Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-12 / 110. szám

Műtét a sarkkörön túl Nászút a Spitzbergákon A virágcsokor már a ta­vasat idézi. A zöld levelű növények nélkül rideg len­ne ez a nagyatádi otthon Hüde forró kávéval kínál, hiszen hideg és rideg dol­gokról lesz szó: egy nem mindennapi műtétről, egy neon mindennapi nászúiról, amelynek helyszíne valahol tűi van a sarkkörön, ahol nemigen járt még honfitár­sunk. Pontosabban, a hite­lesség 'kedvéért; 1931-ben Vörös Márton, a pécsi egye­tem egykori rektora egy ex­pedíció során már eljutotta Svalbard szigetcsoportra a monarchia egyik hajóján. Am az a túra, amely Futó Endre javaslatára jött össze, mégis más. Szárazon még egyetlen ma­gyar sem Járta végig a Spitzbergákat — és nászuta­sok sem gondoltak arra, bogy ezen a vidéken töltsék napjaikat. Dr. Andok Csaba, «6d ne­gyedik éve a nagyatádi kór­ház sebésze és felesége, Ró­zsavölgyi Ili Ida, néhány nap­pal a boldogító igen kimon­dása után mégis élt a lehe­tőséggel. Elindultak, hogy valami egészen különösnek legyenek a részesei. A műit nyáron tizenöt ma­gyar hegymászó indult a Spitzbergáfcra, hogy 2 hónap alatt tapasztalatokat szerez­zenek, éljenek a hobbijuknak. Köztük volt a pécsi orvo­sak hegymászócsoportjának tagja, dr. Andok Csaba és a Vörös Meteor pesti leányzó­ja, Rózsavölgyi Hilda is. Csaba a csapa* orvosaként működött közre. — A kórháziak segítségé­nek köszönhetem, hogy így sikerűit összehozni a prog­ramot. Hiszen a távollétem alatt a kollégáimnak kellet* helyettesíteni, rájuk hárulta többlcimunka. S ugyancsak ők láttak el megfelelő fel­szeretéssel. amire ugyancsak szükségünk volt, hiszen la­katlan vidéken jártunk, ahol sem élelmiszerre, sem segít­ségre nem számíthattunk. Valamikor értékes prémekre vadászó trapiperek járták ezt a vidéket, és 5k építettek néhány kunyhót Is a tenger által kisodort fákból, ám ezenkívül semmik sem talál­ni. Csupán egy-kaét centire nő­nek meg a növények is a jég birodalmában. Felelőtle­nül nem szabad nekivágni ennek az útnak. A Soiízber- gákon nem vízumot kémek az érkező utastól, hanem arra kiváncsiak, hogy ho­zott-e magával elegersöő élel­miszert? Magyar alpinistá­ink ugyancsak főiszeretkez­tek, a tafai kempingcikk- vállalat jóvoltából egy kü­lönleges sátrat is vittek ma­gukkal, afféle nyúzópróbára, hogy harminc négyzetméte­ren megfelelő körülmények között élhessenek. Hilda me­séld: — Én még fürödtem is a táblák sátrában ... . — Mibe került ez az út? — Nem volt egészen 40 000 forint; a túra költségeiért megdolgoztunk. Elvállaltunk mindenféle munkát, hogy út­ra kenhessünk. Én magam a Sport-ezáHó homlokzatának festésében vettem részt, tár­saink megannyi toronyház javításában jeleskedtek. Így aztán a sportkörök is segít­hettek bennünket... Bejártak több minit 4000 kilométer utat, több mint húsz hegyet másztak meg — némelyiket elsőként —, köz­ben a jegesmedvékért lesték, hiszen nem is oly régen egyik svájci társukat az ette meg. Mondják, nem veszély­telen feladatra vállalkoztak. Erről Csaba hídja a legtöb­bet. — Egyik társam mászás köziben megcsúszott, s a jég Kimetszette az orrát és a száját. Azonnal műteni kel­lett. Bemosakodtam, és meg­csináltam. A legnagyobb természertea seggei meséli, és még csak meg sem említi, hagy ez volt a sarkkörön túli első ma­gyar műtét Olyan rendkí­vüli körülmények között mi­lyenek a Spitzbergákon ural­kodnak, hiszen a 100 kilo­méteres erősségű szél min­dennapos vendég azon a tá­jon. Az asztalon színes tévé, az egyetlen kézzelfogható emlék a hosszú útról. Szovjet gyártmány. Emlékeztető ar­ra, hogy szovjet barátaik se­gítették őket az út során. Nemcsak friss kenyeret, de helikoptert is kaptak tőlük, hogy legyőzhessék a távol­ságokat A hó boritotlta vi­déken mindenki barát Ami­kor elhagytak egy-egy tá­borhelyet, ők is hagytak né­mi éiekniszert az őket kő­vetőknek. Hiszen a Spitz- bergák megjárása minden alpinista álma. No, • de mi haszna mindennek? A lai­kus szemében jóformán sem­mi. Ök mesélik: filmet for­gattak, orvosi kísérleteket végeztek, amelyet itthon is hasznosíthatnak. Nem luxus- útón vettek részt. — Nyughe/táSanságukíca] most hová készülnek? — Az Alpokba — hangzik P válasz. Mert van még né­hány csúcs, amit nem írhat­tak be statisztikájukba. Bár, azt hiszem, az idén Csabá­nak egyedül kell fognia a kötelet, Hilda ugyanis gyer­meket vár. — Hogy mire szeretnénk nevetal a „trónörököst**? Tea­mésaetesan alpinistának De mindenképpen természete* szerető embernek. Ök mondták: nem kelte­nek hegyek ahhoz, hogy va­laki ktmoBduUJoci otthonról, sétáljon a lankákon, élvezze a természet szépségét Nagy Jeni Barangolások az NSZK-ban Magyarország — az izgalmas „fehér folt"- b i ronda kspitalte- wrmn Jellegzetes példája — matat egy csinos kis épület­re a hamburgi egyetem te­rületén Wolfgang Bachofer, a német nyelv- és iroda­lomtudomány professzora, (akinek egyik-másik munká­ját magam is élvezettel ol­vastam diákkoromban), s a vagy nr germanisták, köztük Mddl Antal és Halász Előd barátja. — Ezt a házacskát hamarosan lebontják. Elad­ták a telket egy konszern­nek, hogy szállodát építsen rajta. Pedig Hamburgban van elég szállodai hely ... Nincs időm elmondani, hogy ilyen anomáliák az én hazámban is előfordulnak, mert vár bennünket Holger Fischer, a finnugor szemi­nárium tanára. Bachofer professzor jelenlétében né­metül folytatjuk az Interjút, este azonban, a pedagógus­kórus és a Somogy Tánc- együttes glindei vendégsze­replésekor kiderül: Fischer úr tökéletesen beszél ma­gyarul. S az is kiviláglik, hogy hibátlanul olvas és ír anyanyelvűnkön. — Történészhallgatóként huszonöt esztendeje egy sze­mesztert tanultam Budapes­ten, és ez késztetett az önök nyelvének tanulmányozására Életsorsom is az önök szép hazájában rendeltetett el Debrecenben beleszerettem egy szlovák kislányba; ma a feleségem. Tudományos pá. lyámat is Magyarország ha­tározta meg: doktori érteke­zésemet Károlyi Mihály é Jászt Oszkár nemzetiségi po litikájáról írtam, azóta tőbl tanulmányom jelent meg németül a huszadik századi magyar históriáról, a politi­ka és a történettudomány összefüggéseiről. Gyakran találkozom olyan kiváló bu­dapesti tudósokkal, mint Hanák Péter és Mészáros Károly. A finnugor-szeminárium hallgatóival sokszor látogat hazánkba Holger Fischer, nem ér hát váratlanul, hogy egy pillanat alatt csupa szív emberré válik a neves ku­tató, amint magyarországi élményeiről kérdezem. Elra­gadtatással szól Debrecen agrárkultúrájáról, Szeged elegáns európaiságáról, Pécs mediterrán és Eger „törö- kös” hangulatáról. Szóba ke­rül Kaposvár is — „kedves barátom van ott a tanító­képzőben, Molnár László, remek kutató és nagyszerű ember” —, hervadni kezd azonban a mosoly a kérdés­re: milyen a magyar nyelv- és irodalomkutatás helyzete a hamburgi egyetemen. — A kutatás és az oktatás meglehetősen szétforgácsoló- dott nálunk. Több szakem­ber foglalkozik az ön hazá­jával a történelmi, a közgaz­dasági, a jogi, a Jjolitológiai tanszéken, de hiányzik az sszehangoltság Választható' magyar nyelv és irodaion málló fő- vagy mellékszak ként is a finnugor-szeminá­riumban; ennek ma mint­egy huszonöt-huszonhat hall­gatója van, többségük a ma­gyarságkutetást tekinti élet­céljának. Más szakokról szintén jönnek vendéghall­gatók. Nemrégiben, egy Ma­gyarországról tartott inter­diszciplináris előadássoroza­ton huszonnyolcán vettek részt a nem filológiai tan­székekről. Egyszóval: az utóbbi öt-hat év során na­gyon megnőtt az érdeklődés Magyarország Iránt. De térjünk vissza a ma­gyar nyelv- és Irodalomku­tatáshoz! Bár kevés a tan­könyv, a szöveggyűjtemény, a szeminárium három, ma­gyarul kitűnően beszélő, ol­vasó, író tanára értékes tan­tervet állított össze. Fischer úr az úgynevezett országis­meret tanáraként négy sze­meszteren át találkozik a hallgatókkal. Az első félév­ben a nyelvcsaláddal, az ős­hazával, a honfoglalással kapcsolatos elméletek ismer­tetése szerepel, a második­ban a magyar közép- és új­kor 1918-ig, a harmadikban — valószínűleg Holger Fi­scher személyes érdeklődé­sének következtében — his­tóriánk 1919-től a felszaba­dulásig, a negyedik szemész, •erben pedig a szocialista Magyarország * fejlődéséről sajátíthatnak el Ismereteket a vakmerő diákok. Vakme- rőek, mert mint itt, az egye­temen megtudom, magyar filológiai diplomával állást találni nem könnyű az NSZK-ban; nagyobb az esé­lyük azoknak a közgazdá­szoknak, politika kutatóknak, akik „mellékesen” választot­ták a magyart. De hallgassunk meg né­hányat azok közűi a diákok közül, akik elsődlegesen fog­lalkoznak Magyarországgal, kockáztatva, hogy munka nélkül maradnak! Kathrin Rodrian a képző­művészet megszállottja, Csontváry életművének elfo­gult híve, ezért választotta a művészettörténet mellett a magyart. Amikor a XVI— XVII. századi magyar mű­vészet szépségeiről beszél, kisebbrendűségi érzés fog el. Legföljebb az okoz némi kételyt, hogy — bár a szak­irodalmat magyarul olvasta — megszólalni sem tud anyanyelvűnkön. Peter Strehmelnek a származása determinálta finnugor ér­deklődését: apja német, any­ja azonban a hetvenezer tó országában született és nőtt fel. — A gimnáziumi tanköny­vekben csak mellékesen esett sző az önök hazájáról, s ezt én borzalmas igazság­talanságnak tartom. Több­ször is végigutaztam Ma­gyarországon, s meggyőződé­sem: érdemes foglalkozni vele. Magam, ha végzek, ki­adói szakemberként szeret­nék hoStzájgMilul ennek a gyönyörű és gazdag ország­nak a megismertetéséhez. A harmadik diák igazi meglepetés. Lee Sang Hyup. Dél-Koreából jött. Hazájá­ban nem volt lehetősége ar­ra, hogy Kelet-Európával foglalkozzék: hazánk és Csőn Tu Hvan diktatúrája között nincs diplomáciai kapcsolat, ezért a hamburgi egyetemet választotta. 1400 márkás havi ösztöndíjából finanszírozza — a megélhe­tésen, a könyvvásárláson túl — magyarországi utazásait is. — Tudom, hogy hazardí­roztam, de megéri: a debre­ceni nyári egyetemen s ma­gyarországi barangolásaim során annyi élményt gyűj­töttem, hogy örökre elje­gyeztem magam az ön hazá­jával, Ha visszamegyek Szöulba, szeretnék az ide­gennyelvi egyetemen elhe­lyezkedni és magyar nyel­vészetet tanítani. Lee most éppen Az ember tragédiájának szövegével birkózik. Peter legfrissebb élménye Weöres Sándor költészete. Kathrin meghök­kent: ő Rejtő Jenőt olvasta legutóbb, a Piszkos Fred a kapitány cimű ponyvát. A két fiú mégis indulatosan kiáll a leány mellett, arra kér: — Írja meg bitutht4. g«K sok értétess szépirodal­mi munkát kapunk Buda­pestről, de a német nyelvű szakkönyvellátás egyszerűen katasztrófái is. Borzalmas drágák itt a könyvek, az ősztünetijunCcból pedig nem telik rá. Nem írhatná meg, hogy szükségünk volna jó és olcsó jegyzetekre? A „magyarság-kunSnuttéa** a hamburgi üzletek nézege­tése közben sem szakad meg. Itt tokaji aszú, ott ka­darka, amott Herz szalámi (húszdekás csomagolásban 14 márka az ára) igazolja a közgazdasági tényt: hazánk külkereskedelmében az NSZK áll a második helyen, a Szovjetunió után. A ha­talmas Sonnenberg hangle­mezboltban lép ten-nyomon szemembe ötlik a Hungaro­ton emblémája. — Népszerű, kelendő cikkek a lemezeik — mondja az eladó. Másnap ismét egy isme­rős: Sass Sylvia a hamburgi Staatsoper színpadán, Az álarcosbál Amélla-szerepó- ben. A nagy bariton, Piere Cappucilli mellett ugyan könnyűsúlyúnak tetszik ze­nei értelemben — hangja sokat veszített erejéből, pu­haságából —, a vértelen- spanyol tenorocska, Juan Uoveras mellett azonban szupemehézsúlyúnak. Sikere ily módon erősen viszonyla­gos. Nem így Marton Éváé, akit ugyan személyesen ez­úttal nem láthatok-hallha­tok, de büszkén tapasztalom: lemezeit és a róla készített könyveket, fotóalbumokat úgy kapkodják a Staatsopor előcsarnokában, mintha százmárkásokat osztogatná­nak. Lengyel András

Next

/
Thumbnails
Contents