Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-26 / 174. szám

1984. július 26., csütörtök Somogyi Néplap 5 Két év után ismét Kodály Barátok között Előadások a Margitszigeten emlékmúzeumot létesítenek Budapesten A Margitsziget árnyas fáir hangulatos környezete már a század elején felkeltette a színház iránt érdeklődők fi­gyelmét. Forgács Antal szín- igazgató 1906-ban Parkszín­ház néven színházat épített a Margitszigeten, amely 1000 ember befogadására alkal­mas. A mai színház elődje a 30-as években épült. Most két évig nélkülöztük. S az idén, július 12-én — a tervezettnél egy szezonnal előbb — megnyílt a Margit­szigeti Szabadtéri Színpad. A felújításra azért került sor, mert a 30-as években ké­szült színház bauxitbeton le­látójának szigetelése beázott, megrongálódott. A megrepe­dezett felületbe befolyt a víz, télen megfagyott, továbbre- pesztette a lelátó felületét. Az Építéstudományi Intézet vizsgálatai szerint a bauxit- beton szilárdságcsökkenése megállt, ezért nem,kellett az alapot elbontani, csupán a szigetelés felújítására volt szükség. Amikor ez kiderült, a Fő­városi Tanács művelődési főosztálya (amely az anyagi fedezetet biztosította), a be­ruházási főosztály és a Mű- ber tanulmány-terveket, szakvéleményezést készítte­tett. S azt fogadták el, ame­lyik a meglévő épület legnagyobb mértékű fel- használásával oldotta meg a feladatot; a szigetelést és az egész színház korszerűsítését. Az építkezés 1983. márciusá­ban kezdődött Domonkos Je­nő (KÖZTI) tervei szerint. A belsőépítész Fehérvári Sán­dor, a kivitelező az Agroép- szer volt. Az építők és a munkában résztvevő válla­latok jó együttműködése eredményezte, hogy egy év­vel a határidő előtt elkészült a Margitszigeti Szabadtéri Színpad. Rajnai György, a Budapes­ti Művészeti Hetek és a sza­badtéri színpadok főmérnö­kének tájékoztatása szerint a nézőteret egybefüggő Taurus gurriifemezzel, 10 centimé­ter vastag betonrétegekkel és tipox-epoxi műgyanta-felü­lettel borították. Ezek a ré­tegek vízzárók, jól szigetel­nek. A legfelső zöld színű borítás csúszásgátló is. Üj fény-szabályozók, szín­háztechnikai, szcenikai és hangosító berendezések szol­gálják majd az előadásokat. Korábban — a háború előtt — mikrofonok nélkül szólalt meg a szigeten a zene, az ének. Napjainkra viszont már olyannyira felerősödött a vá­ros alapzaja — monoton zú­gás tölti be a Margitszigetet is —, hogy ezt mindenkép­pen túl kell hangosítani. A több éves helyi tapasztala­tot figyelembevéve egy ame­rikai cég, az Elektrovoice ké­szítette a hangosítást. A han­gosítási rendszer elemei — kábelek, keverőpultok, mag­netofonok, erősítők — is az Egyesült Államokból érkez­tek. Kísérletként, zenekari kon­certeknél, akusztikai keverő­falat állítanak a színpadra. A két oldalon, felül és hátul zárt térben játszó zenekar hangja így erősítő nélkül is élvezhető. A terelőfal gyor­san felállítható, illetve le­bontható. Felújították a színpadot is, olyan deszkázattal, amely a nyitó előadást produkáló Győri Balettnek is megfelel. Üj burkolatot, igazi színhá­zi jelleget kap a közönségfo­gadó rész, az előcsarnok, ahol megoldották a háromezer né­ző gyors és kényelmes ki- és beáramlását. Teljesen tatarozva, vörös­réz borítással áll a színház­zal egybeépült — egyelőre használaton kívüli — vízto­rony is. Fellépett a Győri Balett, amerikai turnéjának műso­rát és az Ecseri lakodalmast mutatta be az Állami Népi Együttes, vendégszerepei egy tahiti együttes és a Grúz