Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-29 / 151. szám

1984. június 29., péntek Somogyi Néplap 3 KULCSEMBER AZ IGAZGATÓ Ballagó élet A gazdaságirányítás célja, hatékonyságának mércéje a vállalatok vállalkozó jellegé­nek, versenyképességének erősítése. A készülő intézke­dések — az ösztönzés, a sza­bályozás, a szervezeti és jogi lépések — címzettjei a gaz­dálkodó egységek. Az intéz­kedések fogadtatása, értel­mezése, végrehajtása pedig döntően vezetői feladat. A megújuló feltételek közt kü­lönösen felértékelődik az el­ső számú vezető szerepe, te­vékenysége. Az igazgató, az elnök je­lenleg is a dolgozó kollektí­va kulcsfigurája. Érdemes lenne valamilyen közvéle­ménykutatással rangsorolni a szakma, a megye, az ország igazgatóit, elnökeit. És ha ezt követően — már nem szavazással, hanem gazdasá­gi mutatók alapján — a vál­lalatokat is rangsoroljuk, ki­derül, hogy a jóhírű cégek élén jónevű vezetők állnak. A sereghajtó vállalatok és az élenjáró vezetők aligha ke­rülhetnek össze. A mű minő­síti a mestert vagy a mester a művet? A kialakuló érték- párok az objektum és a szub­jektum kölcsönhatásairól vallanak. Áttekinthető, letisztult vi­szonyok közt, amikor egyen- lőek az esélyek és ismeretle­nek a kicsinyes gyámkodá­sok, a gazdálkodásba való külső beleszólások, a vezetői képességek még teljesebben érvényesülhetnek. Ennek csak látszólag mond ellent az a körülmény, hogy az igazgatót a vállalatok több­ségénél majd a dolgozók vá­lasztják. A vezetői státusz egyértelművé válik. Az irá­nyító hatóságtól való függő­ség megszűnik, s az igazgató a kollektívának tartozik majd felelősséggel. A megbí­záshoz hasonlóan a felelősség is hosszabb távra szól. A kol­lektív vezetőtestület a fej­lesztés, gazdálkodás fő irá­nyát, stratégiáját határozza meg. A napi munkában, a végrehajtásban az igazgató operatív módon, egyszemélyi felelősséggel dönt. A moz­gásteret behatárolják a tör­vények, a jogszabályok, vala­mint a személyes képességek. A vezetői képességek leg­főbb mércéje az eredményes cselekvés. Nem szükséges, hogy az első számú vezető legyen az első az ötletgaz­dagságban. a vállalkozó készségben vagy a szakmai felkészültségben. De min­denképpen legyen nyitott, igényelje a véleményeket, javaslatokat, ismerje föl a jó ötleteket. kezdeményezése­ket. a tehetséges embereket és mepjen dönteni, a legjobb erőkre építeni. önmagában persze az ke­vés, ha hagyja érvényesülni a különböző tehetségeket, kezdeményezni a beosztot­takat. Nagyon fontos, hogy ő maga kiemelkedjék akarat­erő és — mondjuk így — akaratátvivő képesség dolgá­ban. Vagyis tudja mit akar, és azt el is tudja érni. Eh­hez szükségesek egyértelmű, világos célok a munkában, szívósság és következetesség, mondhatnánk tántoríthatat­lan meggyőződés a végrehaj­tásban. Tehát tudjon igent és ne­met mondani, ne akarjon — úgysem sikerülhet — min­denkinek és mindig a kedvé­ben járni. Célba érni nem lehet önfejű, és makacs mód­szerrel, csak rugalmas, tü­relmes, meggyőző munkával, A jó vezető el tudja fogad­tatni véleményét. Képes például fordulatot kezdeményezni a meglevő bérezési gyakorlatban. A