Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-16 / 113. szám

1984. május 16., szerda Somogyi Néplap 5 RITSZOSZ ÜNNEPE Fénylőbb a fáklyánál A Lenin Békedíjas nagy gdrög költő, Jannisz Ritszosz születésének hetvenötöd;!: évfordulójának megünnep­lésére gyűltek össze tiszte­lői hétfőn este a Fővárosi Pedagógusok Művelődési Központja „Fáklya” klubjá­nak színháztermében. Már az előtérben varázsé* han­gulatot árasztott a vendég­váró görög népzene, a pil­lantást vonzotta a költő élet­művéből ízelítőt adó kiállí­tás, Makrisz Zizi illusztrá­cióinak segítségével. A szen­zációt egy nagyon esztétikus új kiadvány jelentette: a Pálmiro Togliatti Megyei Könyvtár — mely a kiállí­tást rendezte — az évfor­dulóra megjelentette Papp Árpád fordításában, Rarabds Ferenc illusztrációival a köl­tő Erotika című művét. A zsúfoláság telt nézőtéren ott voltak a hazánkban élő görögök képviselői, a nagy- követség munkatársai, s a Magyar Írók Szövetségének vezető tisztviselőit is láttuk az est folyamán: Hubay .Miklóst, Fodor Andrást. Bu- zsáki Ilona, a művelődési ház igazgatója egy táviratot olvasott fel. mely éppen a megemlékezés kezdete előtt erkezetit Ritszosztói: „Szeret­nem. ha tudnák: távollétem ellenére is önök mellett va­gyok ...” A költő Görögség című versét Kovács P. József tol­mácsolta, s közben lemezfel­vételről megszólalt Jannisz Ritszosz is. Papp Árpád,, a Kaposváron élő költő-műfor­dító — aki a magyar olva­sói először 1963-ban az Új Írásban ismertette meg Rit- szosszal — prózaverssel kő-. szöntötte a költőt és művét. Felidézte azt az 1982. ápri­lis 12-i estét, amikor elfogó- dottan becsöngetett hozzá; nekünk, az est hallgatóságá­nak képes volt megmutatni Ritszoszt, kissé vöröses haj és szakáll koszorűzta nemes metszésű arcát az olvasói am­pa fénykörében, keze lassú mozgását, amint vési — mint­ha lándzsaheggyel — bizán­ci kódexeikből ismerős be­tűit . . . Felidézte nekünk a sokszor bebörtönzöttet, szám- űzöttet, akitől félt a dikta­túra, mart már lényével is az emberség, testvériség, egyenlőség parancsát sugall­ta. Idézte, mint — Szefe- risszel, Elitisszel, Vrettakosz- szal, Kavafisszel — megte­remtőjét nemcsak a modern görög, hanem az egyetemes új költészetnek is. S akit Aragon korunk legnagyobb élő költőjének nevezett. Szinte magunk előtt láttuk a jrthioni antik színház olaj­fáktól övezett körszínpadán, amiint versét mondja, s a sorokat vele zúgja a közön­cÁcr ÓVÖ . . . Papp Árpád lélekigézően szép prózaversét követte az a műsor, mely keresztmet­szetet adott Jannisz Ritszosz életművéből Devecseri Gá­bor, Képes Géza, Papp Ár­pád, Somlyó György, Szabó Kálmán és Vas István for­dításában. T.ukács Margit, Kamondy Ágnes, Uray Ju­dit, Varga Katalin, Kovács P. József és két görög szár­mazású magyar színművész — Papadimitriu Athina és Dimulász Miklós — hangján csendültek fel a mézízű so­rok, s a gyász sötét gordon­ka,hangjai is. Ez a költő bár­ßot perc Sáfár Anikóval U az, aki fölött nyomta­lanul múltak el az évek. Ma is egyik leg csinosabb színé­szünk. A Magyar Színkör Lúdas Matyi előadásával jött Kaposvárra, akkor kértünk tőle rövid interjút. — Könnyed, szórakoztató darabot fabrikáltak a szer­zők Fazekas Mihály müvé­ből. Könnyű befogadás, sza­badszájú szövegek, vérpezs­dítő ritmusok, egy tucat fél­meztelen lány. .. Ez lenne o siker titká? — Szerepeltem már tar­talmasabb színpadi műben is, de sokszor a néző állít- 1 ja föl a mércét. A Lúdas Matyit eddig akárhol ját­szottuk, majdnem mindig telt ház előtt. A gyermekda­rab körüli botrány inkább reklámként hatott. A lá­nyokról szólva: nekik még meg kell tanulniuk ezt a műfajt; sokszor műkedvelő szinten mozognak, táncol­nak. — A férfi néző. aki az ön nevét olvasta a Lúdas Ma­tyi plakátján, örült és csa­lódott is. Tapsolt remek já­tékának, de több látványt, pikantériát követelt volna . .. — Végül is én színésznő vagyok és nem sztriptízgörl. A kritikusok rohannak meg­nézni új filmjeimet, aztán olcsó vetkőzésnek mondják a szerepeimet. Az ember ma­napság ritkán jut egészen kiváló szerephez. Nemrég fe­jeztem be egy NDK-filmel, ott egy izgalmas, kudarco­kat és sikereket megérő nő szerepét alakítottam. A Ba- der-Meinhoff csoportról a Bolgár Tv készített filmet, ebben a terrorista UirikéL formáltam meg. — Mik a nyári tervei? — A Magyar Színkörrel Járjuk az országot, ezenkí­vül kei filmlervben is ben­ne vagyok. A nyári színhá­zi napokra Sopronba is meg­hívást kaptunk. Amióta a filmgyárnál vagyok státusz­ban, átalakult ' az életem, napirendem. Van egy három és fél éves lányom, ' Viktó­ria, ő az én kis Oszkár-di- jam. Szabó István felkért a Mefiszlóban egy szerepre, azt, mivel épp akkor lettem terhes, nem vállalhattam ... Sokat játszunk, barangolunk együtt. — Filmen, színpadon vég­telen a skálája azoknak a nőszerepeknek, amiket ala­kít. Egyben azonban hason­lítanak: sezreti elbűvölni a nézőt, incselkedik vele. — Talán a személyiségem­ből fakad. Szeretem a tár­saságot, a vidámságot, a szó­rakoztatást. Ugyanakkor csa­ládpárti is vagyok, de nem elzárkózó. Lánykoromban Brigitte Bardot kedveltem, később Törőcsilk Marit. Ne­héz szellemi feladat a miénk, s humor nélkül nem megy... — Először járt Kaposvá­ron? — Színésznőként először, de négy-öt éve rendszeresen lejártunk, akkor páratlanul jó volt a színház. A férjem­nek Bőszénfán voltak bará­tai, ott tanultam meg lova­golni is. Gyönyörű ez a vi­dék! Kaptam itt egy szép vizslát is, ezt Pesten, sajnos, ellopták . .. IS. J. mit mondjon, "ha először sze­mélyesnek is tűnik nekünk, egyszer csak ráérzőnk; azt mondja ki, amit mi nem tudunk, mert — bibliai szó­val — nehéz ajkúak va­gyunk. Vezére bensőből ve­zérli — a József Attila-i for­dulatot nem véletlenül hasz­nálom: ő az egyik görög to!- mácsolója nagy költőnknek — igazsága a milliók igaz­sága. Eddig négy kötete je­lent meg magyarul, s egy­szer majd talán ezeket — a könyvtárunk kiadványát — követi a többi. Mert költői életművére is érvényesek e sorai, melyeket ide Somlyó György fordításában idézek: „Mint világos kulcslyuk, csit­ing ragyog fel a koraest­ben: / tapaszd rá a szemed, tekints bele, s minden eled­be tárul. / Ott fénylik a vi­lág a zári ajtó mögött, j Ki kell nyitnod!” A nagysikerű tisztelgő es­ten közreműködött a Szir­tese együttes, mely Theodo- rakisz által megzenésített Ri tszos z-verseket is játszott. I.eskó László Népi hangszerek művészei A moldáviai népi hang­szereli,, a koboz, a pánsíp, a csimpolya, a tökduda va­rázslatos hangját nemcsak a falusi esküvőkön és népün­nepélyeken lehet hallani, hanem a koncerttermekben is. Ebben nagy érdemük van azoknak a népi ezermeste­reknek, akik újbal életre keltették a sok száz eszten­dős hagyományos inslru- mentumolkat, A népi hang­szerek iránti érdeklődés im­már nemcsak a népi hang­szeres együttesekben játszó műkedvelő muzsikusok kö­rében. tapasztalható, hanem a hivatásos művészei között is, akik eredeti hangszerek, kíséretével a föld minden sarkába elviszik a gyönyört, moldáviai melódiákat Különösen nevezetesek a kisinyovi Ljnbomir Jorga és Joan VúáM’.i népi iparmű­vészek által készített, a megszólalásig eredeti ősi instirumení.umak. A képen: Podojma faílu- bar 30 éve működik a fu- ruiyaegyüttes. A csoport a műkedvelő együttesek köz­társasága versenyének díj­nyertese. A közművelődés számokban Tavaly 199 művelődési központ, 1236 művelődési ház, 984 kilubkömyvtár, va­lamint 105 kör, klub műkö­dött az országban. A műve­lődési otthonok kuflturáüs szolgáltató tevékenysége az előző esztendőhöz viszonyít­va kismértékben visszaesett. A művelődési intézmények tavaly mintegy 9 százalék­kal 'kevesebb — azaz 43 ezer — műsoros estet szer­veztek, ezekre csaknem 9 milílióam látogattak el. A ta­nácsi felügyelő intézmé­nyekben 4082-en dolgoztak népművelési munkakörben, mintegy 66 százalékuk fő­foglal közősüké,n,t. A népmű­velőknek több mint egyhar- mada rendelkezett szakkép­zettségig©!. Évek óta csökken a köz­művelődési könyvtárak szá­ma. 1982-ben az előző évhez viszonyítva 218, tavaly pe­dig további 262 közművelő­dési könyvtárral, illetve fiók- és letéti szolgáltató- hellyel kevesebb működött az országban. A könyvtárak állományának bővítésére már 137 millió forintot for­dítottak. TV-NÉZŐ 1 A csőd Kiskapitalista vállalkozás­ba kezd Kerekes, a Földi paradicsom című if). Schif­fer Páí-íi’tm köztünk élő hő­se. Ügy gondolom, ez a va­lóban jeles dokumentúrni 11 m rendező ezúttal sem lett hűt­len témavilágához: miiként Cséplő Gyurival vagy A pártfogó'ital, itt is egy olyan sorsot mutat fel nekünk, amellyel eigy felemelkedni próbálás történetét állítja elénk, minden együttható és ellenerő kirajzolásával. Miért nevezem kiskapitalista vál­lalkozásnak a rokonszenves kertészparasztét? Mert ez a modell a vállalkozásnak azt a nem ritka fajtáját állítja elénk, melynek háttérvilágát — azt, amitől tulajdonkép­pen léte függ — egy öntör­vényű piaci felvásárlóvilág jelenti, s magának a vállal­kozásnak fundamentuma is mocsaras talajba ágyazódik, az egész fóliaváros kölcsö­nökre épül. Hanák Péter kérdését idézem: „Racioná­lis és rentábilis lehet-e a kisvállalkozás a szocialista tervgazdálkodás aljnövény­zeteként. a szabadpiaci ér­tékesítési és preka pita lista üzemszervezési, könyvelési, hitelszerzési viszonyok köze­pette?” Ifj. Schiffer Pál — és a forgatókönyv másik írója, Juhász Pál — nemmel felel. De egy percre sem tit­kolják rokon.-. 2 on vüket, s mi sem vonjuk meg azt Kere­kesektől: átéljük a férfi, a nagyanya, a gyerekek igaz­ságát. Együtt vagyunk az asszonnyal is, akinek szinte az élete megy rá erre az önkizsákmányolásra , melyet a csőd fenyeget. Tudom, tá­volit gereblyézek ide, ha azt mondom, lám a „görög tra­gédiák” napjainkban ilye­nek, csak friss szem keU, hogy felfedezzük őket. Ifj. Schifíernek ilyen a szeme. Nem mondom, jól tartott bennünket dokumenlumfil- mekikel a múlt héten a te­levízió. Kedden ugyan a Kis ember nagy élete című, Zoli bohócot idé2ő dokumen­tum-játékfilmen eluralko­dott a „művészet”, s beszé­desebbek voltak számomra a híradó-betétek, mint a meg­elevenített, irodalmias ré­szek. De a miskolci fesztivál ürügyén jobbnál jobb fil­meket láthattunk e műfaj­ban. Azzal már nem gon­dolt a műsorszerkesztés, hogy a Zoli bohóc-film közben a 2. műsoron is dokumentum- film megy. Még „szerencse”, hogy a készülékemen bedög­lött a 2-es .. .! S, ha riportnál, dokumen­tumnál tartunk, nem marad­hat említetlenül egy szép portréfilm setm: Szirtes Ádá- mé, mely Méret Anna és Szilágyi János jóvoltából született. Milyen szépen be­szél ez a színész, milyen ere­deti képekkel, metaforák­kal! S mer őszinte lenni ma, amikor igazi énünket sokszor lelki csador mögé rejtjük, nehogy bonyolultan össze­tett világunkban túl egysze­rű, mondhatni képlet-vilá­gos személyiségnek ítéltes­sünk .. . Örömmel tapasztalom, egy­re inkább magára talál a Péntek esti randevú; ez köz­érdekű témákkal — most a társkeresés kérdésével —, és izgalmas beszélgetőpartne­rekkel sikerülhetett. Na meg Déri János és Incze Zsuzsa kohéziós szelepével. L. I* A bolgár képzőművészet nagy öregje Ma is szálfaegyenes alak­ja nem hiányozhat a bolgár főváros egyetlen valamire­való képzőművészeti ren­dezvényéről sem, s gyakran tűnik fel a Ruszki Bulevard és a Benkovszki utca sar­kán álló impozáns épület­ben, a szófiai Magyar Inté­zetben is, ahol legutóbb Czóbel Béla centenáriumi kiállítását nyitotta meg. Ki­fogástalan szellemi és fizi­kai frissessége láttán keve­sen gondolnák, hogy mind­össze másfél évtizeddel fia­talabb atyai jóbarátjaként tisztelt egykori mesterénél. A bolgár festészet ma is fiatalos lendülettel alkotó „nagy öregjéről”, a Magyar- országon is jól ismert - és tisztelt Decsko Uzunovról van szó. Életrajzából néhány adat. 1899. február 22-én született a „rózsák völgyében”, Ka- zanlakban. Első önálló kiál­lítását 1921-ben rendezte meg Szófiában. Két és fél évig Karl von Maar pro­fesszornál tanult festészetet a müncheni akadémián. 1938-tól a Bolgár Képzőmű­vészeti Akadémia professzo­ra. A Bolgár Tudományos Akadémia rendes tagja Népművész, Dimitrov-díjas, a Szocialista Munka Hőse. háromszor kapta meg a leg­magasabb bolgár állami ki­tüntetést, a Georgi Dimit­rov rendet. Számos magas külföldi elismerésben része­sült, legutóbb a Szovjet Képzőművészeti Akadémia tiszteletbeli tagjává válasz­tották. önálló kiállítása volt egyebek között Magyaror­szágon. Kínában, az NDK- ban, az NSZK-ban, Romá­niában, a Szovjetunióban és Törökországban. Találkozásaink alkalmá­val sohasem tért ki az elől, hogy egy-egy kérdésemre válaszoljon. Beszélgetés-tö­redékeinkből lassan kikere- kedik egy interjú. — „Isteni tehetség” kell-e ahhoz, hogy valakiből mű­vész váljon? — Én nem fgy monda­nám. Annyi bizonyos, ked­vet kell, hogy érezzen a raj­zolás, fogékonyságot a mű­vészetek iránt. A későbbiek során elválik, megvan-e benne a szükséges szikra Elengedhetetlen a tehetség. Ezen mindenekelőtt hajla­mot értek, aminek azonban feltétlenül párosulnia keli ambícióval, szorgalommal. — Mi az, amit nem min­denki tud önről ? — Tudják, hogy mindig jókedvű vagyok, hogy sze­retem a vicceket, szeretek tréfálkozni. Ezt nem nehéz észrevenni, Kevesebben tud­ják azonban, hogy ugyanak­kor mélyen gondolkodom. Ez az, ami a felszín alatt van, s ami munkáimban, ta­lán, megnyilvánul. - Azok számára természetesen, akik képesek észrevenni, meglát­ni ezt. — Mit tart elviselhetet­lennek ? — A durvaságot, az irigy­séget, a középszerűséget, az életben és a művészetben egyaránt. — Mi a legnagyobb kí­sértés a művészetben? — A legveszélyesebb a di­vatirányzatok követése és az utánzás. Ez utóbbival könnyen lehet bizonyos si­kert elérni. Ez azonban csak időleges lehet. — Irigyli-e valamiért leg­fiatalabb kollégáit? — Irigylem őket azért a lendületért, amellyel bele­vetik magukat a művészet­be. Mindenekelőtt a bátor­ságukért. Azért is, hogy szé­les körűen tájékozottak mind a hazai, mind a nem­zetközi művészeti áramla­tokról. Tanácsolni . azt sze­retném nekik, hogy őrizzék meg identitásukat. Vigyáz­zák magukban mindazt, ami bennük egyszeri és összeté­veszthetetlen. Őrizzék meg szuverén világlátásukat, ké­püket a természetről, az em­berekről, az eseményekről Ezek a dolgok megvannak bennük. csak a megfelelő kifejező eszköz révén mű­vészi ekvivalensüket kell megtalálniuk. — Mitől kell őrizkednie a képzőművésznek ? — Az ideiglenes, nem tar­tós inspirációktól. .. Óvni kell a lelki tisztaságot, s minden munkát azonos oda­adással kell végezni. — Van-e kielégítetlen am­bíciója, mi az, amit mint alkotó nem ért el? — Mindig, mielőtt úi munkába kezdek, ugyanaz a kérdés foglalkoztat: el tu­dom-e végezni úgy. ahogy szeretném ? Meg tudom-e tenni azt, amire úgy érzem valójában képes vagyok? Ez az érzés hasonló ahhoz, mintha olyasmit próbálna az ember megfogni, ami állan­dóan előtte szalad. A déli­báb pedig folyton előttünk halad . .. — Mi a véleménye a nép­szerűségről? — Népszerűségre külön­böző úton-módon lehet szert tenni. Csak akikor jó, ha va­lóban spontán, ha igazán természetes. Az erőnek ere­jével összetákolt, a kiprovo­kált népszerűség visszatet­sző. Az alkotó eleven ka­pocs a művészet és az em­berek között, s alkotásaival kell közel kerülnie üzenete címzettjeihez. Hosszú és ne­héz út ez . .. Pék Mikii*

Next

/
Thumbnails
Contents