Ál­lami Népi Együttes, lesz opera-gálaest és meghallgat­hatjuk Verdi Requiemjét. Kádár Márta Szerdáin a Művelődési Mi­nisztériumban ajándékozási- letéti szerződést írt alá Ko­dály Zoltánná Péczely Sa­rolta és Erdei Péter, a Ko­dály Z alfáin Zenepedagógiai Intézet igazgatója. Az okira­tot jóváhagyó záradékkal IáJtta el Köpeczi Béla műve­lődési miniszter. A szerződés értelmében a Budapest VI. kerület, Nép­köztársaság útja 89. száimiú házban — ahol a nagy ma­gyar zeneszerző 1921-től ha­láláig, 1967-ig élt — Kodály Zoltán emlékmúzeumot léte­sítenek. Kodály Zoltán özve­gye a lakásból kiköltözik, s az ezért őt megillető ellen­szolgáltatásról lemond. A la­kás dolgozószobájának és szalonjának berendezési tár­gyait a (kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Inté­zetnék ajándékozza, s letét­be adja a több mint 1800 da­rabból álló kottatárat, a mintegy 4000 kötetes könyv­tárat, s a 249 kötetből álló, számos múzeális értékű rit­kaságot tartalmazó, úgyneve­zett régi könyvtárat. Az ajándékozás, illetőleg a letétbe helyezés jóvoltából lehetővé válik, hogy a lakás két szobáját eredeti állapo­tában emlékmúzeumként nyissák meg az érdeklődők előtt. A harmadik szobában stúdió és könyv-, lemez-, va­lamint folyóiraittár kialakítá­sát tervezik. Itt őrzik majd Kodály Zoltán valamennyi megjelenít művének egy-egy példányát, lemezeket, kottá­kat, íróisokat. Ugyancsak megtalál hatók lesznek a ze­neszerzőről írott monográ­fiák, tanulmányok, cikkek. A nyilvános stúdiót is bárki felkeresheti majd, s meg­hallgathatja hanglemezről a Kodály-műveket, azok kü­lönböző interpretációit. A tervek szerint — az ajándé­kozó költségére — a szobá­ban fénymásoló berendezést is elhelyeznek, amely az amatőr és a hivatásos Ko- dály-kutatók munkáját se­gíti majd. A Kis-Balaton sikere az NSW-ban Hónapok óta készülődtek. Kétórás repertoárjuk min­den számát a legapróbb részletekig kidolgozták. A vezetők és táncosok egy­aránt érezték a felelősséget, hiszen 17 ország 40 együt­tesével kellett versengeniük. Ezekkel a gondolatokkal utazott a negyven tagú Kis- Balaton Táncegyüttes júni­us végén az NSZK-ba, a Luxemburgtól 17 km-re fekvő Bitburg városába, a huszadik európai határmen­ti folklórtalálkozóra. Sze­replési lehetőséget kapott itt az európai együtteseken kí­vül több amerikai és közel- keleti csoport is. Amint Biróné Fogarasi Ágota, a csoport vezetője elmondotta: a balatonmáriai által támogatott együttes a áfész és a községi tanács legnépszerűbb csoportok közé tartozott. Az újságok fényképes tudósításokban számoltak be fellépéseikről. Bitburg utcáin, terein taps­viharral köszönte meg a kö­zönség a hangulatos, látvá­nyos, színes menettáncot. Az esti előadásokat hatal­mas sátorban tartották, ahol kétezer néző tetszésnyilvá­nítása kísérte a produkció­kat. A balatonszentgyörgyi­ek hat alkalommal bizonyí­tottak. Az NSZK televízió, a rádióállomások és újságok több alkalommal szóltak a magyarok táncainak virtuo­zitásáról, koreográfiájáról, a lányok szépségéről. önálló számokkal is fel­lépett a zenekar. A legna­gyobb sikert kétségtelenül a szatmári táncok bemutatá­sával érték el. A magyarok egyedüli komoly vetélytársa a spanyol együttes volt. D. Z. JORDÁN ÉS GEORGI * Georg! Dacwr — Magyarországon járva megtekintettem egy temetőt is, melyben negyven évvel ezelőtt itt harcolt bolgár ka­tonák is nyugosznak. Lá­tom, egy nénike hajolgat a sírok fölött, virágot ültet rá­juk. Kíváncsi ember va­gyok, megkérdem ezt a ma­gyar öregasszonyt: „Mit csi­nál, s miért csinálja? Nincs családja, hogy ráér idegen sírokkal szöszmotölni’” Rámnézett megütközve: „Ez a családom, ez a néhány bolgár katona ..Valami gordonkaszólam szólalt meg bennem lágyan, s talán el­nézik nekem ezt a pateti- kus mondatot: vérrel szen­telt barátság a bolgár—ma­gyar. A történethez tartozik még, hogy írtam belőle egy verset Bolgár sírok a pusz­tán címmel. Vendégünk, Jordan Milev költő — korán őszült, de fiatalos férfi — eleveníti az emléket. Az egyetem elvég­zése után újságíróként, rá­diós szerkesztőként dolgo­zott, volt irodalmi folyóirat főembere is. Most a bolgár Nemzeti Ifjúság Könyvkiadó főszerkesztője. Katonaként került kapcsolatba testvér­megyénkkel, s később elnö­ke lett a kardzsali irodalmi társaságnak is. Verskötetek­kel, útirajzokkal, műfordí­tásokkal van jelen az élő bolgár irodalomban. Társa, a másik kedves vendég, Ge­org! Dacser a kardzsali író­csoport titkára: markáns ar­cú, barátsággal villanó sze­Jordán Milev mű férfi. Tizenkétéves kora óta írt verseket, karcolato­kat. A háború után katona lett, tisztként került Kard- zsaliba. írásai rendszeresen jelentek meg, így módosított pályát: dolgozott a Kom- szomol-bizottságon, a Nov Zsivot szerkesztőségében — — kardzsali testvérlapunk ez — főszerkesztőhelyettes­ként, s a pártbizottságon is. Ütielbeszélései, ifjúsági re­génye kedvelt olvasmány. Ö is magyar emlékekkel kez­di: — Tíz éve turistaként utaztam Magyarországra, így Somogyba is. Anyagot gyűjtöttem a Rodopétól az Alpokig című könyvemhez, melyben a 10. rodopei gya­logos hadosztály útját kö­vettem. Ebben, a kötetben sok somogyi dokumentum, fotó is van, hiszen a had­osztály parancsnoksága Görgetegen volt; Henéz, Ri- nyaszentk irály, Somogycsi- csó, Csurgó, Lábod neve is gyakori a könyvben. — Tegyük hozzá, hogy rendkívül nagy szakmai és olvasói sikert aratott Georgi e könyvével — szól közbe a vendéglátók nevében dr. Laczkó András, a Somogy főszerkesztője. — A hiteles­ség, az események ténysze­rű felidézése volt a siker kulcsa. — A Honvédelmi Kiadó­nak írok most — folytatja Georgi Dacsev. — A felsza­badulás negyvenedik év­fordulóját ünneplő mű. a Bolgárok a pusztában újra Csak emlékeket tartalmaz majd: az elesettekre emlé­keznék a megmaradtak, akik eljöttek a magyaror­szági sírokhoz. Jövő tavasz- szal jelenik meg 30 fotó­dokumentummal. Ezután a Magyar gyerekek és bolgár katonák című munkám lát majd napvilágot, ennek el­ső elbeszélése, a Legenda a Somogybán kiadott Rodopei üzenet című antológiában is megjelent már. Örömmel mondhatom el, hogy nálunk is napvilágot látott a somo­gyi írók antológiája, a Ba­latoni hangok. Jordan Milev, a magyar líra barátja, ismerője veszi át a szót. — Kiadónk szívesen te­szi közzé a magyar műve­ket. Petőfi verseit, Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk cí­mű regényét, fiatal magyar költők antológiáját stb. Most éppen Takáts Gyula és Fo­dor András líráját fordít- tatjuk. Az Ifjúság kiadó egyébként kétszáz könyvet jelentet meg évenként, eb­ben minden műfaj ott sze­repel; öttől százéves korig, szeretnénk az olvasókat ki­elégíteni úgy, hogy ne csak a lektűrt, krimit olvassál;, hanem a léleknemesítő, hu­mánumra, más népek meg­becsülésére, hazaszeretetre nevelő műveket is. A leg­népszerűbb műfaj nálunk a dokumentáló próza, a sci- f i, a love story ... Milev egyébként nem híve a fecsegésnek. Azt mondja, egyszer megkérdeztek egy bölcset, hogy mi a vélemé­nye a sok beszédről, ö azt válaszolta, ilyenkor befogja a fülét. Erről a tulajdonság­ról költészetére ismerek; a milevi versek sallang nél­küliek. mindenkihez szól­nak. Dacsev sem akar már magáról beszélni, de mind­ketten megélénkülnek, ami­kor ii rodopei táj arculatá­nak változásáról faggatom őket, s benne az ember metamorfózisáról. Ha sza­vaikat jegyeznénk írásban, azt kellene műfaji megje­lölésként jelezni róluk: vál- lomásos próza! Leskó László Égi és földi szerelem Szabolcs Péter szobrai Lellén Szeretet, szerelem. Van-e olyan művésze a világnak, akit ne ihletett volna meg az örök téma? Szabolcs Pé­ter Munkácsy-díjas ezt a címet adta a boglárlellei Tóparti Galériában rende­zett kiállításának. A miskolci születésű szob­rász 1967-ben szerzett dip­lomát a Képzőművészeti Fő­iskolán Somogyi József és Szabó Iván növendékeként. Azóta Zalaegerszegen él és dolgozik. 1975-ben a II. ra- vennai nemzetközi Dante kisplasztikái pályázaton Dante és Beatrice című kompozíciójával elnyerte a pályázat aranyérmét, azóta is rendszeresen szerepel a ravennai Dante biennálé- kon 1984-ben kapta meg a Munkácsy-díjat. Szabolcs Péter a mostani kiállítás anyagát eredetileg nem sorozatnak tervezte, érzéseit, gondolatait fogal­mazta meg — a kollekciót később rendezte egyetlen, közös téma köré. Ebből kö­vetkezik. hogy a tárlat csak tartalmában egységes. a megfogalmazás, a megköze­lítés más és más. A minia. tűr bronzplasztikától a dom­borművön át egész az élet­nagyságú faszoborig sok­féle formában találkozunk az alapgondolattal, a szere­tet és a szerelem érzésével. A rendezők úgy helyezték el az alkotásokat, hogy a két árnyalat, a szexualitás­tól mentes érzelmek és a testi szerelem ábrázolása külön egységet alkot. Az előbbiben vallásos fogantatású szobrok is he­lyet kaptak. A teret a gyer­mekét magához ölelő nagy madonna uralja. Testet ölt itt az anyai szeretet, az egy­más sorsáért aggódó csa­lád, az apjához megtérő té­kozló fiú. A falusi léckerí­tés előtt öreg parasztházas­pár hajol össze. S akinek még ennyi sem jut: magá­nyos anyóka, aki az üres bölcső fölé hajol. Finom átmenetet ad a kétfajta érzelem között a kereszt előtt térdelő ifjú emberpár. Vallásos áhitat? Bűntudat? Az emberi sze­relem utáni vágyódás? A keresztből kihasított Meg­váltó, a szeretet jelképe fe­lé fordított arcú férfi és nő sokféle értelmezésre ad le­hetőséget. A szerelem-ciklus az ér­zelem első ébredezésétől a boldog beteljesülésig kíséri végig szereplői sorsát. A két dundi, nagyfejű gyerek naív egymásra csodálkozása meg­hatóan idézi fel az első mozzanatot: a rátalálást a másik nem létezésére. Égi és földi szerelem képe vál­togatja egymást. Különös ötlet az egymással szemben álló férfi és nő, ami elvá­lasztja őket, csupán egy tü­kör. Ha a másikra tekintek, magamat látom ... Egész sor plasztika tárja elénk a testi szerelem való­ságát. Naturalisták, igazak, mégsem ízléstelenek. A kü­lönböző pózokban ölelkező párokról nem lehet elmon­dani, hogy „más fából fa­ragták őket” — a szó szo­ros értelmében egybeková- csolódva, egy darabból megmintázva simulnak ösz- sze a boldog egymásratalá- lás pillanatában. Örökérvényű,, sokak által megfogalmazott témát vá­lasztott Szabolcs Péter. Üj- szerű, sokoldalú és merész megközelítéseivel azonban azt bizonyítja, nála nem művészi közhely ez az örök emberi érzés, hanem kiak- názhatatlan, gazdag, új és új ihletet adó forrás. X. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents