Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-25 / 121. szám

1984. május 25., péntek

Somogyi Néplap

5

Köztünk élnek

„Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni Hogy melegednének az emberek"

(Jóiul Attila)

„Kedves Igazgató bácsi!

Nemrégiben lettem nagykorú. Albérletben lakunk, a Kecel-begy aljában, ezerkót- száz forintot fizetünk. Fiam született, férjem katona, én pedig kórháziba kerültem. Kérem, hogy segítsenek rajtam, mert senkire sem számíthatunk, és nincs segítségünk.”

Németh Ilona levelének címzettje Orbán István, a megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet igazgatója.

Az állami gondozottak önálló életkezdésének támogatásáról 1978-ban született rendelet. A nagykorúvá vált állami gondozott gyermekeket szép összeggel támogathatják, segítve beilleszkedésüket a társadalomba. Többnyire sérült emberekről van szó, akik kiskorúiktól abban a tudatban nőnek fel, hogy ők, kiszorulva az élet perifériájára, megkülönböztető bélyeget viselnek homlokukon, messzire virító, meghatározó bélyeget. Az intézet

— nem családi otthon. Irigy, vágyakozó és dühös magatartás alakulhat ki bennük mindazok iránt, akik — bárha sokszor kétségesen is

— de családiban nőinek fel.

— Természetesein nem vonatkozik ez mindenkire, aki apa és anya nélkül nőtt fel

— mondta Orbán István. — A rendelet mindenképpen olyan lehetőség a kezünkben, amivel csökkenthetjük ezeknek a gyerekeknek a gondjait a felnőtté válás küszöbén. Az elmúlt hat év igazoltja ezt. A rendelkezésünkre álló pénz évente csaknem félmillió forint. Átlagban 15 ezer forint jut egy-egy gyerekre, de előfordult, hogy adtunk húsz—huszonötezer forintot is. Az utógondozás során a nevelők hívják fél a volt állami gondozottak figyelmét erre a lehetőségre, az elosztásnál a szükséglet és az érdem a meghatározó. Az intézeti gyám — azaz én — kezdeményezi a segély kiutalását, s bizottság dönt arról, ki és mennyit kapjon.

„Ami pénzt kaptam, még egyelőre nem kívánom felhasználni. Adtam be lakás- igénylést, a vállalat is támogat. Arra várak.”

A szép, hosszú szőke hajú kislány szelíd szemében szomorúság. Berkes Ildikónak hívják.

— Megkaptad a lakást?

— Nem. Férjhez jnentem, anyósomékhoz költöztünk.

A pénzből bútort vettünk, összejártuk még a szomszédos megyét is, de végül aztán mégis itt találtunk szépet, Kaposváron.

Ildikó szakmunkás, háztartási felszerelések eladásával foglalkozik Kaposváron. Huszonegy éves, csendes és visszahúzódó. Benne kitörölhetetlen emlék az intézet. Kitörölhetetlen és fájó.

— Rossz és engedetlen gyerek voltam. A sarokba küldtek? Nevettem, és elszaladtam. De talán csak gyerek voltam, és nem is olyan rossz. Az intézet, az meghatározó. Ha megtudták, hogy állami gondozott voltam, lenéztek. Semmibe vettek. Sokat sírtam ezért. A férjem megért, de ő sem tud segíteni. Mondtam, költözzünk el, aztán épülhetnénk, együtt, de hát az is nehéz. Aimi az enyém, azt az intézettől 'kaptam. Talán most kisbabám is lesz. Szeretném, ha neki jobb lenne, nem ennyire magára hagyott, <m|int én. Ne kelljen neki majd mindennel egyedül megbirkóznia.

Sírással küszködik. Szégyellem magam a kérdésekért, próbálom meggyőzni: neki és a többi volt állami gondozottnak kell kiállnia,

összefognia, hogy a hasonló sorsúakon segíteni tudjunk. Ildi bólint. Aztán lindul, végzi a dolgát a pult mögött. „Tessék parancsolni”

— szól a vevőnek, és arcán fedíónylik a szomorú mosoly.

— Gitta! Gittaaa! Keresnek.

— kiabál a kőröshegyi óvodában az egyik dadus. Nevetős-csinos lány-asszony szalad felénk, Uszkai Margit. Futtában még hátraszól néhány nyugtató szót a fogatlan kisfiúnak, alki arról panaszkodik, hogy a „Melindá- ék hátba ütötték”.

— itt vagyok — perdül elénk. Nincs benne visszahúzódás, nyílt, őszinte.

— Szerencsés természetem van, azt hiszem. Nem is tudom, 'hogyan Ikerültem állami gondozásiba, homályos az egész. De nem is fontos. A Zójálhan, aztán később Csurgón, az óvónőképzőben mindig készültünk valamire, szerepeltünk, versenyeztünk. S annyi, de annyi szeretetet kaptunk. Amit- — Ikomoro- difc öl egy pillanatra a szeme — talán ezek közül a gyerekek közül nem egy nem kap meg, hiába van apja-anyja. Ide kerültem Kőröshegyre a férjemmel, Kerekiben lakunk, szolgálati lakásban. A gyermekvédelmi intézettől kaptam huszonötezer forintot, berendeztük a lakást. Azt hiszem az állami gondozottakat nem kell sem megváltoztatni, sem sajnálni. Rossz az asszociáció velünk .kapcsolatiban. Vagy jajonigiainak, (hogy te szegény, vagy azt mondják,

Magyarok, mongolok mongolisztika

A Mongólia iránt érdeklődő magyar az országról szóló irodalommal ismerkedve meglepetéssel tapasztalja, hogy a két nyelvben tucatjával fordulnak elő közös szavaik.

Ha a magyarság keleti eredete nem is igaz úgy, ahogy Körösi Csorna Sándor hitte, népünk igen régi keletű, kapcsolata egy sereg keléti néppel a nyelvünkben is kimutatható tény. Éppen a magyar nyelv finnugor jellegét végérvényesen bebizonyító Budenz József (1836—1892) állította össze az első rövid mongol nyelvtant és mandzsu alaktant „tanulni vágyó magyar ifjaknak, ha netán nyelvük távolabbi kapcsolataira lennének kíváncsiak.”. Kara György professzor, az EILTE belső-ázsiai tanszékének vezetője fogalmaz így, s szavaiból az is kiderül, hogy akadtak ilyen kíváncsiak, ha nem is sokan.

Az első a 140 éve született Bálint Gábor volt (1844 —1913). Már gimnazistáiként megismerkedett az angol, francia, német, olasz, héber.

arab, török, perzsa és újgörög nyelvvel, majd — a világhírűvé lett Vámbéry Ármin kalandos közép-ázsiai utazásán felbuzdulva — a mongollal és a mandzsuval is. Az első tudós magyar volt, ákli (1871-ben) Uirgá- ban, á mongol „élő budd- hák” székvárosában, a mai Ulánbátor elődjében gyűjtött nyelvészeti anyagot, de az itt élő halha mongolok nyelvjárásán kívül tanulmányozta a Bajkálnkömyéki burjátokét és a Volgánál lakó kalmükökét is.

Ám mindez csak előzménye a magyarországi mongol isztikánaik. E tudományág rendszeres művelése- és oktatása — amint Kara professzor elmondja — „az első világháború után kezdődött, s Ligeti Lajos nevéhez fűződik, akár a mandzsu- tunguz kutatások. Vagy mint a sinológia megalapozása és a tifoetológia csornai hagyományának felelleve- nítése”.

Ligeti Lajos az utolsó nagy magyar orientalista, aki Körösi Csornáival és Vámfoéryével még némileg rokon körülmények között, sók nehézséggel küszködve (töltött éveket Belső-Ázsiában, egyebek között mongol lámako- lostordklban. A most 82 éves tudós által hozott könyvek, fanyomatoik, kéziratok képezik a Magyar Tudományos Akadémia mongol gyűjteményének maigvát.

Mindezeknek a stúdiumoknak a haszna — túl azon, hogy tisztázták és tisztázzák a magyar őstörténet számunkra korántsem érdektelen részleteit — a mai mongol művelődés számára is kézenfekvő. Ahogy Kara professzor fogalmaz: „A mongoloknak nem sok idejük volt még saját műveltségüket felgyöngyölíteni; históriai és egyéb nehézségek gátolták őket, akadémiájuk csák 1961-tben alakult. Ma már elég jelesen működnek, oda kell figyelni tudósaikra, de hát a .társadalomtudományokban a nemzetközi szín- volmalhoz felzárkózni, az nem megy gyorsan és köny- nyen.”

Nagy Károly

rta, az is csak jóféle lehet. Szükségünk van segítségre, persze, de ezt a münfcahe- lyi vezetők, megtanácskozva a gyermekvédelmíi intézettel, úgy tudják megtenni, hogy azok, akik kapják, nem érzik kélleméllenül megjszé- gyeru'tve magukat a „jóság”- tól. Nem csak elfogadni, hanem adni 'is tudni kell.

Ildi és Gitta már túl vannak az önálló életkezdésen. Hogy sikeresebb lehessen, a ■rendelkezésre álló kereteken belül anyagi támogatást is kaptak. Fontos dolog ez, igaz. Kiegészítve a munkahelyek támogatásával sokká] összetettebb is lehetne.

K'líe Ágnes

Eseményekben gazdag hét vége elé nézünk. Várjuk és készülünk rá. Mindenekelőtt a gyermeknapra, amelynek egyik színfoltja az általános iskolások kisdobos- és úttörőavaitása. Szombaton és vasárnap intézmények, vállalatok szerveznek különféle programokat a dolgozó szülők gyermekeinek. Kapóra jött a 101 kiskutya című rajzfiilm, Walt Disney alkotása, melyet felújítottak. A megyei tanács dolgozóinak a gyermekeit erre a filmre hívták meg. Vasárnap 14.30- kor megnyílik Kaposváron, a Killián György fjúsági és Üttörő Művelődési Központban a hagyományos gyer- mekrazj-lkiállítás, a Gyermektükör. Szombaton déltől filmeket vetítenek, zenei vetélkedőt tartanak diákoknak az intézményben. Délután a Jazz Lyceum együttes ad koncertet a nagyobbaknak. Vasárnap 16 órától a tinik rophatják a diszkóban.

Sokak kedvence Soltész Rezső táncdalénekes. Nem a sportcsarnokban ilép föl, hanem a Laltinca Sándor Művelődési Központban vasárnap 20 árakor.

Az ünnepi könyvbét nyitánya is a hét végére esik. Ma lesz az ünnepi megnyitó Kaposváron, a Latinca téren, itt ütik föl sátraikat a könyvesboltok eladói. Me- gyeszerte rendeznék könyvvásárokat, több helyen lesz író—olvasó találkozó. Az ünnepi könyvhét újdonságaiból bizonyára sok gyermeknek jut a polcára.

A balatoni évad nyitánya szombaton lesz Siófokon. A Dél-balatoni Kulturális Központ ad helyet a programoknak, itt nyílik kiáliíttás Iványi Grünwald Béla festményeiből. Az épület előtt vásárt rendeznek.

Vasárnap új kiállítással várja látogatóit BoglárleUe. A két kápolnában a kaposvári születésű Vaszary János életművét mutatják be. A, kiállítás megnyitója délelőtt 11 órakor lesiz, Vlaszary életművét dr. Pogány Ödön Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgatója méltatja.

Csiszár Elek siófoki festőművész alkotásainak bemutatásával kezdődik a bog- lárlaBei Tóparti Galéria idei kiállítási programja. Szombaton 17 órakor tartják a megnyitót, a tárlat június 19-ig tekinthető meg.

Meseszínház Tabon ma 10 óra 30 perckor. A Videoton szervezte a gyermekeknek, a Király és a favágó című darabo t a Fővárosi Meseszínház mutatja be. Májusfát táncolnak ki a nagyobbak szombaton este a művelődési háznál. Csurgón a művelődési házban gyermekrajzokból nyílik tárlat, mely a hét végén látogatható.

A megyeszékhelyen a színházban ismét játsszák Shakespeare egyik legismertebb drámáját, a Hamletét; szombaton este bérletszüne- ti előadást tartanak.

A Moziimiúzeumban Xan- tus János idei filmszemlén nagy sikert aratott Eszkimó asszony' fázik című alkotását láthatjuk szombaton és vasárnap. Főszereplője a kiváló kaposvári színész, Lu- káts Andor.

A film a Cannes-i fesztiválon is jelentős elismerést kapott a kritikusoktól.

Szálló, házirenddel

KITILTOTT LÁTOGATÓK

Tűzpiros épület a Bajcsy- Zsilinszky utcában. Bejáratánál felirat: Egészségügyi dolgozók és orvostanhallgatók szállója. Kerüljünk beljebb.

A nővérszállóban Szíjártó Márta kalauzol.

— Hatvannégy lány lakik az egy-, két-, illetve háromágyas szobákban. Kényelmesek, otthonosak és rendkívül olcsók. Kell is a pénz, hiszen majd mindenki lakásra spórol. A szállót legtöbben átmeneti megoldásnak tekintik. Gyorsan változnak a lakók, ezért kissé nehéz kialakítani a kö zösségi életet. A három műszak, az ügyelet miatt alig van erre lehetőség. A hétköznapok zsúfoltak, a lányok közül sokan tanulnak munka mellett, hétvégeken pedig szinte üres a szálló. Mindenki hazautazik, várja a családja, a vőlegénye. A vendégfogadás sincs megoldva. A szobákba nem jöhet föl senki, csak a társalgóban találkozhatunk. Ez gyakran kellemetlen, főleg a szülők miatt. Szeretnénk, ha létrejöhetne az emeletenkénti fonex rendszer, amely gyorsabbá és egyszerűbbé tenné a kapcsolatot a portával.

De ne csak a gondokról beszéljünk! Nézzen körül, sok jó dolgot is láthat itt! Ez itt balra a konyha. Finomakat lehetne főzni, ha az időnk engedné. A hétvégeken forgalmas, de munkanapokon inkább a kórházban étkezünk. Szemben van a mosókonyha teljes fölszereléssel. Ez pedig a társalgó. Itt tévézünk esténként. Más kulturális lehetőség? Van könyvtárunk is, de nincs kihasználva. Látta a szobákban a sok könyvvel teli polcot. Mindenkinek rengeteg saját könyve van, inkább ezeket cseréljük egymás között. Vannak közös programok is. Ezek az ösz- szejövetelek mindig hangulatosak, csak az a baj, hogy a munkaidő-beosztástól függően nem mindenki tud részt venni rajtuk. Ez pedig az orvos- és medikusszálló — mutat körbe Márti.

Százhatos szoba, dr. Tímár Tibor — dr. Király Andrea. S ami nincs kiírva: itt él a nyolchónapos Andris is.

— Nem kicsi három ember számára ez a garzon? — kérdezem.

— Elég szűkösen vagyunk, kevés a 18 négyzetméter, de mint mindenki, mi is csak szükségmegoldásnak tekintjük a szállót. Szeretnénk minél előbb lakást kapni. Gondot okoz az is, hogy a szálló bútorait nem lehet kirakni. így a gyerekágynak már alig jutott hely. Persze mint szálló, praktikus. Jó a fűtés, mindig van meleg víz, vannak közös helyiségek, de a konyhát mi sem nagyon használjuk, inkább itt bent főzünk — mondja Andrea. — Nem le- hét vendéget fogadni, még a szülőket sem engedik föl. E'urcsa ez, hiszen felnőtt emberek vagyunk. Nem értem, miért ez a nagy bizalmatlanság. Pécsen a kollégiumban még egyetemista korunkban sem voltak ilyen kötöttségek ...

Hogyan vélekednek erről a népszerűtlen intézkedésről a medikusok?

Andreas Ciprusból érkezett hazánkba, a kommunista párt ösztöndíjasa. Hatodéves egyetemista Pécsen, gyakorlatát tölti Kaposváron.

— Nehéz megérteni és elfogadni ezeket a szabályokat — mondja. — Pedig csak néhány humánusabb rendeletre lenne szükség ahhoz, hogy igazán jól érezzük magunkat a szállóban. A tárgyi feltételeik és a jó közösségi szellem adva vannak ehhez. A tanulás is biztosított itt, ami számunkra igen fontos. Mi, hatodévesek egy évet töltünk a kórházban. Héthetes turnusokban — a belgyógyászat kivételével, amely 14 hetes — az összes osztállyal megismerkedünk, majd Pécsen vizsgázunk. A kórház minden elméleti és gyakorlati segítséget megad a felkészüléshez. Örömmel dolgozunk itt. Az egyetemi klinikán húszas csoportokban dolgozunk, Kaposváron öt medika, illetve medikus dolgozik egy-egy osztályon. így többet tapasztalhatnak, több idejük jut ránk az oktatóknak. Jól érzem magam a kórházban, s reméljük a szálló is jobb lesz az új házirenddel. De erről talán dr. Varga Tamást kérdezze meg. Ö az önkormányzati bizottság tagja.

— Tervezünk egy lakógyűlést, amelyen szeretnénk közösen megvitatni és módosítani a házirend néhány pontját — kezdi az orvos. — Hogy melyek ezek? Először is a látogatások és a vendég- fogadás. Nem hiszem, hogy bármi baj származna abból, ha barátainkkal, ismerőseinkkel és szüléinkkel nemcsak a társalgóban találkozhatnánk. Jó lenne, ha az üres helyiségeket igénybe vehetnénk vendégszobának. S még valamit. Szeretnénk, ha a levelek és a csomagok a szállóba, s nem a kórházba érkeznének. Az iktatón át ugyanis hosszú az út idáig. Sok kellemetlenségtől és bosszúságtól mentesülnénk. Ezek most a legégetőbb problémák. Reméljük, hogy e változtatásokkal mindenki egyetért majd, s közösség még jobban magáénak érezheti a szállót.

Horváth Éva