Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-12 / 136. szám

1984. június 12., kedd Somogyi Néplap SPORT Tenisz OB II Szombathelyi Haladás— Boglárlelle 7:2 Gy.: Fekete, Berkes. A legjobb összeállításban felálló hazaiak megérdemel­ten szerezték meg a győ­zelmet. ISC—VBKM Vasas 6:3 Gy.: Witz, a dr. Béta— Szabados és a Wiz—Sitkéi ■páros. Bóta és Szabados egyéni­ben gyengébb ellenfél ellen veszített s így nem sikerült a csapatnak megszereznie a győzelmet. VBKM Vasas—Goldberger 8:1 Gy.: dr. Bóta, Acs, Szaba­dos Harmath, Sitkéi, Witz, és a Bóta—Szabados, Har­math—Russai párosok. Witz sérülése miaitt az egyik páros mérkőzést fel kellett adni s ezért nem si­került a 9:0-ás győzelem. Ezzel a mérkőzéssel véget értek a tavaszi csatározá­sok, s a kaposváriaknak to­vábbra is van még esélyük a megkapaszkodásra. Kézilabda NB II Nagyatád—Siófok 36:27 (16:10) Nagyatád, 300 néző. Nagyatád: Papp — Ka­raja, Takács, Sári, Schuck, Dévai Jüngling. Csere: Béli, Boros, Balaskó, Ivusza, Má- jer. Edző: Ivusza Tamás. Siófok: Palotás — Pintér, Tarjányi, Kulimár, Czété- nyi, Szappanos, Krasznai. Csere: Kollár, Fodor, Var­ga Papp, Vájsz. Edző: Paál László. A nagy kedvvel és lendü­letesen játszó hazaiak idei legjobb játékukkal megnyer­ték a Somogy megyei rang­adót. Géllövők: Takács 12, Schuck 8, Sári 4 Karafa, Boros 3—3, Balaskó, Jüng­ling 2—2 Dévai, Ivusza 1— 1 illetve Kulimár 6, Czété- nyi 5, Pintér, Tarjányi, Krasznai 4—4 Szappanos, Varga 2—2. Jók: Takács, Sári, Schuck. KUPÁN INNEN, KUPÁN TŰL Lábbal ffírT* sporttörténelem ,Mi tagadás, aludni kellett néhányat a siófokiak kupa­győzelmére, hogy higgadtan értékelhessük a látottakat. Az a felemelő élménysoro­zat, amelyben valamennyien részesültünk, aligha tette volna lehetővé, hogy ott, a találkozó után rögződjön. A siófoki labdarúgók is csak lassan-lassan jutnak igazán tudatára, hogy mekkora dia­dalt aratták. Egy ország fi­gyelt rájuk, és most már Európa szeme is rajtuk függ. A kontinensszerte népszerű fürdőváros most újább ar­cát is megmutatta. Az előzmény Mielőtt felidéznénk az ese­ményeket, egy kicsit ugor­junk vissza az időben. A múlt keddi Siófok—Sopron NB Il-es bajnoki mérkőzés előtt Vízhányó Imre, a kö­zelmúlt ismert, nagyszerű játékvezetője lépett a siófo­ki sporttelep irodájába: — Ti ebben a szűk kis helyiségben akarjátok majd fogadni a Liverpool elnöksé- gét? — kérdezte éloelődve. Saarvait általános mosoly kísérte, aüg-al'ig gondoltak akkor ennek igazságimagvá- ra. És lám, négy nappal ké­sőbb már valóban ezen is törhetik a fejüket a siófoki vezetők! Hányszor, de hányszor iri­gyeltük az angolokat, akis­nél nagyobb rangja van a kupának, mint a bajnokság­nak. Sóvárogva figyeltük, milyen fesztivált rendezne« egy-egy kupadöntő kapcsán. Nos, áki szombaton Fehér­várra érkezett, azt hihette, hogy a rlói karnevál kellős közepébe csöppent. Lelkes szurkolók eget ostromló hangohkánja teremtett han­gulatot a nagy mérkőzés­hez. A siófoki csapat már ott­hon megtartotta taktikái ér­tekezletét. A kora délutáni próbarúgáskor kiderült, hogy Onhausz mégsem vállalhatja a játékot. Szóiké Miklósnak így is kész hadi terve volt: Olajost vitte hátra söpröget- ni és Belényesi került be a középpályára. A tréner, mint mindig, ezúttal is nyugodt- nak látszott. Az előmérző- zést nézte, de gondolatai már előre kalandoztak. Csak annyit mondott, hogy most sem fognák mást játszani, Belényesi és Hannich párharca mint a megszokottat, fölösle­ges lenne más taktikával megzavarni a játékosokat. Marad tehát a 4—3—3. — Olajost nem féltem ott hátul — tette még hozzá —; jó néhányszor igazolta, hogy ezen a poszton is képes ki­emelkedő teljesítményre. Igaza lett — ebben is és még sok mindenben. A csa­patát jól ismerő edző tudfe, hogy mekkora erőtartalékok vannák fiaiban. Bátran en­gedte őket rohamozni. Nem félt a győri kontrától sem. Ami pedig a szünet után történt... Nos, én a két ed­ző közül Verebessel nem cseréltem volna helyet ab­ban a 45 percben. Bódi átveszi a kupát Buda István államtitkártól Az ünneplés Hát kedves liverpooli szur­kolók, él kellett volna jönni szombaton Székesfehérvárra. Lehetett tanulni — hogy gyújtogatás, gépkocsik és ki­rakatok összetörése nélkül miként kall méltóan és em­lékezetesen ünnepelni egy kupagyőztest. A siófoki lab­darúgók dédpapa korúikban ha szépről akarnak álmodni, alighanem ezt az estét idé­zik föl magukban. A pályát pillanatok alatt ellepő sok- ezer siófoki szurkoló ölelé­sében csaknem szétroppan- tak a játékosok, örült, aki a mezékből egy kis darabot megszerezhetett ereklyének. Az ünnepeltek, akik a ki­lencven perc alatt piit sem törődtek testi épségükkel, most valósággal bemenekül­tek az öltöző folyosóira. A kupa átadására úgy kellett kicsalogatni őket. Amikor Buda István, az OTSH elnö­ke átadta a kupát, az ová­ció nem akart csitulni. A tömeg harsány kiáltozására ismételten előbukkantak a fiúk, s megintcsaik a szur­kolók vájlán folytatták dia- dalútj-ukat. Bálterem az öltözőben Hogy hány deci-beles volt a hangzavar az öltözőben, senki sem mérte, de egy ér­zékeny mérőműszer mutató­ja bizonyára kiugrott volna helyéből. A hatalmas, díszes kupát pillanatok alatt félig megtöltötték pezsgővel; min­denkinek inni kellett belőle, aki az ajtón belépett. Szepesi György, az MLSZ elnöke toppant be gratulálni és ő sem úszta meg. Ketten tartották szájához a „mére­tes” kupát, s akár tetszett, akár nem, kénytelen volt nagyókat kortyolni. Közben volt, aki táncolt örömében és az sem szégyellte, akinek könnyet csalt szemébe a siker. Takács László föl-álá fut­kosott az öltözőben: — Nem, én egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez valóság •.. Csak nehogy va­laki most felébresszen! Ek­kora sikert... Rubesch, „Horváth módra” Hogy mikor ragadt rá Horváth I. Lászlóra a „Ru­besch” név, nem tudni. Any- nyi bizonyos, hogy erőteljes játéka ,gólvágó” képessége alapján rászolgált. Juciikkal és Szíjártóval végig nagy csatában volt és a győze­lemben döntő érdemeket szerzett. Nemcsak a máso­dik gól elérésével, hanem az egyenlítés előkészítésével is. A gólkirályt most a szurko­lók akár császárrá is koro­názhatnák. Szabó Jóska, aki három sorsdöntő gólt lőtt a kupa során, épp kiselőadást tar­tott egy kör közepén: — Gondolt arra, hogy új­ra a kapuba talál? — Egy csatárnak mindig kell rá gondolnia. Lövésem­nél Kovács Laci számomra nagyon szer encsésen nyúlt be­le a labda útijába; amikor az­tán felugrottam, már tudtam, hogy gól lesz. Mindenesetre a mester nem mondhatja, hogy szófogadatlanok va­gyunk, mert a szünetben azt kérte tőlünk: most már igye­kezzünk gólt Tóni. Azt mondják, hogy min­denki söpörjön a saját ka­puja előtt. Olajos Sándor ezt magas színvonalon csi­nálta, aztán időnként kapba magát és felrohogott a győ­ri kapu fellé. Ez a magabiz­tosság egy ilyen kupadöntőn nem mindennapi. — Az edzőm megenged­te, hogy időnként előretör­jek — mondotta. — Amikor az első húsz perc nagy nyo­mását átvészeltük, már érez­tem, hogy nem lesz baj. Ér­dekes, már a győri vezető gól után is ez volt a véle­ményem, l:l-nél pedig tud­tam, hogy találunk még egy gólt, csak mi vigyázzunk ott, hátul. Megyei labdarúgó-bajnokság Kiélezett küzdelem a kiesés elkerüléséért Barcs—Latinka SE 1:0 (1:0) Barcs, 400 néző. V.: Vajda. A jó iramú, sportszerű mérkőzésen a sok helyzetet kihagyó Barcs továbbra is megőrizte tavaszi veretlen­ségét. Góllövő: Horváth (ön­gól). Jók: Kovács, Edesár, Burka, illetve Mikó, Hor­váth, Kovács. Pandúr Ferenc Tab—Kadarkút 2:1 (2:1) Kadarkút, 100 néző. V.: Szerecz. A hazaiak kapusuk első félidőben nyújtott gyenge teljesítménye miatt szen­vedtek vereséget. Góllövők: Kurucz, Györke, illetve Kö- vesi. Jók: Németh, Kiss K. illetve Nagy J., Nagy L„ Matán. Tab ifi—Kadarkút ifi 3:1 Végh Zoltán VBKM Vasas—Somogysárd 2:0 (1:0) Somogysárd, 200 néző. V.: Csapó F. Jobb helyzetkihasználásá­val nyert a vendégegyüttes. Góllövők: Fábián, Pável Zs. Jók: Pável Zs. a mezőny legjobbja, Buxbaum, Rétsá­gi, Tóth, illetve Borbély. Kurucz, Vancsura. Vasas ifi—Somogysárd ifi 3:0 Vancsura Vilmos Marcali—Somogytarnóca 3:1 (1:0) Vezet­Marcali, 300 te: Fodor Z. Az óriási mezőnyfölényben játszó hazaiak sok helyzetet hagytak ki. Góllövők: Izsák. Héder, Hajdú II. (11-esből), illetve Kiss. Jók: Ilia, Gu- ricza, Hajdú I., Hajdú II. illetve Vucslcics, Gazda. Kömpf. Marcali ifi—Somogytar­nóca ifi 8:1 Beke Sándor Zimány—Fonyód 3:2 (1:0) Fonyód, 150 néző. Vezet­te: Molnár. Küzdelmes mérkőzésen szerencsés góllal győzött a Zimány. Góllövők: Hideg. Kemény, Kovács, illetve Pe­tő, Lepenye. Jók: Kocsi, Ágoston, Kenyér, illetve Kiss, Szilágyi, Osváth, Fe­dor. Zimány ifi—Fonyód ifi 4:3 Tolnai Attila Kaposgép VL—Szőnyi SE 2:0 (1:0) Kaposvár, 50 néző. Vezet­te: Nyerkí. A közepes színvonalú mér­kőzésen a lelkes vendégek végig nyílttá tudták tenni a találkozót. Góllövők: Bagla- di, Nagy J. Jók: Herbei. Nagy J., Kurják. illetve Hor­váth, Szemán, Czerján. Göncz István Kiss J. SE—K. Gazdász 4:0 (3:0) Kapoly, 200 néző. Vezette: Pápai. A minden csapatrészében jobb hazai együttes megér­demelten nyert a lelkes vendégek ellen. Góllövők: Majkó (2), Németh, Orbán. A Kaposgép VL (sötét mezben) már kiesett Szőnyi SE-t nehezen győzte le a Jók: Nemes a mezőny leg­jobbja, Gulyás, Sostai, Maj­kó, Rénes, illetve Burcsa, Bácsics, Kelemen. Kiállítva a 68. percben Sárközi (Kiss J. SE) durvaságért. Kálmán Ferenc Karád—Csurgó 3:3 (0:3) Karád, 200 néző. Vezette: Aumann. A bajnokcsapat három gólja és három kapufája ellenére a kemény, helyen­ként szikrázó mérkőzésen örülhetett a döntetlennek. Góllövők: Fodor, Hoppár, Lesz, illetve Deme, Bódis. Krénusz. Jók: Fodor, And- rosovics, Komáromi, Lesz. illetve Major, Tátrai, Bódi. Csurgó ifi—Karád ifi 6:0 Váczi Béla 1. 4. 5. 6. 7. 8. ». 10. 11. 12. IS. 14. 15. 1«. Csurgó Tab Marcali Kiss J. SE Latinka SE Barcs Kaposgép VBKM V. Zimány S.-sárd S.-tarnóca Karád Kadarkút K. Gazdász Fonyód Szőnyi SE 29 20 29 15 29 17 29 14 29 16 29 12 29 15 29 14 29 10 29 7 29 6 29 4 29 7 29 4 29 3 29 5 6 13 9 13 9 14 10 15 4 18 10 15 7 19 2 22 83-28 4S 52-24 42 89-32 40 61-24 :!9 60-28 39 46-25 37 45-30 37 66-41 35 42-58 28 31-50 23 30-51 21 44-70 18 36- 62 18 37- 74 18 30-97 17 37-95 S Bódi Zoltán csapa ti kapi­tány messzebbre tekintett: — Ez a kupasiker nem ma született meg: előzmé­nyei vannak. Nálunk, Siófo­kon egy hajóban evez a vezető és a játékos. Vala­mennyiünket megbecsülik, ez a -kiindulási alap. Egyéb­ként 1:lnnél minden pénze­met rátettem volna a mi győzelmiünkre; Igaz, azt hit­tem, hogy ez csaik a hosz- szaibbításban születik meg. Valamennyien fáradh-atatla- nok voltunk. Egyszerűen le­hajtottuk a Rábát. Szőke Miklós edzőit nem lehetett elérni Fehérváron a mérkőzés után. Siófokon a Matróz különtermében, ahol a hazai szurkolók ünnepel­ték a csapatot, végre sike­rült a közelébe férkőzni. — Minden bizonnyal eddi­gi legnagyobb edzői sikere ez — indítottuk a beszélge­tést. — Igen — hangzott a vá­lasz — bár az sem megve­tendő, hogy a Vidi-dfikkel magyar bajnokságot nyer­ítem. Szőke Miklós így látta a mérkőzést: — Tudajdon­képpen nem igen borult föl eredeti hadrendünk Oúhausz (kiválásával. Egyébként s azt terveztem, hogy Olajost ,mélyen hátravonom és on­nan törjön előre. Az első félidőben voltak kritikus időszakok, de szerencsésen átvészeltük őket. A szünet után, azt hiszem, mi játszot­tuk a látványosabb futballt. Megmondtam a fiúknak, hogy ha mernek bátran ját­szani, akkor -nem lehet baj. A második félidőben Belé- nyesit, áki Szajczal együtt nagyon följavult, egy kicsit közelebb vittem Hannáéhoz, és ez a húzás „bejött”. A győri válogatott fokozatosan „eltűnt”, s a középpályán fölénybe kerültünk. Már 1:0-mál éreztem, hogy ha sikerül egyenlítenünk, akkor meg nyerjük a mérkőzést. Én a Rábától többet vártam, s hogy nem úgy lett, azt hiszem, abban a mi játéko­saink is lu-dasák ... Nem folytathattuk a be­szélgetést, az edzőt visszakö­vetelték fiai. Nem az asztal­főre, hanem a játékosok kö­zé telepedett, előtte az ezüs­tösen csillogó magyar nép­köztársasági -kupa díszelgett. Az a hatalmas serleg, amely­re először kerül egy somogyi csapatnak a neve. Jó lenne hinni, hogy nem utoljára! Jutási Róbert TÚRÓCSZENTMARTON ES A MAGAS-TATRA augusztus 1-től 3-ig. Uitazás autóbusszal Kapó-várról. Félpanziós ellátás, szállodai elhelyezés. Résztvételi díj: 1200 Fi. IBUSZ UTAZÁSI IRODA Kaposvár Tanácsház u. 1—3. - Telefon: 13-797. __________________(79374)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents