Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-10 / 108. szám
4 Somogyi Né>iap 1984. mójus 10., csütörtSfc Új fejlesztések a Desedán Kiépítik a kikötőt Egyre kedveltebb a dese- dai szabadiddközpont. Egy- egy hétköznapon több százan, a nyári hétvégeken pedig már több ezren fölkeresik nemcsak Kaposvárról, hanem a megye más részeiből is. A városi tanács tíz—tizenkét millió forintot fordított a tóra 1979 óta. Ebből egymilliót a különféle tervekre. Az összeg legnagyobb részét az utak kiépítésére költötték. Papp János, a várost tanács általános elnökhelyettese tényeket sorolt. Elkészült a haladástanyai út, a parkoló a tó déli oldalán, két kilométer hosszú járda. Az 1981-ben megnyílt szabad strandot minden évben továbbfejlesztik, az idén is csinosítják. A cukorgyáriak elkészítették a második stéget társadalmi munkában, ezt is kihelyezik hamarosan. A harmadik éve lehet csónakot, víiábdcikiit kölcsön ózni. A városgazdálkodási vállalat az idén újabb eszközöket szerez be. Véglegesen kiépítik a kikötőt is, amelyet tavaly ideiglenesen alakítottak ki. GYARAPSZIK AZ ARBORÉTUM Üt épáll a topcnári és a füredi út között, sok társadalmi munkával A két végén kezdték el a munka:; a honvédség is segít, a cukorgyár mészkövet ad az úthoz. A Vds szigeten levő arborétumot szintén gyarapítják, ez igazi látványosság lesz majd idővel. Pákát ültetnek a parti sávban, új játszóeszközöket is elhelyeznek. Az idén a tóra fordított egymillió forint elsősorban a körülményeket javítja. A Deseda tónak a jelenleginél sokkal nagyobb távlata van, sokat segíthet abban, hogy az amúgy is túlzsúfolt Balaton-par tot tehermentesítse. Erre megvannak a tervek. Sok akadálya volt azonban annak, hogy az üdülési központ gyorsabban fejlődjön. Az egyik, hegy a nehezebb gazdasági körülmények miatt a vállalatoknak sincs úgy pénze a közösségi pihenőhelyek kiépítésére, mint az első tervek megszületésekor képzelték. A tó lassabb fejlesztése ellenére örömmel dicsekedett a tanács általános elnökhelyettese azzal, hogy mindaz, ami eddig készült, összhangban van az eredeti elképzelése kitel: igazi szabadidőközpont legyen itt ne engedjék meg a vízbe nyúló kerítéseket. a magánkikötőket, az elzárt szakaszokat; mindenki járhassa körül a tavat. A közeljövőben várható a tó környékének nagyobb ütemű kiépítése. A múlt év harmadik negyedévében elkészült az üdülőközpont részletes rendezési terve; ezt ismertettek a vállalatok, intézmények vezetőivel. Sokan vesznek részt a fejlesztésben, így a Súóv, a Kapostáj Tsz, a Viakuialó és -Fúró Vállalat a Közúti Építő Vállalat, a rendőrkapitányság, a r ivikp, amelynek a sport- Vidbja az felső igazi nagy lóiftutülényt építi a tóparton. A csót-í’- - és klubház tervei mutatják. milyen ékessége lesz . tópartnak. A vállalatok társadalmi munkát, anyagot, kútfúrást ajánlottak föl, esetleg pénzzel is támogatják a fejlesztést. Azt azonban joggal kérték, hogy a tanács mondja meg, menynyit kór és mire. A városi tanács-vb június végéig megtárgyalja a részletes rendezési tervet. Most készül egy költségbecslés, amelynejt alapján bekerül az anyagba, hogy egy-egy vállalat milyen költségek vállalása révén mekkora területhez juthat. Ez azért is fontos, mert nagyon megfontolandó, milyen nagyságú területet vonjanak ki mezőgazdasági művelés alól. A városi tanács az erőket elsősorban a víz bevezetésére és a szennyvíz elvezetésére kívánja összpontosítani. Ez az előzetes számítások szerint tíz—tizenöt millióra rúg. A kaposvári vízisportklub, a Vízkutató és Fúró Vállalat társadalmi munkát is felajánlott ehhez. A városi tanács-vb döntése után kezdődhet meg a vállalatok, az intézmények bevonása az üdülőközpont kiépítésébe. MEGPÁLYÁZZÁK A TÁMOGATÁST Az Országos Idegenforgalmi Tanács anyagi támogatást ad azoknak, akik csökkentik a Balaton, a főváros túltelítettségét, lehetőséget teremtenek a szabad idő kulturált eltöltésére város környéki szabadidőközpontot létesítenek, illetve fejlesztik a meglevőt. A városi tanács is megpályázza e támogatást, hiszen a Deseda otthont ad a horgászatnak, az úszásnak, a vízi életnek, a kirándulóknak a lovaglóknak. A környezet természeti szépségekben gazdag, ott van az arborétum is. A következő ötéves tervben a Siotour kempinget nyit a szabad strand közelében. Szó van egy úttörő- és ifjúsági vízitábor kialaki. tásáról az Állami Ifjúsági Bizottság támogatásával, aztán horgásztanyák telepítéséről és még sok mindenről. A tó fenntartója most a DRW, a vállalat azonban keresi a megoldást, hogy átadja a tavat egy arra alkalmas üzeméi,te tőnek. Az már biztos — bárki lesz is az üzemeltető — hogy többet nem okoznak akkora közfelháborodást a vízleeresztéssel, mint tavaly. Busát sem telepítenek újra a lóba, az idén azonban még lehalásszak, ami a vízben van. Lajos Géza és a honismeret Az idén jelentős állomásához érkezett: tizedik évfolyamába lépett a hazai nemzetiségek néprajzi könyvsorozata. A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportja és a Magyar Néprajzi Társaság támogatásával 1975-ben indult ez a vállalkozás. Mintegy húsz füzet jelent meg német, szerb-horvát, szlovák és román nyelven, s nyomdában van a következő, a német nemzetiség néprajzának 5. kötete. Szerzőinek nem csupán a legjelesebb hivatásos etnográfusokat, régészeket, muzeológusokat, nyelvészeket, nyelvjáráskutatókat sikerült megnyerni, felsorakoztak mögéjük a többnyire tudományos igényű munkákat produkáló helytörténészek is. Ez az etnográfiai sorozat a nemzetiségi honismereti mozgalom egyik fontos fóruma is. Nemzetiségi könyvkiadásunk általában bátran támaszkodik a honismereti mozgalomra. A napokban kerül például a könyvesboltokba Karel Krajcár Slo- venske pravljiee íz porabja (Rába menti szlovén népmesék) című kötete, s szerzője Apátistvánfalván élő nemzetiségi nyelvtanár. További példákat hosszan lehet idézni. A honismereti gyűjtőmunka eredménye a hartai festett bútorokat bemutató német nyelvű könyv amely megjelenése után napokon belül elfogyott. (Az idén második kiadása lát napvilágot.) A hazai délszlávok történelmébe nyújt betekintést a Csávoly múltja és jelene című helytörténeti munka, amely ugyancsak az idén hagyja el a nyomdát, s a horvát után magyar nyelven is hozzáférhetővé válik Kerecsényi Edit Povijest 1 materijalna kultúra pomurskih Hrvata (A Mura menti horvátok története és anyagi kultúrája) című könyve. A nemzetiségi honismereti mozgalom szálai évtizedekre nyúlnak vissza. Minden nemzetiség létezésének alapvetően meghatározó tényezője a nyelv, ám emellett elengedhetetlen lényeges eleme a sajátos kultúra és a nemzetiségi származástudat is. A felszabadulást követő években a tánchagyományok és a népzene újraalkotásának, bemutatásának volt elsődleges szerepe a származástudat erősítésében, a közösséghez való tartozás vállalásában. A rendkívül gazdag hagyó- mányvilág rendszeres, intézményesített kutatásának az igénye jobbára a hatvanas évektől bontakozott ki fokozatosan, maga a gyűjtés pedig az 1970-es évek elejétől éli — bátran mondhatjuk — virágkorát. Ezidőtájt erősödött fel és vált természetessé az a szemlélet, amely a nemzetiségi kultúrát hazánk kultúrája részének tekinti. Nagyjából erre az időszakra tehető az a — korántsem csupán a nemzetiségi honismereti mozgalmat érintő — felismerés is, hogy halványuló, veszni készülő értékein!:, hagyományaink, szokásaink megmentése halaszthatatlan, a huszonnegyedik órában vagyunk. Mindehhez a különböző tudományágak teljességre törekvő igénye társul, amely a nemzetiségi értékek gyűjtését, archiválását, feldolgozását is sürgeti, s a kiteljesedő mozgalom mögött végig meghúzódik elvi nemzetiségi politikánk. Az 1973-ban megtartott országos nemzetiségi honismereti tanácskozás lendületet adott e munkának. Itt kapott hangot az, ami különben az ország számos vidékén már a gyakorlatban is élő valóság volt, nevezetesen, hogy a nemzetiségi történeti-honismereti tevékenységet a Hazafias Népfront keretében működő országos mozgalom szerves részének tekinti; hogy a már meglévő közösségek, szakkörök, helyi tudományos műhelyek szakmai, módszertani támogatást nyújtanak, a kiadványokba nemzetiségi tanulmányokat kérnek, s szorgalmazzák önálló nemzetiségi monográfiák meg. jelentetését is. Egy évvel később hasonló állásfoglalást alakított ki többek között a Néprajzi Társaság, az Akadémia Néprajzi Kutatócsoportja, Zenetudományi Intézete, a Néprajzi Múzeum, a Művelődési Minisztérium múzeumi főosztálya. A nemzetiségi honismereti mozgalom központjai, bázisai természetesen a nemzetiségi szövetségek. Immáron csaknem másfél évtizede kulturális bizottságaikon belül honismereti-néprajzi szekciókat működtetnek. Aktivizálják az érdeklődőket, terveket készítenek a gyűjtendő anyagról, megjelölik a legfontosabb területeket és tanulmányokat, monográfiákat adnak ki. A Néprajzi Múzeummal közösen évente meghirdetett páLörincz L. László Jég hátán 81. Nem tudom meddig lehettem az ajtónál, de bizonyára nem múlhatott ed húsz- harminc másodpercnél több. Akkor mégis hosszú- hosszú félórának éreztem. Hogy valamennyire is elvegyem a várakozás kínzó rémületét hangosan ráköszöntem. — 36 napot kívánok ... — s a hangom igyekezett hétköznap ián csengeni, mintha az égegyadta világon semmi közöm, vagy félnivalóm nem volna az Államvédelmi Hatóságtól. A férfi hátat fordított le- csúsztatta a kannát a földre, a kaktuszokat az ablakpárkányra tette, a beszűrődő napsugarakra, aztán anélkül, hogy hátat fordított volna, fehnorduK: — Szervusz, Mlinarifc ... Azonnal megismertem a hangját. Biaskovics Andrásé volt. Visszafordult, leült az asztal mögé, gondterhelten / rámnézett, és a szoba sarkában lévő egyetlen székre mutatott. — Hozd közelebb, és ülj le ... Sajnos csaik Ilyen van. Kényelmetlen faszék volt, amilyet abban az időben a közhivatalokban használtak. Elhoztam a székiét a sarokból, és ráültem. Kívül ugyan igyekeztem nem mutatni, de belül háborgott bennem minden. Biaskovics András, és ' tt! Majd tíz éve mér, hogy nem láttam ... Az elmúlt évek során Biaskovics is megöregedett, ha egyáltalán öregnek lehet nevezni egy még alig harmincéves férfit. Csakhogy akkor én is annyi voltam, és rettenetesen vénnek éreztem magam. Mintha évszázadok súlya nyomta volna a vállam. Ahogy beszélgetni kezdtünk, meggyőződhettem róla, hogy Biaskovics András valóban megváltozott. S nemcsak azért, mert a halántékán ősz hajszálak csillantak meg a napfényben, hanem valaha gyons és kapkodó beszéde is megszelídült, szavainak súlya vollt, mint olyan emberének, akinek naponta igen fontos személyiségek kérik ki a tanácsait. — Remélem, nem volt kellemetlenséged a fiúkkal? — kérdezte, amikor leültem vele szemben. — Ugyan — mondtam —, szót sem érdemel. — Nem az én embereim — mondta, szinte mentegetőzve. — Meghagytam nekik, hogy normálisan viselkedjenek ... Hiszen mi barátok vagyunk, nem igaz? Meg sem várva a válaszomat, kinyitotta a fiókját és kihúzott belőle egy bádogdóznit. Olyat, amiben ünnepi alkalmakkor, például bányásznapon, az ötéves terv cigarettát árulták. — Rágyújtasz? — Nem dohányzóm — mondtam. Vett egyet a dobozból, me&gyúj tolta, és mohéin leszívta a füstöt. Aztán szinte szégyenkezve nézett felém. — Én meg rászoktam. Ha mindenki fújja a füstöt, nehéz szűznek maradni . .. Leverte a hamut, és újra fölemelte a fejét. — Hogy van az apád? — Rosszul. — Hogyhogy? — Beteg. Mióta elvették a műhelyét, nem találja a helyét. A káléeszbe nem akar belépni, inkább csak tengődik, egyik napról a másikra. Itt-ott vállal apróbb asztalosmunkákat. Biaskovics felállt, és komor képipel ki bámult az ablakon. — Nehéz idők — morogta. félig hátat fordítva, és az üvegre fújta a füstöt. — Hány éve is, hogy nem találkoztunk ? — Majdnem bíz — mondtam. — Azért sok mindent tudok rólad — dörmögte, és elnyomta a cigarettáját. — Figyelemmel kísértem a sorsodat, azóta, amióta otthagytál az Érzsébet-híd- nál ... (Folytatjuk.) lyázataikra rendre tekinté-' lyes számú 20—30 — nem. zetiségi pályamunka érke. zik. E pályázat keretében, s méginkább a folyamatos, napi aprómunka részeként sorra születnek — anya-; nyelven és magyarul — értékes dolgozatok a nemzetiségi települések történetéről, az életmód változásairól. a népszokásokról Országszerte számos helyen anyanyelven vezetik a községi krónikát, írják folyamatosan a termelőszövetkezet történetét, az iskola monográfiáját. Ezt a munkát élénk érdeklődés kíséri itthon és külföldön. A gyűjteményes kötetek például rendkívül keresettek, s megtalálhatók a falusi parasztemberek házikönyvtárában csakúgy, mint nagy külföldi könyvtárakban. Az utóbbi évek hazai kulturális eseményeinek számítottak például a román nyelven megjelent nép- mesegyűjteményr.k, a népdalkötetet, a közmondás- és szólásgyűjtemény, a német mesegyűjtemények, a népi díszítőművészetről és a népi kismesterségekről szóló tanulmány. Nemrégiben jelent meg a szlovák szövetség kezdeményezésére a Tankönyvkiadónál egy-egy hazai szlovák balladás kötet és népdalgyűjtemény. A dél- szlávoknál ezideig inkább a történelmi múlt kapott erősebb hangsúlyt. Az íz nasa proelostd (a Múltunkból) sorozat többek között a szövetség története, a délszláv oktatás, a hazai délszláv munkásmozgalom története válhatott közismertté. A nemzetiségek részvétele a magyar munkásmozgalomban mint kutatási téma egyébként valamennyi nemzetiségünknél napjainkban van felerősödőben, s ezzel egyidejűleg gyarapodnak a nemzetiségi gyűjtemények munkásmozgalmi tárgyi emlékekkel. A széles körű nemzetiségi honismereti mozgalom gyűjtőmunkájának tárgyi emlékeit a nemzetiségi múzeumok, tájházak, gyűjtemények teszik az érdeklődők számára hozzáférhetővé. Mohácson délszláv, Tatán német, Békéscsabán szlovák és román központi múzeum működik; a mohácsi például nem kevesebb mint 15 ezer tárgyat őriz. Mellettük számos tájház mutatja be egy- egy nemzetiségi község vagy vidék múltjának, kultúrájának, népművészetének anyagát. Jellemző a fejlődésre, hogy míg 1977-ben 12 tájházat és 47 gyűjteményt tartottunk számon, napjainkra az előbbiek száma 20- ra, az utóbbiaké ötven fölé emelkedett, elsősorban a lelkes honismereti szakkörök gyűjtő- és feltáró tevékenységének eredményeként. Ebből a munkából azonban jelentős részt vállalnak — immáron tizenkét éve — a nemzetiségi honis-' mereti táborok is. A nyári, 10-14 napos táborokat a szövetségek egy- egy nemzetiséglakta településen vagy régióban szervezik, középiskolás és egyetemista fiataloknak, szíve- sen látott munkatársak azonban a felnőtt amatőr gyűjtők és a tudományos kutatók is. Egyrészt múzeumi tárgyakat kutatnak fel, és vásárolnak meg a központi nemzetiségi múzeumok irányításával, másrészt a szellemi' népi alkotásokat rögzítik magnetofonszalagokra. Az utóbbi években külföldi szakemberek is bekapcsolódnak a munkába Egy NDK-beli zenetudós például 10 ezernél több népdalt gyűjtött össze a magyarországi német nemzeti, ség körében. Népdalsorozatából az 1. kötet az idén jelenik megÜerefaa
