Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-28 / 150. szám

1984. június 28., csütörtök

Somogyi Néplap

3

SZEMLE NYOLC TSZ-BEN

Reggeli találkozás

Holnap Péter Pál. A hagyomány szerint ehhez a naphoz kötődik az aratás kezdete. Somogybán a múlt évinél hat százalékkal nagyobb területről, csaknem száztizennyolc, ezer hektárról kell betakarítani a termést. A tervek szerint mintegy négyszázötvenhatezer tonna gabona veszteségmentes ara. tását, biztonságos tárolását kell megoldani a megye mezőgazdasági nagyüzemeinek.

A feszültség, a várakozás tetőzik. Ezrek munkája méretik meg a soron következő nagy nyári csúcsidőben. Mit ígér a határ - a kezdés pillana tai előtt ezt vette szem. ügyre a keddi, közösen rendezett határszemlén a XI. számú kiskörzet nyolc termelőszövetkezetének elnöke és termelésirányító főagronómusa.

Soma érkeznek a terepjáró járművek a nagyibajomi iroda elé. Horváth László elnök, Toldi János termelési elnökhelyettes fogadja a vendégeket. Szennáiból Keresztes Jenőt és Takács Ernőt, Kaposmérőből Szabó Gábort és Nádorfalvi Józsefet, KaiposfőrSl Sárái Lajost és Székely Tamást, Hetesről Tóth Jánost és Szeré- nyi Zoltánt, Samogysárdról Erdélyi Lajost és Lagmár Ferencet, Somogyjádról Tóth Lászlót és Sárközi Sándort, Osztopánból Botykai Jánost és Tóth Istvánt.

Ez a nyolc nagyüzem tartozik a kiskörzethez, ők gazdálkodnak a megye területének mintegy egyötödén.

— Három év óta szokás nálunk — jegyzi meg Szabó Gábor, hogy így aratás előtt közösen végignézzük

mindannyiunk határát. Az ígéretek, a feladatok, az elkövetett és tanulságul szolgáló hibák utolsó közös számbavétele is egy kicsit ez a szemle.

Dr. Exner Zoltán, a megyei pártbizottság és dr. Győri József, a megyei tanács osztályvezetője, valamint Pfeiffer Elemér, a tsz- szövetség titkárhelyettese is megérkezik.

— E nyolc üzem adottságai miatt egy kicsit ‘tükrözi az egész megyét. A kedvezőtlen, savanyú homoktól, a zselici dombokon keresztül az igazán jó földekig van mindenféle.

összeszokott, régi barátokhoz illő csendes beszélgetés főlyik esetenként csipkelődő, tréfás megjegyzésekkel fűszerezve.

— Lesz ám itt máma macera! Ilyenkor igencsak kritikus szemmel néz körül mindenki a szomszéd földjein.

Van aki az eget kémleli.

— Csak ma ne essen.

— Nagyon 'kellene nékem * ölvén mázsa lucennaliiszt —

Toldi J'ánios rögtön megragadja az alkalmat, hogy a hetes! elnöktől kérjen egy kis segítségét. — iNam a uáeszniElk, a háztájinak kell; nagyon kénleik, adjatok.

Az egyezség megszületik.

Mindegyük terepjáróban CB-rádlió sistereg. Szabó Gábor a körzet soros etoöke, a szemí'Je „kapitánya” kocsiba vezényli a résztvevőket.

A nyolc kocsi motorja felibúg, és elindulnak egymás után a határba. Reggel fél nyotüc van.

Választóvonal

Ha nem mondja Nádorfalvi József, akkor is szem- beötlik mindenkinek, hogy a kaposmérői Latinca Tsz amolyan választóvonal. Igaz, hogy a határ egyik részén, a Zselicben kedvezőtlenek az adottságok és van homokos rész is, de itt már egyre- másra szaporodik a jó termőképességű földek aránya Jelzi ezt a vetésszerkezet is hiszen a szántó nyolcvan százalékán gabonaféléket termelnek, tíz százalék a kertészet.

A szarkavári tetőn, később a Kinizsi-lakótelep szomszédságában gyönyörű búzatáblát csodálnak meg a résztvevők. Dús, kövér kalásztenger ring a szélben.

— Gyönyörű, gyommentes!

— A somogyjádi példa nyomán gyomirtunk. Nagyon ajánlom a kollégák figyelmébe. Nem tavasszal, hanem ősszel végezzük el, és mindenütt ilyenek a gabonáink.

Feltűnik, hogy az utak mente mindenütt tiszta, rendezett, valaki szóvá is teszi ezt, csipkelődve megjegyezve.

— Sokat dolgozhattatok a szemle előtt.

— Nem a ' szemle miatt van ez. Szeretjük a rendet.

A mérői részen a haragos zöid, gyönyörűen fejlődő kukoricatáblák mellett három férfi kaszál. Természetesen a tréfa itt sem maradhat el.

— Ügyesen szerveztétek, hogy éppen itt dolgozzanak

Hogy az összkép teljes legyen végigmennek a résztvevők a kertészeti birodalomban, az ország legnagyobb, egybefüggő, harminchektáros paprikatábláján. Megnézték az ígéretes, de most éjjel-nappal munkát kívánó borsóbetakarítást- Hetesen ismét csak szembeötlőit a határ rendezettsége, az út mente tisztasága Nem beszélve a nagy elismerést keltő, gyönyörű kukoricatáblákról, s az egyik szakember szavaival élve: a szívet melengető, szemet gyönyörködtető búzatábláról. Nyitánya volt ez a gabonatermeléséről híres somogyjádi látnivalóknak, ahol a szemlét az ott folyó fajta- kísérletek megtekintése fűszerezte. S az utolsó állomás Oszlopán, ahol a határ arról beszélt: kedvezőtlen

körülmények között is lehet eredménnyel termelni. Gyönyörű konzervborsó- és magborsótáblákon- vitt az út; negyvenöt mázsát ígérnek a búzaföldek, s itt az óriási eső nem károsította, dús levéllel borítja a földet a cukorrépa.

Szoros kapcsolatban

Kedvezőtlenek

erőfeszítései

Földutakon, búzamezőben halad a konvoj. Szól a rádió.

— Ezerhektáros ez a búzatömbünk. Tudnotok kell, hogy itt 1,2-es a földek humusztartalma, évente rendszeresen mintegy ezer hektáron végzünk talajmesze- zést.

Horvalh László, a nagybajomi növénytermelési főágazatvezető sorolja a vetett fajtákat, a felhasznált műtrágyát. Ameddig szem ellát, kalászok ringanak. Az egyik táblánál megjegyzi:

— Ezek voltak az első vetések; a tőszám elmarad a kívánttól, de a közismert, száraz őszi körülmények folytán és a mi adottságaink között azért elfogadható.

Valamelyik kocsiból hallani a kérdést:

— Mit vártok?

— Negyven mázsát terveztünk, de szeretnénk elérni a negyvenkettőt.

A Kismezőnél megáll a kocsisor. Derékig búzában járnak a résztvevők. A tenyerek között kalászokat morzsolnak; nézik, kóstolgatják a szemeket.

— Nem rossz búza ez.

— Ott van egy kis lisztharmat.

— Ezek a legjobb földjeink; valamikor itt volt a mesterek meg a pap földje. Hetvenötben fejeződött be itt a melioráció, azóta is működnek az alagcsövek.

Rohamosan sárguló ősziárpa-, napraforgó- és kukoricaföldek között visz az út, közben mindenki tájékozódhat arról, hogy itt, Nagybajomban az átlagosnál nagyobb erőpróbát jelent az aratás, hiszen közelíti a kétezer hektárt az összes bétára meglehetősen sok, háromszázharminc hektár aratása vár.

Az egyik megállóhelyen egy új fajtát, a Lonja búzát vizsgálgatják a résztvevők. A szakemberek körében is nagy tekintélynek örvendő Sárközi Sándor megjegyzi:

— Kiváló búza ez, korai. Jobban fel kellene karolni. Képes ez a hat és fél tonnára.

— Csak nehéz vetőmagot kapni.

Az élen helycsere; már Kaposfőn járunk, de meg mindig nem jutottunk ki a kedvezőtlen termőhelyi viszonyok közül. Nagy becsülete van itt a csillagfürtnek, a káposztarepcének, a búza előveteményének számító zöldborsónak. A gabonatáblák kalászait sokfelé túlnőtte a nagyszéltippan.

— Terjedő, veszedelmes gyom ez; nagyobb figyelmet kell erre fordítani a jövőben.

Már a zselici meredek dombok között kanyarog az út. A kedvezőtlen körülményekre mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a háromezer- hatszáz hektáros összterületnek a felén sem lehet szántóföldi művelést folytatni. Takács Jenő az árpa egyenetlen fejlődéséről panaszkodik, meg a májusi jégverés káraira.

Egy repcetábla szélén élénk az eszmecsere.

— Erre mondjátok, hogy ötvenszázalékos jégkár érte? Mit akartok? Hiszen ez gyönyörű!

Valaki megjegyzi:

— És még ti azt hiszitek, hogy fizet erre a biztosító?

— Hát majd meglátjuk. Nemsokára eldől, mit vitt el

Ebben a kiskörzetiben gyakorlat az együttműködés, egymás segítése. A határban járva, a tájékoztatókat, az érdeklődő ‘kérdéseket hallgatva újra meg újira szóba keirülit ez. A kaposfői részen Székely Tamás elmondta, hogy a gondokból a bajokból most lassan kilábaló nagyüzem még mindig nem tár|t ott műszakilag, hogy a felladatalií salját eszközökkel oldja meg.

— Tavaly is segítették, az ostzrtopánlialk, a hetesiek, a mérőiék. Erre a támogatásra továbbra is szükségünk van, igényeljük, és kérjük.

Este hét óra. Az osatopánl termelőszövetkezet tanácskozótermében értékel a kis csaplat.

— Sóik szép dolgot láttunk Nagybajomtól Osztó- pániig — mondja a soros elnök Szabó Gábor. — Persze olyat is, ami nem tetszett. Beszéljünk mindenről!

— Az én véleményem az — mondja nagybajom! Horváth László —, hogy az idén talán gyomosabbak a gabonák, mint tavaly. Ez tanulság. A másik, ami üt észre kélleltt venni, hogy bizony, elég sók haszontalan területiünk van még; gondolok a bozótokra, az utak mentére, a relkultlivá.Lható területekre; azt hiszem erre mindenkinek nagyobb figyelmet keld fordítani.

— Ahogy számoltuk, tizenháromezer hektárt kell ifit, a mi körzetünkben learatni. — kért szót Botykai János. — Számba vettük a gépparkot, személyeAz útról jól látszott egy épülő szárító. Szabó Gábor hívta föl rá a figyelmet.

— Szennának, Kapo&főnek és Mérőnek a gondját oLd- jük meg ezzel a közös fejlesztéssel!. A meglevő mellé még agy báboinát építünk. A munka tempóra jellemző,

hogy lkát hete kezdtük, és napokban átadjuk. Mindent elkövetünk, hogy az aratásra már használni tudják. Ezenkívül világbanki hitellel egy ötezer tonnás tárolót ,is készítünk mellé. Az őszre an- naik is mag kell lenni. Ezzé! aztán megoldódik ennek a három üzemnek a gondja.

sok Mindent tudunk egymásról. Azit kérem, ha szükség úgy hozza, és- ha tu- dunik, segítsünk egymáson. CB mindenkinek van.

— Mi a 'közös szárító .miatt — szolt közbe Szabó Gábor — már eleve úgy szerveztük, hogy Szenna, Kaposfő és Mérő együtt fog aratni.

— Mi mindig később szöktünk kezdeni — mondja a somogyjádi Tóth László. — A legkorábban indulók szóljanak, ha kell segítség.

— Én a vegyszerezés i problémáikra hívnám föl a figyelmet — vélekedik Nádorfalvi József. — Ügy vélem, sóik emberi hibáról is árulkodott a határ. Nagy tartalék az, ha változtatni tudunlk! Másrészt úgy ítélem meg a látottak alapján, hogy a gabonatermésünk a múlt éviihez hasonlóan alakul az idén is.

— Én nem vágyók ilyen derűlátó — mondja Pfeiffer Elemér —; bár ne lenne igazaim. Mert láttunk igazán kiváló gabonákat, de láttunk gyengécskéket is. Ez a szóródás arra int, hogy a szakemberek együttműködését is lehet még eredményt termőén tovább javítani.

— Tanulmányútnak is tekinthető nap volt ez — így vélekedik dr. Győri József —; sahki sem kérkedett az eredményeivel és senki sem kendőzte a hibáit. Hány mondat kezdődött így, hogy ,.felhívom a figyelmet” vagy bogy „javaslom, próbáljátok meg” ... Követésire .méltó, hasznos, jó dologinak tartom ezt az alkotó légkört.

Aztán a beszélgetés a sízákmai eszmecsere tovább folytatódott, kötetlenül. Nyolc szövetkezet határában háromszáz kilométert tett meg ezen a napon, rnegany- nyd értékes tapasztalatot szerezve a kiskörzeti szemlebizottság.

Mérleg a látottakról