Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-19 / 142. szám
2 Somogyi Néplap 1984. június 19., kedd Közönyös és érdektelen nyugat-európai választások Kormánypártok veresége A francia baloldali kormányzat háromévi kormányzás után elveszítette többségét, miközben a szocialista—szociáldemokrata baloldal és az olasz kommunisták előretörtek általában a csütörtökön és vasárnap megtartott nyugat-európai parlamenti választásokon. A környezetvédő és atomfegyverellenes „zöldek*' átütő sikert értek el az NSZK-ban, és strasbour- gi képviseletet szereztek ^Hollandiában és Belgiumban is. A részvétel igen korlátozott volt mindenütt, "a választók fele vett csak részt (néhol annyian sem) a ötezer sztrajkőr és kétezer rendőr csapott össze hétfőn a Heffield melletti Orgreave kokszolónál. Több tucat személy megsebesült A képen az egyik sebesült bányászt viszik el szavazásban. Ez arról tanúskodik — mutatnak rá brüsszeli ' illetékesek —, hogy a nyugat-európai köz vélemény közönyös és érdektelen a közösség iránt. „A választás ebből a szempontból mindannyiunknak súlyos vereség” — jelentette ki Étienne Davignon, az Európai Közösségek Bizottságának alelnöke. Ezek a nyugat-európai közösség parlamenti testületé újbóli megválasztásának első tanulságai — még a hivatalos végeredmények közzététele előtt. Az előrejelzések szerint a szocialisés számos letartóztatás történt. A sebesültek között van Arthur Scargill, a bányászszakszervezet elnöke is. Orgreave-ból a scunthor- pe-i acélműveket látják el koksszal. A sztrájkoló bányászok már többször figyelmeztették arra, hogy Scunthorpe „nem termelhei végtelensegig és zavartalanul acélt”, amíg a bányásztársadalom háromnegyed része munkabeszüntetéssel tiltakozik a tervezett bánya- bezárások és elbocsátások ellen. Hétfő reggel, amikor a szokásos leherautókonvyi megérkezett Orgreave-be a kokszért, a több ezer sztrájkoló bányász megpróbálta elzárni a gépkocsik útját, majd amikor a kivezényelt rendőrök hozzáláttak eltávolításukhoz, összecsapásra került sor. A rendőrség lovasrohamokkal oszlatta szét a tüntetőket. ta—szociáldemokrata képviselőcsoport 132 helyet szerez a 4.34-ből (+8). A ke- reszténj demokratás 110 hellyel visszaestek (—7). A liberálisok nagyjából megőrizték pozícióikat, de a nyugatnémet FDP. Genscher külügyminiszter pártja nem jutott képviselethez (5 százalék alatt maradt). Sok helyet veszítettek a Munkáspárttal szemben a brit konzervatívok.. Általános irányzat, hogy a'kormányzó pártok teret- veszítettek az ellenzékkel szemben (Dániát és Görögországot kivéve). Az SZKP KB határozata a győzelem napjáról A jövő év május 3-a és 9-e között tartják meg a Szovjetunióban a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 40. évfordulójával kapcsolatos központi ünnepségeket. Az év első felében az évfordulónak szentelt tudományos tanácskozást, nagyszabású kiállítást és művészeti fesztivált is tartanak. Ezt tartalmazza egyebek között az SZKP Központi Bizottságának a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 40. évfordulójának megünneplésére vonatkozó határozata. A dokumentum — amit vasárnap ismertettek e szovjet lapok — megállapítja: a Nagy Honvédő Háború máig is érvényes legfőbh tanulsága az, hogy a háború ellen még annak megkezdő se előtt kell küzdeni. A bojkott nem sikerült Választási eredmények Lengyelországban A lengyel társadalom többsége támogatásáról biztosította a LEMP és a kormányzat stabilizációs politikáját. amely a nemzeti megegyezésre és a szocialista reformok folytatására irányul. Ez a következtetés vonható le abból, hogy a vasárnapi tanácsi választásokon, az ellenzéki csoportok és a nyugati lengyel nyelvű rádiók bojkottfelhívásai ellenére az első adatok szerint a választásra jogosultaknak több mint 75 százaléka járult az urnákhoz. A végleges hivatalos adatok keddre várhatók. A legfontosabb azonban már ismeretes: a szükségállapot megszüntetése után nem egészen egy évvel, az 1980 augusztusi megrázkódtatás utáni első választásokon a különleges lengyel politikai viszonyok között jónak értékelhető részvételi arány született. A társadalom abszolút többsége a választásokon való részvételének tényével a normalizáció mellett szavazott. Ennek jelentőségét nem csökkenti az sem, hogy előfordult egykét kisebb incidens a szavazóhelyiségek előtt. A rendfenntartó erők mindössze egy helyen, Krakkóban avatkoztak be. A választások mindent összevetve nyugodt légkörben zajlottak le. Erről négyszáz külföldi tudósító saját szé-' mével győződhetett meg, miután lehetőséget kapott arra, hogy bármely szavazóhelyiségbe belépjen, és tetszése szerint elbeszélgessen bárkivel. Rendőrségi lovasroham a bányászok ellen Mr. Smith — és egy dátum „Washington a Szovjetunióval korábban kötött összes atomfegyver-ellenőrzési megállapodás felszámolására törekszik” — olvasom, bevallom, nem minden megdöbbenés nélkül a megállapítást. Nem túlságosan sommás állítás ez? — teszi fel magának az ember a komoly dolgokban mindig jogos kérdést. De miután megnézi, hol jelent meg ez a mondat és ki a cikk szerzője, jóhiszeműsége kissé elhalványodik. A lap az Egyesült Államok politikai életének egyik legtekintélyesebb orgánuma, a Washington Post, a szerző pedig olyan amerikai szuperprofi, akinél kevesen tudhatnak többet Washington fegyverkezési politikájáról: Gerard Smith, az Egyesült Államok fegyverzet- ellenőrzési és leszerelési hivatalának volt igazgatója. Az a bejelentés, amely szerint jövőre vízre bocsátják a hetedik trident rakétahordozó tengeralattjárót — fejti ki az ex-direktor — „mind a SALT—f., mind a SALT— II. Szerződések megsértését jelenti”. SALT—11. — olvassa az ember és feldereng benne egy dátum. Valóban fél évtizede lenne már7 Pedig mintha tegnap történi volna: öt kontinensen százmilliók ültek a televízió előtt, és örömmel nézték, amint az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezetői aláírták a SALT—II. egtyez- ményt 1979. június 18-án. A világ akkor elégedetten állapította meg, hogy minden nehézség ellenére, íme újabb lépés történt értelmes irányban, méghozzá nem is akármilyen horderejű lépés. El kellett telnie egy időnek, amíg az emberiség rádöbbent, hogy korai volt az öröm, hogy bizony a két aláíró fél közül az egyik — mondjuk ki magyarul — a bolondját járatta vele. Jól. emlékszünk arra, ami történt,' illetve nem történt: az amerikai kongresszus egyszerűen nem ratifikálta — érvényesítette — hét év kemény tárgyalásainak gyümölcsét a létező legfontosabb kérdésben. Ez a Szovjetunióval — és az egész világgal — űzött cinikus játék vezetett el napjaink kemény realitásaihoz, elsősorban az amerikai rakéták nyugat-európai telepítéséhez és az elkerülhetetlen válaszintézkedésekhez. Mivel most elnökválasztási év van, és akkor is választások közeledtek az Egyesült Államokban, az egyik legégetőbb tanulság az akkori elnök, a SALT—II. bécsi aláírója, Jimmy Carter magatartása. Két út állott előtte: vagy a józanságra és saját presztízsére, valamint — és ez döntő szempont! — az amerikai kormányzat szavahihetőségére appellálva Szembefordul a szélsőjobboldali tendenciákkal, vagy — belpolitikai érdekekre kacsintva — meglovagolja azt. 1984 zaklatott nyarán kissé furcsán hangzanak a Rea- gan-kormányzattól a vádak („a Szovjetunió hagyta ott a genfi tárgyalóasztalt”) * is és a fogadkozások („őszinte párbeszédre törekszünk”) is. A Szovjetunió vezetője, Konsztantyin Csernyenko a Pravdának adott nyilatkozatában ismét hangsúlyozta: Moszkva változatlanul kész a párbeszédre, tárgyalásokra, „de ezeknek becsületes, komoly tárgyalásoknak kell lenniök”. Az elmúlt fél évtizedben a másik fél részéről sajnos mindkét feltétel hiányzott. H. E. Vendégünk a TRUDEAU UTÓDJA Kanadában a liberális párt konvencióján John Turnert választották meg a párt vezetőjévé, Pierre Elliot Trudeau utódjává (Telefoto — AP—MTI—KS) Június 18—23-ig. Import és hazai divatáruk, strandruházati cikkek, bőrdíszmű áruk nagy választékban a 10 éves Somogy Áruházban! (79431) MAGYAR-NSZK KAPCSOLATOK A népi zenekarok friss húrokat tesznek hegedűikre, a Piroskák új tánccsizmát húznak. így várják a turistákat — írta egy nyugatné-' met hetilap magyarországi beszámolójában. Valóban, a két ország szempontjából a kölcsönös utazás, az évente több mint fél millió onnan érkező és a százezren felüli innen odalátogató emljtésre méltó szerepet játszik — de a kapcsolatoknak ez csak egy szelete, kis része. Mindkét ország figyelemre nfiéltó- nak tartja, ápolni és fejleszteni kívánja a gazdasági kötelékeket, a kereskedelmet. Érdekes minősítést fogalmazott meg egy müncheni lap e tekintetben, mondván: a Szojetunió az NSZK-nak fajsúlyosabb gazdasági partnere, az NDK jelentősebb, de Magyarország is fontos a szocialista országok között az ipari kooperáció tekintetében. Ilyenformán mindkét állam hasznosnak tartja a jó viszony fenntartását. Ennek leglátványosabb, legkézzelfoghatóbb eredményéi a gazdaság területein mutatkoznak. Márkában kifejezve a forgalom néhány év alatt háromszorosára, négymílliárd fölé emelkedett; több mint háromszáz ipari kooperációs megállapodás van érvényben, ami arra utal, hogy ezek a kapcsolatok sokrétűek, lebonthatók az egyes vállalatokig, nagyon sok személyes « eszmecsere, piacfeltárás, technológiai ismeretsjzerzés származik belőle. Van egyébként valami kedélyes jellege ennek az egyébként szigorúan üzleti alapon álló magyar—NSZK ipari együttműködésnek. Bármily fontosak legyenek is az ipar, a kereskedelem, s a pénzügyek — hazánk külkereskedelmi tevékeijiysége egy még szélesebb keretbe illeszkedik: a szocialista külpolitikába. A bekapcsolódás a nemzetközi rrjunkaTöbb mint 300 ipari koope rációs megállapodás van érvényben. Az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalat például a villanyírógépek hazai gyártásának feltételeit az NSZK-beli Olimpia céggel létrejött együttműködés alapján teremtette meg. megosztásba nemcsak a magyar gazdasági érdekeket szolgálja, hanem általában az európai együttműködést és a béke erősítését. Magyar- ország teljes mértékben támogatja a Varsói Szerződés nemzetközi politikáját, és minden lehető alkalommal képviseli is azokat a javaslatokat, amelyeknek kidolgozásában résztvesz, s amelyek az európai enyhülés tendenciájának visszahozását szolgálják. Erre vonatkozik külpolitikánk alapelve: mindenki tudja, mit várjon tőlünk, barátaink bizton támaszkodhatnak ránk, a másik oldal pedig számíthat korrekt partnerségünkre, együttműködési készségünkre, őszinteségünkre. Ez vonatkozik a közelgő magyar—nyugatnémet megbeszélésekre. Budapestre érkezik Helmut Kohl, az NSZK kancellárja: az első magyar—NSZK magasszintű találkozója lesz ez a bonni kormányváltozás óta. Minden jel szerint ez a váltás a két ország viszonyában nem hozott fordulatot, rosszabbodást. Még évekkel ezelőtt biztosították erről, ottjárta- kor Kádár Jánost, az akkor ellenzékben lévő keresztény- demokrata vezetők, s az ei- mtHt másfél esztendő igazolta is ezt az ígéretüket. Az amerikai rakéták telepítése ugyan bennüket is nyugtalanít. de reméljük — és ennek több jele tapasztalható —, hogy a nyugatnémet kormány azok között lesz, akik mégsem engedik elveszni az európai enyhülés megőrizhető elemeit.- Tatár Imre A SOMOGY MEGYEI VENDÉGLÁTÓ VÁLLALAT 1984. július 15-től 1989. június 30-ig, ötéves időtartamra I i :n szerződéses üzemeltetésre átadja a következő ÁLLANDÓ JELLEGGEL ÜZEMELŐ Csalogány büfé Kaposvár, Gorkij ■. 16. (IV. o.) Piac pecsenyesütő Kaposvár, vásárcsarnok (IV. o.) IDÉNYJELLEGGEL ÜZEMELŐ Kert fagylaltozó Fonyód, Delta köz (IV. o.) üzletét, továbbá BÉRLETI ÜZEMELTETÉSRE meghirdeti Kaposváron a Kapos-hegyen 998 négyszögöl, gazdálkodásra is alkalmas területein, szép környezetben fekvő, üzletvitelre is alkalmas épületét. A pályázatokat legkésőbb július 10-ig kérjük a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat központjába (Kaposvár, Ady Endre u. 2., I. emelet 2.). A versenytárgyalás 1984. július 13-án 9 órakor lesz a Hotel Kapos bérhelyiségében, közjegyző jelenlétében. Szükséges tájékoztató adatlapokat és bővebb felvilágosítást Regős Istvánné igazgatóhelyettes és Lukács Vera tervcsoportvezető ad. (79382)
