Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-18 / 167. szám

984. július 18., szerda Somogyi Néplap 5 Együttműködés, egységes irányítás \Z ISKOLAI KÖNYVTÁRAK FEJLESZTÉSÉÉRT „A tanácsi közművelődési és az iskolai könyvtárak öss­zehangoltabb fejlesztése felvette a két könyvtártípus sa- átosságait is figyelembe vevő egységes szakmai—módszer- oni irányítás igényét A megyei művelődésügyi osztály legbízásából az iskolai könyvtárak könyvtári szakmai-mód- zertani irányítását mint módszertani központ a Pclmiro ógliatti Megyei Könyvtár látja el, hálózati alközpontjai a árosi könyvtárak és az iskolai báziskönyvtárak segítségé- el; szorosan együttműködve a megyei Pedagógiai Intézet­ei, figyelembe véve a könyvtári szakfelügyeleti munkakö- össég vizsgálati megállapításait/* (Részlet a Somogy me­lyei .Tanács V. B. művelődési osztálya Vezetőjének 7940-1/1983. sz. állásfoglalásából.) emlékeztetnem különöseb­ben senkit, hogy azokban a kisközségekben, ahol már semmilyen kulturális bázis nincs, a könyvtár működik! Tehát fontos, hogy jobban kézben legyen, fejlődjön. A barcsi körzetben már két éve együttműködünk a me­gyei könyvtárral — jó ered­ménnyel — a kettős funk­ciójú könyvtárak kialakítá­sában. Példának említhetem a vízvárit, ahol kiemelkedő a közművelődési és iskolai együttes könyvtári tevékeny­ség. Szita Ferenc: — Különösen kisközsé­gekben luxus, hogy két könyvtár működjön ; ter­mészetesen vannak olyan települések szép számban, ahol együttműködve az is­kolai és a közművelődési könyvtárnak külön is funk­ciója kell legyen. Meg kell tervezni, hol érdemes ket­tős funkciójú bázisokat lét­rehoznunk. Ezeket az isko­lában, vagy az iskolához közel tudom elképzelni. In­dokolja, hogy így ezekben iskolai foglalkozások tart­hatók, órák és könyvtár- használatra nevelő együttlé- tek. Közös akarattal hozunk létre bázishelyeket, ame­lyek arra is megfelelnek, hogy tantárgyi bemutató­kat, továbbképzéseket tart­sanak bennük. Az iskolai könyvtárosok olyan szak- módszertani segítséget kap­nak, mellyel alkalmassá te­szik őket a feladatok meg­oldására. KÖNYVPREMIER Az iskolai és közművelő- lési könyvtárhálózat együtt- nűködése az iskolai könyv­árak fejlődésében, előrelé- lésében kamatozik majd. A ;özös út kikövezése meg- :ezdődött. Erről beszélget­ünk Szita Ferenccel, a ?almiro Togliatti Megyei könyvtár igazgatójával és loós Dezsővel, a Somogy negyei Pedagógiai Intézét gazgatójával. — Mi az együttműködés tlopja? Szita Ferenc: — A lényege, azt hiszem, •bben fogalmazható meg ■őszünkről : a megyei könyv­ár szakmai szempontból se­gíti rendbehozni az iskolai cönyvtárakat. Támogatási :s közvetlen szakmai-gya- corlati segítséget nyújtunk i könyvtári állomány szak- ;zerű nyilvántartásához és mnak feltárásához, a feles- egessé vált könyvek kivo- íásához és további haszno­sításához. A pedagógiai in- sézettel közösen segítséget idunk a könyvtárak állo- nányalaldtásának egybe- rangolásához is. Soős Dezső: — Meg kellett találnunk az együttműködés módját, íözösen megfogalmazni a feladatokat. Nem is olyan könnyű ez, hiszen gondol­junk csak arra, ahány szerv­nek könyvtára van a szak- szervezettől a műszaki egye­sületeken át az egyházi gyűjteményekig, természe­tesen mind ragaszkodik az önállósághoz. Arra sem kell Levélek Takáts Gyulának A napokban került a könyvesboltokba Takáts Gyula új kötete, amely 1934 —1949 közötti levelezésének egy részét, a megmaradta- kat tartalmazza. A kétszáz­huszonhárom levél csak­nem mindegyikét Kaposvár­ra címezték feladói, a Nyu­gat utáni harmadik nemze­dék jeles képviselői. Töb­bek között Weöres Sándor, Vas István, Jékely Zoltán, Radnóti Miklós. A Könyvterjesztő Válla­lat és a Somogyi Néplap Szerkesztőségének, első kö­zös rendezvényére Takáts Gyula Helyét kereső nem­zedék című levéldokumen- tum-kötetének bemutatásá­ra sokan voltak kíváncsiak. Közülük többen a könyves­boltban megvásárolták, má­sok a találkozón. A'Helyét kereső nemze­dék című kötet levél-doku­mentumokból összeállított könyvét a legkedvesebbnek nevezte Takáts Gyula. A kötet képet ad a városról, S az egész Dunántúlról, az akkori Magyarországról. A levelek íróit nemcsak a ba­rátság kovácsolta össze, ha­nem nemzetünk sorsának ügye is. Soós Dezső: — Az együttműködés egyik jó példája volt a jú­nius 20-i könyvtári nap, melyen a közművelődési és iskolai könyvtárosok megis­merkedtek a tervekkel, fel­adatokkal. Meghallgatták a kérdésről Juhász Jenő mi­nisztériumi osztályvezető előadását, s a mi beszámo­lóinkat: Szita Ferencét és az enyémet. Partnerokra akartunk lelni bennük! Ügy éreztük a reagálásukból, hogy magukévá tették a cé­lokat. — Mi az első lépés? Szita Ferenc: — Hogy az iskolai gyűj­teményekből könyvtár le­gyen, rendbehozzuk az ál­lományt, szakmailag rend­szerezzük. Ez nagy munka, húsz-harminc napot vesz igénybe két-három ember tevékenységével számolva. Állománytisztítás és nyil­vántartás! aztán katalógus­rendszer kell, ez mind fon­tos része a munkának. Az­után kezdődhet az olvasó- szolgálati segítő tevékeny­ség, s bár ebben főként a pedagógusnak lesz szerepe, azért nekünk is feladat, fő­leg a gyermekkönyvtári szakembereknek. Azt sze­retnénk, ha az iskolai könyvtár segédeszköztárá­vá lenne az oktatásnak. A terveink a középfokú intéz­ményekre is vonatkoznak. Soós Dezső: A megyei együttműkö­dési készség és gyakorlat akkor lesz igazán eredmé­nyes és gyors, ha az isko­lák vezetői,, pedagógusai segítenek a feladatok meg­valósításában. Ha csak a két könyvtáros dolgozik együtt, nagyon elhúzódik az előkészítő munka. Ügy ter­vezzük, hogy ősszel tanács­kozunk az igazgatókkal, könyvtárosokkal erről a kérdésről. Ilyen megbeszé­lések területenként lesznek. Az ellentmondásokat közö­sen tisztázzuk majd. Ahol a könyvtár kettős funkciójú, ott a helyi tanács közvet­len fenntartói felelőssége megmarad, de az igazgató a vezető. A fenntartás és be­szerzés az iskolai költség- vetésbe épül. Szita Ferenc: — Ami a praktikumot il­leti, egy fejlesztési keret többet jelent, mint külön- külön a kettő. Országos szinten felfigyeltek a kez­deményezésre, támogatják is. Állománynövelésre há­rom könyvtártípus is kapott segítséget. Ahol az idén ala­kítják ki, ott a megyei könyvtár vadonatúj beren­dezést biztosít; így Somogy - jádot, Szentbalázst is em­líthetem. Soós Dezső: — Ezekben a könyvtá­rakban megszűnt a presz­tízsharc, hogy az én könyv­táram az én váram ... Visz- szatérve az eredeti gondo­lathoz: az együttműködés­hez komoly támogatást ka­punk a megyei szervektől is. Azt szeretnénk, ha a te­rületeken is ugyanilyen sze­retettel, ügybuzgalommal fognának a közös érdek megvalósításához! Nem kis munka, ezt tudjuk, viszont feltétlenül kamatozó. Ami azokat a társközségeket il­leti, ahol csak alsó tagozat működik, mi is úgy tartjuk, egy falu egy könyvtár a helyes, s ez feleljen meg í közművelődési és iskolai funkciónak is. Bélavár ra­gyogó példa erre. Darány- ban, Babócsán pedig már úgy tervezték az iskolát, hogy a kettős feladatú könyvtárnak is helye le­gyen. Lakócsán pedig a nemzetiségi gyűjteményre is gondoltak, ez a harmadik feladatkör, melyet betölt a majdani könyvtár. Szita Ferenc: — Arra azonban minde­nütt gondolni kell, hogy az ilyen könyvtárak valahol rögtön a bejárat közelében legyenek, mert a felnőtt kü­lönben idegenkedik az „is- s kólába járástól”. Én úgy foglalom össze a lényeget, hogy közösen eredménye­sebben tevékenykedhetünk azért, hogy az ember olva­só is legyen. Soós Dezső: — Ha az iskolai könyv­tárak színvonalának emelé-_ sében sikerül előbbre lép­nünk az együttműködéssel, akkor meggyőződésem sze­rint több gyereket sikerül olvasóvá nevelnünk, s így néhány év múlva több lesz a felnőtt olvasó is. L. L. TV-NÉZŐ A riport viszont szerencsé­ire atapműfaja a televíziózás­nak is. Más kérdés, hogy itt sem minden arany, ami fényűik. Vlitray Tamásék új munkájáról jutott eszembe a közmondás; ezúttal is csillog a riport, de--. A Mai bal­lada — a cselédnek szegő­dött vőjelöl’t és szerelme tragédiájáról — nem mai, hanem tegnapi, s csak a vá­rosban született embernek reveláció, ha az. Sajnos, minden faluban őriz egy­két hasonló esetet az emlé­kezet. Egy szó, mint száz, nem Vitray-féle felfedezés értékű riport a Mai ballada. Áltálában kedvelem a Stúdió 84 riportjait is. Szeg-, vári Katailin filmforgatást beharangozó munkáját azon­ban nem sorolom ezek közé; nyúlós volt, mint a kelletlen tészta, nem- derült ki, miért szólaltatja meg a színésznőt (Margitai Ágit), s azt is be­válom, hogy a Iászt- és a Wagner-sorozat látványos kudarca után gyanakvással fogadom az újabb fitmllek- tüirt, még akkor is, ha a VaiáhOl Európában című ki­tűnő film rendezője irányít­ja a felvételieket a Beetho­ven-sztoriról. Ami maradéktalanul meg­nyerte tetszésemet, mert képernyő elé szegezett, az Kepes András műsora volt a sztárriporter Szilágyi Já­nossal. Miért? Mert Szilágyi anélkül, hogy valamiféle lel­ki exhibicionalista kéjével kiítaikarózott volna, úgy adta önmagát — s ez a szó hang­súlyos ! —■, hogy közben egy percre sem feledkezett meg arról: ez is műsor. Beval­lom, pályája elején magam sem kedveltem; ő volt az, aki szertelenségeivel olykor már-már modortalannak ha­tott. Emlékszem, egy több helyszínű tévés vetélkedő so­rán belecsámasogita az al­mát a képünkbe, s az is biz­tos, hogy az artikulációja még ma sem KaZinczy-dí- jas. Azt kevesen tudhatták róla, hogy közben faragja ön­magát; nem önmaga szobrát, hanem magáról a fölösleget. Személyiségének élelit. De té­ved aki azt hiszi, hogy egy sima Szilágyi lép elénk majd egyszer! Nem, csak a máris érett személyiség lesz még bölcsebb, ám nem higgad­tabb. Most az önismeretnek azt a fokát érte el, hogy akár a nyilvánosság előtt is bévallhatja gyengéit, mű­veltségének hiányait. Tudja, hogy miit nem tud, s meg­próbálja azit a lehető leg- sziporkázábban, legízgál- masabban megalkotni, ami­ben a legjobbak közé szá­mít. „Én legyék én!” — iaal-i szezon után Bogláron / ■ Szeszélyes nyár Véget ért a Baal szezonja a boglár i vörös kápolna előtt; a Bredht-bemteaté iga­zolta a nyári színház létjo­gosultságát, azt, hegy sza­badtéren is születhet fipnitos, jő előadás. Most újabb be- mutatét érlel a társulat : Lu- káts Andor rendezésében csütörtökön mutatják . be Vladislav Vancura Szeszélyes nyár című kisregényének színá változatát. A rendező dramatizálta a művet. vancura neve ''kevéssé is­mért nálunk. Orvos volt, praktizált is. Ugyanakkor' alapító tagja lett egy avant­gardista egyesülésnek. Első regénye a Jan, a pék 1924- iben jelent meg- (Eüső ma­gyar kiadása 1951-ben látott napvilágot.) A Rablólovago­kat 1931-ben írta, s bár 1960- ban ez — később a Három folyó című munkája is — megjelent magyar kiadás­ban, az ismert,- s népszerű cseh íróik között nem tartja nyilván a magyar köztudat. A Szeszélyes nyár című kis­regényét 1974-ben fordította nyelvünkre Zádor- Andrát, A Szeszélyes 'nyár színhe­lye egy unalmas fürdőváros - ka, ahol a kéttagú vándor- Cirkusz érkezése óriási szen­záció. Felkavarja a kisvá­rost: á testkultusznak hódo­ló fürdőmesitert, a könyv­moly kanonokot és a nyu­galmazott őrnagyot éppúgy, ’ mlint Katerina asszonyt, a füirdősnét. Ezt az érzelmi zűrzavart ábrázolja Vancura megértő iróniával, választé­kos nyelvezettel. Donáth Péter díszlet- és jeUmiezviiiágáiban a fürdőimes- ter szerepére Vajda László, Katerina asszonyéra Lázár Kati, a kanonokéra Jordán Tamás, az őrnagyéra Helyey László, AimoslWkóre Kamon- dy Imre készül. Annát, az artistanőt —. akiibe minden férfi belebolonclul — Takács Katalin alakítja. L. L. Ritka a szatíra mondta, s ez fontosabb, mint a dí jak, melyet olykor kiló­ra mérnek, nem az ember­nek, hanem a státusnak. Itt Voltaképpen be is fe­jezhetnénk mondandónkat riportról, riporterről, ha nem volna még egy kötelessé­günk: a Panoráma Cbrudi- nálk-tetíére emlékeztetni. A Hét utolsó előtti adásában már láttuk a riport első ré­szét, amikor is még a sza­bályos beszélgetés előtt — még pózok nélkül — „ug­rott neki” a működve .„felej­tett” kamera jóvoltából sze­münk láttára egy eléggé el­lentmondásos politikai arcu­latú vezető. Államférfit nem mondhatok, hiszen sajnos a palesztinoknak nincs álla­muk, éppen ez a konfliktus­forrás. Chrudinák Alajos nem is annyira a vitatkozás mestere, inkább a magatar - tájsa imponáló. Ez a maga­tartás tartás! S, ha már A Hét szót le­írtam. Műemlékvédő számuk kifejezetten tetszett. Ellenben nem értem a döbröközli ta­nácselnök esetét. A riportból nem derül ki, tóik azok Ott, akik ütik., ahol érik ezt a nagyszerű, faluközösségért minden áldozatra kész em­bert. Helybeliek? Megyeiek? Az oknyomozó riportnak az a sajátossága, hogy minden feleit ’ megszólaltat. Itt, saj­nos, csak az egyiket hallot­tuk. Ritka a szatíra — ez jegy­zetünk címe. Nos, a fehér holló átrepült a 'kamera ellőtt. Asperján György írta a Rohamsisakos madonnát, amely jó osztályzatot érde­mel még akkor is, ha némely részlete tóissé terjengős volt, s humora 'illant. Minden­esetre jő példázattal szolgált arra, hogy átmenetinek ne­vezett társadalmunkban mennyire nincs még szinten a gondolkodás, miilyen nagy­fokú a szervffilzmus, az elv­telen tetóintélytisztellet, s ennyire át- meg átfomják hétköznapjainkat az érdekek láthatatlan indái. Várkonyi Gábor a Vereség után ismét bizonyította eredeti látás­módját, kvalitásait olyan szí­nészek segítségével mint Mádi Szabó Gábor, Kovács János, Reviczky Gábor. Csak egy apró kritikai megjegy­zés. Az ötvenes évekről be­szélgetve azt kérdi a fiatal pap: „Ki nem ült akkor?” Igen, nemzedékek hiislik ma már ezt, hogy akkor min­denki hűvösön csücsült. Ezt szajkózzák akaratlanul fiillmjéinfc is. Egy nálam avatottabb tollforgató egy­szer már feltette a kérdést: ha mindenki ült, tói őrizte őket? Leskó László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents