Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-28 / 176. szám
2 Somogyi Néplap 1984. július 28., szombat Kádár János fogadta Chan Sy-t (Folytatás az 1. oldalról) bodzsai kapcsolatok alakulásáról és továbbfejlesztésük lehetőségeiről, valamint a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, különös tekintettel az európai és a délkelet-ázsiai helyzet alakulására. A találkozón részt vett Sarlós István, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Karsai Lajos hazánk kambodzsai nagykövete, valamint Chea Sothx a KNFP KB Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes és Chim Nguon, a Kambodzsai Népköztársaság magyarországi nagykövete. A délutáni órákban a Parlamentben tartotta meg IX. ülésszakát a Magyar-- Kambodzsai Gazdasági és Műszaki-Tudományos EjSdUtmfiködési Bizottság. A magyar tárgyalócsoportot Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, n bizottság magyar tagozatának elnöke, a kambodzsai delegációt Chea Soth miniszterelnök-helyettes, a kambodzsai tagozat elnöke vezette. Elsőként a társelnökök szűk körben folytattak megbeszélést, majd plenáris tárgyalásra került sor. A bizottság pozitívan értékelte a magyar—kambodzsai gazdasági együttműködés érdekében az elmúlt ülésszak óta végzett munkát és Bt elért eredményeket. Meg elégedéssel állapította meg, hogy az érdekelt szervek es vállalatok megteremtették az együttműködés feltételeit a gumiipari termékek gyártásában, a gyógynövények feldolgozásában, valamint a szója- és a kukoricatermesztésben. Megvizsgálják a fafeldolgozásban és a bútoriparban kialakítható kapcsolatok lehetőségeit is. A bizottság szükségesnek ítélte a mezőgazdaság, a víz- gazdálkodás és az egészségügy területén folyó műszaki-gazdasági együttműködés mielőbbi megvalósítását. A tárgyalófelek megállapították: a két ország közötti árucsere-forgalom a bérmunka-szerződések és termelési kooperációs együttműködések létrehozásával tovább bővíthető. Az ülésszakon a központi tervező szervek képviselői megvitató ták a gazdasági kapcsolatos fejlesztésének néhány konkrét tennivalóját s meghatározták az ezek megvalósításához szükséges feladatokat. Az együttműködési bizottság IV. ülésszakán aláírták a két ország közötti térítésmentes gazdasági segítségnyújtási megállapodást. Ennek értelmében hazánk az idén gyógyszereket, különféle szöveteket, orvosi műszereket, faluhangosító berendezéseket és iskolai füzeteket szállít Kambodzsába. Az ülésszak jegyzőkönyvét Borbándi János es Chea Soth látta el kézjegyével. A nap folyamán Chan Sy kormányfő megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét a Hősök terén. Este a kambodzsai miniszterelnök és a küldöttség tagjai a Budai Vígadóban megtekintették az Állami Népi Együttes műsorát. Izraelben teljes lendülettel folynak a koalíciós tárgyalások, mivel a hét eleji választások után mindkét nagy pártnak kisebb politikai csoportok támogatására lenne szüksége a kormányalakításhoz. Képünkön: a legtöbb mandátumot szerzett Munkáspárt vezetője, Simon Peresz (jobbra) Mose Salai pártelnökkel tárgyal egy koalíciós megbeszélés szünetében. Kubában megemlékeztek az 1953-as hősi eseményről, a Moncada laktanya elleni támadásról. Képünkön: Fidel Castro a Cienfuegosban rendezett nagygyűlés szónoki emelvényén. Komplekfov sajtóértekezlete Az Egyesült Államok nem akar tárgyalni — Az Egyesült Államok jelenlegi álláspontja lehetetlenné teszi a világűr mili- tarizálásának megakadályozására