Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-16 / 140. szám

1984. június 16., szombat 5 AZ MSZMP SOMOGY MEGYE! BIZOTTSÁGÁNAK LAP3A Néplap A mozgás (anatómiája Bállá Demeter fotói Siófokon Pénteken Bállá Demeter fotóművész képeiből nyílt a siófoki Siotour üdülőhelyi klubjában az idei szezon első kiállítása. A tárlatot dr. Fodor Jánosnak, a Sio­tour igazgatójának üdvözlő szavai után Dreczin József, a Művelődési Minisztérium államtitkára nyitotta meg. Beszédében rövidén vázolta a művész életútját az alföl­di tanyavilágból a neves ha­zai és külföldi kiállítóter­mekig, a nemzetközi .elis­merésig. Az összeállítás címe: A mozgás anatómiája. Mint a képek alkotója elmondta, ez a mozgás lélektani mozgás. — Teljes hitvallásom ben­ne van ezekben a képek­ben. Minden ember rendkí­vül bonyolult, s én fotóim­mal ezt az összetett világot szeretném közvetíteni. Olyan program ez, amely kimerít­hetetlen; életem végéig ezen fogok dolgozni. Ezért a munkáért minden áldozatra képes vagyok. — Nyilván arra gondol: sokan nem tudják elfogad­ni, némi prüdériával szem­lélik aktjait. — Igen, vannak, akik ide­genkednek ettől a nyíltság­tól. De én olyan aktfotót nem csinálok, amelyben nincs valami információ. Az emberi test mindig valami­lyen szimbolikus, egyetemes emberi jelentést közvetít. Bállá aktjai valóban diszkrétek, s nem önmagu­kért vallóik. A fellegiek felé nyújtózó nőalak hordozza a vágyakozást, egy másik kép a munkát, az erőkifejtést hangsúlyozza. Bensősége­sen emberiek a Nyugtalan álom sorozat képei — egy magára maradt férfi zákla­tott pillanatai. A nagyatádi szoborparkban készült fotók a valóságos testet és a mű­vészi megformálást ütközte­tik, remek ötlettel. — Sok a bibliai foganta- tású képe. — A Biblia számomra olyan forrás, amely mint irodalmi mű sok kérdésre választ ad. A kezében olaj­ágat tartó Noé például az, élet újrakezdésével, a világ folytonosságával biztat. Említhetnénk azonban példának a kereszten függő áldozatvállalását vagy a Mata Harí a budai Mátyás-templomban A budavári Mátyás-temp­lomban, előtte pedig a maj- ki kastélyban, illetve egy dunai hajón, a Petőfi gőzö­sön, egy rózsadombi Villá­ban, a fővárosi Operettszín­háziban, a Moulin Rouge­bart, a pilisfoorosjenői völgy- katlanlban és még tucatnyi más helyszínen forgatták az amerikai produkcióban ké­szülő Mata Hari című fil­met, címszerepben a hírhedt Ernánuelle-sorozatból és a Lady Ohatherley szeretője című — nem kevésbé nagy port fölverő — fii miből ná­lunk is ismert Sylvia Kris- tellel. (A Lady Ohatherley szeretőjét egyébként — a tervék szeriint — még az idén nálunk .is bemutatják.) A Mata Hárít az ismert angol filmművész: Curtis Harrington rendezi, aki ko­rábban a Játékok című fil­met forgatta. — Mata Hari, az egykori híres kémnő története nem most kerül először filmsza­lagra. — mondta. — Az idő­sebb nézők bizonyára emlé­keznek még arra a filmre, amelyben Greta Garbo ala­kította a címszerepet. Ez az új verzió természetesen csak nagy vonalaikban hasonlít a korábbira; több lesz benne a szex, az erotika, no meg a romantika. Sylvia Kristel holland származású, két férfi part­nere angol színész: Oliver Tobias és Christopher Case- nove. Mellettük jó néhány magyar színész is játszik a filmben, így Galambos Er­zsi, Ba,logh Emese, Márton András, Konrád Antal és Bencze Ferenc, Pilisboros je­nén, ahol a francia és né­met seregek döntő összecsa­pását elevenítették föl, majdnem félezer statiszta működött közre. — Nem az udvariasság mondatja velem: ideális kö­rülmények között dolgozha­tnák — teszi hozzá. — A stáb magyar tagjaival fél­szaivakból megértjük egy­mást ... — Ha befejeződik a forga­tás, szép emlékekkel gazda­godva utazom vissza Los Angelesbe — mondja a fel­vételek szünetében Sylvia Kristel. — Több mint két hónapja élék itt, Budapes­ten. A Mata Hari címszere­pére egyébként már két éve készültem, mert nagyon fon­tos számomra, hogy sikerem legyen. Korábbi filmjeimben ugyanis főként külső meg­jelenésem tágad ta meg a nézőket, no meg persze a pikáns jelenetek. A Mata Hari sokodlalú és koránt­sem könnyű színészi felada­tot igényel, Nem mellékesen tánctudást is, hiszen a kém­nő eredeti foglalkozása tán­cosnő volt, így nekem is jó néhány látványos, dramatur- giailag is fontos táncjelene- tem van a filmben. A hindú táncot magyar koreográfus, Igaz Lucy tanította be, a já- vai táncképet pedig egy Pá­rizsban élő, jávai származá­sú tánomester. A Mata Hari — mint Elek Ottótól, a Mafilm nemzetkö­zi főgyártásszervezési osz­tályvezetőjétől megtudtuk — jelentős dollárbevételt ho­zott. De nem csupán ez ér­demel említést. A nyugati filmvilág egyik legnagyobb jelenlegi filmcége, a Cannon Group annyira meg van elé­gedve tevékenységünkkel, hogy máris több új, nálunk készülő filmről kezdeménye­zett tárgyalásokat. így min­den valószínűség szerint ná­lunk forgatják majd a nagy­szabásúnak ígérkező Korzak című produkciót, amely a II. világháborúban játszó­dik Lengyelországban, a var­sói gettóban, amelynek em­lékezetes náciellenes felkelé­sét több más társával együtt egy Korzak nevű pedagógus, a lengyel hadsereg . tisztje irányította. Erről a -valósá­gos történelmi figuráról szól a forgatókönyv, amelyet John Brilley írt, aki a Gan­dhi című film forgatóköny­vével vált világhírűvé. Szó van arról is, hogy a filmet Makk Károly rendezi. Garai Tamás Káin és Ábel című kompo­zíciót : a két testvér mere­dek, kavicsos parton küzd a létért. A Kiűzetés a paradi­csomból szenvedélyesen ölel­kező pórja útjfajta gondo­latokat ébreszt a jól ismert mítosszal kapcsolatban. Az élet, az emberi küzdés, a vágyak, szenvedések és örömök világába próbál be­pillantani a kiállítás legtöbb képe. De megjelenik maga az alkotó is, a szívéhez szo­rított fényképezőgépes ön­arcképen vagy az Életem ta­lán kissé öniirónikus, mor­bid kompozícióján. S ránk tekintenek a képekről a jó- barátok, művésztársak port­réi is: Vaszilij Suksin oko­san kedves arca, Portisch Lajos elgondolkodva, Mari­na Vlady furcsa, tétova mo­sollyal. Érzelmekben gazdag, szubjektivitásban és elvont­ságban egyaránt bővelkedő világ Bállá Demeteré. Ere­deti elgondolásához, alapté­májához híven aknázza ki a fotóművészet adta új és új lehetőségeket, Tersztyánszky Krisztina RÁDIÓSZEMLE szünidőre Jól tudom, a legtöbb kis- és nagydiák ma ' reggelre már a szekrény mélyébe rejtette vagy egyenesen a sutba vágta a tankönyveket és a füzeteket — kivételek csupán a pótvizsgára „visz- szatapsoltak” lehetnek —, mégis olyan műsorokról kell szólnom a vakáció első nap­ján, amelyeknek oktatási­nevelési feladatai módfelett fontosak. S ezért kérem is­kolás olvasóimat: ne dobják e lapot is a tankönyvek után, mert utazásról, neve­zetességekről, kirándulási lehetőségekről, egyszóval szünidei élvezetekről lesz szó. Kétszer kevertek csodála­tos koktélt e héten a tudo­mányos ismeretterjesztés és a kulturált idegenforgal­mi csábítás alapanyagaiból az Ifjúsági rádió munkatár­sai, az élen mindkétszer Bujtás Amália szerkesztő­vel. Szerdán délután az érdi földrajzi gyűjtemény kin­cseivel ismerkedhettünk meg ámulva-bámulva. Már legalábbis a szemleíró, aki sohasem járt még azon a településen, de ezután az adás után nem halogatja majd sokáig annak a gyűj­teménynek a megtekintéséi, amelyben számos levél, fénykép, használati tárgy őrzi Magyar László, Teleki Sámuel, Tordai László, Al- másy László, Kittenberger Kálmán, Germanus Gyula, Széchenyi Zsigmond és más Ázsia-, valamint Afrika-ku- tató emlékét. Nem lehetett ellenállni annak az étvágy- gerjesztő koktélnak sem, melynek alapja e kiválósá­gok pályájának ismertetése volt, ízesítő anyagai között pedig ott szerepelt az arab Kelet különleges zenéje, Germanus professzor gyö­nyörű és megható vallomá­sa a tudományok, az olva­sás, az utazás szépségéről,, a távoli kultúrák értékeiről, s egy-két szemelvény Széche­nyi Zsigmond fölöttébb iz­galmas vadásznaplójából. Egyszóval: az Ifjúsági rá­dió munkatársai ezúttal is „halálbiztosan” rátaláltak arra a hangnemre és stílus­ra, amellyel a tizenéveseket mozgósítani lehet a jó ügy érdekében. Amint csütörtökön dél­után is, abban a vetélkedő- műsorban', amelyet az esz­tergomi .vár díszterméből hallottunk egyenes adásban. Záhonyi Ferenc játékveze­tő, valamint két szakértő Lukács László és Horváth Béla Esztergom és Székes- fehérvár múltjáról, tudomá­nyos és művészeti neveze­tességeiről, mai életéről fag gáttá a két városból érke­zett középiskolásokat, nem feledkezve meg természete­sen az adás szórakoztató funkciójáról sem, sok törté­nelmi dokumentum, zenei és irodalmi szemelvény „bevá­gásával”. Ügy hatott a mű­sor, mint az oázis ózondús ájere és zöldje a szaharai vándorra. Mert nemcsak az egykori koronázófőváros tör­ténelmének adatait, a bájos és fenséges Duna-parti vá­roska török vagy kuruc kori eseményeinek tényeit vág­ták a diákok: a gazdasági, társadalmi összefüggések ismeretében és összefüggő, szép mondatokkal válaszol­tak a kérdésekre. És ez volt az igazi meglepetés, hiszen mindenki tudja: tizenéve­seink fertőzöttsége a „teszt­szűkszavúságtól” már-már gyógyíthatatlanná válik. Nagy kár, hogy az Ifjúsági rádió munkatársai nem in­vitálhatnak nyilvános vetél­kedésre minden magyar középiskolást naponta leg­alább egy órácskára ... Lengyel András* TÓPARTI GALÉRIA Csiszár Elek kiállítása Boglárlelle látogatott ki­állítóhelye a leilei strand mellett évek óta működő Tóparti Galéria; éppúgy vonzza a látogatóikat, mint a néhány kilométer távolság­ban levő bogiári kápolnák. A nyári szezonban nyitva tartó lellei Tóparti Galériá­ban állította ki új műveit a Balaton festője, a Siófokon élő Csiszár Elek festőmű­vész. Egyéni szereplése rit­ka: 1961-től ez a hetedik önálló bemutatkozása, ám a jelentős csoportos kiállításo­kon országszerte fölfedezhet­jük képeit. Egry Józsefinek, a Bala­ton legjelentősebb festőjé­nek a portréja nem véletle­nül foglalkoztatta Csiszárt. Megemlékezés és lélekrajz egyszerre a megfestett arc­kép, melyen átüt Csiszár egyénisége. Balatoni képei nem követik a nagy előd világát, mégis példaként te­kint rá az utód. Egry ma­gasztos festői poézrséből az emberi hitvallás mélysége ragadhatta meg Császárit*. Az utóbbi évek termésé­nek alaphangja, mondaniva­lója nem változott a korábbi időszakhoz képest: a ma­gány, az elmagányosodott ember festője továbbra is. Kiállított festményei mégis mintha egy új korszak elő­futárai lennének. Túllépett egyéni életérzésén, a közös­ség nevében fogalmazza in­tő. figyelmeztető, óvó szán­dékú képeinek súlyos mon­danivalóját. Csiszár úgy festett tóját — rianó Balatont, öreg pincé­ket, somogyi lankákat —, hogy emberi érzéseknek adott hangot. Az utóbbi évek ter­mését nyomon követve mindinkább fölfedezhetjük a közvetlenebb fogalmazást. Utalások helyett pontos, konkrét alakot öltenek a ma­gányt kifejező képi elemek festészetében. Siófok, a nyüzsgő üdülőváros és a te­lepüléshez tartozó partvidék nem foglalkoztatja a festőt; a magányról ilyen környezet is árulkodik pedig. Ehelyett a nád vágók, éjjeliőrök el- esettsége foglalkoztatja. Nagy változások mennek végbe a településszerkezeten, de még az emberekben! Erre rezo- nál minden idegszálával Csi­szár. Búcsú című képe a leg­jobb példa erre. Az elthar gyott öreg viskó és az egy­kori lakóra váró személy­autó között fölizzik a leve­gő. Nem lehet visszafordul­ni... Ezt a pillanatot sűrí­tette képi mondanivalóvá a festő. Ember és környezete egymásról vallanak —; su­gallják képei. Fáncsi néni mögött százados múlt áll, lámpaernyőjén régi emlékek vibrálnák. Csiszár palettáján a színek is átalakultak. A jégzajlás kék-fehérjét, a dombok zöldjét fölváltották a lélek barnái. Horányi Barna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents