Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-03 / 129. szám
1984. június 3., vasárnap Somogyi Né>lap 5 ÚTIBESZÁMOLÓ KOREÁBÓL Demarkációs vonal Kitüntetési ünnepség Kaposváron Készem különleges város Koreában. Kétezer éves, ezer esztendeje lett főváros, s ötszáz évig viselte* a büszke címet. Századunkban előbb sanyarú sorsa volit. Japán hódítók vették birtokba, majd Dét-Koreához tartozott. Két és fél évtizede a KNDK egyik szép, sok hagyományt őrző városa, (tartományi székhely. Róla mondják: négy történelmi formációt is megért, mert volt feudális, gyarmati és kapitalista országrész, most pedig egy szocialista ország városa Az elmúlt évtizedeik megpróbáltatásai azonban nem nyomtalanok. A családok hetven százaléka megosztott, egy vagy több tagjuk Dél-Koreában él, s mit sem tudnak egymásról. Azt sem, hogy élnék-e hozzátartozóik. Keszan határ menti város, különleges helyzetben, a 38. szélességi foknál. Negyed- órányira tőle Panmindzson, amelyet 1953 júliusa, a fegyverszüneti egyezmény aláírása óta ismer a világ, s ahol a KNDK és az Egyesült Államok tárgyaló delegációi (most is rendszeresen találkoznak. Panmindzsonban, Ázsi egyik ma is neuralgikus pontján tetten lehet érni a világtörténelem eseményeit. Kora reggel autóbusszal indultunk Keszonból Pan- mindzsonba. A demilitarizált övezet halárán Ji Mang Chol főhadnagy várt minket. Kiváló ismerője a tárgyalásoknak, már régebben itt teljesít szolgálatot. Ö mutatjta be a történelmi épületet, amelyért: mindössze tíz percig használtak: 1953. július 27- én, amikor aláírták a fegyverszüneti megállapodást, a Koreai Népi Demökratikus Köztársaság és az Egyesült Államok képviselői (ez utóbbiak az ENSZ-zászlaja alatt). Azóta múzeum, egy véres, hódító háború múzeuma. Ji Mong Chol beszélt a KNDK immár három évtizedes harcáról a haza békés egyesítéséért. A Koreai Munkáspárt VI. kongresszusán Kim ír Szén újra kifejtette a KNDK országegyesítési javaslatait, tíz pontban vázolva a konföderatív demokratikus köztársaság létrehozásának programját. Ezek olyan konstruktív javaslatok, amelyek az amerikai csapatok kivonását célozzák, a szembenállást szándékoznak csökkenteni, s megoldási lehetőséget tárnak fel az ország békés, demokratikus újraegyesítésére. Tankcsapdák, hermetikus határzárak között haladtunk ezután a mai tárgyalások színhelyéig, a Panmin-pavi- lonig. Itt van a televízióból, a sajtóból Ismert tárgyalóterem, amelynek egyik bejárata a KNDK felöl, a másik Dél-Korea területérőil nyílik, a középső tárgyalóasztalon húzódó mikrofonzsinór jelképezi az országhatárt. Politikai, diplomáciai, katonai tárgyalások színhelye ez a terem. Az épület déli felé- nék ahialkán az amerikai katonai rendészet ifjú őrmestere tekint bele jegyzetfüzetembe — a terem dél-koreai öldalán állok. A látogatás negyedórájára ugyanis csoportunké az egész terem, alkar helyet is foglalhatunk a tárgyaló küldöttségek székeiben. Hallgatjuk a tájékoztatást. Egy jobb sorsra érdemes, több évtizede " kettéosztott ország szorgalmas népének sorsa itt a téma nap, mint nap. Sajnos, a konstruktív javaslatok megvitatása igen hosszú ideje húzódik — és nem a KNDK küldöttségének hibájából. Keserűen jegyzi meg a fiatal főhadnagy: „Ha így szemtől szembe állunk az ellenséggel — mint ahogy itt akár két-három méterre láthatják az amerikai katonákat — érthető, miért is áldozunk annyit a honvédelemre, miért is szükséges erősíJi Mong Chol a delegációk termében: „Saját szemükkel láthatják .. térni a szocializmus építésén dolgozó országunkat.” S nyilvánvaló az is, hogy igaz célért küzdenék az egész világon a haladó erők, amikor a keit Korea békés egyesítéséért emelnek szót; mert a párbeszéd, a kapcsolatok fejlődése hozzájárulhat a feszültség enyhítéséhez a Koreai-félszigeten, s egyben a Távol-Kelet és Ázsia békéjének, biztonságának megszilárdításához. Marik Sándor (Folytatás az 1. oldalról) atádi GAMESZ), Petkov Mária nevelő (kaposvári Kisegítő Isik.), Ponikfor Zoltán ig. h. (kaposvári 503. sz. Ip. Isik.), Poldesz József né konyhalány (igali Központi Óvoda), Potó László szakokt.) (kaposvári Ipari Szaiklközép- isk.),, Rauf József ig, h. (so- mogyvári Gyógyped. Intézet), Reizer Józsefné tanító (kaposvári Tóth L. Állt. Isik.), Sebestyén Jánosné tanító (II. Rákóczi F. Ált. Iskola Kaposvár),, Simkó Awtalné tanár (kaposvári Petőfi S. Ált. Iskola), Sótonyi László- né .Lg. h. (csurgói 1. sz. Ált. Isik.), Stadler László ov. h. (kaposvári Városi T. V. B. műv. oszt,), Surányi Ferencivé ig. h. (marcali 522. sz. Ipari Szakmaink. Intézet), Szabó Istvánná tanár (barcsi Kisegítő Iskola), Szabó Lászlóné hiv. segéd (nagyatádi 524. síz. Ip. Szakim, Intézet), Szikszay László ig. h. (526. sz. Ipari Szartam. Intézet Csurgó), Szopori Mária tanár (marcali Lady János Gimn.), Szőke Atüláné tanár A katedrán eltöltött évek érlelték szép terméssé hivatása gyümölcsét. A terebélyes fáról gyerekseregnek jutott belőle Lábodon. Itt tanít Kovács Sándorné tanítónő, aki a pedagógusnap alkalmából Kiváló Munkáért kitüntetést vehetett at a megyei ünnepségen. Pályája, munkássága lelő fényben. Így kezdte: de— Képesítés nélkül, de hivatástudattal álltam 9 gyerekek elé ezelőtt húsz éve a segesdi általános iskola egyik tantermében, hogy megvalósíthassam tervemet. Pedagógus pályára készültem. Családi körülményeim nem tették lehetővé, hogy a tanítóképző nappali tagozatára iratkozzam be, tanulmányi éveim tehát kenyérkeresettel párosultak. öt évig dolgoztam Segesden, tizenhét éve a lá- bodi általános iskolában tanítok. Pályakezdésem első éveit megszépítették gyermekeim Azt hiszem, anyai érzések (kaposvári Táncsics Mihály giiimn.), Szücsy Károly tanár (ádándi Mgni Szakm. Intézet), Takács Józsefné tanár (segesdi Állt. Isik.), Tamás Árpádné óvónő (kaposvári 88. sz. Napközi otthonos Óvoda), Tilk Gézemé csop. v. (boglári Ált. Iskola), Tóth Ferencné nevelő (Lengyeltóti Alt. Isik.), Tóth Lászlóné tanító (Látrányi Állt. Islkola), Üjvári Miklós pol. munkatárs (MSZiMP Sm. Bizottsága Kaposvár), Vida Istvánné naiplközis csop.-vez. (zákányi Ált. Isik.), Zákányi Katalin tanár (kaposvári Siketelk Ált. Iskdiája), Zimre József szakf. (Magyiarátádi Ált. Isk.),Zsob- rák Györgyné tanár (Kübasii Ált. Iskola), Zsupunyó Endrévé tanító (Siófoki I. sz. Ált. Isk.). A nyugállományba vonuló pedagógusok szolgálati emlékérmet ikaptak. Somogybán ötvenhatan vették át a művelődési miniszter Ikitünlbeté- sét. Miniszteri dicséretben ötvenhármain .részesülték, a KISZ Központi Bizottsága Ifjúságért Érdeméremmel jutalmazta Frankberger Minőikül nagyon nehéz helytállni az iskolában. A férjem is pedagógus, tapasztalataival sokat segített abban, hogy sikeresen álLamvizsgáz- zak, majd megtegyem az első lépéseket a pályán. A tanító hivatása talán a legszebb a világon. Az idén elsőosztályosokat tanítottam. Öröm velük dolgozni de a legnehezebb is egyben — A helyi és a körzeti iskolában az alsótagozato- pedagógusok munkaközösségét vezeti évek óta. Ebben a megbízatásában is elismerik a munkáját. — Az elmúlt évek pedagógiai megújhodása nehéz feladatok elé állította a tanítókat. Abban, hogy lépési tudjunk tartani a megnövekedett követelményekkel, nagy szerepe van az iskolákban a munkaközösségeknek. A pedagógiai újítások arra késztetik az embert hogy naponta kövesse a fejlődést. Áki lépést akar és tud tariani, annak naponta meg kell újítania önmagát, ismereteit. Ügy érzem, a mi hályt, a fonyódi 521. sz. Ipari Szakmunkásképző intézet igazgatóját. Kiváló ifjúsági vezető kitüntetést kapott Mihalics Veronika a megye: KlSZ-íbizottság titkára. A Kaposvári Tanítóképző Főiskolán rendezett kitüntetési ünnepségen adták át a Kiváló Munkáért (kitüntetést dr. Gulyás József tanszéik- vezatő docensnek, Pataki Árpád főiskolai adjunktusnak Kezán Tibor gyakorló általános iskolai igazgató- helyettesnek. Kiosztották a megyei pedagógiai pályázat díjait is. Első díjat kapott dr. Bóra Ferenc, a tanítóképző docense, második díjjlatl jutalmazták Gróf Tamást, a Kőröshegyi Általános Iskola tanárát, Mayer Györgyöt, a kaposvári (középiskolai kollégium nevelőjét, haiimadlik díjat .kapott Erdős József marcali tanár, Péter Pál oszto- pánli tanár, Beregszászi Ilona, a ikaposvári mezőgazdasági szakközépiskola igazgatója, ősz Jánosné és Ősz János osztopáni tanárok. iskolai közösségünkben megvan a szándék, az akarat mindenkiben, hogy a legkorszerűbbet nyújtsa a tanulóknak. — Az iskola megújhodása kifejezésre jut abban is, hogy mind szélesebbre tárja kapuit.. . — Az iskola és a család kapcsolata fontos szerepet kapott az oktatás megújhodásában. Mindinkább érezzük, hogy a szülők ezt fölismerték, velünk együtt többet szeretnének tenni a felnövekvő nemzedékért. — Milyen a közérzete ma a pedagógusnak? — A tanügyi változások magával hozták, hogy sokan elbizonytalanodtak a pályán A megnövekedett feladatoknak nem képes mindenki eleget tenni. Ezzel szemben — s ezt tartom fontosabbnak — egészséges elégedetlenséget tapasztalok munkatársaimnál. Ez viheti előbbre az oktatás ügyét. Horányi Barna Legszebb a világon... Doktor - címergyűrűvel Tehetséggondozás A Magyar Diáksport Tanács pályázatot hirdet a tanulók tanórán kívüli töme- meges testnevelését, versenyeztetését célzó kísérletek, törekvések, szervezési megoldások, tevékenységi formák és módszerek tapasztalatainak összegezésére és hasznosítására. A többi között a fizikailag visszamaradt gyermekek tanórán kívüli foglalkoztatásának, a testnevelési óra és a tömeges foglalkoztatás kapcsolatával, a diáksportversenyek továbbfejlesztett módszerével, a tömeges foglalkoztatás és a sportsza'kosztályi tehetséggondozás lehetőségével kapcsolatos témákban várják a pályamunkákat. A pályázaton részt vehet mindenki; elsősorban a nevelési-oktatási intézményekben dolgozó testnevelő tanárak, az ifjúság testnevelésének, sportjának szervezésében, irányításában résztvevő pedagógusok, mozgalmi- és sportszakemberek kezdeményezéseire számítanak. A - pályázatokat a Magyar Diáksport Tanács (1055 Budapest, Szalay út 10—14.) címére 1984. október 10-ig kell beküldeni. Gólyafiú végzős leányra nem tekint, s viszont. Jó másfél évtized kellett hát ahhoz, hogy megismer kedhessek egy volt hallga- tótársnőmmei... Hétfőn, a szegedi József Attila Tudományegyetem aulájában az Elnöki Tanács képviselőjének jelenlétében ünnepélyesen avatták kitüntetéses doktorrá Szo- boszlai Ildikót, a Kaposvári Tanítóképző Főiskola nyelvi és irodalmi tanszékének adjunktusát. A hír bámulatra késztet. Néhány évvel később ugyanazt és ugyanott éltem át, tehát esküvel bizonyíthatom: német és orosz szakon rendszeresen színjelesre vizsgázni nem akármilyen érdem. Doktori dolgozatot írni a rajongásig szeretett, de drákói szigora miatt valósággal rettegett kitűnő tudóshoz, Pete Istvánhoz, a nyelvtudományok doktorához ... nos, ez már valóságos vakmerőség. Kiváltképpen, ha a jelölt, nem az ismert tudományos tények ismételt .feldolgozását, rendszerezését választja témájául, hanem olyan gö rongyos talajra lép, mint az orosz mondattan, nevezetesen a mondattani szinonimák. — Nem volt könnyű dolgom, hiszen nem villogott előttem szakadatlanul a zöld jelzés. Az egyetem elvégzése után nem maradtam a tanszéken. Arra sern volt lehetőségem, hogy huszonévesen külföldön töltsék el hosszú időt tudományos ösztöndíjjal, nem búvárkodhattam naponta egy gazdag egyetemi vagy akadémiai könyvtárban. Az életpálya nem ígérkezett nehéznek. A hódmezővásárhelyi kislány vonzalma az idegen nyelvek iráni korán kiviláglott, gyakran ő tartott németórákat a Kossuth Zsuzsanna gimnáziumban a betegség miatt hiányzó tanár helyett. Jórészt c sikerélménynek, s nagyszerű tanára tanácsainak a hatására iratkozott be Szegedre, a bölcsészkarra, noha korábban a vegyészmérnöki hivatást találta a legrokonszenvesebbnek. — Az egyetemen döntöttem .el véglegesen, hogy tanár leszek. Néhány kiváló pedagógusegyéniség késztetett erre az elhatározásra. Mindenekelőtt az orosz nyelvészet két enciklopédikus tudású és remekül tanító szakértője, Pete István és Juhász József. De kellemes emlékeim maradtak a német nyelvi és irodalmi előadásokról, a szemináriumokról is. Halász Elődhöz hasonlatosan nagy tudású és könnyed professzorral például azóta sem találkoztam. Igyekeztem megőrizni magamban a Szegeden elsajátított igényességet, szellemi nyitottságot életemnek kevésbé eseménydús éveiben is: akkor, amikor a Fejér megyei Alcsútdobozon tanítottam általános iskolában több tárgyat, s abban a viszonylag rövid időszakban is, melyet a bicskei gimnázium tanáraként töltöttem. Szokványos volt tehát a pályakezdés, de a legkevésbé sem az a folytatás. Fiatalasszonyoknál ritkaság, hogy hatévi gyermekgondozási szabadság után marad erejük folytatni a tudományos tevékenységet, ponto sabban: másodszor is elkezdeni. Kapott persze ösztönzést Szoiboszlai Ildikó a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán is, mely 1975 óta a munkahelye, ám, mint mondja, a tudományos produktum elsősorban abból a belső igényből származott, hogy a mindenséggel mérje önmagát. Ez az igény adott erőt ahhoz,, hogy öt évig gyűjtse hangyaszorgalommal az anyagot az orosz, a német s természetesen a magyar nyelvű forrásokból. Közben két jelentős tanulmánya jelent meg — az egyiket társszerzőként írla — a Felsőoktatási Szemlében a leendő tanítók orosz nyelvi oktatásának gondjairól, eredményeiről, módszereiről. Erről jut eszembe: vajon mennyi sikerélményt ad egy nyelvtanárnak a tanító képzői gyakorlat? — Nem állítom, hogy ez az örömök teljessége egy bölcsész számára. Kicsi az óraszám, és más nehézségek is vannak. De szeretem a tanítványaimat, a tárgyaimat. Az orosz szakkollégium hallgatói között szakmai ambíciómat is kiélhetem. Kellemes érzés, ha olyküi levelet kapok egy-egy volt tanítványomtól, aki azóta tanárképző főiskolára vagy egyetemre iratkozott be: adjak tanácsot, küldjék szakirodalmat! Szóval nem vagyok elégedetlen. Nyilván Szoboszlai Ildikó fölöttesei sem azok: a tanítóképző adjunktusa miniszteri dicséretet is kapott már munkájáért néhány esztendeje. Emellé, s a korábban kapott felsőoktatási tanulmányi érdemérem mellé került most — mert három a magyar igazság — a szépséges gyűrű, melyre Kristó Gyulának, a szegedi egyetem történész-rektorának és három kar dékánjainak kézfogása került láthatatlan pecsétként. A gyűrűn a felirat: Sub Auspiciis rei pub- licae. — De az isten szerelmére, nehogy azt derítse ki rólam, hogy fanatikus kékharisnya vagyok, aki állandóan a nyelvészeti szakkönyveket bújja reggeltől estik és estétől hajnalig, közben izomsorvadást és hátgerincferdülést kap! Szeretem a szép- irodalmat — mindenekelőtt az orosz klasszikusokat —, lelkesedem a jó színházért, érdekel a zene és sok minden más. Igyekszem sokszínű emberi életet élni. Vajon lesz-e folytatása a doktori disszertációnak, törekszik-e Szoboszlai Ildiké a kandidátusi fokozat megszerzésére? Erre egyelőre nincs válasz. Tény azonban, hogy Pete István és Károly Sándor professzor írásos véleménye szerint a téma megérne egy újabb — nagyobb — „misét”, hiszen az eddigi gondolatmenet szép reményekkel kecsegtet nemcsak tudományos, hanem oktatási szempontból is. Lengyel András
