Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-19 / 116. szám
8 Somogyi Néplap 1984. május 12., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS A szlovákiai magyar irodalom TANDORI DEZSŐ A KÁVÉ ALJA Dsida Jenő emlékére Bizonyos díszkutak kőperemén át könnyen hajigálózó utazók aprópénzt vetnek a víz fenekére, a védőrács elrekeszti e prédát, legföljebb a nap fizet, ha ragyog, ily vagyonnal, szanaszéjjei az égbe. Ragyog a nap, fénybankós a Duna, hajnali fél ötkor, ahogy kitárom az ablakot, s a gesztenyefasor olyan, mintha már tegnap volna ma, olyan, mint török-gyerekkori várrom, mit vissza nem hoz e turista kor. Megyek, megfőzöm kávéink sorát, madaraink harsogva jelzik: élnek, és elkezdjük a napot, szinte értük; nem értettük egyszer egy Nap szavát? Hüllnak a védőrács mögé a fémek, majd egyszer fölszállunk, s onnét megértjük. Kiss Attila rajza TANDORI DEZSŐ Lovak a parton Az a régi árterület, zsombékosán napkorong rőtje, melybe merre-hennan fő-és-sörény hajlik át, a csábító mezőség, mely pipitértelen borong még, de jószag csiklandozza már a lovak orrlikát: és az árnyas facsoport is, a ködből bontakozó, víztisztán feldörömbölő szelek, zudulásaik, és a füves alkonyat, mit visszhangossá üt a ló, nyugtalanság nyugovása, itt van mind, s nincsenek itt: csak a vers f ellüktetése, e tűnő \és szüntelen, féirehajló ritmusából szempárok néznék felém, tekintetek egy világból, ahol nem vagyok jelen, csak tudom, hogy \nem hagy el, nem — angyal s ló, lény s tünemény. A fréjus-i gyermek. Roger Somville belga festőművész alkotása. r író—olvasó találkozók, műsorok Az ünnepi könyvhét megyei eseményei Á boltok ellátása folyamatos Szépen magyarul — szópen emberül A nyelvművelő Móra Ferenc Nagy íróink mindig szívesen foglalkoztak nyelvünkkel, felhívták a figyelmet fogalmazási és egyéb hibákra. Móra Ferenc is számos nyelvhelyességi kérdéssel foglalkozott írásaiban. Mi most ezek közül kettőt ragadunk ki: a tudományos, illetve a hivatalos nyélvet. Móra mindig abból indult kii, hogy a nyelvnek az alapvető feladata a közlés. Hogy pontosítsunk: magyarázni kell és nem magyarázkodni. ö maga nemcsak író és szerkesztő volt, hanem régész is. Számos tudományos cikke, könyve jelent meg. Az háborította fel leginkább, amikor az alapvető könyvekben — például a tankönyvekben — nem az életkori követelményeknek megfelelően közlik a tudományos ismereteket, hanem az egyszerű dolgokat is bonyolultan, agyonmagyarázva adlják elő. Egy egyszerű számtani példát is bonyolulttá lehet tenni, ha feleslegesen tudományoskodunk. Erről olvashatunk az öt póknak hány lábáról című írásában. Annak is híve volt, hogy a legfontosabb ismeretéket adjuk — világosan és egyszerűen. Természetesen nem leegyszerűsítve, hiszen az ismeretek közlése éppen az emberi gondolkodás fejlesztését szolgálja. Tehát — véleménye szerint — ki kell választani, melyek azok az ismeretek, amelyek nélkülözhetetlenek, és melyeket hanyagolhatunk el. Ezeket mindig a helyzetnek megfelelően kell magyarázni — minden sallang nélkül. Ebben ő maga is példát mutatott, mert tudományos cikkei csaknem mindenki fámára érthetőek és világosak. Móra korában a hivatalos stílus éppen a közlés lényegét homályosította el. Az egyszerű ember nem értette például ezt a kifejezést: az eljárás folyamatba tétetik. A Mihály folyamatba tétetik című írásának hőse attól fél, hogy őt magát teszik folyamatba. Saját véleménye szerint a Tiszába, mert az esik a legközelebb. Igaz, hogy a Tisza csak folyó (folyam), és nem folyamat, Mihály számára mégis azt jelentette, hogy őt a Tiszába mártják. Móra csak nehezen tudja megmagyarázni neki, hogy miről van szó. Mihály számára nem egészen világos még így sem, hiszen az Több mint száz új kiadványt jelentetnék meg a kiadók a május végén és június elején megrendezendő ünnepi könyvhétre, melynek megnyitója 26-án lesz Székesfehérváron. Beszédet Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mond. A kaposvári könyvesboltokba a kiadványok döntő többsége megérkezett, A Műszaki Kiadó gondozásában magijelent Magyar műemléki ABC-t már most keresik a vásárlók. A somogyi születésű Gyergyay Albert Védelem az esszé ügyében című 'könyve, valamint Hernádi Gyula, Esterházy Péter, SzentkU'tihy Miklós, Moldova György, Kolozsvári Grandpierre Emi, Majos Tamás, Robert Merle írásai hasonló sikerre számíthatnak. A Zeneműkiadó által megjelentetett Benjamiho Gigli emlékiratai című kötet után is sokan érdeklődnek. anyósát akarja „folyamatba” mártani, ott, ahol a legmélyebb. Tréfának eddig jó, de a korabeli körmondatak nem éppen ezt a célt szolgálták. Ellenkezőleg! Pontosan a szellemesség hiányzott belőlük, a lényeget teljesen elhomályosítják, így könnyebb volt az egyszerű emberek becsapása. Tehát, már nem „egyszerű” nyelvi, stiláris kérdésről volt szó, hanem politikairól is. Pedig az egyszerűsítés a közlés világossága, félre nem érthetősége lenne a legfontosabb. A körmönfont fogalmazással az elen'kezö hatást érjük el anélkül, hogy hazudnánk. Miért kell hivataloskodni, amikor arra semmi szükség nincsen? Miért kell okoskodással (vagy annak látszatával) félrevezetni az olvasót? — veti fel a kérdéseket Móra Ferenc. Kérdései sokáig költői kérdések maradtak. Voltak javaslatai, amelyeket a hivatali nyelv érthetővé tétele szempontjából ma is megszívlelendőnek tartunk. A tudományos, illetve a hivatalos stílus kisebb-.nagyobb hibáit ma is nyesegetjük, bár Móra óta sokat javult a helyzet — de nem eleget, Mizser Lajos A megye könyvesboltjaiban folyamatos az ellátás. Sajnálatos azonban, hogy — az előző éveikhez hasonlóan — a várható kínálat mesz- sze elmarad a kereslettől. A könyvhéten egyszerre jelennek meg azok a kötetek, meilyak .iránt egész évben nagy lenne az érdeklődés — akkor azonban „hiánycikkek”. .Nyomdáink és könyvkiadóink fogadkoznak, hogy legfeljebb 3-4 olyan mű lesz, vagy még ennyi sem, amely csak az utolsó pillanatban kerül az olvasók asztalára. Az utóbbi két év jó tapasztalatai után ebben bízhatunk is. Az ünnepi .könyvhét alkalmaiból 24-én a városi könyvtárban a Dunatáj és a Somogy című folyóiratok képviselőinek közös estjét rendezik meg. Közreműködik Takáts Gyula, Laczkó András, Kanyar József, illetve Csányi László, Vadas Ferenc ás Drescher J. Attila. Május 31-én Nagyatádon, Nemesdéden, elsején pedig Tabon és Lengyeltótiban- találkozhatnak az olvasók Ber- tók Lászlóval. Nagy Katalin írót 31-én a kaposvári Édosz művélődési ház, a megyei könyvtár és a kaposmérői könyvtár váirja. Elsején Mer- nyén és Barcsony lesz író- oilvasó találkozója. Kende Sándor író június 4-én a nagyatádi Danuvia gyárba látogat, este pedig Somogy- tarnócára. Másnap a Kapos- plastnál, majd Maircaiiban kérdezhetik életútjáiról az olvasók. KAPOSI LEVENTE összehúzza magán az agyonfakult kabátot, egyik kezét a szája elé teszi, s úgy suttogja a fülembe: — Nocsak, nocsak, hát maga is beállt a szerencse- vadászok tömegébe? Zavartan hebegek. — Én, uram, már letettem róla — mondja. — Higgye el, hogy hülyeség az egész. Lehet, hogy nem is nyer soha senki, csak beleteszik az újságba népbolondítás miatt. Pedig kár, mert úgyis bolondul a nép magától is. Szúrósan rám néz. — Tudja, hallottam olyanról, hogy az egész hónapi fizetésén szelvényeket vásárolt, kitöltötte, s izgatottan A szlovákiai magyar irodalom nehezebb körülmények között indult, mint a romániai. A régi Felvidéknek nagy történelmi és kulturális hagyományai voltak, Pozsonynak, Komáromnak, Kassának és Eperjesnek számottevő magyar szellemi élete volt, az ifjúságot régi iskolák nevelték, A tizenkilencedik század közepétől azonban igen megnőtt Budapest kulturális vonzóereje, és csak az első világháborút követő változás késztette a szlovákiai magyar értelmiséget arra, hogy megszervezze művelődésének, irodalmi életének intézményeit. Az első csehszlovák köztársaság magyar irodalmát Győry Dezső, Darkó István, Sellyéi József, Szalatnai Rezső és Fábry Zoltán, illetve a fiatal szocialista értelmiséget képviselő Sarlós mozgalom tagjai hozták létre, az újabb szlovákiai magyar irodalomnak az ő munkájukat kellett folytatnia. Munkájuk nem volt köny- nyű, minthogy a második világháború után a lángra kapó csehszlovák nacionalizmus hosszabb időn át megakadályozott minden magyar nemzetiségi kulturális életet Csak az 1948-as politikai fordulat után épülhetett las- sán újjá a nemzetiségi irodalom: 1948 végén megindult az Űj Szó című napilap, 1956-ban a Hét című képeslap, 1958-ban az Irodalmi Szemle című folyóirat, 1953- ban létrejött a komáromi magyar színház, végül 1968- ban megalakult a Madách Könyvkiadó, s ezzel létrejöttek a szlovákiai magyar kulturális élet legfontosabb intézményei. A nemzetiségi művelődést az 1949-ben megszervezett Csemadok (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesülete) fogja össze. A szlovákiai magyar irodalom szervezésében és kritikai támogatásában a stószi magányában dolgozó Fábry Zoltánnak jutott vezető szerep. Fiatalon lett a szocialista eszmék híve, értékes publicisztikai munkát végzett a harmincas évek antifasiszta mozgalmában, mindig a társadalmi és nemzetiségi haladás gondolatát képviselte. Következetesen emelt szót a nemzetiségi egyenjogúság és a magyar—csehszlovák barátság érdekében. A nemzetiségi irodalom két világháború közötti hőskorának szereplői közül kevesen éltek vagy maradtak Csehszlovákiában a háború után. Közülük elsősorban Egri Viktornak volt szerepe, aki regényt, drámát és tanulmányt írt, lapot szerkesztett, s az ötvenes években úgyszólván a szlovákiai magyar irodalom „mindenese” volt. Mellette a prózaíró Szabó Béla és a költő For- báth Imre, illetve Csontos Vilmos képviselte az idősebb várta a pénteket. S mindösz- sze egy szerencsétlen kettes, ennyi lett az egész. De hát van, aki nem tud magán uralkodni. Mint a bolond, állandóan csak a számokon jár az esze, variál, okoskodik, és semmi. Soha semmi. Hallott a hajdúsági ügyvédről, uram? Hatalmas pénzeket vett fel, lehet, hogy milliókat, és eljátszotta. Fantasztikus, uram, hogy egyesek mire képesek. Semmi önfegyelem, semmi önérzet, csak a játék. Nem nézik magukat, a családot, borulhat fel minden a világon, nekik csak a szelvény, a szám, a húzás a fontos. Űjra közel hajol. — De én nem. Nem, uram. nemzedéket. A hatvanas évektől kezdve azonban már a fellépő új nemzedék írói játszottak vezető szerepet. Az irodalom fejlődésének mindenképpen feltétele volt, hogy számot vessen a szlovákiai magyarság nehéz történelmi tapasztalataival: a háborús szenvedésekkel, amelyeket a fasizmus európai térhódítása okozott, és a háború utáni jogfosztottság- gal, amely nemcsak a magyar kisebbség szociális és kulturális fejlődését akadályozta hanem a magyar— szlovák kapcsolatok rendezésében is súlyos zavarokat okozott. Ez a feladat történelmi önvizsgálatot, a nemzetiségi tapasztalatok kendőzetlen feltárását kívánta meg. A valóságábrázoló igény, a történelmi számvetés igénye jelent meg Rácz Olivér, Duba Gyula, Dobos László, Mács József és a fiatal Grendel Lajos regényeiben. Rácz Olivér Megtudtam, hogy élsz című regénye személyes emlékek nyomán idézte fel a háborús éveket és a felszabadulás időszakát. Duba Gyula Szabadesés című regénye az ötvenes évek nemzetiségi értelmiségének helyzetét, Ívnak a csukák című regénye pedig a történelmi viharokban hányódó szlovákiai magyar falu életét mutatta be. Vajúdó parasztvilág című szociográfiájában szülőfalujáról festett lírai színekben gazdag képet. A szlovákiai magyarság súlyos történelmi tapasztalataival vetettek számot Dobos László Földönfutók és Egy szál ingben című regényei. Ezek a művek átfogó módon ábrázolták a közelmúlt történetét, a kisebbségi létben kialakult emberi magatartás- formákat elemezték, felelős közösségi magatartást sürgettek. A fiatalabb korosztályok élményvilágát Grendel Lajos dolgozta fel. A szlovákiai magyar költészet is átalakult, a hatvanas években fellépő nemzedék képviselői: Tőzsér Árpád, Cselényi László, Zs. Nagy Lajos és Gál Sándor a költői egyéniség jogait állították helyre, ugyanakkor lírai módon fejezték ki nemzetiségi elkötelezettségüket és tapasztalataikat. Teljes mértékben átalakították a szlovákiai magyar költészet szemléleti és nyelvi rendszerét, a hagyományosabb költői látásmód után részben az avant- garde líra kötetlenségének, kísérletező kedvének, részben annak a népi hagyományokra épülő nyelvi forradalomnak adtak szerepet, amelyet a magyarországi költészetben Juhász Ferenc és Nagy László képviselt. Az utánuk következők: Varga Imre és Tóth László költészetére pedig már egyértelműen az avantgarde újításai nyomták rá bélyegüket. Pomogáts Béla Annyira becsülöm a lottót, mint a fekete macskát vagy a tarka lovat. Babonának tartom. Higgye el, nem is más, mint szemfényvesztés az egész. És csodálkozom, hogy sok értelmes ember még bedől ennek a hűhónak. Zsebéből előkaparja a golyóstollat, a szelvényeket, és enerváltan húzgálja át a számokat. Aztán arcán valami kimondhatatlan undorral odamegy a zöld ládikához, s beejti a szelvényt. — De hát... — próbálok szóhoz jutni. Szigorúan néz rám. — Nehogy azt higgye, hogy egy pillanatig is hiszek benne. Csak hát a megszokás, a megszokás, uram ...
