Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-30 / 152. szám

Somogyi Néplap 1984. június 30., szombat Megszűnt két vállalati gmk Kockázat nélkül nincs siker MÁR A TÉLRE KÉSZÜLNEK Keresettek a Dráva termékei A megyei főügyészség a közelmúltban vizsgálatai végzett, amely azt igyeke­zett megállapítani: vajon n gazdasági munkaközössé­geket létrehozó társaság: szerződések a társadalmi szükségletek jobb kielégíté­sét szolgálják-e, a munka- közösségek létrejötte meny­nyiben törvényes, valamint hogy a hatósági ellenőrzések megfelelnek-e az előírások­nak. A vizsgálatot a barcsi, a kaposvári, a nagyatádi, a marcali és a siófoki városi tanács szakigazgatási szer­veinél végezték. Az említett városokban 1982-ben 131. tavaly 211 munkaközösséget alapító szerződést nyújtot­tak be. A legtöbbet (143) Kaposváron, a legkeveseb­bet (1) Marcaliban. A szer­ződések közül mindössze egyet nem hagytak jóvá, így a két év során 128 gaz­dasági munkaközösség és 213 vállalati gazdasági mun­kaközösség alakult. A munkaközösségek te­vékenysége igen sokrétű. A vgmk-kná! például gépek javítása, karbantartása, al­katrészek, szerszámok ter­vezése, gyártása, egyes munkák, munkafolyamatok, szolgáltatások elvégzése, el­lenőrzése (húsfüstölő vegy­szeres tisztítása, gyártás- technológia tervezése, kár­pit- és szőnyegtisztítás stb.), különféle termékek előállí­tása szerepel a szerződések­ben. A gmk-k főként szol­gáltatással összefüggő te­vékenységek elvégzésére alakultak (villanyszerelés, javítás, víz-, csatorna-, gáz­fűtésszerelés, fuvarozás, há- zasságközvetités, szépség- ápolás stb.). Különféle ter­mékek előállítása is megta­lálható egyes munkaközös­ségek profiljában'. Vállalati munkaközösség legnagyobb számban a Cse­pel Művek Kaposvári Gyá­rában (17) és a VBKM Ka­posvári Villamossági Gyárá­ban (13) működik. A gazda­sági munkaközösségeket ál­talában a szükségletek jobb kielégítése érdekében hoz­ták létre, a vállalati közös­ségek nagy részénél azon­ban érzékelhető, hogy a tár­sulások megalakulását a bérszín vpnal javítása is ösz­tönözte. A Csepel Műveknél például a munkaközösségi tagok jövedelme így 2600 és 16 000 fprint között oszlik meg. A gmk-k 2—8, a vgmk-k pedig 2—27 fővel alakultak, tehát betartották a létszám­ra vonatkozó előírásokat. A gmk-ban a tagság 80 száza­léka mellékfoglalkozásban dolgozik. A vizsgálat megál­lapította, hogy a munkakö­zösségek általában társa­dalmi szempontból hasz­nos, gazdasági szempontból szükséges tevékenységet végeznek. A társasági szer­ződésekben azonban akad­nak jogszabálysértések, hiá­nyosságok. Ilyen például, hogy a tevékenységi kört pontatlanul határozták meg vagy olyan munkavégzésre is irányul, amelyhez külön engedélyre van szükség. Ne­hány esetben figyelmen kí­vül hagyták s nem rendel­keztek a vagyoni hozzájá­rulásról, jóllehet ez bizto­sítja a működés tárgyi fel­tételeit. A vgmk-k megala­kításához szükséges, hogy a vállalat felelősséget vállal­jon a munkaközösség tevé­kenységéért. Ezt a szerződé­sek közül néhánynál nem szabályozták. 1983-ban 15 munkaközös­ség szűnt meg, s közülük kettő azért, mert a vállalat visszavonta az engedélyt. Az egyik esetben a vgmk elvonta a vállalattól a meg­rendelést, a másiknál vi­szont az általuk készített termékre nem volt kereslet. Olyan is akadt, ahol a mun­ka minőségi követelményei­nek nem tudtak eleget ten­ni. Kockázat nélkül nincs si­ker — tartja a mondás. Fo­kozottan érvényes ez a munkaközösségekre. Akad­nak, amelyek már az első perctől jól választották meg profiljukat, mások viszont időközben jöttek rá, hogy változtatni kellene. A vizs­gálat adatai szerint nagy a módosított szerződések szá­ma. Tavaly Kaposváron 94 ilyen irányú kérelem érke­zett, s ebből 44 ugyanabban az évben jóváhagyott szer­ződést érintett. A legtöbb­ször személycserék, máskor profilbővítés miatt kértek változtatást. A munkaközösségeket lét­rehozó szerződések körül egyelőre még elég nagy a káosz. Törvényességi szem­pontból a határozatoknak mintegy a fele kifogásolha­tó. A gmk-k hatósági ellen­őrzése is igen vegyes képei mutat. Barcson, Nagyatá­don és Marcaliban például egyáltalán nem, Kaposváron és Siófokon csak szórványo­san történt meg. Ez utóbbi helyen szabálytalanságokat is találtak az árképzéssel kapcsolatban. Két alkalom­mal szabálysértési följelen­tésre, háromszor pedig fi­gyelmeztetésre került sor. Gy. L. Ha a varrógépek mögött ülő asszonyok vékony köpe­nye, a kitárt ablakon beöm­lő fény és a még nem foj­tó, kellemes meleg nem vol­nának csalhatatlan jelei a nyárnak, akár a tél kellős közepén is érezhetné magái a látogató a barcsi Dráva ipari szövetkezet' üzemcsar­nokában. Bundák, bőrkabá­tok, dzsekik mindenütt... Félig készen a munkaaszta­lokon, illetve már csomago­lásra várva a fogasokon, szemet gyönyörködtető szín­ben és formagazdagságban. — Nekünk néhány hónap­pal előbbre kell lapoznunk a naptárban, hogy a vásár­lók idejében fel tudjanak készülni a télre — mondja tír. Papp Ferenc, a szövet­kezet elnöke. — Dolgozóink már megszokták, s termé­szetesnek veszik ezt a mun­karitmust. — Ügy látom, nagyon sok bőralapanyagú terméket ké­szítenek. Honnan szerzik be a szükséges bőröket? — Valóban sok és sokféle bőrterméket készítünk, fő­ként külföldi megrendelés­re. Az alapanyagot Pécsről a Hunor kesztyűgyártól kap­juk. Már négy éve tartó jó együttműködés jellemzi a kapcsolatunkat. Jelenleg a központi telep­helyen 160 dolgozónk közül 110 foglalkozik bőrtermé­kek, többek között kosztü­mök, kabátok, nadrágok, férfidzsekik varrásával. Évente például mintegy 54 ezer négyzetméter sertésve­lúrt dolgoznak föl és a késztermékeket elsősorban külföldi: NSZK-beli, olasz megrendelőknek szállítják. Az első félévben csaknem 7 millió forint volt az export­ból származó bevételük. — Hogyan vesz részt a szövetkezet a belföldi ellá­tásban? — Kölcsönösen előnyös, jó kapcsolatot sikerült ki­alakítanunk a Skála-Coop és a Centrum vállalattal. Ter­mékeinket szinte az egész országban ismerik. A bel­földi ellátásban főleg azóta nőtt a szövetkezet szerepe, amióta egyedi igényeket ki­elégítő termékek gyártásá­val is foglalkozunk. — Ez a rugalmasság jel­lemző általánosan is a szö­vetkezet üzletpolitikájára? — Szövetkezetünk íratlan törvényei egyike, hogy