vonatkozó szerződés megkötését szolgáló tárgyalásokat, amelyeket a Szovjetunió javasolt. A Szovjetunió ezt mélységesen sajnálja — mondotta pénteki moszkvai sajtóértekezletén Viktor Komplektov szovjet külügyminiszter-helyettes. Hangsúlyozta, hogy továbbra is érvényes a június 29-én kelt, konkrét témára, a világűr militarizá- lásának megakadályozását szolgáló tárgyalásokra vonatkozó szovjet, javaslat. A miniszterhelyettes rámutatott, hogy az ameri- kaiak kezdettől fogva nem akarnak a szovjet részről pontosan meghatározott kérdéskörről tárgyalni. Bár válaszaik látszólag gyorsak és pozitívak, formájukat tekintve kétértelműek, lényegüket nézve pedig negatívak. A június 29-i szovjet javaslattal kapcsolatos amerikai álláspont pontosítása érdekében a Szovjetunió nemreg azt indítványozta az Egyesült Államoknak, hogy tegyenek közös nyilatkozatot, amely rögzítené mindkét fél tárgyalási szándékán az eredetileg megjelölt kérdésekről, tehát a világűr militarizálásának megakadályozásáról — emlékeztetett rá Komplektov. E nyilatkozat tartalmazná azt is, hogy a két fél a tárgyalások megkezdésétől kezdve moratóriumot hirdet az űr- fegyverek kifejlesztésére, kikísérletezésére és telepítésére. A szovjet külügyminisztérium által a napokban kézhez vett amerikai válasz ismét kétértelműen fogalmaz, tartalmát nézve pedig negatív. Szó sem esik benne a világűrről, a kozmosz militarizálásának megakadályozásáról. Mindössze azt javasolja, hogy vitassák meg „a mindkét felet aggasztó területeken bevezetendő bizonyos korlátozásokkal kapcsolatos tárgyalások kölcsönösen elfogadható megközelítését”. Az amerikai félnek ez a valasza önmagáért beszél az Egyesült Államok nem óhajt érdemben tárgyalni a világűr militarizálásának megakadályozásáról Arra- a kérdésre válaszolva, hogy az Egyesült Államok miért ellenzi a kölcsönös moratorium meghirdetését, a szovjet külügyminisz- ter-ihelyiebtes kijelentette: az űrfegyver-e kikel folytatott kísérletek befagyasztása magától értetődő lépés lenne az ezeket a fegyvereket maradéktalanul betiltó szerződés megkötéséhez vezető úton. Ugyanakkor a köilcsöinjös'mo- ratórium meghirdetése annak kinyilvánításával érne fel, hogy a felék meghatározott cél elérésére, a világűr mi- liitanizálásának megakadályozására törekszenek. Ami Weinberger amerikai hadügyminiszter azon kijelentését iflflebi, hogy az Egyesült Álilamoik nemcsak az ürfeigyvérekről, hanem másfajta. fegyverzetekről is tárgyalni akar Bécsben a Szovjetunióval. Viktor Komplektov megállapította: — Üdvözlendőnek tartanám We- inbergernek azt a kívánságát, hogy szülessen becsületes megállapodás a fegyverzetek korlátozásáról, csökkentéséről; a leszerelés kérdéseiről. A helyzet azonban az, hogy amerikai részről mindeddig nem látszik az erre irányuló reális szándék. Új offenzívba Gúnyos, ám annál jellemzőbb pletyka terjedt el az elmúlt napokban Salvadorban arról, hogy a mostanában útra kelők jobban teszik, ha nem a menetrendet nézik meg, hanem a rádiót nyitják ki indulás előtt. A közép-amerikai országban tevékenykedő gerillaegységek ugyanis újabb offenzíva megkezdését jelentették be az elkövetkező napokra, s külön figyelmeztették a közlekedési vállalatokat: számítsanak kiterjedt útelzárásokra, a vasútrendszer elleni gyakori támadásokra. A legutóbbi, alig két hete lezajlott, összehangolt akció-sorozatuk hasonló volt. Az erőteljes washingtoni támogatást élvező kormány ellen küzdő Farábundo Marti Nemzeti F elszab adítási Front (FMLN) j ónéhány tartományban megbénította a forgalmat, s több szakaszon ellenőrzése alá vonta az országot átszelő, létfontosságú pánamerikai autóutat. A felkelők Radio Venceremos elnevezésű adója bejelentette: a mostani országos szintű új hadműveleti .terv az erőművek, elektromos központok és elosztók élleni támadásokra is kiterjed, a fővárosban tehát — csakúgy, mint eddig — ezután .is számíthatnák váratlan áramszünetekre. E fejlemények is ivilágosan mutatják: szinte semmit nem változott a helyzet tavaszi választások óta, ahol — az Egyesült Államok hathatós segítségével — végül- is José Napoleon Duarte győzedelmeskedett. A Fehér Ház őt részesítette előnyben fő vetélytársával, a szélsőséges d’Aubuisson őrnaggyal szemben, azt remélve, hogy a középutasként értékelhető kereszténydemokrata politikus inkább alkalmas lesz a válság rendezésére, a hírhedt halálbrigádok Washington számára is kényelmetlen garázdálkodásának felszámolására. Maga Duarte választási kampánya során szintén viszonylag békülé- kenyebb húrokat pengetett. Megígérte többek közt, hogy megszünteti az immár 1980 óta érvényben levő rendkívüli állapotot, helyreállítja a személyi szabadság- jogokat, véget vet a durva jogsértéseknek (magyarán a szélsőjobboldali terrorhullámnak). Korábbi politikai pályafutása ismeretében a baloldali csoportok (amelyek egyébként érthető módon nem vettek részt a választási komédiában, jól látva, hogy a manipulált voksolás az ország egyetlen ixilódi problémájának megoldására sem alkalmas) semmilyen illúziót nem fűztek az elnök várható tevékenységéhez. Ennek ellenére, a kibontakozás reményében nem zárkóztak el a párbeszédtől, s bejelentették, hogy előfeltételek nélkül készek tárgyalni Duarte rendszerével. A válasz nem okozott meglepetést: a sailvadori elnök visz- szautasította a kezdeményezést. Döntését minden bizonnyal befolyásolta a változatlanul erős jobboldali körök nyomása csakúgy, mint a hadsereg merev magatartása. Pedig az erőviszonyok, a társadalmi feszültség valós méreteinek ismeretében rugalmasabb megközelítésre lenne szükség. A salvadori nemzetgyűlés eheti ülésszakán elhangzott adatok azt tükrözik, hogy növekszik a kor- mánycsapatok vesztesége, s pártatlan megfigyelők jelentései bizonyítják, hogy gyakorlatilag eredménytelenek a sorozatos tisztogató hadműveletek. Végül — de persze nem utolsó sorban — a változást, a reformfolyamat beindítását sürgetik a gerillák sikerei, szaporodó akciói. Sz. G. Egy szövetség életrajza Partnerek és viták A NATO létrehozásának körülményei, továbbá három és fél évtizedes története egyértelműen bizonyította, hogy a nyugati katonai szövetség az Egyesült Államok egész világra kitér jedő „elkötelezettségének’ eszköze, így katonapolitikáját is alapjaiban a szövetség fő hatalmának érdekei határozzák meg. Az 1950-es hidegháborús években a nyugat-európai országok az amerikai globális célkitűzések szerint a „kommunizmus feltartóztatásának és visszaszorításának” eszközeként automatikusan követték az Egyesült Államok által kialakított politikai irányvonalat. Amíg ez katonai oldalról lényegében mindvégig fennmaradt, politikai és gazdasági vonatkozásban a kapcsolatok érzékelhető módosuláson mentek ^keresztül. Részben a szocialista országokkal szembeni erőviszonyok változása, részben a tőkés világrendszeren belül végbement „átrendeződés”, kiegészülve a harmadik világban kibontakozott új fosén többet nyert az enyhülésből, mint az Egyesült Államok. Európa számára ez olyan időszak volt, amikor az 1970-es évek elején megkötött kelet—nyugati szerződések révéin felszámolhatta a második világháború örökségeként fennmaradt potenciális veszélygócokat. A világ tanúja lehetett a két német állam közötti kapcsolatok rendezésének, a kelet—nyugati kereskedelem felvirágzásának és annak, hogy kiszélesedtek az emberek közötti kapcsolatok is. Nyilvánvalóvá vált. hogy az atlanti kapcsolatok második világháború után kialakult rendszere módosításra szorul. Nyugat-Európában három elképzelés befolyásolta ezeket a törekvéseket: Nyugat- Európa, mint az Egyesült Államok partnere, a korábbinál nagyobb mértékben érvényesíthesse érdekelt a szövetségen belül, Washington tartsa fenn elkötelezettségét a térség „védelmében”, de katonai jelenlétet ne használja fel partnereiAmeri kai páncélosok egy NSZK-beli hadgyakorlaton. lyamatokkal, az 1960-as évekre megváltoztatták az atlanti kapcsolatok viszony- rendszerét. Erre az időszakra esett például a francia- amerikai ellentétek elmélyülése. Mind világosabban megmutatkoztak a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok eltérő érdekei, és ez az időszak volt az, amikor az Egyesült Államok vietnami agressziója fokozódó elutasításra talált Nyu- gat-Európában. Végeredményben így bontakozott ki az Egyesült Államok és Nyugat-Európa között az a viszony, amelyet az 1970-es években már az együttműködés és verseny párhuzama jellemzett. Nyu- gat-Európa fokozódó önállósága hatással volt a Szovjetunióval és a középkelet- európai szocialista országokkal kialakuló kapcsolatokra is. Nyugat-Európa lényegeKis létszámú gazdálkodó egység önálló munkakörbe felvesz gyakorlattal és középfokú végzettséggel rendelkező MUNKAÜGYI ELŐADÓT. Jelentkezés „Figyelő 79662” jeligére a Somogy megyei Lapkiadóban. (79662) vei szemben _ politikai és gazdasági előnyök szerzésére. Ezek az elképzelések jórészt elfogadhatatlanok voltak az Egyesült Államok számára, az inkább a tehermegosztás fokozását szorgalmazta. A Nyugat-Euró- pával kapcsolatban felmerült partneri viszony módosításának ez az eszméje — amerikai oldalról — elsősorban olyan igény kifejeződés“ volt, hogy kontinensünk nyugati része továbbra is rendelje alá magát az Egyesült Államok globális törekvéseinek, mint közös érdeknek, de ezt már megnövekedett gazdasági és politikai potenciáljának lat- bavetésével tegye meg. Különösen erőteljes volt ez a törekvés a Carter-, majd a Reagan-kormányzat idején. A nyugat-európai országok vezetése azonban nem hagyhatta figyelmen kívül azokat a körülményeket, amelyek a gazdasági válság, a külső forrásokra való fokozottabb ráutaltság, s az ezekből eredő társadalmi problémák következtében, az amerikai követelések teljesítése esetén kialakulhattak. Ezért a közös érdekek hangoztatása mellett rámutattak arra, hogy az Egyesült Államok világhatalom, miközben Nyugat- Európa néhány imponáló eredménye ellenére kis- és középhatalmak összessége, korlátozott forrásokkal és célokkal. Az Egyesült Államok mindezért „defetiz- mussar, „semlegességre hajtással” vádolta a nyugateurópaiakat. Az 1980-as évek elején különösen kiélesedtek e viták, amelyeket súlyosbított, hogy a középhatótávolságú atomfegyverek telepítése Nyugat-Európában lényegében egyértelműen amerikai érdekeket szolgál. (Folytatjuk) Toitnay László, az Országos Béketanács Leszerelési Bizottsága elnöke
