Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-30 / 152. szám
8 Somogyi Nb»lap 1984. június 30., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Költészet és béke Nemzetközi költőtalálkozó Romániában Bukarest utcáin bolyong va leltünk rá a Mihai Emi nescu Könyvesboltra: na gyobb volt, mint a többi, addig csak parányi antikváriumot, utcai könyvárusító asztalkákat láttunk, természetes hát, hogy útitársammal betértünk ide. Magyar könyvekre bukkantunk; Szász János Felhőjáték Fra nekerben című, Apáczai Csere Jánosról szóló könyvét még aznap este olvasni kezdtem az Ambasador Hotelben. Egy utazás eszmerajza— mondja az alcím. Szász János Apáczai Csere nyomába eredt. Miközben eleven képet rajzol azokról a holland városokról, ahol e 17. századi magyar enciklopédikus tanult, megismer* tét az akkori Magyarország történeimével, Apáczai eszméivel, küzdelmeivel úgy hogy folyton-folyvást átsüt egymáson a mi századunk és ama régi század. 1 A Román Szocialista Köztársaság írószövetsége júniusban nemzetközi találkozóra invitált két magyar költőt, amelyen Európa minden részéből összegyülekeztünk, hogy szót váltsunk a költészet ás a béke összefüggéseiről. Ezzel a címmel immár harmadízben rendeztek Romániában nemzetközi költőfesztivált; a legutóbbi tavaly decemberben zajlott, az előző 1982-ben, azaz évente összehívják. Előttem a lista, az idei résztvevők névsora' bolgár, cseh, ciprusi görög, egyiptomi, francia, görög, NSZK-beli, svájci, svéd, jugoszláv, török, orosz, grúz, s természetesen román költők nevét ohmsom rajta, akikkel az elmúlt héten Bukarestben, Kons- tancában, Mangáliában szinte éjjel-nappal együtt voltam. Balogh József Bukarestben élő magyar költő, műfordító tolmácsolt. no meg a franciául tudó másik magyarországi költő. Parancs János. " Bukarestben találkoztunk először a romániai író szövetség Calea Victoriei, azaz Győzelem úti székházában, amely 1889-ben, csaknem száz esztendeje épült. Egy bojáré volt, s ahol ma minden este összegyűlnek a bukaresti írók- költők. hogy a kerthelyiségben olcsóbban, mint másutt, elköltsék aznapi vacsorájukat, s megigyák néhány pohár borukat. Bukarest után a Feketetenger pattja, Mangália következett, a romániai írószövetség alkotó és pihenőháza. Itt zajlott le az a tanácskozás, amiért összejöttünk: az eszmecsere a költészetről és a békéről. Találva sem találhattak volna lágabb és időszerűbb tárgyat: akár írt, akár nem írt a török, a svéd, a francia meg a többi költő a békéről, sejtjeiben mindenképpen foglalkoztatja — világnézetétől, társadalmi hozzátartozásától függetlenül. Arany János verse jutott eszembe, a Gondolatok a béke-kongresszus felől. Itthon elővettem. Jól emlékeztem rá: Arany János szkepticizmussal fogadta a múlt századvégi béketanácskozást, az új kor „vessző-lovának” nevezi az örök béke, nyugalom keresését, mert „Az írás, hol jegyezni kezd, Jegyez csak gyűlöletet.” S végső szava: „Hagyjátok a meddő vitát! Bölcs Isten az, ki rendel: Az ember tiszte, hogy legyen Békében, harcban ember” Sokféleképpen . beszéltek a költészetről és a békéről Legtöbben a régi mondást idézték: ha békét akarsz, készülj a háborúra; idézték, s értelmezték, s váltották át saját gondolatukra. Például imigyen: ha békét akaisz, készülj a békére. Pacifizmus — mondta rá valaki később a magánbeszélgetésekben, s bizonyára igaza is volt, mert szép, szép a szófordulat, ám a valóság keményebb. A tanácskozás után ismét fellépés következett: ezúttal Konstancában. S ha már erre jártunk, nem maradhatott ki az Adamclisi nevű faluban lévő Tra ián us-emlékmű megtekintése sem. Traianus i. uu. ,10i-102-ben ezen a helyen győzte le az egyesült gé- tákat-dákokat. akik Decebál vezetésével akarták kiűzni a római császárt. Traianus emlékművének eredeti domborművei a helyi múzeumban láthatók, az emlékművet eredeti formájában — másolatban — 1977-ben ál lították fel Adamclisi határában. A kis falu szerény házai közelében emelkedik a táj fölé. Dobrudzsában nemcsak gabonát, kukoricát, burgonyát, káposztát termelnek, hanem a római, idők óta szőlőt is. Ellátogattunk Mur- fatlarba, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetbr Boruk Budapesten is nyert már díjat, ötféle bort kóstoltunk meg egy-egy korty- nyival: az olasz rizlinget. a Pinot gris-t, a Chardcn- nay-t. a Merlot-t és a Ca bemet Sauvignon-t. Jó borok, de nekünk azért nem kell szégyenkeznünk a mi borunk miatt. A murfatlarí asztalnál ülve Marin Sorescu, a költő- fejedelem, hallgatott és rajzolt. Öt esztendeje már találkoztunk. Azóta megőszült egy kicsit, azóta én is öregedtem jó öt évet: de ha ötévenként csak egyszer is, de találkozunk. La revedére 1, a viszontlátásra! Győri László Szépen magyarul — szépen emberül Sampion a ridikülben A Zoliidért üzleteiben, a vásércsiamnolkdkban nagy ku- paicdkibain álló fehér kalapos gombát a Iköznyeiv sampion- naík ismeri, s még azök is, akik „franciásan” írják ki krétával a nevét, champi- on-it írnak általában. A szabályos champignon (sampinyon) állatot csiaik a szakmai körök használják, a nagyüzemi pincegombászatok szakemberei, A francia konyhával hozzáinik került gomba- névnek persze volt hazai neve is; mikor 1854-ben föl- bukkaní nálunk a francia szó —- akkor még az idegen szavak szótáraiban — így értelmezik „Champignon (.sampinyon): peczérkegomba”. Ismertebb népi neve azonban a csiperke (csipir- ka, csöpörke) gomba. A francia szó maga latin eredetű, a campaniolus „mezei" szó ófrancia champe- ugneul fejleményéből alakult, s voltaképpen azt jelentette „mezei gomba”. (A campaniolus a „mező, föld” jelentésű latin campus származéka, s voltaképp ez rejlik a camping-ben is, mivel a campus mezőn felütött katonai táborhelyet, tábort is jelentett.) A szabályos cham- pignon-bői nyelvünkben alakult ki a sampion (talán a hasonló végződésű lampion, stadion stb. hatására), noha ez a franciában egészen mást jelent: a champion jelentése „bajnok,, győztes". S ide még csak az kívánkozik, hogy a csiperke neve* is megmagyarázzuk: bár ; mai nyelvészetünk a csíp, csipeget igéhez kapcsolná, a valóság az, hogy szláv eredetű, mégpedig alkalmasint hangátvetéssel alakult egy pecsurka alakból, amely a „süt” jelentésű pek-ige származékának látszik (annyit jelenthetett „sütni való gomba”), s így összefüggésben lehet szintén szláv eredetű pecsenye (sült”) szavunkkal is. A már emfített pecérke s a népnyelvi pe- csérke gomba az eredetibb alakot őrzi. Míg a champignon nyelvünkben lépett elő cham- pionná: a „női táska” jelentésű rétikul — a köznyelvi ridikül — különös átalakulása már a franciában megtörtént. A Hasznos Mulatságok című szórakoztató lap 1817-i évfolyamában már úgy bukkan fel: „kezökből az úgynevezett Ridicül és Necessaire táskákat kiragadta” Az eredeti francia réticula „kézimunkatársoly”-t „női kézitáská’-t jelentett, sszintén latin eredetű: a reticu- liim jelentése „bevásárló, csomaghordó háló” volt, s ez nem más, mint a „háló” jelentésű rete szó kicsinyítő képzős származéka. A réticule-ből még a franciában ridicule lett a népi nyelvérzék, az úgynevezett népetimológia hatására, s eléggé furamód, mivelhogy a ridicule jelentése „nevetséges. No, de hát vannak ilyen s ehhez hasonló nevetséges, mulatságos — és tanulságos — jelenségek a nyelvek történetében. Szilágyi Ferenc DEÁK MÓR A falak mögött Nem Judoik aludni, koporsós csönd van. A telak mögött valaki sírdogák A fallaik mögött vallalki csemidire hőköl. S az ón mázdulatoimmal! Ml, ha felriad. Madarak röpültnek; szemeimbe, bogarak, félireütötit álmok. Olyan a csanid, mjintiha nem volnék egyedül. Mintha nem volnék mindig egyedül. Nem tudok aludni, engem gyászolj a csönd A fatalk mögött féjisőbaijit viaíliákii. De száljába danlevéfrejk cssapódmalk, s horolo'komotn áitrv^rziilk a kötés. KONCZEK JÓZSEF: MUZSIKA Vannak emberek, akikben muzsiilka lakik. Ezt nem lehelt másképpen kifejezni, ez egyszerűen így van. A nőknek leginkább a mellűkben van a muzsika Például egyszer hallottam beszélni vallatott. Ez egy lány voílit, haja a földet söpörte, comlbjai pedig a levegőben hajladoztak, mint a fehérnyakú ludák. Ezt sem lehet mondani másként, ez egyszerűen így van. Tornászott. Nem is voltt bennem semmi ámulat. Csak ahogyan beszélt közben hozzám, de Okikor már hídban, hátrafeszített derékkal nevetett, és szóival tartott, ha már ilyen váratlanul jöttem a .lakásba. Ugyanis délelőtt volt, és én megláttam, hogy ég a villany. A szobában cseresznyevirágülliat szállít. Ez is honnan keveredett ide? A szőnyegen mag iskolai térkép hevert kiterítve, Űj-Kaledóndánál kinyitva. Belelapoztam, de azért fel-fölnéztem: a lány talpa olyan volt, miint a banán. ÉSs muzsika szélt a me!ilébő|l... Fogalmam sincs, termelnék-e banánt Űj-Kaledómán. Vagy Űj-Ksledóniában? De az biztos, hogy a muzsika a mellükben van. onnan jön általában. JANUSZOSEKA ^ gjj Öt/SZ^ A minap azt olvastam az újságban, hogy városunk közekedési rendőrsége új módszert vezet be az autóvezetők józan állapotának ellenőrzésére. A régi módszer ugyanis csúfos kudarcot vallott — mégpedig egyes tudományos dolgozók leleményessége folytán. Ezek egy olyan ösz- szetételű vegyi anyagot eszeltek ki, amely teljesen semlegesíti az alkohol felismerésére szolgáló, mindenféle masina működését. Akkor aztán a régi helyett új módszert fundáitak ki a rendőrök. — Jó napot — szói a közlekedési rendőr az autóvezetőhöz: — kérem, gyorsan és pontosan mondja utánam a következőket. Először: „Mit sütsz, kis szűcs, sós húst sütsz, kis szűcs”, azután: „Csetnekí csikós itat a Tiszán, sárga cserépcsengő cseng a cset- neki csikós csikaja nyakán”, végül pedig: „Nem minden szarka farka tarka, csak a tarka farkú szarka farka tarka”. Tiszta sor, a kapatos ember egyszerűen képtelen kimondani ezeket a nyelvtörő mondatokat. Aki a „Mii sütsz, kis szücs”-ön nagy ner hezen átvergődik. az a „Csetnekí csikós"-nál már megadóan átnyújtja a jogosítványát . . . Egy szombati napon kissé félve indultam útnak a kocsimmal Ne gondolja senki, hogy én sűrűn emelgetem a poharat. Amikor vezetek, egyetlen csepp izeszes ital sem megy le a torkomon. A dolog úgy áll, hogy nekem születésem óta beszédhibám van. Emiatt még az ügyvédi gyakorlattal is kénytelen voltam felhagyni. Az én beszédeimből ugyanis a bírák sohasem tudták megállapítani, hogv kit is védet; tulajdonképpen. Amikor az egyik útkereszteződéshez értem, észre vettem. hogy a közlekedési rendőrök ellenőrzést tartanak. Bár százszázalékosan józan voltam, mégis pánikba estem. Azokat a furfangos nyelvtörö mondatokat ugyanis soha az éleiben nem tudtam volna kinjyög- ni. Három megoldás maradt számomra: vagy papírra) vetem a nyelvtörő mondatokat. vagy megadom magam a rendőrök kénye-kedyérc, vagy pedig kereket oldok, és a mellékutcákon keresztül megpróbálok hazamenni. Én az utolsó megoldást I választottam. Sajnos, azonban mostj is üldözött a balszerencse. Zegzugos vargabetűket leírva, már majdnem a garázsomhoz értem, amikor az egyik sarok mögül hirte len nagy sebességgel kivágódott egy magánautó, és elvágta az utamat. Én már hiába rántottam félre a kormányt. Amikor nagy üggyel-bai- jal kimásztam a ripityára tört kocsimból, és ugyanez a kedves partneremnek is sikerült — ő ahelyett, hogy bocsánatot kért, és kártérítést ajánlott fet azért, mert tönkretette az autómat, angyali nyugalommal és a legcsekélyebb fennakadás nélkül sorjázta: „Mit sütsz, kis szűcs ..„Cset- neki csikós ...”, „Nem minden szarka farka tarka .. Rájöttem, hogy nekem aztán befellegzett. Az összeütközésért én leszek a felelős. Fordította: (teltért György
