Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-27 / 175. szám

-** 1984. július 27., péntek Somogyi Néplap Negyven éve történt Fegyverrel a kezében halt meg „A megpróbáltatások meg- értővé tesznek, de könyör­telenebbé is. Megérteni csak a szenvedőket és elnyomot­takat szabad, és miijél job­ban megértjük őket, annál keményebben, ellágyulás nélkül kell folytatni a har­cot minden szenvedés okai ellen.” — Ezt vaüotta, s ez volt élete vezérelve is a magyar kommunista mozga­lom nagyszerű harcosának, Ságvári Endrének. Negyven esztendeje, 1944. július 27- én áldozta fel fiatal életét Az indulás Budapesten született, 1913. november 4-én. Amikor 1918- ban a katonák ősziró­zsával a sapkájukon visz- szajöttek a harcterekről és összetörték vagy eldobták puskájukat, ő hiába várta haza apját, akit 1914-ben tartalékos tisztként behívtak s a frontra vezényelték, s most távol családjától, ha­difogságban sínylődött. Az 1919- es Tanácsköztársaság­ból is csak annyit érzékelt, hogy anyja — tanítói okle­velét hasznosítva — állást vállalt, s őt már korán reg­gel magával vitte az óvodá­ba. Aztán apja, dr. Ságvári Sándor (polgári foglalkozá­sa szerint ügyvéd) 1922-ben a hadifogolycsere révén ha­zakerült Szovjet-Oroszor- szágból, ám a jómódú élet iránti igénye és sokszori kí­sérletei ellenére sem lett belőle „igazi, jólkereső” ügyvéd. Végig adósságok kí­sérték a család életét, az apa — kétévi súlyos beteg­ség után — 1945-ben bekö­vetkezett haláláig. Endre maga is jogot vég­zett. Egyetemi hallgató ko­rában csatlakozott a haladó diákszervezkedéshez, és ta­nulmányai befejeztével a szociáldemokrata párt VII. kerületi ifjúsági csoportjá­nak egyik vezetője lett. Nagyszerűen értett, ahhoz, hogyan kell a fiatalokat marxista szellemben nevel­ni, harcba vinni. A kitűnő­en sportoló, életvidám fia­talember a legnehezebb helyzetekben is optimista maradt. A fiatalok legkülön­bözőbb rétegeit tudta közel­hozni a mozgalomhoz. A Népszava szerkesztősége mellett, ugyanabban a ház­ban, egy kis szobában volt a szociáldemokrata ifjúsági mozgalom otthona; itt foly­tak híres szemináriumai, amelyeket az ifjúsági veze­tőknek tartott. „Ez az én utam" Szó volt ezeken a szemi­náriumokon világpolitikáról meg az éppen aktuális ta- noncreformról csakúgy, mint a vallásról, vagy a Szovjet­unióban érvényes nyugdíj- rendszerről. Látva a szélső- jobboldal előretörésének egyre fokozódó veszélyét, a népfront-gondolat jegyében az ifjúsági szervezetek an­tifasiszta tömörítésére töre­kedett, és a nyilas mozga­lom visszaszorítására szer­vezett akciókat. Az illegális KMP tagjaként 1937-ben ő vezette a Tompa utcai nyi­las házba összehívott gyűlés szétverésére az antifasiszta fiatalok támadását. Ezért nyolchónapi börtönre ítél­ték. Szabadulás után, 1940-ben a szociáldemokrata párt ke­retein belül működő forra­dalmi ifjúsági szervedet, az Országos Ifjúsági Bizottság titkára lett, s kiemelkedő szerepet töltött be a KMP által irányított függetlensé­gi mozgalomban is, amely­nek számos megmozdulását kezdeményezte. Így például egyik vezetője volt a Batthyány- emlékmécsesnél 1941 októberében rendezett függetlenségi, s a halottak napján a Kossuth-mauzó- leumnál lezajlott tüntetés­nek, majd a Petőfi szobor előtti 1942. március 15-i nagy háborűellenes antifa­siszta megmozdulásnak. A rendőrség üldözése miatt 1942 tavaszán kényte­len volt illegalitásba vonul­ni. Kézrekerítésére mozgó­sították a rendőrségi és csendőrségi szerveket, a ha­tóságokat. Kommunisták és szimpatizánsok, haladó em­berek segítségével két éven át mégis Budapesten tudott élni, s az illegalitás nehéz körülményei között dolgozni. Az üldözés közepette is hű maradt jelszavához: „Az élet cselekvés. A jobb élet még több cselekvés. Ez az én utam.” A pártnyomdát 1943-ban ő hozta létre és első szerkesztője lett a Bé­kepárt Béke és Szabadság című lapjának. Szervezte a pártmozgalmat, a sajtómun­kát. Fegyverrel a kézben Egy illegális találkozón, Budán, a Zugligeti úti cuk­rászdában törtek rá 1944. július- 27-én. Egyik illegális munkatársa így eleveníti fel másnapi emlékét: „Egy fia­tal elvtárssal találkoztam, aki beszámolt arról, hogy egy katonabarátjától furcsa történetet hallott. A katona előző este Budakesziről jö­vet csődületet látott egy kis cukrászda előtt. Az embe­rektől megtudta, hogy nem sokkal előbb revolveres harcban agyonlőttek egy kommunistát. Amikor ezt megtudtuk, lehetetlen volt nem arra gondolni, hogy ő az ismeretlen áldozat. An­nál is inkább, mert tudtuk, hogy nála mindig fegyver van, s nem egyszer említet­te nekünk, barátainak : „Többé engem nem fognak el élve!” Valóban így, fegyverrel a kezében, a támadóival ví­vott tűzharcban esett el. Emlékét kegyelettel őrzi pártunk, népünk, ifjúsá­gunk. Újlaki László Központi múzeumot építenek az Opusztaazerá Nemzeti Tör­téneti Emlékparkban. A több részből álllő galériában nép­rajzi. régészeti és kultúrtörténeti állandó kiállításokat ren­deznek be. Az új létesítmény kivitelezője: a Dél-magyar- országi Magas- és Mélyépítő Vállalat Az időmérés története Az időmérés történetéről nyílt kiállítás tegnap az iparművészeti Múzeumban. Az Országos Műszaki Mú­zeum és a vendéglátó intéz­mény közös kiállításán ezút­tal az időmérés fejlődésének kiemeLkedő szellemi és tár­gy; emllékeit mutatják be. A sok technikai és műve­lődéstörténeti szempontból is érdekes tárgy közül kie­melkedik a világhírű német óraiművesség és tok-készítés egyik legrangosabb alkotása, egy 1566-ból származó aszt­ronómiai óra, amely egykor Miksa német római császár és magyar király tulajdona volt. Kiállították Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem díszóráját, s Pápai Páriz Fe­renc szótáríró és orvos XVII. század végi zsebóráját is. A XVII. században a Felvidé­ken több híres napórakészítő mester dolgozott. A kiállítá­son az ő emléküknek is adóznak, és bemutatják a körmöcbálnyai Schindler napóráját és a rozsnyói Skolnik műhely 1820 körül készült hélioastronométerót. Az Iparművészet] Múzeum kiállításán megemlékeznek az 1582-es naptárreformról, s annak jelentőségéről éppúgy, mint a múlt század végi ha­zai zónaidő bevezetéséről. A XVIII. századiban szá­mos világhírű mester készí­tett órákat. Közülük Graham, Tompion, és Quara alkotásai szerepelnek a bemutatón. A kiállítás augusztus 31-ig te­kinthető meg. Állítható iskolabútorok A műszaki fejlesztők és a forgalmazók olyan tömeg- gyártásra is alkalmas iskola­bútor-családot fejlesztettek ki, amelyek megfelelnek a magyar és a nemzetközi szabványnak: maximálisan figyelembe veszik és követik használóik alkati, élettani adottságait. Az iskolabútorokat for­galmazó Tanért 33 ezer asz­talt, 65 ezer széket, 7700 négyzetméternyi táblát szál­lít a harmadik negyedév vé- véig a főváros tanintézeteibe, iskoláiba. Közülük a koráb­binál jóval több, mintegy 12 ezer már állítható kivitelű termék. Egy- és kétszemé­lyes asztal, szék, rajzasztal, napközis garnitúra tartozik ebbe a termékcsaládba. Az állítható magasságú, dönthe­tő írólapú asztalok 6-tól 18 éves korig használhatók. A székek is több méretre állít­hatók igen rövid idő alatt. Az Iskolabútor- és Sport­szergyár a harmadik negyed­év végéig mintegy kétezer ilyen asztalt, illetve széket készít, és csaknem tízezret gyárt a Mátravidéki Építő és Szakipari Szövetkezet is. Bár az új termékcsalád drágább a korábbinál, az egyszeri be­fektetésre mégis szívesen vál­lalkoznak az iskolák, hiszen a variálható, állítható búto­rok több korcsoportot is ki­szolgálnak. Emellett speciá­lis igényeket is kielégítenek. A négyszemélyes napközis asztal például módot ad a kiscsoportos foglalkozásokra, az állítható lapú és magas­ságú rajzasztal pedig tanuló- asztalként is használható. A hétvége ismét csak a Balaton-paxtján üdülőknek kínálja a leggazdagabb prog­ramot. Szombaton és vasár­nap a balatoni folklórtalál­kozó eseményei követik egy­mást. Az első napon Földvá­ron hét órakor kezdődik a menettáncverseny. a szabad­téri színpadtól a Hősök útja, Neptun szálloda útvonalon a SZOT központi étterméig. A csoportok fél kilenctől adnak műsort a szabadtéri színpa­don. Vasárnap Siófokon lesz menettánc délelőtt tíztől a tóparti szállodasoron, majd aste itt is gálaest következik a szabadtéri színpadon — rossz idő esetén a Dél-bala­toni Kulturális Központban. A műsor előtt az idelátoga­tók megnézhetik Krenner István karikatúráit is. Az idei füredi Anna-bált somogyi napok előzik meg pénteken és szombaton, me­gyénk népművészetét bemu­tató kiállítással egybekötve. Vidám programokon szó­rakozhatnak vasárnap a Bogláron nyaralók. Délután öttől a várdombi színpadon egymást követik a gyerekek­nek és felnőtteknek szóló műsorok, lesznek kiállítások, térzene, sportvetélkedők. A részletes programot holnapi számunkban ismertetjük. A művelődési intézmények — úgy látszik, az eddigi rossz tapasztalatokból kiin­dulva — bőségesen felkészül­tek a borús időre, s a tópar­ton több helyen kiállítással várják az üdülőket. Bala- tonberényben a klubkönyv­tár H. Gelencséry Mária po- gányszentpéteri születésű fes­tőművész képeinek ad ott­hont. Bogláron, a vörös és kék kápolnákban a veszpré­mi egyházmegyei múzeum egyházmúvészeti kiállításá­ban gyönyörködhetnek a lá­togatók. Péntek—szombat— vasárnap a kevésbé magasz­tos érzületúek a bogiári ál­talános iskolában díszmada­rak, macskák, kisállatok és virágok színes, szagos, han­gos bemutatóját élvezhetik. Boglárlellén, a Tóparti Ga­lériában Szabolcs Péter Mun- kácsy-díjas zalaegerszegi szobrászművész alkotásait állították ki, Szeretet — sze­relem címmel. Siófokon, a Siotour üdülőhelyi klubjában huszonhárom somogyi, zalai, baranyai és szentendrei kép­ző- és iparművész, festő, ke­ramikus, textiles, ötvös és üvegtervező munkája látha­tó. (Képünkön Fusz György keramikusművész porcelán edényei.) Akinek megtetszenek az itt látható alkotások, a mű­vész munkásságából többet is láthat Marcaliban, a Hely­történeti Múzeumban, ahol Gácsi Mihály grafikusmű­vésszel rendezett közös kiál­lítást. Ugyanitt, a szabadté­ri színpadon szombat este a Karthágó együttes vendég­szerepel. Nagybajomban szombaton öt órától Sas Jó­zsef szórakoztatja a műve­lődési ház közönségét. Nagyatádon, a Gábor An­dor Művelődési Központban a megyei gyermek és ifjúsá­gi képzőművészeti tábor al­kotásaiból rendezett kiállítás látható. A gyerékek számára ren­dez programot szombaton és vasárnap a csurgói művelő­dési ház. Az első nap a su­gárúti pavilonnál, 29-én pe­dig az alsoki presszó előtt lesz akadályverseny, tíztől délután egy óráig. Somogy- udvarhelyen, a Victor Jara ifjúsági klubban Ki mit tud? vetélkedőn szerepelhetnek a bátrak szombaton este hét­től. A berzencei ifjúsági park vendége hétfőn a Jazz Lyce­um együttes lesz. Nemcsak a Balatonnál ren­deznek Anna-bált, hanem Tabon is. A művelődési köz­pontban szombaton este nyolctól a Delfin együttes húzza a talpalávalót a mula­tóknak. EGY MAGYAR RITKASÁG Bél Mátyás : Hungáriából Magyarország felé Egyre bizonyosabb: sze­retnünk kell az évforduló­kat. Hiába az esetenkénti túltengés egy-egy kiemelke­dő életmű bemutatásából, azokra kell gondolnunk in­kább, akiket évtizedek, év­századok homályából szólít újra elő egy kerek évfordu­ló. Ügy látszik, hogy ebben a felejtésre berendezkedett világban szükség van arra, hogy — ha néha kampány­szerűen is, ám ez is jobb, mint a teljes némaság — eltűnődjünk értékei njv fö lőtt. Bél Mátyás esetében erre születésének háromszá­zadik évfordulója adott al­kalmat a Szépirodalmi Könyvkiadónak, hogy a már eddigiekben is több gyöngy­szemet tartalmazó Magyar Ritkaságok sorozatát most egy újabbal, egy valódi rit­kasággal toldja meg. A XVIII. század első felének legnagyobb magyar tudósa olyan életművet hagyott hátra, amelyet feldolgozni azóta is kevés egy elme. Hungáriából Magyarország felé a címe a mostani java­részt latinból fordított írá­soknak, s itt mindjárt di- csérőleg tegyünk is kitérőt: Déri Balázs, Donáth Regina és Tárnái Andor fordításain ugyanis jól érződik az átül- tetők szeretete, választott munkájuk iránti figyelme. A kisebb tanulmányokat tartalmazó kötetben a nyel­vészeti ismereteket taglaló, válamint a Magyarország történetével, földrajzával foglalkozó írások kaptak he lyet. A deákul, magyarul, szlovákul, németül egyaránt kifogástalanul beszélő poli­hisztor idejében még egé­szen mást jelentett a nép­hez. nemzethez tartozás fo­galma, mint a későbbi idők­ben. Ha azzal, a bizonyára Bél Mátyás számára furcsa és elgondolkodtató kérdés­sel lepték volna meg: me­lyik nációhoz tartozik tulaj­donképpen, bizonyára a hungarus szóval felelt vol­na leginkább. Ocsován szü­letett. Zólyom megyében, később híres történeti mun­kájában a Notitiában nem is mulasztja el megemlíte­ni szülőföldje leírásakor: „E mezőváros bajait annál ne­hezebben viseljük, mert is­ten különös jótéteményéből ott születtünk.” Ez a ma már furcsának tűnő szemé­lyeskedés Bél Mátyás korá­ban nemcsak etikusnak szá­mított, hanem a szülőföld iránt táplált nemes érzel­mek egyenest megkövetelték a szerzőtől az effajta apró megemlékezéseket is. A nyelveket tanulók és ta­nítók bizonyára nagy érdek­lődéssel olvassák a metodi­kai kérdésekkel foglalkozó tanulmányokat, míg a nyelv­leckék magyar nyelvű sze­melvényei az irodalmárok­nak szolgálnak ínyencség­gel, hiszen témájuk, mon­dathasználatuk igazi kurió­zum; Lássunk ízelítőül egy pél­dát a „Konyhabeli szükség­ről” című témakörből: — „Vagyon alkalmas ké­születünk vadbul és kony- háravalóbul. — Mi vagyon tehát? — Egy pár bépácolt őz- cimer, két fácány, három kötés húros madár és egy­néhány császármadár is, mindenféle kolbászok, a majorban pedig vannak hiz­lalt ludak, kappanok és pó- kák.” A napjainkban bizonyára felsőfokú nyelvvizsgával is nehezen lefordítható mon­datok bájai a kor minden­napjaiba adnak bepillantást. A XX. századból nézve ugyanolyan bájjal, naivság- gal olvashatjuk, Bél Mátyás előszavának zárósorait is, amelyet 1729-ben írt a Po­zsonyban megjelenő A Ma­gyar Nyelvmester elé, „ ... szívből kívánja e szerény kis munka szerzője, hogy mivel anyanyelve terjeszté­sének szándékával írta, s emellett a dicsőséges német nemzet szolgálatára, a kí­vánt haszon mindkét félnél megmutatkozzék. És aho­gyan a felséges főhercegi Osztrák Ház kegyelmes örö­kös uralkodása alatt Ma­gyarország kellős közepén beszélik a német nyelvet, ugyanúgy beszéljék egykor a magyar s két nemzet kö­zötti igen hasznos kapcso­lat miatt Németország bel­sejében.” Ez a fajta gondolkodás még Bél Mátyás korában sem volt jelen a köztudat­ban. Egy tudós ember fejé­ben születhetett csak meg, aki kigondolta: a dolgok lq- gikus rendjéből minek kel­lene következni. Varga István

Next

/
Thumbnails
Contents