Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-13 / 137. szám
4 Somogyi Néplap 1984- június 13., szerda TERMŐKÉPESSÉG ÉS MŰTRÁGYÁZÁS Alexandrache Vasile hajóskapitány február másodi- ka óta nem látta a családját. Pedig Gálac nincsen éppen olyan messze; egyszerűen úgy esett, hogy feladatai örökké másfelé szólították. Igaz, mint az egyik legjobb folyami hajós, négy hónappal ezelőtt gyakorlatilag ő és a legénysége avatta föl a csatorna cemavo- dai zsilipjét, egy kisebb házi ünnepségen. Ahogy vdsz- szaemlékezik, akkor minden simán zajlott, a berendezések kitűnően működtek, a hajó és maga előtt tolt rakománya minden bonyodalom nélkül túljutott a vízi kapun. Az utóbbi időben a kapitány a Galati toló-vontatóval járta a csatornát. Pröba- utakat végzett. Próbálta az új vízi utat, s egyúttal_ bejáratta a hajót, mert a csatorna is, a Galati is új. Az első szokványos kérdésre, bogy mióta hajózik, kissé meglepődött: valóban, mikor és miént adta fejét erre a sok szépséget, tanulságot rejtő, ám a magánéletet tekintve nem éppen hálás mesterségre? Hiszen már a nagyapja is folyami hajós volt, még a XIX. század utolsó évtizedeiben. Az édesapja szintén, és a staféta nem áll meg itt: fedélzet- mesterként a Galatin teljesít szolgálatot Alexanrache kapitány legnagyobb fia is, Valentin. Négy hajósnemzedék egy családban — kell-e ennél természetesebb és nyilvánvalóbb ajánlólevét ? Ráadásul a családi házban már növékedik az egyelőre otthon maradt három legényke. Nem is beszélve arról, hogy a kapitány két testvére ugyancsak akkor érzi jól magát, ha lábuk alatt hajó ringatózik. Vagyis: szintén hajósok. A parancsnoki híd nyitott ablakain betódul a reggeli frissesség. Előttünk a zsilip egész hosszán, a párosával egymáshoz kötözött hat szállító uszály — egyenként 3000 tonnányi teherbíróképességgel, .rakterületülkön apró szemű zúzott kőhalmok púposodnak egyenletes magasságban. — A minap megjártam egy konvojjal Cernavodát, s ott valaki megkérdezte a kikötőben, hogy hát mi az a sok üres hely a raktárén. Ö azt hitte, dugig töltik, minden talpalatnnyi helyet kihasználnak... Jó, jó, mondtam neki, majd ha napraforgómagot csomagolnak be, akkor rogyásig is zemak kialakulása óta 1978- ig fokozatosan emelkedett) a hazai műtrágyafelhasználás. 1960-ban például 167 ezer tonna műtrágyát szórtak ki a földekre, 18 esztendő múlva egymillió 539 ezer tonnát. Ekkor azonban megtorpant a fejlődés, 1980-ban már csak egymillió 399 ezer tonna volt a műtrágyafelhasználás. A következő két esztendőben valamelyest emelkedett, majd tavaly már meghaladta az 1978-as rekordot is. Mi az Oka az ingadozásnak? A gazdasági szakemberek tömören válaszolnak a kérdésre. Emelkedett a műtrágyák ára, közben romlott a mezőgazdasági nagyüzemek pénzügyi helyzete; kívánnivalót hagy maga után a műtrágyák minősége, forgalmazási rendszere, nem mindemkor kielégítő a választék. A tavalyi növekedést pedig az indokolta, hogy 1981—1983 között nem változott a műtrágyáik ára. Az idén megint módosították a gazdaságok elképzeléseit, hiszen a januári árváltozások miatt 1,8 milliárd forinttal többet kell kiad- niok műtrágyára, mint az elmúlt években. Kétségtelen, hogy ilyén helyzetben mindenütt papért és ceruzát fognak, s pontosan számítgatják, érdemes-e fokozniuk a hektáromként kiszórandó műtrágya menynyisógét. S ha úgy döntenék, hogy érdemes, még mindig nem bizonyos, hogy valóiban növekszik a felhasználós. Tavaszonként visszatérő gond ugyanis, hogy kevés a műtrágya, nem kielégítő a választéka. Az ellátási zavarok pedig semmiképpen nem segítik az ésszerű műtrágyázási gyakorlatot. Ennek ugyancsak ellentmondanak a tárolási nehézségek. A fölmérések szerint a tárolási veszteségek elérik a 15—20 százalékot. Az adatot ugyan nem ismerte parasztember ismerősöm, de a szembeötlő hiányosság mindenképpen méltatlamko- dásra késztette. Nehezíti a jelenlegi helyzetet az is, hogy a tápanyag-gazdálkodás technikai feltételei sincsenek meg. Hiányoznak a tárolók, elavultak és műszakilag eikopottak a műtrá- gyiaszóró gépek. Vitathatatlan tény: számos ellentmondás nehezíti az ésszerű tápamyaggiaizdál- kodást a nagyüzemekben. A nagyobb figyelmet pedig megérdemelné e szakterület is, hiszen szorosan kötődik a gabonatermelés fejlődéséhez. A talajerő visszapótlásának ugyan nem egyetlen módszere a műtrágyázás; de mással mégsem pótolható. V. Fairkas József Cserbenhagyás A cserbenhagyásos bal- eséteknél a vádlottak legtöbbször azzal védekeznek, hogy hirtelen pánikba estek, s azért hajtottak el sietve a helyszínről. Sok esetben az alkohol a befolyásoló tényező. A balesetét okozó ugyanis jól tudja, hogy cselekedetéért bűnhődnie \kell, sokan tehát egyszerűen odébbállnak — anélkül, hogy megnéznék: áldozatukon nem lehetne-e segíteni a gyors kórházba- szállítással. A felelősség alól igyekezett kibújni a 28 éves, lengyeltóti Schäjfer György ifi, aki korábban már társtet- tesként elkövetett lopással, valamint segédmotoros kerékpár ittas vezetésével megszegte a törvényt. Schaf - fér 1984. március 6-án egyik ismerősétől kölcsön kérte autóját, s két barátjává! autókázni indult Boglárletfonon nem lehet, ha nem ad számot, ahol esetleg visszahívhatom. Az illető erőszakos volt, bizonygatta, hogy nem szélhámos, ne beszéljek így vele. — Bemutatkozott? — Valamit mondott, de nem értettem. Halas Viola nevét viszont megjegyeztem. Szép név, a lányomat is Violánák hívják, ö kérem, disszidált, akkor elát}- koztam, most azt gondoloná, talán jól tette. Máté nem akarta hallani a portás leányának történetét. — Szóval nem emlékszik a szobát rendelő -nevére? — Nem kérem, és megmondom őszintén, nem is forszíroztam, hogy ismételgesse a nevét. Szezon vége van, ha úgy vesszük, holtszezon. Pestiek ugyebár ja legritkábban jönnek, külfölf die.-tnek ez vagy túl drága, vagy nem elég drága. Már a luxusra értem. Gondoltam, ha felírom a megrendelésjt, és nem jönnek, sokat nam veszítenék. ök nem veszítették. Még a szoba árát sem. Ha ügyesen titkolják a dolgot, a renoméval sem lesz baj, ámbár az újságírók biztosan kiszúrják az eseményt, az ilyesmi csemege. (Folytatjuk.) le, Fonyód, Lengyeltóti. Buzsák térségébe. Közben pihenésképpen több helyen megálltak, s iszogattak egy- egy kocsmában — Schäffer is, pedig ő vezetett... Bu- zsákról Lengyeltótiba visz- szaérkezve, 21.05-kor beszélgetés közben, későn vette észre, hogy vele szemben az út szélén imbolygó alak halad. Csattanást hallottak, de egyik barátja hiába kérlelte, nem állt meg, mondván: csak a férfi könyökét érhette a kocsi... Még hazaszállította két társát, majd ő is aludni tért. Hamarosan azonban jöttek érte a rendőrök. Az elütött gyalogos maradandó sérüléseket /szenvedett. Az ügyet a kaposvári városi bíróságon dr. Pap Tamás tanácsa tárgyalta, és Schäffer György vádlottat bűnösnek mondta ki maradandó testi fogyatékosságot okozó ittas járművezetés, valamint segitségpyújtás elmulasztásának bűntettében. Ezért kétévi szabadságvesztésre ítélte és három évre eltiltotta a közúti járművezetéstől. A vádlott és védője enyhítésért, az ügyész súlyosbításért föllebbezett. A következő esetnek az előzőhöz annyi > köze van, hogy itt is az alkohol hatására hagyta cserben az elkövetőt józan ítélőképessége. A dolog még 1983. január 17-én, Jugoszláviában kezdődött: a 29 éves, barcsi Farkas József, a termelőszövetkezet lakatosa ittas állapotban 80—90 km/óra sebességgel vezette személy- gépkocsiját egy községben; átsodródott a menetirány szerinti bal oldalra, majd visszakapta a kormányt, s a jobb oldali mezőben kötött ki. Egyik utasa súlyos, kettő pedig könnyebb sérüléseket szenvedett. . . Az eljárást megindították ellene, de közben újabb esemény történt. Farkas 1984. már-. cius 16-án Barcs belterületén gépkocsiját — mint egy rendőrségi igazoltatás során kiderült — ismét ittasan vezette... A bíróság hathónapi szabadságvesztésre ítélte és három évre eltiltotta a közúti járművezetéstől. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette, a vádlott és védője azonban enyhítésért föllebbezett. Gy. L. Duna — Fekete-tenger csatorna A hajós- kapitány — Bántja a szemem ez a pazarlás — mutat parasztember ismerősöm a termelőszövetkezeti szérüsikertben kallódó műtrágyakupacra. Az eső mossa, befedi a hó. Nincs zárt hely, ahol takarékosan tárolnák. Máskor pedig azt mondogatják, hogy a talajerő pótlása nélkül nem lehet fokozni a termelést. Ismerősöm dohogása az ellentmondásoknak szól amelyeket szűkebb környezetében tapasztal. A takarékoskodást illetően feltétlenül igaza van, ám a hazai talajerőgazdálkodást azért nem szabad ennyire szűklátókörűén megítélni. Mert az is -igaz, hogy Magyarországon az egy hektárra jutó hatóanyag-felhasználásban világviszonylatban a nyolcadik helyen álL Messziről jutottunk idáig. A harmincas években a magyar mezőgazdaság hektáronként 1,6 kilogramm műtrágya-hatóanyagot használt föl, jelenleg pedig megközelítettük a 350 kilogrammot. E látványos eredménynek is szól, hogy a Nemzetközi Műtrágyaközpont (G. I. E. C.) június 11—16. között hazánkban tartja négyévenként szervezett Világkongresszusát. A műtrágyázás eddigi eredményeit, a fejlődés lehetőségeit folyamatosan vizsgálják a hazai szakemberek is, egyebek között a múlt héten tájékozódott e témában az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága. A műtrágyázás, a talaj termelékenységének fokozása tehát a figyelem középpontjában van. Méltán került kiemelt helyzetbe, hiszen a mezőgazdasági termelésnek, az élelmiszerellátásnak nélkülözhetetlen velejárója. Megfogalmazták ezt a most sorra kerülő világ- kongresszus jelszavában is: „Harc az éhség ellen, a növények jobb tápanyagellátásával”. Nálunk ugyan senkit nem fenyeget az éhség, a jelszó tartalma átvitt értelemben mégis vonatkozik a hazai gyakorlatra is. Itthon ugyanis az export fokozása a legfontosabb feladatok közé tartozik, de ehhez előbb meg kell teremteni az árualapot. A kérdés tehát az, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek megtesznek-e mindent a terméseredmények fokozásáért. Ha a legutóbbi évek statisztikáját vizsgáljuk azt gondolhatnánk, nem. A szocialista mezőgazdasági nagyüA Din*—fekete-tone«- csatom» ünnepélyt« me*nyHáia Vajon hol ütött tanyát a gépírónő? És hol lesz az ideiglenes főhadiszállásuk? Elő ne.sót áltak az előcsarnokig. Kiderült, az adminisztrátor már beült az igazgató szobájába. Határozottan és otthonosan foglalta el az írógépet, s máris kopogtatta a jegyzőkönyveket. Máté odaküldte a fiút, aztán körülnézett. Kis sóhajjal. Jöjjön Józsi bácsi, a portás, aki bőbeszédűnek látszik, s valószínűleg fantáziadús meséje lesz. Érdekes, hogy a pontások mennyire hasonlítanak egymáshoz. A hangjaik, a viselkedésűik, a mozdulataik. Van, akire gőgösen néznek, másokra tisztelettel, alázattal. megint másokra fen- sőbbségesen. Máté a tisztelet- teljes pillantást kapta. Józsi bácsi, szerepénél-: teljes tudatában, megfelelő méltósággal állt a nyomozó rendelkezésére. Hellyel kínálta a piciny irodahelyiségben, ahol személyes holmijai voltak, s inkább a gyári portások mindennapi életéhez tartoztak. Termosz, viillany- főzőn piciny lábos valami étellel, csatos üveg félig töltve tejjel. Hogy kerül Józsi bácsi ebbe a másodosztályú és mégis csak exkluzív szállodába? — Húsz éve dolgozom a Pókenban — mondta a portás mintegy kitalálva Máté gondolatait. — Ügy ismerem az egészet, mint a tenyeremet ... Nem részletezte, mit ismer. A szobákat, a bútorok elhelyezkedését, vagy azt a különleges világot és életet, ami a szállodákban zajlik. Valószínű, mindkettőben otthonosan igazodott el. Bizonyos, hogy a szállodaigaz- gatóság jobbkeze, hogy esetleg tőle is függ, kit bocsátanak el, és ki kap prémiumot. Máté kapott egy kis csésze kávét; forrón, tejjel. Jólesően kortyolta. — Tessék kérdezni! — mondta a portás, és cigarettával kínálta Mátét, külföldivel. Aztán mégsem várta meg, amíg kérdezik. Beszélni kezdett, mindjárt a közepébe vágva a témának. — Kérem, ez a hölgy nem látszott olyannak ... Csinos lány volt, tetszik tudni, olyan, mint amikor egy v!- déki lány kiöltözik: fehér kosztüm volt rajta, ha jól emlékszem, de lehet, hogy drapp vagy ilyesféle.... a divatnők hiztosan tudnák. Józsi bácsi nevetett, látszott, hogy sok rossz foga van. Egy vidéki lány kiöltözve. Talán a legjobb ruhájában Csinos akart lenni. Csinosan és talán félve lépett Józsi bácsi színe elé. — Mikor érkezett ide Halas Viola? — Tegnap délután úgy négy óra felé. Tegnap délután még ölt. Reményekkel jött és ölömmel. N — Ö rendelte a szobát? — Nem kérem, ebben biztos vagyok. Én vettem fel a rendelést telefonon, még vitatkoztam is, hogy így teleAlexandrache kapitány megrakhatják. De ez zúzott kő; súlya van! Aztán magyaráztam néki merülési szintről, kapacitásról, miegyébről ... Igen, a csatorna egyre inkább közkincs. S aki meg akarja érteni, miként zajlik errefelé az élet, annak legalább elemi szinten meg kell tanulnia a hajózás tudományát. Különben Alexandrache kapitányt azért vezérelték a csatornához, hogy a tolóvontatóval történő teherszállításhoz szükséges szakemberek kiképzésében is segédkezzék. Mert a csatornát minden ízében tanulni kell. A hajósok mellett tanulják a révlkalauzok is, akik az irányítótoronyban székelnek, majd a hajókra szállva kalauzolják a zsilipeken, illetve a csatornán való közlekedést. Vezetőjük, Budau Dimitru mellettük áll a parancsnoki hídon; ő tartja a I kapcsolatot rádiótelefonon a toronnyal, engedélyt kér a műveletek megkezdésére. A zsilip betomfalai nyomasztóan magasodnak a hajó fölé. Szemközt a zsilip tengeri kapuja feketén elzárja a kilátást. Majd megnyílik a zsilip. A méltóságteljesen nyíló kapu mögött a tenger halvány kékje. Lehorgonyzóit hajók a láthatáron. Sirályok játékos röpködése. A Galati lassan siklik kifelé a zsilipből. A hajósok tisztelegnek. Valentin időnként még kürtői egyet-egyet. A tenger felé tartva taps köszönti az első hivatalos szállítmányt. S e pillanattól kezdve a csatorna a hajósoké, amit ezentúl ők járnak keresztük-kasul, roppant terheket tolva maguk előtt. (A bukaresti Előre cikke nyomán.)