bérmegállapítások alkalmá­val az igazgató nem állhat többé a munkavállalók párt­jára, hanem következetesen a munkáltatót kell képvisel­nie. (Miközben erősödik, egyértelművé válik a szak- szervezetek partner szerepe, érdekvédelmi funkciója.) Eh­hez nem buzdításra van szükség, hanem a vállalati vezetők költség- és különö­sen bérköltség-érzékenysé­gének fokozására, oly mó­don, hogy anyagilag érde­keltté teszik őket a nyereség hosszú távú növelésében, a vállalati vagyon gyarapításá­ban, Íme, nem könnyű a veze­tők dolga, s a követelmény velük szemben csak növek­szik. Mégis biztosra vehető, hogy jelentősen gyarapszik a kiemelkedő vezető személyi­ségek aránya. Azért is, mert ahogy mondják, teher alatt nő a pálma. De nem kevésbé azért, mert a demokratikus nyilvánosság kedvez a leg­jobb képességek kibontakoz­tatásának és a természetes kiválasztódásnak. A dolgozó nép okos gyülekezetében csökken a szubjektivizmus veszélye, s az ismeretekkel, és az érdekeltséggel arányo­san nő a tények tárgyilagos mérlegelésének lehetősége a vezetők kiválasztásában, munkájuk minősítésében. Akkor lesz teljes a kép, ha mindehhez még azt is hozzá vesszük, hogy várhatóan nö­vekedni fog a vezető beosz­tások vonzása, anyagi és er­kölcsi elismerése. Az ígéretes előnyök és a feltételezhető pozitívumok mellett persze azzal is szá­molni kell, hogy a társadal­mi demokratizmusnak nincs múltja, hagyománya hazánk­ban. Ki kell járni a demok­ratikus gyakorlat iskoláit, az igazgató-, a tanácstag- és képviselőjelölteknek, vala­mint a választóknak és a tes­tületeknek egyaránt. Min­denekelőtt túl kell jutnunk az érdemi választás, a jelölt­ség túlhangsúlyozott egzisz­tenciális kockázatán. A ha­zai szövetkezeti mozgalom gyakorlata bizonyítja, hogy van rá mód és lehetőség. Kovács József A templom mellett régi kerekes kút. A nemrég épített játszótér üres, sütkérező verebek vették birtokukba a libikókákat. Fejkendős néni siet ismeretlen célja felé az utcán, az egyik házból zene hangzív a nyitott ablakból. Valaki együtt énekli a dalt Cinivei: Nem várok holnapig ... Balatonújlak csöndes ezen a nyári délelőttön. Az itteniek úgy vélik, nemcsak most, hanem mindig. Túl csöndes. — Nincs iitt semmi. Ha rá lehetne tenni egy talicskára a háziam, s eltolni valahová messze, szívesen ímegtenmém — mondja Búza Lászlóné. Az asszonyok egyetértőén bólogatnak. Középgeneráció, pár évvel még imnan a negy­venen. A község egyetlen üzemében, a Horizont áfész műanyaghegasztő kirendelt­ségén dolgoznak. Bujbáczi Mihályné Taranyból szárma­zott ide, a férje pécsi. Cser- fes fiatalasszony, aki szem­mel láthatóan nem ijed meg a saját árnyékától, de már sók mindenbe belefáradt. — A férjem falusi élet után vágyódott, s én úgy gondoltam akikor, tizennyolc év e, hogy nekem is ’követ- nem keik Beszélgetős-fcuko- rieafosztás ítéli estéket hit­tünk, csöndes barátságokat, amiilyen régen volt a vidé­ki élet. Hát most nem olyan. Eleinte el-éljártam a fálu- gyűilésétore, de aztán elun­tam a dolgot. Az öregek ál­landóan a temetővel, a templommal példálóztak, a mi gendjalinikat lehurrogták. Műit érdekelte őket, hogy a gyerekeiknek Kereszt túrra, Máriára kell buszozni, mert itt nincs óvoda, iskola. El­határoztuk, hogy társadalmi munkával létrehozunk a ía- luvógen egy óvodát, aztán olyan beszélt ellene, akinek se kutyája, se macskája. — Iigaiz. régebben sem volt itt sók gyerek — gon­dolkodik hangosan Németh Istvánná —, most tizenöten járnak óvodába. Aki otthon tudja tartani, inkább azt vá­lasztja. Nincs iskolabusz, a hároméves apróságók a munkásjáraton zsúfolódnak minden reggel. Hiába pa­naszkodunk, nincs megoldás. Az üzemben százhúszian — főleg nőik — dolgoznak. A férfiak Réthelyire, Marcali­ba, Keresztárra járnak, a fiatalabbak a közeli város üzemébe. Bene Istvánná szerint amolyan esti férjek, egész nap nem látni őket. Ha vég­re hazaérnék, várja őket a háztáji. Beszélgetésre, gye­reknevelésre, szórakozásra nincs idő. Balatonéjllalk ren­dezési terve azt sugallja, hogy a Balaton zsúfoltságá­nak enyhítésére háttéritele- pülés'ként szolgáljon. Három kilométernyire van a nagy víz, az asszonyok gyalog is elfutnának odáig, mégsem Gyermekcipők nyomában Nagyatádon van, de... Nagyatádon is keresett portéka a gyerekruha és -ci­pő ... Nemcsak egyszerűen keresett, hanem keresgélt, mert gyakran hiánycikk. Mi erről a véleménye Torma Istvánnak, az atádi áruház igazgatójának? — Nálunk kiegyensúlyo­zott az ellátás. Időnként van­nak hiánycikkek, de ezek az országban - mindenütt hiány­cikkek. Ennek ellenére igyekszünk hozzájutni min­denhez. Csupán májusban kétmillió forintos forgal­múak volt. Majdnem két­szer többet adtunk el ruhá­ból és cipőből, mint tavaly ugyanakkor... Érvelését bizonyítandó az igazgató a ruházati osztályra invitál, ahol a megbízott ve­zető, Vass Ferencné társasá­gában nézhetünk körül. Azt mondja: — A hiányérzetnek az le­het az oka, hogy kicsi az el­adóterünk, így mindenből csak keveset tehetünk a pul­tokra. Csupán egy-két darab van mindenből, de van csecsemő­ruha, pelenka, pólya is. Ám a cipőknél! Hetekig hiány­zott a 18-astól a 26-os mére­tig a gyermekszandál. Most van, ám Siesta márkájút ne is keressünk. A Kossuth Lajos utcai ci­pőboltban hasonlókat halla­ni Pető Ágnes üzletvezető- helyettesitől: — Pillanatnyilag van min­denféle szandálunk, igaz, csak egy-két változatban, de nem tudni, hogy mi lesz a jövőben. Eddig ugyanis bár­honnan vásárolhattunk, de elsejétől csak a Dunántúli Nagykereskedelmi Vállalat kaposvári raktárából hozha­tunk árut. Félő hogy a szer­vezeti módosítás csökkenti a választékot. Cipő tehát van, de ruhák vannak-e? Az üzlet kínálatá­ban szerepel mindenféle, de korántsem olyan divatos cik­kek, mint a buszmegálló szomszédságában lévő pavi­lonsoron, melyet kiskereske­dők üzemeltetnek. Lényegé­ben tehát majdnem minden van. Kérdés, mikor lesz úgy, hogy nem kell a fél várost végigtalpalni valamiért, vagy kilométereket utazni Csurgóra, Kaposvárra. N. .) igen teszik. öt ük közül csak Lukács Ibolya jár néha a tóihoz. Horváth Istvánnénak van nyaralója is Mánián. Mündern, nyáron kiadja a fi- zetővendég -s zol gá 1 at nak. — Ide mór el. nem jönnie sen­ki, aki nyaralni szeretne, az ragaszkodik a vízparthoz — mondja. Milyen hát a település éle­te? Vegyesek