Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-26 / 148. szám

1984. június 26., kedd Somogyi Néplap HSPORTg Befejeződött az úttörő-olimpia Jövőre Kaposváron! A hirtelen jött nyári vihar sem tudta elmosni az úttörő sportolók örömét szombaton Zánkán, a XX. nyári úttörő­olimpián. Az utolsó nap is tartogatott kedves pillanato­kat megyénk diák sportolói számára. Az utolsó díjkiosz­tó ünnepségen a csurgói 1. számú Általános Iskola -fiú­kézi labdacsapat állt a dobo­gó legfelső fokára. Ekkor még forrón sütött a nap, s csak estére, a záró ünnepség­re érkezett meg a vihar. Így a zánkai pompás stadion he­lyett a kicsi sportcsarnokba szorult be a sportolók sere­ge. A XX. úttörő-olimpián 1913 sportoló vett részt. Az úttörők szombaton este ütemes tapssal vezették be a záró ünnepélyt. Fölsorakoz­tak a megyék képviselői, az idén utoljára felharsantak a fanfárok, majd ünnepélyesen levonták az olimpiai zászlót, melyet Tamás Lajos, a So­mogy megyei csapat vezetője vett át. A nyolcadikos csur­gói Sótonyi László pedig fák­lyáját az olimpiai lánggal meggyújtotta, s a láng el­indult Kaposvár felé. A viharos éjszaka miatt csak vasárnap érkezett meg — külonhajóval — Fonyódra az olimpiai láng. Az úttörőik így búcsúztak: „Viszontlátás­ra a XXI. nyári úttörő-olim­pián, Kaposváron!” ITT VESZTES NEM LEHETSZ Senki sem bízott a jó időben. Aggódó arcok kém­lelték már kora reggeltől az eget a lellei sportpályán, s néhányan fogadást kötöttek: lesz-e eső vagy sem. Nyoic órára hirdették a XI. Me- dosz-sportnap megnyitóját, de már hét órától folyama­tosan érkeztek a résztvevők, busszal, autóval, biciklival. A megyei mezőgazdasági üzemek, erdészeti és víz­ügyi vállalatok képviseleté­ben ötszázötvenen neveztek be a sportvetélkedőkre, hu­szonegy munkahelyi csapat­ban. Ragyogó napsütésben so­rakoztak föl a csapatok. Dr. Galabár Emil, a Medosz me­gyei titkára nyitotta meg a sportnapot, majd Mészáros Győző, a Baliatonboglári Me­zőgazdasági Kombinát ve­zérigazgatója köszöntötte a résztvevőiket. A lelléi pályán a kispályás labdarúgómérkőzéseik kilenc óraikor kezdődtek. A Platán strandon az úszók gyülekez­tek, a fonyódi MHSZ-.lőttéren a kíspuskások és a légpuská­sok. A terepfutók egy boglá­rt telepről indultak, és küz- dötték te a két- és négyki- •lométeres távot. A kéziilab- dacsapat két helyszínen — a KISZ-tábor, illetve az I. sz. általános iskola pályáján ját­szottak, az iskola tornater­me az asztalitendszezőknek adott otthont. Legelőször a Platán strandra látogattunk. Kapu­vári Márton, a kombinát KISZ-titkára kicsi, de lelkes csapatot dirigált a víz part­ján. Ez volt az első lliyen jellegű verseny, jelentkező sem túl sok akadt: mindösz- sze hat lány és hét fiú vál­lalkozott a kétszáz méteres táv megtételére. A szabályok szerint bármilyen úszásnem megengedett volt, mindössze azt kötötték ki, hogy vízbe ne fulladjon senki — szólt a versenykiírás. A. Bárdi­bükki Állami Gazdaság sza­kállas KISZ-titkára, Szabó Gyula nyerte meg az úszást. Bandur András tett a má­sodik helyezett. — Reméljük, az ilyen versenyekkel kiszabadítjuk a szellemet a palackból — mondja dr. Galabár Emil, miközben vágyakozva nézi a vizet. Bizony, ő is szívesen úszott volna egyet, de hát mint szervezőnek alig van ideje ilyesmire. A teniszpályán a fehér labda bűvölői sokért nem adnák, ha legalább a pálya csücske beleérne a Balaton­ba. Mészáros Győző és Horn Péter, a Kaposvári Mező- gazdasági Főiskola megbí­zott főigazgatója ugyancsak érzi, hogy „rendesen befű- töttek” odafent. Most van­nak az egyéni mérkőzések, a párosok majd ebéd után következnek. Túl melegnek találják az időt a kézilabdás fiúk is. A bétonpáüyán őrútetes katval- kád — a nagyatádi „vize­sek” pirosban, a Dél-somo­gyi Állami Gazdaság játé­kosai zöldben, azaz félig- zöldben játszanak, hiszen aki tehette, már régen le­dobta magáról a trikót. — Menj közelebb Péter! — hallatszik az ukáz, s Péter szófogadó fiú. Közelebb ment. s elegánsan beejtette a labdát az ellenfél kapujá­ba. — Rosszul áll a szé­nánk, fiúk — jelentkezett játékra a dél-somogyiak szb-titkára, Fejes József —, hajtsunk rá! Ez a társaság is megfogadta a jó tanácsol, s amikor búcsút veszünk tőlük, 15:9-re vezetnek. Az öreglaki lányok Nagy­bajom ellen játszanak. — Ez a meccs már olyan, hogy el sem lehet veszíteni — mond­ja Zsiborács Ildi — 21:l-re vezetünk. Két hete állt ösz- sze a csapat, a legerősebb játékosunk Stark Csilla. Az eredményhirdetésnél kide­rült, hogy nemcsak a csapat nyerte meg a tornát, de Csil­la átvehette a legjobb gól- dövőniek járó díjat is. A fonyódi MHSZ-lőteret megtalálni is művészet. Ti­zenhárom nyolc tagú csapat mérte össze itt a tudását, de látogatásunkkor már csak a lányok „tartották a fron­tot”. Mire a terepfutás színhe­lyére értünk, a sportolóknak már emlékük sem volt ar­rafelé. Erről hát lemarad­tunk. A fociról azonban nem. Késő délutánig tartot­tak a meccsek, étlen-szom- jan kergették a labdát a csapatok. Két pályán, népes szurkolótábor előtt már a négyes döntőt játszották, amire odaértünk. A vég­eredmény? Az első az Ag- / rober, a második a Sefag. Az eredményhirdetés a mezőgazdasági kombinát­ban volt. Napégette, kipi­rult arccal sorakoztak föl a versenyzők, s vették át az érmeket, vázákat, ajándéko­kat. Minden kiszólított csa­patot és versenyzőt óriási hurrázás kísért. Jókedvű, fá­radt társaság cihelődött s egy végső, hatalmas hurrá „köszöntötte” a végszóra le­zúduló záport. E hét végén nem az eső volt a főszerep­Klie Ágnes Elázott térképek - lelkes úttörők Városismereti verseny Serdülő labdarúgók küzdelme A vasárnap délelőtti sza­kadó esőiben meglehetősein sokan rótták Kaposvár ut­cáit. S ami még feltűnőbb, valamennyi piros sapkás, vörös nyaikkendős kisdiák volt. Fonyódliigetről érkeztek ide a természetjáró úttörők IV. országos találkozójáról. Ez volt az első nap, a prog­ramja pedig a városismereti verseny. Az ötven csapat első húsz résztvevője nemsokkal tíz óra után indult el a Kilián ifjúsági művelődési központ­tól, hogy nyolc állomás ti- zennégy feladatának megol­dása után ugyanoda érkezze­nek vissza. A kijelölt útvo­nalon háladva, a feladatlapo­kat kitöltve, a versenyzők megismerkedtek Kaposvár nevezetességeivel, kulturális életével. Sós Csaba Csangrád me­gyéből érkezett csapatával. — A legnagyobb meglepe­tés a vár volt. Több segéd­anyagot hoztunk magunk­kal: útikönyvéket, térképe­ket, egyik sem említette azonban, hogy csak egy em­lékművet találunk itt. A Kapóst is szélesebbnek gon­doltam, a Riippl-Rónai mú­zeum viszont nagyon tet­szett ... Nem, nem téved­tünk el, ha valamiben nem voltunk biztosaik, megkér­deztük a járókelőket. Igaz, hogy nagyon siették; ilyen esőiben senkinék sincs kedve megállni, beszélgetni, de azért segítettek. A térké­pünk is szétázott, az utolsó állomásokon már teljesen használhatatlan volt. Elté­vedni mégsem lehetett, há­rom katona állandó rádió- összeköttetésben volt az if­júsági házzal, s jelezték az érkező és távozó csoportokat. Bár a vezető tanárok azt mondták, van időnk bőven, mi azért rohantunk. Végig­futottuk a nyolc állomást, mégsem sikerült elsőnek be­érkezni. Megelőzte őket a borsodi csapat. Tóth András és Cserháti Sándor felváltva meséli a „kalandokat”. — Nem is értjük, hogy érkeztünk be elsőnek, ötö­diknek indultunk, s még egy presszóba is betértünk útközben — így András. — Kevés volt a reggeli, s meg­éheztünk, mire ide érkez­tünk. Egyébként sem kezdő­dött valami szerencsésen ez a tábor: a tábortüzet elmos­ta az eső, az aMmpiai hajót a vihar miatt nem indították el Zánkáról. A jó időered­ményt egy helybeli fiúnak is köszönhetjük, akivel az utcán ismerkedtünk meg, s aki volt olyan rendes, hogy elkísért bennünket az utol­só állomásokra. így még a térképet sem kellett hasz­nálnunk. A feladatlap elég nehéz volt, főleg Kaposvár testvérvárosainak felsorolá­sa okozott gondot. Kis szünet után: — A sapkánkat is többen megirigyelték — így Sándor. — Sokan kérték tőlünk az utcán, pedig már a matricák is leáztak róla. Kár. hogy ilyen rossz az idő, pedig Ka­posvár érdekes... S akik nem voltak ilyen könnyedek: egy kétségbe­esett leánycsapat a Domus áruház előtt. A Szalbadság parkot keresték teljesen ta­nácstalanul. Gyors útbaiga­zítás — és már mentek is. Horváth Éva Nagyatádon tegnap délután kezdetét vette a megyéi ser­dülő válogatottak országos labdarúgó döntőije. Pacskó János, a megyei sporthivatal elnöke nyitotta meg a pén­tekig tartó mérkőzéssoroza- töt. — Somogy serdüülő csapata először vesz részit a rangos tornán, öröm ez nekünk; minit ahogyan az is, hogy A lovassport kedvelőinek igazi csemegét kínált a szán- tódpusztai meghívásos díjug­ratóverseny. A példás rende­zés Horváth Jánosnak, a Siotour-sportklub elnökének, Szabó Miklósnak, Szántód- puszta vezetőjének és társai­nak munkáját dicséri. Több ezer szurkoló és vendég előtt rendezték meg a VI. nemzet­közi díjugratóversenyt, és az első kettesfogatversenyt, amelyet amatőr hajlóknak hirdettek meg. A somogyi díj ifjúsági díjugratást Vincze Zoltán nyerte, a második helyet is ő szerezte meg váltott lovak­egyik Éüaital és a labdarúgást kedvelő városunk adhat en­nie otthont — mondotta töb­bek között. -Mindjárt az ér- deküiődés homlokterébe ke­rült az első összecsapás, amelyen Somogy ifjú re­ménységei Szabolccsal vették föl a küzdelmet. A második mérkőzésről (Szolnak—Zaffla) holnap szá­moltunk be! kai. A felnőttek versenyében Andreas Krieg, a Bajor Lo­vasklub lovasa kapta a győ­zelmet jietentő szalagot. At ifj. Makkos Vilmos díjugra­tó-emlékversenyt a Bajor Lovasklub nyerte; a második a Budapesti Lovasfelub tett, a harmadik helyet a-Kapos­vári Mezőgazdasági Főiskola csapata szerezte mag. A Sel- lő-díjat Sáli Gábor, a Buda­pesti Honvéd sportolója vet­te át; ebben a számban a második helyen Sdhaüteil Gá­bor, a Kaposvári Mezőgazda- sági Főiskola lovasa végzett. Sáli Gábor a Bataton-díját is megszerezte. Az Aranyos­Szabolcs-Szatmár megye— Somogy megye 2:3 (1:0) V.; Albert. Somogy megye: Házi, Somlai, Balogh, Szilágyi, Kónya, (Nagy), Horváth (Szántó B.), Budvig, Zab (Szántó J.), Ki tu per, Csáfor, Fekete. Edző: Nagy Előd. Góllövők: IRituper (2), Szántó B„ illetve Puskás, Mester. kupa kitár,tásos magas ugra­tó-versenyben Ferdinand Schönstem bizonyult a leg­jobbnak: Bumeráng lova 190 centimétert ugrott. Az amatőr fogathajtók két­fordulós akadályihajtását a Bóilyii Állami Gazdaság csa­pata nyerte, második az új- peitrei termelőszövetkezet, a harmadik a balatonfanyvesi téesiz Molnár János hajtotta fogata tett. A nézők között kétéves törzskönyvezett csikót sor­soltak ki. A szerencsés nyer­tes: Hajmási Gyula siófoki lakos. 190 centimétert ugrott Bumeráng Szántódpusztai lovasnapok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents