Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-17 / 141. szám
1984. június 17., vasárnap Somogyi Néplap 5 Az amatőr színjátszás helyzete Most, hogy véget értek a bemutatók, lezajlottak a megyei gálaműsorok, a látottak alapján érdemes egy kissé elgondolkozni azon, hogy a So-' mogy megyei amatőr színjátszás hol áll színvonalában, a csoportok létszámában, bírjuk-e az összehasonlítást az ország többi megyéjének színjátszó mozgalmával. Kezdeném azzal, hogy Somogy megyében a színjátszás színvonala, az utóbi két évben a csoportok számát tekintve is nőtt. Pár évvel ezelőtt még arról panaszkodtunk, hogy nagyon kevés a falusi csoportok száma, az úgynevezett „nagy” együtteseknek van csak létjogosultsága, mint a Táncsics Diák- színpadnak, a balatonboglári Vifcár Színpadnak, a Fonómunkás Kisszínpadnak, vagyis azoknak az együtteseknek, amelyeknek a fenntartói biztosítják a működéshez szükséges anyagi feltételeket. Nagy öröm, hogy ez nem* így vagy nem egészen így van. Ugyanis az 1983. évi, de még inkább az idei, 1984. évi művészeti szémlék ■ bizonyították, hogy ismét erőteljesen szaporodtak csoportjaink. Erősebben indult fejlődésnek a falusi színjátszás, ugyanakkor az úgynevezett munkásszínjátszás pedig stagnál; nem tudunk új csoportok alakulásáról. Ma Somogy megyében 65 olyan csoporttal kell számolnunk a felnőtt kategóriában, melyek folyamatosan működnek. Ennél jóval több, mintegy 120 körüli az általános iskolai, nem folyamatosan működő csoportok száma, és hét állandóan jó színvonalon működő diákszínpadot ismerünk; közöttük a nagyatádi Ady gimnázium új együttesé, a barcsi 525. sz. szakmunkásképző, a kaposvári mezőgazdasági szakmunkásképző és a kaposvári Munkácsy gimnázium csoportja. Két főiskolai együttes működéséről is tudunk, a Kaposvári Tanítóképző Főiskola és a Kaposvári Mező- gazdasági Főiskola csoportjairól. Kár, hogy az utóbbi csoport eléggé elzárkózva dolgozik. Baj az is, hogy olyan nagyhírű gimnáziumban. mint a csurgói, nem mű- 1 ködik diákszínjátszó csoport. Kell szólni azokról a népi játszó csoportokról is, amelyék elsősorban szőkébb környezetük folklóranyagát próbálják dramatilkusan színpadra vinni. Ezeknek a száma Somogy megyében igen magas, és rengeteg országos hírű csoport működik ezek közül. Hogy csak a leglényegesebbeket említsem: a szennai. a buzsáki. a gyékényesi figyelemre méltó eredményeket ért el. A falusi csoportok működését meghatározza az új agrárértelmiség megjelenése, akik környezetükben szinte csodát művelhetnek (Ma- gyaratád). De a falusi pedagógusok" jelenléte is meghatározó. A bemutatott darabok színvonaláról szólva örvendetes, hogy megváltozott a műsorpolitikai szemlélet. Elvétve sem találkoztunk alacsony színvonalú, népieske- dő, népszínmű ízű előadásokkal, vagy rossz kabarétréfákkal. .Annál több irodalmi értéket vittek színpadra a csoportok. Csak párat a sok közül: Siófok — Karinthy: Viszakérem az iskolapénzt. Kaposmérő — Népmeseparódia, Igái — Petőfi: A helység kalapácsa, Nagyatád — Ariszthophanész: Lysistraté,. Mernye — Ebet Tibor: Játék. A Somogy megyei Művelődési Központ évenként elkezdi az alapfokú rendezőképző tanfolyamok szervezését. Egy darabig döcög, aztán érdektelenség miatt kudarcba fullad. Ügy gondolom, az egész mozgalom számára nagyon fontos lenne, hogy a legkisebb községben működő csoport rendezője vagy egyik- másik színjátszója is tisztességesen vegyen részt ezeken a tanfolyamokon. A versmondás jó színvonalát mutatta a gálákon fellépők magas száma is. A versmondás színvonalát meghatározta a középiskolások részvétele, mely az általában a körzeti és területi szemlék értékét is nagyban emelte. Mintegy 120 körül mozog az iskolai csoportok száma, de ezek nem folyamatosan és tudatosan működő gyermek- színjátszó csoportok, csak alkalmi társulások, a kötelező, évenként visszatérő szemlékre kijelölve. A gyerekek nagyon szeretik a játékot, ez kiderült a több száz produkcióból. Miért nincs több olyan folyamatosan és céltudatosan működő gyermek színjátszó csoport, mint az SMK Mikikamakka csoportja vagy az ifjúsági ház gyer- mekegyüttese? Azt hiszem, itt is arról lehet szó, hogy a képzés ezen a téren sincs megoldva. Vértes Elemér Szépség, hajlékonyság Színek harmóniája, formatervezett használati tárgyak. Uralkodik a fehér, a kék, és a tárgyak természetes eleganciája. Dakó Judit keramikus használati tárgyai az ízlés- és gondolatvilág hűséges tolmácsolói. Színnel, formával, megejtő egyszerűséggel — és azzal a kívánsággal, hogy olyan tárgyak között éljünk, amelyek szebbé teszik az életet . . „ , . , (Foto: Gyertyas) r Űj képzőművészeti ,k‘iad-- ványok kerülnek a napokban a könyvesboltokba. A Képzőművészeti Kiadó gondozásában most látott napvilágot a Mai magyar művészet sorozatban Bán András művészettörténész Kéri Ádám festőművészt bemutató munkája. Kéri Ádám Ber- náth Aurél tanítványaként 1969-ben festőként végzett, majd a stockholmi Királyi Képzőművészeti Akádémia szobrász-szakán tanult. A 70-es évek elején indult művészgéneráció egyik jelentős alkotói egyéniségeként, számon tartott művész a festészet és a szobrászat határát jelentő hiperrealista stílusú domborművekkel hívta föl magára a figyelmet. Az elmúlt évtized második felében készült munkái mindennapi környezetünk azon jelenségeit rögzítették, amelyeket az avatatlan szem alig-alig vesz észre, ám a művész felfogásában ezek a dolgok új jelentéseket kaptak. A fotó és a grafika kapcsolatából származó művek is a részletekre hívják föl a figyelmet. Miután ’ Kéri Ádám művei meglehetősen bonyolult alkotások, megértésükhöz nem elegendő a hagyományos vizuális megközelítés. A könyv a művek értelmezéséhez nyújt segítséget a 16 színes és 35 fekete—fehér reprodukció segítségével. A kiadó másik újdonsága az Én .múzeumom sorozat legújabb füzete, amely az esztergomi Keresztény Muzeum legismertebb és legnépszerűbb anyagát, az itáliai gyűjteményt mutatja be. Prokopp Mária sorra veszi a magyarországi mecénáscsaládokat, akik szerepet játszottak a múzeum létrehozásában, s elemzi az alkotásokat, amelyek közül nem egy világhírnévre tarthat Számot. Dollárt hozó Csillagbázis rendezők a filmgyárban Külföldi sztárok. Fokozódó tempóban folynak az év eleje óta Az ellenségeim című, az amerikai XX. Century Fox produkciójában készülő szuperfilm előkészületei a Mafilm irodáiban, műhelyeiben, stúdióban és fóti gyártelepén. A film költsége több mint 20 millió dollár, s így jelenleg ez a legnagyobbszabású — és legnagyobb költségvetésű — az idei filmek közül. A 20 millióból három és fél millió dollár a Hungarofilm, illetve- a Magyar Nemzeti Bank pénztárába fut be. Díszletkomplexum Hogy mit nyújtunk mindezért? Foton, a Máriássy műteremben felépül a Csillagbázis elnevezésű díszletkomp- lexum, amely egy XXI. századi bolygóközi űrállomás belsejét ábrázolja. A szomszédos Huszárik műteremben lesz az űrállomás ebédlője és több más belső helyiségének díszletszínhelye. A Lumumba utcában, az egymással szomszédos III. és IV.-es műteremben épül föl a csillag- bázis kilövőállomása, ahonnan csataűrhajók indulnak távoli csillagv.ilágok f^lé. Ugyanitt épül — valóságos méretekben — egy hatalmas csataűrhajó. A fóti filmvárosban egy idegen bolygó erdejét építik föl* húsz méter magas és tíz méter széles műfa-óriásökkal... A gánti bauxitbányában — amely holdbéli tájra emlékeztet — nagyszabású harci jeleneteket forgatnák. Több más különleges díszlet is készül, amerikai szakemberek irányításával. Mindebből bizonyára már káderül: Az ellenségeim a tudományos-fantasztikus filmek műfajába tartozik. Az angol Wolfgang Petersen filmje csak nagy vonalakban hasonlít majd a Csillagok háborújára. Nem technikai szenzációkat kíván bemutatni, inkább hiteles emberi sorsokat, különleges kapcsolatokat. Új tárgyalások Elek Ottó, a Mafilm fő- gyár.tásszervezési osztályvezetője elmondotta, több más világcéggel is tárgyalnak. így az amerikai ABC tv-társa- sággal, amely a Menekülés Sobiborból című, háromszor egyórás tv-filmat kívánja forgatni Magyarországon, az NSZK-beli Bavaria filmgyárral, amely ugyancsak nálunk szeretné elkészíteni Az őrök című tudományos- fan tasztikus produkcióját, a francia Tesnisonor filmvállalattal (ez készítette korábban ugyancsak nálunk, a Strogoff Mihály itv-sorozatot), méghozzá egy olyan szuperfilmről, amely Attiláról, a hun királyról szól. A történetet két verzióban kívánják elkészíteni : többrészes tv-soro- zatként és mozijátékfilm formájában. Valószínűleg még az idén sor kerül Victor Hugo A nevető ember című regénye filmváltozatának magyarországi megvalósítására is, a legnagyobb amerikai kábeltévétársaság, a HBO produkciójában. A két nagy amerikai óriáscég, a Columbia és a CBS pedig Tolsztoj regényét, az Anna Kareninát kívánja nálunk ismét filmre vinni. Mint ismeretes: korábban ugyancsak nálunk készült — a londoni BBC produkciójában — az Anna Karenina tv-változata; ez adta az ötletet, hogy az új feldolgozást is Magyarországon forgassák. A tervek szerint rövidesen ismét vendégünk lesz az ismert angol filmrendező, Tony Palmers, aki a nem éppen kirobbanó sikerű Wagner-sorozatot rendezte angol—magyar .közös vállalkozásban. Tony Palmers, úgy látszik., szívesen készít zene- szerző-életrajzfiimeket, ezúttal ugyanis Hándelről, a barokk muzsika kimagasló képviselőjéről kíván tv-soro- zatot forgatni. Békésen elférnek Joggal merül föl a kérdés: nem zavarják-e, nem szorítják-e ki a stúdiókból a külföldi produkciók a hazai filmművészetet? — Szó sincs róla! — állítja Elek Ottó. — Már csak azért sem, mert az új magyar filmek többsége nem stúdiókban, díszletek között játszódik, hanem külső színhelyeken, illetve valódi lakásokban, üzemekben és egyéb épületekben. így lényegesen kevesebb pénzbe kerülnek — drága díszlgtépítés helyett mindössze bért kell fizetni a helyiségek használatáért —, másrészt hitelesebbnek . is hatnak. így békésen elférnek egymás mellett a hazai és külföldi produkciók, pénzt hoznak a konyhára, és az itt járó világhírű filmművészék, nálunk forgatott alkotásaik minden bizonnyal öregbítik hírnevünket. Garai Tamás HÉT FESTŐ BEMUTATÓJA ÜRÜGYÉN A Fonyódi iskola A Fonyódi iskola neve nem hangzik idegenül Somogy kiállításlátogató közönségének fülében, hiszen számos közös tárlatuk volt a megyében. A megyei tanács fonyód-bélatelepi művészeti alkotóházában találkozott rendszeresen az a hét festőművész, akik közül ketten (Leitner Sándor és Szabados János) kaposváriak, a többi a fővárosban él. Noha néhányuk már korábban is barátságban állt egymással, az alkotóház pihenésre, gondolkodásra és alkotó munkára egyaránt inspiráló hangulata, egymás egyéniségének, művészetről vallott felfogásának és munkájának alapos megismerése, megértése, elfogadása vezette e festőket arra a gondolatra, hogy (közösen lépjenek a nyilvánosság elé. Az első kiállítást 1976-ban Kaposváron rendezték meg öt résztvevővel: akkor Brá- da Tibor, Kovács Péter, Leitner Sándor, Szentgyör- gyi József és Topor András képeit látták a látogatók a Somogyi Képtárban. Már a következő évben csatlakozott hozzájuk budapesti és veszprémi kiállításukon M. Npvák András és Szabados János. 1979-ben hozta újból Somogy megyébe festményeit az akkor már elnevezésében is közösséget vállaló Fonyódi iskola; Kaposváron kívüi ekkor a megye tíz városában és községében mutatták be munkáikat. 1982-ben személyi változás történt a csoport összetételében: Kovács Péten nem vesz részt azóta a közös tárlato-, •kön, bafogadták viszont maguk közé Tölg-Molnár Zoltánt, akivel régi baráti és szakmai (kapcsolatban voltak, Tölg-Molnár most a Vasza- ry-teremibén mutatkozik be először a kaposvári (kiállítás- látogatóknak a Fonyódi !s- kola tagjaként. A XX. században nem voltak és nincsenek a képzőművészeiben afféle ..iskolák”. mint a reneszánsz kor mestereinek műhelyei vagy a XIX. századi akadémiák. A festők, szobrászok egye- dűl, egyénien végzik művészi tevékenységüket, a művészcsoportok összetartó ereje nem a közös műhely, a közös munka, hanem a közös művészetszemlélet, művészeti törekvés; megjelenési formája pedig leggyakrabban a közös kiállítás. Ilyen jellegű csoport volt Párizsban az úgynevezett Próféták (Nabis), amelynek Rippl-Rónai József is tagja volt vagy a harmincas évek Budapestjén a Gres- ham-kör, Bernáth Aurél, Pátzay Pál és Szőnyi István vezetésével. A művészeti szakiroda- lomban is Fonyódi iskola néven emlegetett festőcsoport eredetileg nem szándékozott ilyen művésztársaságot létrehozni, ők csak vál- / lalták egymás gondolkodását, egymás munkáit és közösen állítottak ki. A hét festő egyike-másika azóta sem biztos abban, hogy szemléletük, törekvésük valóban létrehozta-e a művészcsoportnak tekinthető együttest. A közös kiállítások nem szakadtak meg. Az 1980-ban megindult ikiátlítássorozatuk a Somogyi Képtárban folytatódik, az idén Szentgyörgyi József mutatkozik be. A Vaszary teremben most látható válogatás alkalom arra, hogy a közönség és a művészek is együtt láthassák festményeiket; az alkotók beszámolhassanak a megtett útról és újból kimondhassák együvé tartozásukat. Pogány Gábor