a vélemény ék. Az idősebbek nem vágynak el, a müút mellett hirtelen épült új házakban Imrema- jorból.v Pá,’.majorból származ­tak ide az emberek. Elége­dettek. Mások menekülnének a bezártságiból, a sok mun­kától, de tehetetlennek ér­zik magúikat. — Ha üres az ál, disznót kell bele tenni, ez a szem­lélet, és ettől nem lehet megszabadulni — mondja Bujibáczimé kieslilt keserűen. — Rá is vagyunk 'kénysze­rítve, hogy állatot tartsunk. Egyetlen boltunk van, sok­szor nem kapni friss húst. Jó, ha van otthon csirke, kacsa. — Sók mindenért a város­ba kel)L mennünk vásárolni — folytatja Bene Istvánná. — Mindennap munkával te- diiik, s az embereknek az az érzése, aránytalanul többet dolgozunk, mint a városiak. Mégsem j'utunk előbbre. — Kell állást vállalni? — kérdezem. — Régen az asz- szonyok a háztájiban dolgoz­tak, állatokat tartottak, ele­gendő volt az is. Felhördülés a válasz. Ho­gyan képzelem? Még így sem ellég a pénz, sokba ke­rül az állattartás, ha azt akarják, hogy meg is érje. A vegyesbolt vezetője, Tö­rök Sándor feleségével együtt tizenhat éve vezeti az üzletet. Három hónapja lett önkiszolgáló, a lakók kérelmére alakították át. Kisebb létt a hely, kiszorult a bicikli, a vasáru, a hűtő- szekrény. Ilyesmit már nem árulnak. Tőrök Sándor dü­hös. Mérgének dka az, hogy meglkérdezem: valóban rossz-e az ellátás. — Pellengérre állítani könnyű — ad hangot harag­jának —, akárki írt is be az Újságba, nem mondott iga­zat. A boltiban vásárló asszo­nyok is felháborodnak. — Azoknak kell a város­ba járniuk vásárolni, akik amolyan jövő-menő embe­rek. Nézd csak, milyen né­pek vannak! ÁtöLlenlben, egy épülő ház kerítésének támaszkodva Po- peye-szákálilas. faketegaribós fiatalember szemléli egyked­vűen a parázs hangulatú asszonyokat. Láthatóan nem kíván közbeszólná. Miinek is? Török Sándor rendéléséket mutat, bizonyítja, hogy na­ponta 40—50 liter tejet kell visszáruznia. .mert nem fogy el. — Miiért mondják, hogy nem lőhet kapni? — Néha nem lelhet meg­érteni az embereiket — nyil­vánít véleményt Novak Jó­zsef, a ikeresztúni tanács vb-tibkára. — Tény, hogy amikor Balatoné j Kaik rende­zési tervét készítettük, úgy hittük, majd lehúzódik addig a turistaközpent, sót, Két- helyra. Marcalira is számí­tottunk. A valóság az, hogy egyelőre nincs rá igény. 'Miiilyen Újlakon élni? Olyan, mint más kis telepü­lésen. Se jó, se rossz. Má­sok az emberek is manap­ság. Zárkózottak, bafeléfor- dulók, némelyek közömbö­sek. — Hiába .szervezünk pél> dóul bármilyen közművelő­dési programot, . érdektelen­ségbe fullad. A településen járda, kultúrház, bélit, iltai- üz'.et, ahogyan mostanság nevezik, talán az idén a földgázt is sikerül bevezet­ni.. Ezek praktikus dolgok, megvalósításúikhoz főleg pénz kell. De hogy kellemes környezetben szépen is tel­jes az élet., áhhoz az embe­reknek is ikell tenniük vala­mit. Klie Ágnes Emberközpontú politizálás Személyi kérdésekben is döntött a népfrontbizottság Széles körű, helyzetfeltáró és elemző munka nyomán tavaly ősszel tárgyalt a me­gyei pártbizottság a szocia­lista közgondolkodás somo­gyi helyzetéről, meghatároz­va fejlesztésének további