Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-26 / 174. szám
L 1984. július 26., csütörtök Somogyi Néplap Kádár János Pesterzsébetre látogatott (Folytatás az 1. oldalról) Azt gondoljuk, hogy ennek a politikának a megerősítése tovább szilárdítja majd nagy vívmányunkat: azt a társadalmi összefogást, szövetségi politikát, amely eddig is nagyszerű eredményeket hozott. Azt az egyseget, amelynek keretében a dolgozó osztályok, kommunisták és pártonkívüliek az alapvető nemzeti célokban egyetértenek, olyan módon is fejleszteni kell, hogy tovább erősítjük, bővítjük rendszerünk demokratizmusát. Minél többen tudnak érdemben beleszólni az ügyek eldöntésébe a műhelyben az üzemben, egy nagyvállalatnál, a kerületben, a fővárosban és az országban, annál nagyobb a tömegtámogatás politikánk megvalósításához. Magyarországon sikerült olyan nemzeti összefogást létrehozni a szocialista célok érdekében, amire a történelmünkben nem volt példa. Ennek az egységnek a munkások, a parasztok, a kommunisták, a pártonkívüliek és az egyházak egyaránt részesei. Ami az építőmunkánkat illeti: az itt elhangzott föl- szólalások is sok nehézségről számoltak be. Ezekről szólva nem felejtjük el, hogy az utóbbi években nagyon nehéz körülmények között jelentős eredményeket értünk el a népgazdaságban. így például az első félév eredményei az iparban, a mezőgazdaságban és más területeken is alapjában a népgazdasági terv szerint alakultak. És ez nem kevés az adott körülmények között. A minap részt vettünk egy Komárom megyei aratási gépbemutatón. Láttuk, hogy az iparszerű kukorica- termelési rendszer szép eredményeket ér el és a Komáromi Mezőgazdasági Kombinát is jól gazdálkodik. Tapasztalhattuk, hogy — s ebbe az időjárás is besegített — javultak a kalászosok terméskilátásai. Most a szakértők a kukoricáért izgulnak, amely több csapadékot kíván. Nekem különösen tetszett, hogy a mezőgazdasági szakemberek nem pihennek a babérjaikon, a jövőbe néznek. Az iparban is így van ez, hiszen a bemutatott gépeket is jórészt a magyar ipar állítja elő. A népgazdasági megszigorítások a mezőgazdaságra is érvényesék, de azért a technika fejlesztésével is foglalkozni kell. Népgazdaságunk első féléve biztatóan alakult. Természetesen vannak gondjaink és nehézségeink is. Emlékeznek, a XII. kongresszuson nyíltan beszéltünk, és azt mondtuk: ezeknek az éveknek az első számú kérdése, hogy a külföldi adósság növekedési ütemét állítsuk meg, sőt, ha lehetséges, csökkentsük ter- heinket. Később az ország fizetőképességének fenntartása vált központi kérdéssé. Eközben minden erőnket arra kellett összpontosí tani, hogy az elért életszínvonalat megőrizzük. Ezek az alapcélok, úgy tűnik, megvalósulnak, bár az idei év is nehéz. Az adósság nem növekedett, sőt csekély mértékben még csökkent is. Itt szeretnék válaszolni arra a kérdésre, szükség volt-e ilyen mértékű eladósodásra? A magyarázat egyszerű. Először is 1974 óta jelentős cserearány-veszteségeket szenvedtünk. Ez azt jelenti, hogy ugyanazért az importért ma 20 százalékkal többet kell exportálnunk, mint 10 esztendővel ezelőtt. Tény az is, hogy bizonyos kedvezőtlen nemzetközi gazdasági tendenciákat mások is, mi is csupán átmenetieknek tartottunk. Kiderült, hogy tartósan kell számolni velük. Hiba volt — s ezt is nyíltan meg kell mondani —, hogy az 1974-et követő években, jónéhány esztendőn át többet költöttünk, mint amennyit megtermeltünk. Még az életszínvonalra is több ment el, mint amennyi tulajdonképpen rendelkezésünkre állt. Ebből következtek az adósságok. A fizetőképesség fenntartása mellett minden erőnket arra kellett összpontosítani, hogy az elért életszínvonalat megőrizzük. Ez nagyon bonyolult és nehéz nemzetközi feltételek között sikerült, az életszínvonal szintjét társadalmi átlagot tekintve, bizonyos egyenetlenségekkel megtartottuk. Én azt hiszem, hogy az emberek a mindennapi panaszaik — és sokszor jogos panaszaik — mellett is érzik, tudják, hogy a jelenlegi életszínvonal olyan, amelynek megtartásáért érdemes küzdeni. A mi politikánknak van egy sajátossága, amit meg kell őriznünk majd a XIII. kongresszuson is: a realitásokból indul ki, és nem vágyainkból, elképzeléseinkből. Amikor az álmainkat valóságnak véltük, drága árat fizettünk érte. Iparunk, mezőgazdaságunk sok tekintetben állja a nemzetközi összehasonlítást. De tudnunk kell azt is, hogy gazdaságunkban 30 százalékkal több anyag és 20 százalékkal több energia kell az egységnyi termékhez, mint a legfejlettebb tőkés országban. Ez adja föl nekünk a leckét, s ennek nemcsak a nehéz körülmények között kell éreznünk a súlyát. Nagy tartalékaink vannak a gépkihasználásban, az anyag- és energiatakarékosságban, valamint a munkaerő ésszerű hasznosításában. Gyakran óriási összegekért vásárolunk modern gépeket, amelyeket nem használunk ki kellőképpen. S nem mindenütt dolgozzák ki teljesen a munkaidőt. Országos érdek, hogy szervezettebb legyen a munka, s ha ezen a téren még vannak fogyatékosságok, ezért nem az egyes dolgozók, hanem azok a felelősek, akiknek szervezniük kellene a termelést. Ilyesfajta programot kell hirdetnünk, mert szocialista viszonyok között rendnek kell lenni, dolgozni kell, hogy azután még tartalmasabban tölthessük a szabadidőt és mégjobban élhessünk. Ehhez rendelkezünk a szükséges eszközökkel is. Gazdasagirányítás.i rendszerünk működőképes, és most továbbfejlesztjük az ésszerűség, a nagyobb demokratizmus irányába. Nagy erőforrásunk a szocialista országok közötti gazdasági együttműködés. A KGST-országok legutóbbi felső szintű találkozója nagyon világos és biztató irányokat jelölt ki a jövőre nézve. Közös munkánkban még nagyon nagy tartalékok vannak, amelyeket ki kell használni. Van igény a korszerű és jó minőségű árukra. Élni fogunk továbbra is a KGST-országok együttműködésében rejlő lehetőségekkel. Ezzel együtt a kölcsönös előnyök alapján folytatni és fejleszteni akarjuk gazdasági kapcsolatainkat a fejlődő országokkal és a fejlett kapitalista államokkal is. A nemzetközi forgalomban biztató perspektívája van a könnyűiparnak is. Ezek kiaknázásához persze megfelelő színvonalú árut kell termelni. Az Önök üzemének egyik érdeme, hogy első osztályú árut állít elő, s ez megkönnyíti helytállásukat az egyre nagyobb konkurrencia közepette. Nagyon sok, a munkával, a bérrel, az árral kapcsolatos kérdés vetődött fel, amire én természetesen nem tudok most részletesen kitérni, Ezek közül a bérek és az árak viszonyáról szólnék. Nekem az a meggyőződésem, hogy nekünk elsősorban nem a fogyasztást, hanem a termelést kell támogatni, mert csajr azt lehet elosztani, amit megtermelünk. Én annak a híve vagyok, hogy a bérek ott javuljanak, ott növekedjenek, ahol emögött tényleges termelés van. Aki többet termel, az többet is keressen. Ezt a programot nem lehet öt perc alatt végrehajtani. De ezen a csapáson járunk, s így előre jutunk. Az a célunk, hogy a becsületesen dolgozó ember kapja meg tisztességes bérét. Az állam csak a legalapvetőbb szolgáltatásokat, közszükségleti cikkeket dotálja. Egyre inkább el kell jutnunk oda, hogy aki amit elfogyaszt, annak az értékét fizesse meg. Nyugaton azt hallani néha, hogy mi azért boldogulunk Magyarországon, mert kapitalista módszereket alkalmazunk, így „dicsérnek” minket. Az igazságot nem mondják meg: Magyarország éppen azért boldogul, mert szocialista módszereket alkalmaz. Amikor igyekszünk megtanulni, hogy rugalmasabban és hatékonyabban dolgozzunk, akkor a szocializmus alapintézményeit, azok működését akarjuk tökéletesíteni. Szükségünk van a kisvállalkozásokra is, hogy a nagyüzemi gazdálkodást kiegészítsék, segítsék, de a nagyüzemek helyett semmiféle munka- közösség nem fogja megoldani a magyar népgazdaság problémáját. Egyszóval nekünk az a törekvésünk, hogy a mi társadalmunk a szocializmus alapintézményeire támaszkodva boldoguljon és tanuljon meg rugalmasabban, ésszerűbben gazdálkodni. Sokat hallhattunk itt a fiatalokról is. Általános véleményt nem mondhatunk róluk, mert különbözőek, éppúgy, mint a többi korosztály tagjai. Az ifjúság alapjában rendben tanul és dolgozik, bár bizonyára jobban is lehetne tanítani. Én például gyakran szóváteszem, hogy nem neveljük eléggé munkára a fiatalokat, pedig az emberi társadalom alapja a munka. És nagyon rosszul cselekszik az a szülő. aki a világon mindent megad a gyerekének, de nem ismeri fel, hogy micsoda örömöt ad a jól elvégzett feladatért kapott dicsérő szó. A családnak is egy kicsit másként kell nevelni, az iskolában is szükség van változásra, és a fiatalok formálásába be kell kapcsolódniuk az üzemeknek is. Közös feladataink ezek, amelyeknek megoldása nem holnap, hanem tíz-húsz év múlva hozza meg gyümölcsét. Arról is szólni kell, hogy van egy nagy vívmányunk, amelyet a hétköznapokon nem is veszünk számba: az emberek biztonságban, törvényes rendben élnek. Aki nem vétett a törvény ellen, annak nincs mitől félnie, de aki vétett, annak tartania kell a törvény szigorától. Aki a szocialista rendszer adottságaival él, az boldoguljon, de aki visszaél velük, az ne boldogulhasson. A szociális biztonság szerves része az is, hogy aki dolgozni akar, az dolgozhat, s a munkájáért megkapja bérét és a többi járandóságát. Befejezésül arra kérem Önöket, hogy dolgozzanak továbbra is az eddigi lendülettel és odaadással — most mindenekelőtt az éves terv teljesítéséért. Ennek az is nagy jelentőséget ad, hogy ezzel valójában az új ötéves terv alapjait rakjuk le. Meg kell teremtenünk annak feltételeit, hogy a következő ötéves tervünk már minden tekintetben erőteljesebb fejlődést hozzon. Ha az addig hátralévő másfél év alatt becsülettel, nagy erőfeszítéssel dolgozunk, akkor a szocialista építés újabb, lendületes időszaka kezdődhet el a VII. ötéves terv esztendeiben — fejezte be beszédét Kádár János. A program befejezéseként Kádár János a vállalat gyártmányszerkezekét reprezentáló divatbemutatón vett részt. A vendég elismerő szavakkal nyugtázta a látottakat: a gyári tervezők és gyártmányfejlesztők munkája alapján készült, számos nagy- és nivódíjjal kitüntetett női és gyermek ruházati cikkeket. Aczél György Somogybán Sió-menti változások — Negyvenhét kérdés az építőtáborban (Folytatás az 1. oldalról) elnök szerint nehéz megmaradni az eredeti elképzeléseknél. de nem mondtak le a kitűzött célról, a szociális ellátás javításáról. Három évvél ezelőtt láttak hozzá a falu- és kultúrafejlesztési programhoz. Az elnök így summázta véleményét: „Aki a földet műveli, azon gazdálkodik, az köteles törődni a faluval is.’’. A Sió-mente megújhodási programja ma már sok embert mozgósított. A falusi kultúra értékeinek megőrzése és ápolása éppen úgy része ennek, mint a demokratikus fórumok létrehozása és kihasználása, vagy az agrárértelmiség nagyobb szerepvállalása a falu fejlesztésében. A népfőiskolái polgárképző a társadalmi feladatokra igyekszik felkészíteni az embereket, és keresik annak a módját, hogy miként lehetne növelni a falu önszervező képességét. A művelődési körök jó kezdeményezésnek bizonyultak. Aczéí György a tájékoztatóban hallotta, hogy a tagok átlagos jövedelme ebben a közös gazdaságban 56 300 forint. Megkérdezte: mennyivel egészíti ki ezt évente a háztáji? A vendéglátók véleménye szerint tagonként a háztájiból származó tiszta jövedelem ö ezer forint körül van évente. S ez a jövedelem nem több, mint a városi embereké, igaz, nem is marad el attóll Kérdésre felelve az elnök kifejtette: ha a látszat azt mutatja, hogy a falusi ember jobban él, mint a városi, akkor ez azért van, mert az élelmiszert megtermeli, arra nem költ, és változatlanul lehet azt is tapasztalni, hogy kevesebb pénzt ad ki és többet tartalékol s használ fel építkezésre. — Ekkora gazdasághoz elég az ötven szakember? — kérdezte Aczél György. — Elég — felelte az elnök. — A gond nem a számukkal van, hanem esetenként a felkészültségükkel. A szövetkezet azért is foglalkozik „illetéktelenül” az átlagosnál többet kulturális kérdésekkel, mert szakembereink — főleg a szakmunkások és technikusok — felkészültségével nem vagyunk mindenben elégedettek. — Az előbbi tájékoztatóban hangzott el: a községekben erősíteni igyekszik a demokráciát a szövetkezet. Megkérdezem : véleménye szerint milyen lesz a tanácsválasztásokon a kettős jelölés? — Én nem dolgoztam másutt, csak szövetkezetben — felelt a Központi Bizottság titkárának kérdésére az el-- nök. — Tudom, mit jelent, amikor ezeregyszáz tag választja meg az elnököt. — S hány ellenszavazatot kapott? — Sajnos, egyet sem ... Szóval, ha a községek önállósága növekszik, akkor 3 tanácstagoknak rangja, önállósága is erősebb lesz, s lesz vállalkozó is ezekre a tisztségekre. — Az önállóság növekszik — fejezte be a beszélgetést Aczél György. Üzemlátogatás következett ezután, majd a balatonsza- badi művelődési kör helyiségeit mutatták meg a vendégnek. A látogatás határjárással ért véget. Déliben Kovács Miklós, a Siotoutr igazgatóhelyettese és Szabó Miklós, a szántód- pusztai idegenforgalmi központ vezetője tájékoztatta Aczél Györgyöt a helyreállítási mimikáiról. Megmutatták mindazt, ami az idei idegenforgalmi szezonra készült el. Délután a Siófoki Állami Gazdaság vendége volt a pánt Központi Bizottságának titkára. Szalaii Géza igaizgató nemcsak a termelésiről,. hanem az értékesítésről is részletes tájékoztatót adott. Elmondta : a (közvetlen értékesítés eddigi tapasztalatai jók. Varga László, a Magyar Últtörőlk Szövetségének főtitkára, a KISZ Intéző Bizottságának (tagja, valamint Nagyistók László, a KISZ KíB osztályvezetője a huszonheted1^ nyarához érkezett építőtábori mozgalom jelenéről és jövőjéről adott tájékoztatót. A beszélgetésen — amelyen részt vett Sárdi Árpád, a megyei KISZ-bi- zotitság első titkára is — elhangzott: csökkent az építőtáborban dolgozó fiatalok munkája iránt a gazdaságok érdeklődése. Ugyanakkor új táborokat is szerveztek. Százhat táborban 43 ezer középiskolás ötezer egyetemista és tízezer külföldi diiák dolgozik a mezőgazdaságban. Huszonegy tábor lakói a lakásépítésben segítenek és a városvédelmi feladatok ellátásában 3 ezer fiatal szorgoskodik. A tapasztalat az, hogy a fiatalok között változatlanul nagy az érdeklődés az építőtáborok iránt, s ebben alapvétő tényező az is, hogy a táboroknak romantikája van, a komoly munkát követő szabadidős programok pedig színvonalasak és változatosak. Néhány kezdeményezésnek is tanúi lehetünk: a tavalyi eredményes kísérletek után az idén a diákok által szedett gyümölcsöt iközvetlenül értékesítik. Űj -kezdeményezés az is, hogy az építőtáborok szervezetére építve olcsó szálláshelyeket kínálnak a diákturlis'táknafc. Az első ilyen szálló az Idén a Pécsen megnyílt, jövőre a nagyobb diákvárosokban másutt is kívánnak hasonlót nyitni. A tájékoztatót követően a táborlakókkal találkozott Aczél György. A fiatalok negyvenhét kérdést gyűjtötték össze, .és tetteik fel- a Központi Bizottság titkárának. A kérdések tudakolták a vendég véleményét a világ sorsáról éppen úgy, mint a tankönyvek korszerűségéről, a pedagógusok fizetésemeléséről vagy az egyetemi felvételi rendszerről. Kíváncsiak voltak arra, hogy mi a- vendég véleménye az ifjúságii lapokról, milyennek ítéli meg a munkafegyelmet. Kíváncsialk volltak arra, hogy mit tart az év legnagyobb gazdaságpolitikai és kulturális baklövésének. Megkérdezték, mii a véleménye arról, hogy a vezetők miként felelnek meg a há rmas követelménynek, s természetesen nem hiányoztak a tanulóifjúság helyzetével, az ifjúság jövőjével foglalkozó kérdések sem.