Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-18 / 167. szám
984. július 18., szerda Somogyi Néplap 5 Együttműködés, egységes irányítás \Z ISKOLAI KÖNYVTÁRAK FEJLESZTÉSÉÉRT „A tanácsi közművelődési és az iskolai könyvtárak összehangoltabb fejlesztése felvette a két könyvtártípus sa- átosságait is figyelembe vevő egységes szakmai—módszer- oni irányítás igényét A megyei művelődésügyi osztály legbízásából az iskolai könyvtárak könyvtári szakmai-mód- zertani irányítását mint módszertani központ a Pclmiro ógliatti Megyei Könyvtár látja el, hálózati alközpontjai a árosi könyvtárak és az iskolai báziskönyvtárak segítségé- el; szorosan együttműködve a megyei Pedagógiai Intézetei, figyelembe véve a könyvtári szakfelügyeleti munkakö- össég vizsgálati megállapításait/* (Részlet a Somogy melyei .Tanács V. B. művelődési osztálya Vezetőjének 7940-1/1983. sz. állásfoglalásából.) emlékeztetnem különösebben senkit, hogy azokban a kisközségekben, ahol már semmilyen kulturális bázis nincs, a könyvtár működik! Tehát fontos, hogy jobban kézben legyen, fejlődjön. A barcsi körzetben már két éve együttműködünk a megyei könyvtárral — jó eredménnyel — a kettős funkciójú könyvtárak kialakításában. Példának említhetem a vízvárit, ahol kiemelkedő a közművelődési és iskolai együttes könyvtári tevékenység. Szita Ferenc: — Különösen kisközségekben luxus, hogy két könyvtár működjön ; természetesen vannak olyan települések szép számban, ahol együttműködve az iskolai és a közművelődési könyvtárnak külön is funkciója kell legyen. Meg kell tervezni, hol érdemes kettős funkciójú bázisokat létrehoznunk. Ezeket az iskolában, vagy az iskolához közel tudom elképzelni. Indokolja, hogy így ezekben iskolai foglalkozások tarthatók, órák és könyvtár- használatra nevelő együttlé- tek. Közös akarattal hozunk létre bázishelyeket, amelyek arra is megfelelnek, hogy tantárgyi bemutatókat, továbbképzéseket tartsanak bennük. Az iskolai könyvtárosok olyan szak- módszertani segítséget kapnak, mellyel alkalmassá teszik őket a feladatok megoldására. KÖNYVPREMIER Az iskolai és közművelő- lési könyvtárhálózat együtt- nűködése az iskolai könyvárak fejlődésében, előrelé- lésében kamatozik majd. A ;özös út kikövezése meg- :ezdődött. Erről beszélgetünk Szita Ferenccel, a ?almiro Togliatti Megyei könyvtár igazgatójával és loós Dezsővel, a Somogy negyei Pedagógiai Intézét gazgatójával. — Mi az együttműködés tlopja? Szita Ferenc: — A lényege, azt hiszem, •bben fogalmazható meg ■őszünkről : a megyei könyvár szakmai szempontból segíti rendbehozni az iskolai cönyvtárakat. Támogatási :s közvetlen szakmai-gya- corlati segítséget nyújtunk i könyvtári állomány szak- ;zerű nyilvántartásához és mnak feltárásához, a feles- egessé vált könyvek kivo- íásához és további hasznosításához. A pedagógiai in- sézettel közösen segítséget idunk a könyvtárak állo- nányalaldtásának egybe- rangolásához is. Soős Dezső: — Meg kellett találnunk az együttműködés módját, íözösen megfogalmazni a feladatokat. Nem is olyan könnyű ez, hiszen gondoljunk csak arra, ahány szervnek könyvtára van a szak- szervezettől a műszaki egyesületeken át az egyházi gyűjteményekig, természetesen mind ragaszkodik az önállósághoz. Arra sem kell Levélek Takáts Gyulának A napokban került a könyvesboltokba Takáts Gyula új kötete, amely 1934 —1949 közötti levelezésének egy részét, a megmaradta- kat tartalmazza. A kétszázhuszonhárom levél csaknem mindegyikét Kaposvárra címezték feladói, a Nyugat utáni harmadik nemzedék jeles képviselői. Többek között Weöres Sándor, Vas István, Jékely Zoltán, Radnóti Miklós. A Könyvterjesztő Vállalat és a Somogyi Néplap Szerkesztőségének, első közös rendezvényére Takáts Gyula Helyét kereső nemzedék című levéldokumen- tum-kötetének bemutatására sokan voltak kíváncsiak. Közülük többen a könyvesboltban megvásárolták, mások a találkozón. A'Helyét kereső nemzedék című kötet levél-dokumentumokból összeállított könyvét a legkedvesebbnek nevezte Takáts Gyula. A kötet képet ad a városról, S az egész Dunántúlról, az akkori Magyarországról. A levelek íróit nemcsak a barátság kovácsolta össze, hanem nemzetünk sorsának ügye is. Soós Dezső: — Az együttműködés egyik jó példája volt a június 20-i könyvtári nap, melyen a közművelődési és iskolai könyvtárosok megismerkedtek a tervekkel, feladatokkal. Meghallgatták a kérdésről Juhász Jenő minisztériumi osztályvezető előadását, s a mi beszámolóinkat: Szita Ferencét és az enyémet. Partnerokra akartunk lelni bennük! Ügy éreztük a reagálásukból, hogy magukévá tették a célokat. — Mi az első lépés? Szita Ferenc: — Hogy az iskolai gyűjteményekből könyvtár legyen, rendbehozzuk az állományt, szakmailag rendszerezzük. Ez nagy munka, húsz-harminc napot vesz igénybe két-három ember tevékenységével számolva. Állománytisztítás és nyilvántartás! aztán katalógusrendszer kell, ez mind fontos része a munkának. Azután kezdődhet az olvasó- szolgálati segítő tevékenység, s bár ebben főként a pedagógusnak lesz szerepe, azért nekünk is feladat, főleg a gyermekkönyvtári szakembereknek. Azt szeretnénk, ha az iskolai könyvtár segédeszköztárává lenne az oktatásnak. A terveink a középfokú intézményekre is vonatkoznak. Soós Dezső: A megyei együttműködési készség és gyakorlat akkor lesz igazán eredményes és gyors, ha az iskolák vezetői,, pedagógusai segítenek a feladatok megvalósításában. Ha csak a két könyvtáros dolgozik együtt, nagyon elhúzódik az előkészítő munka. Ügy tervezzük, hogy ősszel tanácskozunk az igazgatókkal, könyvtárosokkal erről a kérdésről. Ilyen megbeszélések területenként lesznek. Az ellentmondásokat közösen tisztázzuk majd. Ahol a könyvtár kettős funkciójú, ott a helyi tanács közvetlen fenntartói felelőssége megmarad, de az igazgató a vezető. A fenntartás és beszerzés az iskolai költség- vetésbe épül. Szita Ferenc: — Ami a praktikumot illeti, egy fejlesztési keret többet jelent, mint külön- külön a kettő. Országos szinten felfigyeltek a kezdeményezésre, támogatják is. Állománynövelésre három könyvtártípus is kapott segítséget. Ahol az idén alakítják ki, ott a megyei könyvtár vadonatúj berendezést biztosít; így Somogy - jádot, Szentbalázst is említhetem. Soós Dezső: — Ezekben a könyvtárakban megszűnt a presztízsharc, hogy az én könyvtáram az én váram ... Visz- szatérve az eredeti gondolathoz: az együttműködéshez komoly támogatást kapunk a megyei szervektől is. Azt szeretnénk, ha a területeken is ugyanilyen szeretettel, ügybuzgalommal fognának a közös érdek megvalósításához! Nem kis munka, ezt tudjuk, viszont feltétlenül kamatozó. Ami azokat a társközségeket illeti, ahol csak alsó tagozat működik, mi is úgy tartjuk, egy falu egy könyvtár a helyes, s ez feleljen meg í közművelődési és iskolai funkciónak is. Bélavár ragyogó példa erre. Darány- ban, Babócsán pedig már úgy tervezték az iskolát, hogy a kettős feladatú könyvtárnak is helye legyen. Lakócsán pedig a nemzetiségi gyűjteményre is gondoltak, ez a harmadik feladatkör, melyet betölt a majdani könyvtár. Szita Ferenc: — Arra azonban mindenütt gondolni kell, hogy az ilyen könyvtárak valahol rögtön a bejárat közelében legyenek, mert a felnőtt különben idegenkedik az „is- s kólába járástól”. Én úgy foglalom össze a lényeget, hogy közösen eredményesebben tevékenykedhetünk azért, hogy az ember olvasó is legyen. Soós Dezső: — Ha az iskolai könyvtárak színvonalának emelé-_ sében sikerül előbbre lépnünk az együttműködéssel, akkor meggyőződésem szerint több gyereket sikerül olvasóvá nevelnünk, s így néhány év múlva több lesz a felnőtt olvasó is. L. L. TV-NÉZŐ A riport viszont szerencséire atapműfaja a televíziózásnak is. Más kérdés, hogy itt sem minden arany, ami fényűik. Vlitray Tamásék új munkájáról jutott eszembe a közmondás; ezúttal is csillog a riport, de--. A Mai ballada — a cselédnek szegődött vőjelöl’t és szerelme tragédiájáról — nem mai, hanem tegnapi, s csak a városban született embernek reveláció, ha az. Sajnos, minden faluban őriz egykét hasonló esetet az emlékezet. Egy szó, mint száz, nem Vitray-féle felfedezés értékű riport a Mai ballada. Áltálában kedvelem a Stúdió 84 riportjait is. Szeg-, vári Katailin filmforgatást beharangozó munkáját azonban nem sorolom ezek közé; nyúlós volt, mint a kelletlen tészta, nem- derült ki, miért szólaltatja meg a színésznőt (Margitai Ágit), s azt is beválom, hogy a Iászt- és a Wagner-sorozat látványos kudarca után gyanakvással fogadom az újabb fitmllek- tüirt, még akkor is, ha a VaiáhOl Európában című kitűnő film rendezője irányítja a felvételieket a Beethoven-sztoriról. Ami maradéktalanul megnyerte tetszésemet, mert képernyő elé szegezett, az Kepes András műsora volt a sztárriporter Szilágyi Jánossal. Miért? Mert Szilágyi anélkül, hogy valamiféle lelki exhibicionalista kéjével kiítaikarózott volna, úgy adta önmagát — s ez a szó hangsúlyos ! —■, hogy közben egy percre sem feledkezett meg arról: ez is műsor. Bevallom, pályája elején magam sem kedveltem; ő volt az, aki szertelenségeivel olykor már-már modortalannak hatott. Emlékszem, egy több helyszínű tévés vetélkedő során belecsámasogita az almát a képünkbe, s az is biztos, hogy az artikulációja még ma sem KaZinczy-dí- jas. Azt kevesen tudhatták róla, hogy közben faragja önmagát; nem önmaga szobrát, hanem magáról a fölösleget. Személyiségének élelit. De téved aki azt hiszi, hogy egy sima Szilágyi lép elénk majd egyszer! Nem, csak a máris érett személyiség lesz még bölcsebb, ám nem higgadtabb. Most az önismeretnek azt a fokát érte el, hogy akár a nyilvánosság előtt is bévallhatja gyengéit, műveltségének hiányait. Tudja, hogy miit nem tud, s megpróbálja azit a lehető leg- sziporkázábban, legízgál- masabban megalkotni, amiben a legjobbak közé számít. „Én legyék én!” — iaal-i szezon után Bogláron / ■ Szeszélyes nyár Véget ért a Baal szezonja a boglár i vörös kápolna előtt; a Bredht-bemteaté igazolta a nyári színház létjogosultságát, azt, hegy szabadtéren is születhet fipnitos, jő előadás. Most újabb be- mutatét érlel a társulat : Lu- káts Andor rendezésében csütörtökön mutatják . be Vladislav Vancura Szeszélyes nyár című kisregényének színá változatát. A rendező dramatizálta a művet. vancura neve ''kevéssé ismért nálunk. Orvos volt, praktizált is. Ugyanakkor' alapító tagja lett egy avantgardista egyesülésnek. Első regénye a Jan, a pék 1924- iben jelent meg- (Eüső magyar kiadása 1951-ben látott napvilágot.) A Rablólovagokat 1931-ben írta, s bár 1960- ban ez — később a Három folyó című munkája is — megjelent magyar kiadásban, az ismert,- s népszerű cseh íróik között nem tartja nyilván a magyar köztudat. A Szeszélyes nyár című kisregényét 1974-ben fordította nyelvünkre Zádor- Andrát, A Szeszélyes 'nyár színhelye egy unalmas fürdőváros - ka, ahol a kéttagú vándor- Cirkusz érkezése óriási szenzáció. Felkavarja a kisvárost: á testkultusznak hódoló fürdőmesitert, a könyvmoly kanonokot és a nyugalmazott őrnagyot éppúgy, ’ mlint Katerina asszonyt, a füirdősnét. Ezt az érzelmi zűrzavart ábrázolja Vancura megértő iróniával, választékos nyelvezettel. Donáth Péter díszlet- és jeUmiezviiiágáiban a fürdőimes- ter szerepére Vajda László, Katerina asszonyéra Lázár Kati, a kanonokéra Jordán Tamás, az őrnagyéra Helyey László, AimoslWkóre Kamon- dy Imre készül. Annát, az artistanőt —. akiibe minden férfi belebolonclul — Takács Katalin alakítja. L. L. Ritka a szatíra mondta, s ez fontosabb, mint a dí jak, melyet olykor kilóra mérnek, nem az embernek, hanem a státusnak. Itt Voltaképpen be is fejezhetnénk mondandónkat riportról, riporterről, ha nem volna még egy kötelességünk: a Panoráma Cbrudi- nálk-tetíére emlékeztetni. A Hét utolsó előtti adásában már láttuk a riport első részét, amikor is még a szabályos beszélgetés előtt — még pózok nélkül — „ugrott neki” a működve .„felejtett” kamera jóvoltából szemünk láttára egy eléggé ellentmondásos politikai arculatú vezető. Államférfit nem mondhatok, hiszen sajnos a palesztinoknak nincs államuk, éppen ez a konfliktusforrás. Chrudinák Alajos nem is annyira a vitatkozás mestere, inkább a magatar - tájsa imponáló. Ez a magatartás tartás! S, ha már A Hét szót leírtam. Műemlékvédő számuk kifejezetten tetszett. Ellenben nem értem a döbröközli tanácselnök esetét. A riportból nem derül ki, tóik azok Ott, akik ütik., ahol érik ezt a nagyszerű, faluközösségért minden áldozatra kész embert. Helybeliek? Megyeiek? Az oknyomozó riportnak az a sajátossága, hogy minden feleit ’ megszólaltat. Itt, sajnos, csak az egyiket hallottuk. Ritka a szatíra — ez jegyzetünk címe. Nos, a fehér holló átrepült a 'kamera ellőtt. Asperján György írta a Rohamsisakos madonnát, amely jó osztályzatot érdemel még akkor is, ha némely részlete tóissé terjengős volt, s humora 'illant. Mindenesetre jő példázattal szolgált arra, hogy átmenetinek nevezett társadalmunkban mennyire nincs még szinten a gondolkodás, miilyen nagyfokú a szervffilzmus, az elvtelen tetóintélytisztellet, s ennyire át- meg átfomják hétköznapjainkat az érdekek láthatatlan indái. Várkonyi Gábor a Vereség után ismét bizonyította eredeti látásmódját, kvalitásait olyan színészek segítségével mint Mádi Szabó Gábor, Kovács János, Reviczky Gábor. Csak egy apró kritikai megjegyzés. Az ötvenes évekről beszélgetve azt kérdi a fiatal pap: „Ki nem ült akkor?” Igen, nemzedékek hiislik ma már ezt, hogy akkor mindenki hűvösön csücsült. Ezt szajkózzák akaratlanul fiillmjéinfc is. Egy nálam avatottabb tollforgató egyszer már feltette a kérdést: ha mindenki ült, tói őrizte őket? Leskó László