feladatait is. Ezek megvaló­sításában nagy a szerepe a nápfrontmozgalomnak. A tennivalókról, tervekről és céldkről tárgyalt tegnap a Hazafias Népfront megyei bizottsága. Az ülésen jelen volt KLenovics Imre, a me­gyei pártbizottság első titká­ra, dr. Molnár Béla, a Ha­zafias Népfron t Országos Ta­nácsának titkára, valamint Sarudi Csaba, a megyei ta­nács általános elnökhelyet­tese is. Először dr. Horváth Sán­dor, a megyei pártbizottság osztályvezetője szólt a nép- frontmunkának azokról a sa­játos területeiről, ahol a mozgalomnak elő kell segíte­nie a közgondolkodás formá­lását. Mint mondta, az ez­zel kapcsolatos feladatterv kidolgozásánál nem szabad figyelmen kívül hagyni a mozgalom karakteres voná­sait, széles körű tömegkap- csolataiból adódó lehetősé­geit. Az előadást követő eszme­csere jól kiegészítette a nép- frontbizottságoknak a köz- gondölkodás fejlesztése érde­kében végzendő munkájáról szóló tervezetet, s konkrét feladatokat is meghatározott. Az első hozzászóló az ál- haziafiság, a nemzeti érzés túltte rtgjésónek veszélyeire hívta föil a figyelmet, hang­súlyozva, hogy magyarságtu­datunk csak az internaciona­lizmussal válhat teljessé. Elgondolkodtató vélemény hangzott el a környezetvéde­lem szemléleti, tudati kér­déseiről és az ezekhez kap­csolódó népfrontfeladaitökról. „Új munkaformákat kell ta­lálnunk, különben felvilágo­sító, figyelmeztető szavunk­kal nem jutunk el olyan ré­tegeikhez, ahol e gondok ma is újratermelődnek.” A közgondolkodás és ide­genforgalom kölcsönhatásai­nak siófoki tapasztalatait összegezte vitára késztetően az egyik bizottsági tag.. Mint mondta, olyanok is haszon­élvezői az Idegenforgalom­nak, akik nem részesei közös dolgainknak. ,,Az idegenfor­galomból fakadó jövedelem­különbségek kihatnak a köz- gondollkodásna. A negatív jelenségek megszüntetéséhez emberközpontú politizálásra van szükség.” A népfronitmunlka kritikus területemként szóltak az apró falvak és a városi lakótele­pekről. Az előbbi helyeken a viszonylagos elzártság, utób­biakon egyfajta elzárkózás nehezíti a közgondolkodás formálását. A megálapítás mögött rejlp ellentmondá­sok folöldása a mozgalom együk jövőbeni kulcssfeflíadata. A kaposvári népfront oi- zottság elnöke tette szóvá, hogy kulturális életünket máiig sem tekintjük kellően gazdaságteremtő tényezőnek. Figyelmet keltőén elemezte a társadalomban kialakult anyagi különbségek órték- torzátó hatásait lis. A tartalmas eszmecserét követőem a megyei elnök­ség idei munkájáról hang zott el beszámoló, majd személyi kérdésekről döntött a megyei bizottság. Egészségi állapotára való tekintettel, érdeméinek elismerése mel­lett elfogadták Varga Ká­roly megyei titkár korked­vezményes nyugdíjazására vonatkozó kérelmét, s utód­jául dr. Novák Ferencet, a megyei pártbizottság politi­kai munkatársát választották meg. Klenovics Imre meleg sza­vakkal méltatta Varga Ká- rol.ynak népfrontvezetőlként végzett háromévtizedes tevé­kenységét, s kérte, hogy tár­sadalmi tisztségéiben to­vábbra is segítse a mozga­lom félédesét, munkájának eredíményességét. B. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents