Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-13 / 111. szám

Yilág orolfiárjai, egyesüljetek!, r ^ ~ < y^r r ^ AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ——zni JCl, évfolyam, 111. szám Äffli 1.40 Pt 1934. május 13., vasárnap Kulturális kirándulásra Befejezte látogatását a Portugál Kommunista Párt küldöttsége A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának meghívására május 8-12. között látoga­tást tett hazánkban a Por tugál Kommunista Párt kül­döttsége, Octavio Patának, a politikai bizottság és az állandó politikai titkárság tagjának vezetésével. A de­legáció tagja volt Edgár Correia, a politikai bizott­ság póttagja és Manuela Bernardino, a központi bi­zottság munkatársa. Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára fogadta Oc­tavio Patót és a portugál pártküldöttség tagjait. A delegációval Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titká­ra folytatott megbeszélése­ket. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozókon tájé­koztatták egymást a két or­szág helyzetéről, az MSZMP és a PKP tevékenységéről, időszerű feladatairól. Az egyetértés és a közös ügy iránti felelősség szellemé ben véleményt cseréltek a nemzetközi élet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fonto­sabb kérdéseiről. Áttekin­tették a két párt hagyomá­nyosan szoros, baráti kap­csolatait, és kölcsönösen ki­fejezték készségüket '< az együttműködés további el­mélyítésére. A portugál pártküldöttség látogatást tett Heves me­gyében, ahol Barta Alajos, a megyei pártbizottság első titkára adott tájékoztatást a megye életéről. A vendégeik megtekintették az Eger— Mátravidéki Borgazdasági Kombinátot és a hevesi Rá­kóczi mezőgazdasági terme­lőszövetkezetet. A Portugál Kommunista Párt küldöttsége szombaton délelőtt elutazott Budapest­ről. A vendégeket á Ferihe­gyi repülőtéren Kovács László, az MSZMP KB kül­ügyi osztályának helyettes vezetője búcsúztatta. Tárgyalások kezdődtek Namíbia jovojerol egyik „belső pártból" kivált politikusok — jogtalanul vannak jelen. A megbeszélések zárt aj­tók mögött folynak. Előző­leg Som Nujoma, a SWAPO elnöke azt mondotta, hogy amennyiben sikerül rávenni a Dél-afrikai Köztársaságot a namibiai függetlenség fe­lé mutató lépések megtéte­lére, szervezete hajlandó a tűzszünetre az immár 18 éve folyó felszabadító há­borúban. Ha Pretoria csak időnyerésre törekszik, a SWAPO folytatja a küzdel­met — mondta Nujoma. Véget ért a szíriai pártküldöttség látogatása Az MSZMP Köapootí Bi­zottságának meghívására máj us 6—12 között hazánk­ban tartózkodott ia Szíriai Kommunista Párt küldöttsé­ge Ibrahim Bakti Bákari- nak, a párt politikai bizott­sága, az Országos Szakszer­vezeti Tanács tagjának veze­tésével A S2;ír vendégek a magyar szakszervezetek te­vékenységévéi, a párt és a szakszervezetek kapcsolatai­val összefüggő kérdSseket tamulmányoiztak. A szír küldöttség, »me­lyet fogadott Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára, tár­gyalt Baranyai Tiborral, a KB párt- és tömegszerveze­tek osztályának; vezetőjével. Biztonsági Tanács — Ciprus Elítélte a szakadár állam létrehozását Az ENSZ Biztonsági Ta nácsa pénteken este 13 sza­vazattal egy ellenében- (Pa kisztán) és egy tartózkodás­sal (Egyesült Államok) el­ítélte az észak-ciprusi török szakadár allam létrehozását., »valamint Törökországnak azt a lépését, hogy nagykö­vetek cseréje révén elismeri e törvénytelen államot. A testület e döntésével síkraszállt a szigetország független, szuverén, terüle­tileg egységes, el nem kö­telezett politikát folytató államként való fenntartása mellet. A dokumentum fel­szólít minden államot, hogy ne ismerje el a szakadár köztársaságot és az ENSZ főtitkárának további erőfe­szítéseit sürget; a ciprusi probléma rendezése érdeke­ben. A Biztonsági Tanács ha­tározata nem tartalmazza a ciprusi kormánynak azt az eredetileg szorgalmazott követelését, hogy szankció­kat léptessenek életbe An­kara ellen. V’T'' ’7~ n Üj módszert próbáltak ki a vízügyi szakemberek a folyók olajszennyezésének mentesítésére a Tiszán. Úgynevezett merülőfalat bocsátottak a vízre, amely megakadályozza a szennyezés továbbterjedését, s a sodrás irányában el helyezett csapdába gyűjtötte össze az olajat. A kísérletet a Közép-Tisza vidéki Vízügyi igazgatóság és a budapesti Árvíz—Belvíz Kárel­hárítási Szervezet szakemberei közösen hajtották végre a folyón Tiszafüred és Tiszababotna közötti térségben. Bőrében az olajszag Az, hogy olcsó vagy drága a vasút, költségvetési kérdés. Gazdasági kérdés az is, hogy olcsóbb vagy drágább a ben­zin. A drágább vasút és a drága benzin a mindennapok­ban azt jelenti, hogy a falu­si értelmiség, a gyógyszerész, a pedagógus, az orvos, az ag- ronómus stb. — nehezebben jut el a kulturális intézmé­nyekbe. .Amit az olcsó üzem­anyaggal és az olcsó vasúttal évente többször megtehetett, azt most sokkal ritkábban ♦ eheti meg. Terebélyesedik a bolthálózat is és nem szüksé­ges elutazni egy télikabátért, mosógépért, de ha elsőhetes moziba akar eljutni, akkor bizony utaznia kell. Régebben a vásárlást összekapcsolhat­ták mozival és a kiállítással. Most a fejlődés egyik oldala az, hogy nem kell összekap­csolnia, mert az ellátás szín­vonala nőtt, másrészt nem is lehet megtennie ezt, mert azért a kulturális élményért, amiért egy városlakó házas­pár mondjuk 100 forintot fi­zet, a falun élő a többszörösét adja ki. Ebből következik, hogy most ismét programmá vált: a kultúrát juttassuk el a falu­ba. Vagy a vidékieket vigyük el a kulturális centrumokba, mégpedig úgy, hogy utazást, múzeumlátogatást, koncert- látogatást szervezünk ked­vezményes áron. Nem az autóbuszokat működtető vál­lalatok, és nem is az utazási irodák feladata ez. A kultu­rális alapokból kellene ezt fi­nanszírozni: vagyis éppen a megváltozott körülmények, eppen a modern viszonyok kényszerítenek rá arra, hogy a kulturális kiadások emel­kedjenek. És ha éppen köz­művelődési érdekből nem költünk többet arra, hogy a kuli óra iránt fogékony embe­rek olcsón közlekedhessenek, akkor a bezártságérzésüket növeljük. Minden eszközt meg kellene ragadni arra — az egyes vállalatoknál, téeszeknél stb. —, hogy ilyen tehetőségeket teremtsenek. Tény, hogy jelen gazdasági körülményeink között nem dagad a vállalatok, szövetke­zetek pénztárcája sem s a ke­vés pénzt úgy kell szétosztani, hogy sokféle jogos igényt elé­gítsenek ki veie. Az igények rangsorában azonban koránt­sem lehet az utolsók között a kulturális szükséglet. Az is tény, hogy néhány jó kezde- menyezésnek tanúi vagyunk elég csak utalni arra, hogy a kaposvári Csiky Gergely Színház széksorai mindig megtelnek amikor a Teszöv- bérlet előadása van, s a par­kolókat ilyenkor a megye- székhelyhez nem is közeli termelőszövetkezetek autó­buszai töltik meg. A falusi értelmiség — és a kulturális értékek iránt egy­re jobban érdeklődő falusi ember — igényéinél; kielégí­tése érdekeben azonban nem­csak a gazdasági—pénzügyi szakembereknek kell a fejü­ket törni: a programszerve­zők is sokat tehetnek. Hagyo­mány már, hogy egy-égy nagy munka befejeztével kirándul­ni viszik az abban részi ve­vő embereket. Ha az autó­busz nemcsak ott áll meg, ahol jő bort mérnek és ízle­tes pörköltet főznek, hanem •tt is, ahol képzőművészeti kiállítást rendeztek jelentő­sebb költségtöbblet nélkül tartalmasabb programokat, — szellemi, táplálékot is — temgthatnak a résztvevőknek. Szombat reggel Latsaké­ban megkezdődtek az érde­mi tárgyalások Namíbia jö­vőjéről a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) és a Dél-afrikai Köztársaság küldöttsége közt, amelyben helyet kaptak a megszállt Namíbiában engedélyezett pártok képviselői is. A tárgyalások feszült lég­körét egy incidens jelzi, ami miatt egy ideig úgy látszott hogy az értekezlet azonnal kudarcba fullad. A belső pártok képviselői kifogást emeltek egyes SWAPO-kül- döttek személye ellen, mondván, hogy azok — az f— ■ 1 i A kovács, a segéd meg az inas mindig muzsikált A kovácsnak egyik kezében volt a fogó, azzal fordította az üllőn az izzó vasat, a másikkal kalapálta a forma lódó fémet. A segéd meg az inas másodpercnyi pon­tossággal „kitoldotta” a ütéssort, s amikor mindegy> kük kiütötte a maga sorát megtáncoltatták kalapá­csaikat az üllőn; ging, ging, ging ... Ritmusa, sót dalla­ma is volt ennek a zenének, s mintha a szénparázsból Jöllobbaná lángok is erre az ütemre táncoltak volna ... — Minden kovács cifráz­ta, ez is szépítette a mun­kát — emlékezik hajdani mesterségére az ádándi Csa­ba István. — Ha a család­ban vagy a rokonságban va laki ezt a szakmát műveli, nem lehet belőle kiszakad- ' ni. Én harminckilencben kovácsinasként kezdtem az életet Siójuton. Tizennégy éves voltam akkor. A mes­terem a nagybátyám volt, Csaba János. A családban a kovácson kívül akadt gé­pész is. Az édesapám éyü- ’etlakatosnak tanult, dz közbejött az első vüághá ború, a mesterségével sem­mire se ment, hát nekiállt néhány hold földön gazdál­kodni . .. Mellette mérőműszer, ér­tékes műhelyfölszerelés. Itt, a siófoki November 7. Tsz n ni aton szabadi műhelyében i korszerű erő- ''és. munka­gépek javításához, kar ban- tarutäahoa tffosodáJt mmd-en Az emberek szakmai fölké­szültsége is. Csaba István szakismerete is bővült, s ma már ez áll a neve mellett: mezőgazdasági gépszerelő. — Ahhoz a munkához is szív meg szeretet kellett az erő mellett, ehhez a mosta­nihoz is az kell, mert más képp nem érdemes csinálni — mondja, s rongyot keres, hogy abba törölje olajos ke­zét. — Kovácssegédként uradalomban dolgoztam Adándon, a felszabadulás után három évig a Csepeli Vasmű volt a munkahe­lyem. Aztán jöttek a gépál­lomás-alakítások. Nagy szükség volt ott a magam­fajta géphez értő iparosem­berre — így kerültem Kin­tibe, a gépállomásra szere­lőnek}. Az ötvenes évek vé­gén, a hatvanas évek elején létrejöttek, erősödtek a szö­vetkezetek, így aztán otthon maradiam Adandón, a helyi isz-ben, majd az egyesülé­sek következtek:., Huszon­két éve szerelem a gépeket termelőszövetkezetben. Ram néz, s mintha ezt kér­dezm i tóiasüste, *&ség idő, ugye?” Önkéntelenül bólintok. Babrál a géppel, s közben folytatja: — Akinek egyszer az olaj beivódott a bőrébe, az töb­bet már nem fordíthat há­tat a gépeknek. Bizonyosan ezt a ragasz­kodást, a szakmához való vonzódást, no és természe­tesen a példaadó munkát jutalmazták, amikor az idén április 4-én a Munka Ér­demrend bronz fokozatával tiintették ki Csaba Istvánt. Reggel ölkor kel minden munkanapon, s úgy indul Ádándról hatkor a busszal, hogy idejében a szabadi gépműhelyben legyen. Na­ponta kilenc órát dolgozik Annak, akik novemberben betölti a hatvanit, nem olyan könnyű ez, mint aki most veszi kezébe először a kalapácsot. Hogyan lesz azután? Azt mondja: ha a szövetkezet munkát kér tőle, szívesen segít, de ahhoz, hogy ott­hon maszekoljon, kedve sínes, ereje sincs. De addig még hónapok pmtaait tett*. Addig meg itt vannak a gondjaira M». zott MTZ traktorok ... — Ezeknek a gépeknek ez alkatrészeit javítja az a csoport, amelyik hozzám tartozik. Szakmailag nem okoz különösebb gondot a feladat, mert hasonló mun­kát végeztem a gépállomá­son is. Adódik persze egyéb megbízás is, s ezeket is tel­jesítjük, ha úgy hozza a szükség. Vannak például olyan alkatrészek, melyeket házilag is el tudunk készí­teni. Ezeket megcsináljuk, de a legtöbbet újonnan kell megvenni. Amit tudunk, fel­újítunk, mert új alkatrész nem mindig akad. Az esz­tergályosok méretre eszter­gálják az' anyagot, s mi be­építjük a traktorba ... Nehéz elképzelni, hogy Csaba István novemberben leteszi az olajos rongyot, helyére rakja a kulcsot, a csavarhúzót úgy, hogy azo­kat ■ már soha többé ne ve­gye a kezébe. — Nehéz ez a szakmai még ha nem is kell nyolc­kilós kalapácsot emelgetni. Csak az a jó benne, hogy szép. Sokszor a fülembe cseng még, amint a kovács- műhelyben hárman ‘ cif­rázzák kalapáccsal’ az ül­lőn ... Btmtg Emma

Next

/
Thumbnails
Contents