ugró lesz. De ugyanezt lehet pár lépésről nekifutás­sal- is. Egészen izgalmas ver­seny a bokáig vagy térdig érő vízben — helyiből ma­gasugrás is. Itt a víz húzó­erejét és a magasságot is le keli győzni. Töltsünk meg! Az egyik gyerek a másik nyalkába ül, kezében egy mű­anyag bögrével. Feladatuk a 10 méterre elhelyezett edényt Úgy kéll megtölteni poharuk­kal, hogy vízért mindig a kiindulási pontra kell vissza­menni. A vízben az ide-oda szaladgálás nehéz, és sok mulatságos jelenetre is al­kalmat ad. Cápa fogó A játékosok a vízben tet­szés szerint helyezkednek el. A „cápa” középem áll, s egyedül neki nincs úszóöve. Adott jelre a többieknek el kel-1 hagyniuk a „házukat” és átúszni a másikba. Aki ügyetlen, azt a „cápa” elfog­hatja, és helyet cserélnek. Vízitalicska A két versenyző közül az egyik ráfekszlik a gumliövre, a másik pedig eltolja a céi’g és vissza. Utána váltanak, és a társai -következnek. A győz­tes a gyorsabb csapat lesz. Nyaralunk a gyerekkel! Főszezon van. Megtelnek a SZOT, a vállalati üdülők, a kempingek, a saját nya­ralók. A legtöbb gyerekes szülő ilyenkor veszi ki — ha módjában áll — a sza­badságát, hogy együtt nya- rálhasson a gyerekével. Mit is jelent ■ ez az „együtt”? Gyakran sajnos szélsősége­ket. Az egyik szülő úgy véli: az együtt nyaralás azt jelenti hogy reggeltől estig közös programot igényel a gyerek, igyekszik úgy beosztani az üdülés minden percét, hogy a gyerekkel együtt legyen. Lehet, hogy a 6—8 éves gye­rek ezt még igényli, de a kis- vagy nagykamasz már bizonyosan nem. Jó a szülő­vel kora regg el kimenni hor­gászni, jó együtt ebédelni az asztatoál, de unalmas a fel­nőttek beszélgetését hallgat­Torzsa Juli bánatoskodik Torzsa Juli bánatoskodik, mert palaki tolvaj elvitt egyet a libáiból, ő a játék­libáknak a játék-ólját alko­nyat után jól bezárta a für­getővel. Valakinek nyitnia kellett azt, hogy a libák kö­zül egyet kivehessen. A ki­tervelt gonoszság nagyon sértette Juli lelkét. Nagy Józsi bácsi lánya, Nagy Katica hallgatta meg elsőnek Juli panaszkodását, amikor megjött az iskolából. Ez így volt rendjén, hiszen Torzsa Juli az ő babája volt. Torzsa Juli könnye kicsor­dult, Katica törölte le. Kati­cának szép rózsaszín zseb­kendője volt, virágot varrt a négy sarkába, a közepébe pedig a nevét varrta. Kimentek a játék-libák já­ték-óljához, és a libákat új­ra megszámolták. Nem ki­lenc volt, csak nyolc. Mintha bizony a kxtglizók kivennék a királyt a bábuk közül, Nagy Józsi bácsiék szom­szédságában volt a kocsma, Torzsa Juli sokszor megfi­gyelhette, mikor egyre ki­lencet dobott a legények kö­zül valamelyik. Az ő libái nem tudnák már betölteni a földbe süllyesz­tett léckeretet. A (közép üres lenne. Még csúfabb lenne úgy, ha a szélen maradna egy hely üresen. — Ezek bizony csak nyol­con vannak — mondta együttérzéssel Nagy Katica. — A kilenc szebb szám — motyogta Torzsa Juli. — Szép a nyolcas is — mondta Nagy Katica. — Ahogy leírod — sírta Torzsa Juli, mert nézegetni szokta Katica füzeteit. — Föl is (lehet a nyolcast rakni szépen. Négyszer ket­tőt, ahogy a dominón van. Torzsa Juli is emlékezett a dominó nyolcasára, de azt is tudta, hogy ,a libák liba- sorban mennek, nem kette­sével. És a nyolcas libasor csorba a kilenceshez. — Tudakoljuk ki — mond­ta Nagy Katica <—, ki lo­pott el egyet a libáidból. Rókák csak a mesében voltak Kövecsesen, tehát emberre kelletf, gyanakodni. Katica azt kezdeményezte, hogy játszogatva menjenek végig az egész falun, és ame­lyik házból libasült szaga árad az utcára, abban a ház­ban lakik a libatolvaj. El \is indultak, mintha dol­guk lenne, Katica egy kosa­rat is vett magához. „Gom­bát szedni mennek a lá­nyok” — hadd gondolják. Közben ők a libapecsenye szagát szimatolják, a tolvajt keresik meg. Nem a meg­büntetés reményében, csak­hogy lássák a gonosz arcát. Aztán Bor Gyuri, a csavar­gó ült a zsúpos tetejű há­za előtt libazsírtól csöpögő szájszöglettel. Mellette a pá­don légy üveg bor volt, vagy inkább csak az üveg maga. Torzsa Juli megrettent et­től a látványtól. — Sajnálatra méltó a bű­nös ember — mondta csen­desen Nagy Katica. ni reggeltől estig, amikor fia­talok is vannak az üdülő­ben.. Ez az egyik véglet, a má­sik pjediig az, amikor a gye­rek úgy érzi, hogy egyene­sen terhes a szülő számára; amikor a szülő unszoljál, hogy barátkozzon ezzel vagy azzal, esetileg éppen olyan gyerek­kel, aki számára nem szim­patikus. Nagyon jó dolog, ha a szü­lő és a gyerek két-három hetet együtt tölt akár üdü­lőben, ajcár kempingben, akár a hétvégi házban. De egy a fontos: egyik se legyen rab­ja a másiknak, annyi időt toltsenek vallóban .együtt, ami mindenkinek szükséges. Ha Valamikor, úgy éppen a nyá­rt szabadság idején nagyon fontos, hogy lehetőleg min­denki azzal 'töltse a napot, ami a legkellemesebb a szá­mára. Ha egész évben nem ala­kult ki jó kapcsolat a szülő és a gyerek között, ha nem voltaik bizalmasai egymás­nak, akikor két hét kevés rá, hogy ez megváltozzék. Ugyanakkor a szabadságidő alatti szabad órák sokszor al­kalmasak lehetnek olyan, bi­zalmas, jóízű beszélgetések­re, amelyekre a rohanó esz­tendőben — sajnos — sok­szor nem kerítünk -időt még akkor sem, ha lehetne, ha nagy szükség lenne rá.

Next

/
Thumbnails
Contents