gyor­san, rugalmasan kell követ­ni a divat változásait, ez egyben azt is jelenti, hogy a termelést úgy kell irányí­tani, hogy nagyon rövid idő alatt alkalmazkodni tud­junk a piaci igényekhez. N. Zs. 20. Mohai arcán látszott a csodálkozás. Elengedik csak így? Mintha még mondani akart volna valamit. Aztán kezeit fontaik. Néhány pillanat egyedül, a telefüstölt szobában, mi­előtt Viibránytba indult. A fi­úk szétszéledték. Ki-ki a maga feladatát végzi. Az övé; Vibrány. A Ha­las szülők. KéHemetiem, kí­nos faladat. Viola tehát egyetlen lány, nagy vágyakkal és ázzál a prózai ténnyel, hogy admi- nisatántor egy kisvendéglő­ben, nyaranként segít a ká­véfő zésnél. Valószínűleg nénim elégedett meg ennnyi- vél. Akkor sem, ha Voltaik jó ruhái, nyaklánca* kankötője. Egy levél, egy kecsegtető levél. Vajon tudtak énről a szülőik? Ismerték igazán a lányukat ? Az épület előtt ott várta Mátét a Zsigulii. Nem a gép­kocsivezető mellé, állt, ami azt jelentette, az úton nem lesz 'beszélgetés. Banta gépkocsivezető hát­ranyújtotta a feketekávéval teli termoszt. — Köszönöm — rázta a fejét Máté —, majd talán később, egy presszóban. Meg alkart nézn/i egy vi­déki kisvendéglőt. Eszpresz- szót. Egy -lányt, áki talán hasonlít Violára.-Maga elé képzelte úgy, ahogy a képen látta. A fé- llémlk mosolyt az arcán. Bi­zonytalanul nézett a Világba. Jó alákja van, szép hosszú haja, csinos lány, de gátlá­sos. Legyőzte a féléimét, és nekivágott a vákvittágnak. Saját harisnyájával fojtot­ták meg. Máténak úgy tűnt, lassan haladnák. Szeretett volna Vibrányha érnii. A nehezén — remélte — túl vannak már a Halas szülők, leg­alábbis ami a hírt illeti. A helyi rendőrségtől volt kint valaki. Jól 'számított, a szépen, tisztán tartott Halas házban a csendes fajdalom uralko­dott. Két megkövült .ember ült a konyhaasztal mellett, egy sovány, őszülő hajú fér­fi, vasutas egyenruhában- — a munkahelyéről hívták ha­za. Halasné fékete kendőben, kisírt szemmel, de udvaria­san. A vasutas még bort is tesz az asztalra, béidegző- dött mozdulótok, aztán csend. Az asszony, az asztal' lap­ját kapírgáilta, foltot, pecsé­tet alkart felfedezni, hiába. Beszélnie kell. Mondani valamit. Kérdezni. Végül az asszony -kezdi. — A mi Violánk .,. — hangja megbicsaklik, ember­felettien fegyelmezi magát. — Csak ne sírjon — ri- mánkodik magában Máté —, csak egy kicsit bírja még erővel. Bírja, úgy látszik, sőt gyermekkori .képeket m-utat Violáiról, rövid szoknyás, zoiknis, napozás képeket, ké­sőbb sötétkék rakott szok­nyában álldogál V-iola, áldo­zó ruhában, Piroska-jelmez­ben. — Szépen szavalt — mondja az asszony, mintegy balladáit —, az igazgató mindig őt ’léptette fél ünne­pélyeken. Mondogatták, hogy adjuk színésznőinek. — Mi pártfogoltuk volna — szólal meg a férfi is tö­rött hangon —, de nem vet­ték fel az :iskolába. Szóval jelien tkezet-t sze­gény. — Szomorkodott a kudarc miatt a lányulk? — Nem vettük észre. Csen­des volt mindig...-Könnyék. Zsebkendővel törőllgeti a szemét Hátasmé. — Azt mondta, jövőre új­ból megpróbálja. Itt nálunk van kuiitúrcsoport, oda járt, színielőadásra !készülték. — A keresetét hazaadta? Tiltakozó 'mozdulatot tesz a férfi. — Nem kellett,.. nem fo­gadtuk él... alkarta ... mondtuk -rákja félre... öl­tözködjön ... (Folytatjuk.) NINCS HELYE AZ ELNÉZÉSNEK Mindenki tanulja a munkavédelmet Sok volt a baleset taValv a Dél-dunántúli Vízügyi Épí­tővállalatnál. A statisztika negyvennyolcat tart számon. Ketten meghaltak. Ez i a legszomorúbb! A sérültek ápolására több mint ezeröt­száz táppénzes napra yolt szükség. A legtöbb baléset rakodás, szállítás közbed, a kézi, föld- és betonmunkják- nál fordult elő. így érthető, hogy a Me- dosz megyei bizottsága, ! az SZMT és a tröszt is elerriez- te a tavalyi munkavédelmi helyzetet. Sok hasznos taná­csot adtak a vállalat gazda­sági, szakszervezeti veze­tőinek. Ezt a közösen elké­szített intézkedési tervben hasznosították. Kevesebb munkanap esett ki Antal János, a szakszer­vezeti bizottság titkára örömmel újságolta, hogy! az év első öt hónapjának" bal­eseti statisztikája már javu­lást mutat: hat baleset for­dult elő, ez pedig tizenegy­gyei kevesebb, mint tavaly ilyenkor volt, s nincs köz­tük halálos. 231 táppénzes napot vettek igénybe a sé­rültek — ez 479nappal ke­vesebb, mint a tavalyi. — A javulás a közös mjin- ka eredménye — hangsú­lyozta az szb-titkár. — Eb­ben megtestesül a gazdasági vezetők, a társadalmi aktí­vák munkája, ők ugyanis sokat tettek a megelőzésért. Köztudott, hogy a munka- védelem ma már állami fel­adat. Ez azonban nem jelen­ti azt, hogy a szakszerveze­teknek nincs mit tenniük. Jól példázza ezt a Délviép gyakorlata. Megkezdték és folyamatosan oktatják a szakszervezeti aktívákat. Mi sem természetesebb, mini hogy fölvértezik őket mun­kavédelmi ismeretekkel is. — Egy csoport oktatását' már befejeztük, négyé ez­után lesz Elsősorban arról beszélünk az aktíváknak, mit kell tenni az ember munkavégzésének biztonsá­ga érdekeben, mi a szak- szervezet feladata. Első he­lyen az áll: ismerje a dol­gozók igényét, amely a mun­ka biztonságos végzésével kapcsolatos. Enélkül ugyan­is nem tudjuk meghatározni a feladatokat sem! Ezek az ismeretek nagyon fontosak az intézkedések kezdemé­nyezéséhez is. Sokszor azt mondják, hogy a munkavé­delmi szabályzat mindent tartalmaz, a vállalat pedig gondoskodik a feltételekről. Ez önmagában igaz, az azon­ban nem biztos, hogy ott, a helyszínen pontosan alkal­mazzák. Szükség van az el­lenőrzésre. Hétmillió munkavédelemre A Délviép szakszervezeti bizottsága az igények,! a kezdeményezések, az ellen­őrzések tapasztalataira ala­pozva rendszeresen foglal­kozik a munkavédelem szín­vonalának emelésével. Több mint egy évtizede kezdjék meg az alkalmas kisgépek, a szállítást megkönnyítő da­ruk és egyéb berendezések beszerzésének szorgalma­zását. — A szakszervezetnek ab­ban is állást kell foglalnia, milyen szinten áll a munka- védelem, szabad-e csökken­teni a ráfordított összege­ket, ha pedig nem, akkor miből lesz pénz a szinten- tartásra. A Délviép több mint 1700 dolgozót foglal­koztató többszörös kiváló, a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlajával kitünte­tett vállalat, épp ezért azt mondtuk, hogy nem szabad visszafejlődnünk ebben. Az adatok, amelyeket az szb-titkár elém tárt, ezt bi­zonyították: több mint hét­millió forintot költ a válla­lat a munkavédelemre. A korszerű védőöltözékre és fölszerelésre több mint egy­milliót fordítanak. A belső tartalékokat is mozgósítják, köztük az újí­tásokat is felhasználják a biztonság javítására. Pél­dául régen sarokköszörűvel tisztították meg a fémzsalut a betontól; a bélatelepielr most újításként egy gépet terveztek erre a célra, s ez teljesen biztonságossá te­szi a munkát. Vizsga biztonságtechnikából A munkavédelem helyze­tének javítását segítette elő, hogy a kaposvári Tele­pen elkülönítették a —zajos lakatosrészlegeket a finom­szerelőktől, megoldották a szellőzést a festőknél. A tervezőrészleg irodáiban na­gyon meleg volt — ők ven­tillátorokat kaptak. — Nagyon fontos, hogy a dolgozókat fölkészítsük a munkavédelmi előírások be­tartására — emelte ki Antal János. — Nemcsak őt érhe­ti baleset, hanem a munka­társát is, ha elhagy egy mozzanatot a technológiából. Egy dolgozót odaállítottak például az aknához, hogy vigyázzon. Erre maga esett bele, mert önkényesen neki­állt odábbtenni a vízszívó motor tömlőjét. Ilyenekre gondolok! A munkahelyen fegyelemre van szükség; nincs helye a közömbösség­nek, az elnézésnek ... Na­gyon fontosnak tartom, hogy a brigádvezetőknek szintén le kellett tenniük a bizton­ságtechnikai vizsgát. Azok a szakszervezeti tisztségveze­tők is levizsgáztak, akik társadalmi munkavédelmi felügyelők. A szocialista brigádvezetők képzésekor is szó esik a munkavédelmi feladatokról. Az szb azt szorgalmazza: a szocialista brigádok elsősorban azt vállalják, hogy mindenki használja az előírt védőesz­közöket, tartsa meg a biz­tonságtechnikai előírásokat, védje a környezetet a terü­leten. A Délviépnél javult a munkavédelem tavaly óla. Egész biztos, hogy a válla­lat ■ és iát 'szakszervezet együt­tes intézkedései hozták meg gyümölcsüket. Lajos Géza Tervező számítógépek Szerszámok, alkatrészek formatervezésére és gyártá­sára alkalmas számítógép- rendszert fejlesztettek ki az MTA Számi tástechnikai j és Automlaitizálási Kutatóintézet SZTAKI szakemberei. Az ipar számos területén gyakran van szükség olyan alkatrészekre, 'melyeknek alakja nem írható ‘le a ha­gyományos gépészeti kate­góriákkal (sík, henger, götm|b dtb.) Ezek tervezését és előállítását nagymérték­ben .megkönnyíthetik speciá­lis számítógépes eszközök­kel. A SZTAKI szakemlbejrei áltál kialakított rendszer alkalmazásakor a felhasználó a számítógépnek adott uitasí­tásók segítségével lépésről lépésre megtervezheti az al­katrész formáját, amelyet a számítógépihez kapcsolt gra­fikus íkijjélzőin folyamatosan ellenőrizthet. A tervezés be­fejezésiékor nemcsak a kész forma 'látható a kijelzőn, hanem egyúttal a számító­gépben kialakul az akt leíró matematikai modell is. Jelenleg az MTA SZTAKI a Budapesti Műszaki Egye­tem és a Gépipari Technoló­giai Intézet közös kutatóla­boratóriumában már üzemel egy referendiarandsizer, me­lyet hazai fejlesztésű számí­tógépre és szerszámgépre alapozva hozták létre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents