Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-13 / 87. szám

Gigei kötélhúzás Kultúrházból melléküzemágat Március közepén heves vi­tát keltett egy gigei közép- iskolás kislány Tisztelt Szer­kesztőség! rovatunkban köz­zétett levele. A csökölyi tsz — amelyhez Gige is tarto­zik — melléküzemágat szán­dékozik telepíteni az egy­kor színiielőadásokat, ünne­pélyeket, bálokat megért falak közé. A csökönyi ta­nácselnök korrekt válaszából megtudtuk, a társközség né­pessége megfogyott, a kul- túrház kihasználatlan. A fia­taloknak rendelkezésére áll a volt általános iskolából átalakított KISZ-terem. A kultúrházha telepítendő melléküzemág jelentősen hozzájárulna a község né­pességmegtartó erejének növeléséhez. Megkerestük a vitázó fe­leket, s meghallgattuk véle­ményüket. Elnök, kályha mellett Balogh Imre tsz-einök négy éve került Csökölybe Somogyzsitíáböl. Négy év alatt talpra állt a tsz. 1983- ban hat és félmillió forint nyereség volt munkájuk eredménye. A központi köz­ség — Csököly — és a társiközségek — Gige, Ránya- kovácsi — vitáiban való el­igazodás valódi erőpróbának bizonyult. Merész előrelépé­sek, takarékosság, célszerű tudatosság jellemeztek az új irányvonalat. Amikor az el­nököt kerestem, egy fiatal­ember fogad, aki éppen a kályhában levő parázson igazít. — Fűzfa, gyomnövény — mondja —, a meliorációkor szedtük össze. Ezreket taka­rítunk meg az olcsó tüzelés­sel. — Ez vezetett a kultúr­házból melléküzemágat csi­nálni elgondoláshoz is ? — Nem egészen. Gigéböl elköltöznek az emberek, sőt még a rossz közlekedés el­lenére is ingáznak. Ezért is telepitettünk melléküzem­ágat Gigébe. A Nagyatádi Konzervgyár segített a munkaadásban. Aztán alapí­tottunk egy lószőrvágó mel­léküzemágat is, remekül működik. De még mindig csaknem száz asszonykéz maradt kihasználatlan. Mi­előtt partnert kerestünk volna, helyiséget kellett ki­jelölnünk. A tanácsi meg­beszélés után a kultúrház- ra esett a választás. A fia­taloknak biztosítva van má­sik terem is, ez pedig szin­te kong ,olyan üres mindig. Megfelelne az Igényeinknek. — Olvasta a panaszos le­velet. Továbbra is igénylik a kultúrházat? — A panaszlevelet író kislány nem sokkal a cikk megjelenése előtt felkeresett Elmondta, varrónő lesz, hal­lotta, hogy mi varrodát aka­runk létesíteni, szívesen jönne. Képzelheti, hogy ezek után furcsállva olvastam a levelét.. . Egyébként nem mondtunk le a kultúrházról. Erre a hat gigei tanácstag is igent mondott, a falu meg­kérdezése után ... Gabi és a fiatalok... Gigében megtalálom a sér­tőket és sértetteket. Gárdo­nyi Gabriella 17 éves, de koránál bölcsebben érvel. — A tsz elképzelése az egész faluban néhány óra alatt heves visszhangra ta­lált. A kuitúrház elvétele kegyetlen döfés volt az is­kola, a mozi, a tanács meg­szüntetése után. Nem mel­léküzemág létesítése ellen ágáltunk, ezt szívesen vet­tük, hanem a hely kivá­lasztása miatt. Üres magán- házak vannak itt, a volt ta­nácsház legalább ennyire ki­használatlan. Vagy költözze­nek a mi helyünkre, a KISZ terembe. Lehet, hogy egy helyben topogott egy ideig az élet a házban, de tavaly átszerveztük a KISZ-t, s úgy érzem, sok minden megváltozott. Gabi szavait megerősíti Gabi nem egyezik bele, hogy a moziműsor tábláját mcl- IcküzemágTa cseréljék Kiváló címe* hapoH a tanítéké?iő főiskola kollégiuma Kiváló címet kapott a Ka­posvári Tanítóképző Főisko­la Kaffka Margit kollégiuma tízéves eredményes munká­jáért. A Művelődési Minisz­térium és a KISZ KB által adományozott címet tegnap a Latinca Sándor művelődé­si otthonban ünnepségen adták át. Szövényi Zsolt, a Művelő­dési Minisztérium osztályve­zetője köszöntőjében vázolta azt az utat, amelyet a taní­tóképző intézet felsőfokúvá válása óta megtett. Külön megemlítette azt a tudatos nevel ómun kát, amelynek eredményeként folyamatos­sá vált az önkormányzat utánpótlása, és ennek segít­ségével biztosítani tudták az előrelépést. A mostani ün­nepség az intézmény felső­fokúvá válásának huszon­ötödik évfordulójára esett. A tartalmi munka segítésére mos-t száztizenöt ezer forin­tot adományozott a Művelő­dési Minisztérium a diák­otthonnak. Az ünnepi beszéd után a főiskola zászlajára kötöttek szalagot a felsőfokú intéz­mények kollégiumaiból ér­kezett vendégek, majd a Klausz Róbert vezényelte leánykar adott rövid műsort. Ezt követően Domina Ist­ván, a KISZ KB egyetemi és főiskolai tanácsának tdt- kárhelyettese adta át a ki­váló kollégium címet tanú­sító oklevéleket Farkas Károly kollégiumi igazgató­nak. A diákok nevében Lu­kács Ágnes, a kollégiumi diákbizottság titkára mon­dott köszönetét a hallgatók munkájáért, s a közművelő­désben sok segítséget nyúj­tó oktatóknak. A főiskola vezetősége ne­vében dr. Várkonyi Imre főigazgató jutalmakat adott a kollégium dolgozóinak. A Kaláka néptáncegyüttes műsora után a hajdani népi kollégisták indulójának el­ének:! csévél ért véget az ün­nepség. Y. L Az épület két emberöltő óta kuitúrház Váldi Zoli, Sipos Csilla. A leszerelés előtt álló Fodor Gyula — civilben zenetanár — még hozzáteszi: — Mi magunk is felelő­sek vagyunk, hogy idáig fa­jult ez a dolog. Tudom, most egy hónapban három ren­dezvény is zajlott a kultúr- házban, azelőtt meg három hónapban egy. Gige elsze­gényedne a kuitúrháza nél­kül. A kuitúrház masszív, erős épület, csinos kis színpad­dal, öltözőkkel, szakköri szo­bákkal, pénztárral. Gomb­kattintásra az üres színpad­ra vakítanak a reflekto­rok ... Gyuri bácsi kétségei Ha a falu a kuitúrház mellett szavazott, a tanács­tagok miért mondtak mást? Orbán György amolyan ki­jelöletlen csoportvezető a tanácstagok között. A falut szolgálná, ha ipart telepítenének Gigébe — mondja Gyuri bácsi, a ta­nácstag — Tudtuk, csak igent vagy nemet lehet mondani. Egyi­künk így érvelt: amikor be akarták hozni Gigébe a vas­utat, nem engedték a gaz­dák, hogy majd elég a ga­bona. Micsoda falu lehetne ma Gige, ha van vasútja! Rossz a buszközlekedés: a huszonöt kilométerre levő Kaposvárra öt óra az oda- vissza út. Ha lesz még egy melléküzemágunk, talán ka­punk két járatot, talán job­ban itt maradnak az embe­rek, szakmát tanulhatnak azok is, akiknek sosem len­ne rá módjuk. Mások vi­szont azt mondták, minek ide ipar, amikor a málna meg az eper kétszer annyit hoz a háztájiban. Ügy oda vagyunk kötve, vagy ki tud­na nyolc órát dolgozni. — A hat tanácstag közül hányán dolgoznák a tsz-ben? — Hárman, de az elnök külön kérte, ne a magunk nevében nyilatkozzunk, ha­nem az asszonyokat kérdez­zük még. Ok fognak ott dol­gozni. — Megkérdeztek őket? — Tudtommal csak én. Hát, nagyon megoszlottak a vélemények . . . A tanácstagitól a csökölyi tanácselnökhöz, Musztács Gyulához vitt az utam. — Elintézhettük volna úgy is, hogy tanácstagok döntsenek, s akkor a több­ség jogán mondunk igent vagy nemet. Ezt döntsék el a «igeiek, gondoltuk, s ők március ötödikén igent mondtak a melléküzemágra. — 'És ön? — Ez csak hasznára lehet a falunak. Nem vehetem azt alapul, hogy a kuitúrház félévenként száz forintot hoz a tanácsnak, s százat a f iataloknak: közben nagy költséggel más termet is a rendelkezésükre bocsátot­tunk. Az utolsó fegyver a csata­vesztett kisközség kezében a makacsság, a közösséget ösz- szeszorító ellenségeskedés. Békés József A barcsi művelődési köz­pontban már húsvétra ké­szülődnék. Szombaton dél­előtt tíztől a csíkos ház előtti téren — rossz idő esetén a művelődési köz­pontban — családi program­ban vehet részt a település apraja-nagyja. Az érdeklő­dők a tojásfestéssel ismer­kedhetnek, megnézhetik a gy errnakt án cosok m űsor á 1. sőt még élő nyuszikat is le­het venni. Vasárnap este a fiataloknak Éliás disakózik, pesti táncosok bemutatójá­val. A nagyatádi gyerekeket is játszóház várja szombat dél­után kettőkor a Gábor An­dor Művelődési Központban. Polák Judit vezetésével hús­véti ajándékokat készítenek. Az idősebbek megnézhetik a kiállítóteremben Szikra János festőművész tárlatát. Marcaliban a kulturális központ kiállítótermében amatőr népművészeti és képzőművészeti kiállítás, a múzeumban Vecsey Csaba képei láthatók. Fotónk az intézmény állandó kiállítá­sán készült. Hétfőn délután fél kettőkor indul az OTP előtti parkolóból az a busz, mely a közönséget Kapos­várra szállítja a színház Diótörő cűnü gyermekelő­adására. A művészeti szemle terü­leti gáláinak sorában most vasárnap a kadarkúti bemu­tató kerül sorra. Az id. Ka- poli Antal Művelődési Ház­ban. Nagyszabású amatőr est­nek ad otthont vasárnap a sióföld kulturális központ. A KISZ Központi Művész- együttesén és a Siófoki Olajbányász női karán kívül svájci, zürichi együttesek is bemutatkoznak. Kaposváron mozgalmas hétvégét kínál a Killián ifjúsági ház. Ma délután négykor nyílik meg a Vasa­rely kiállítás. Az anyag a Csepei gyűjteményből szár­mazik, s a megnyitón Csepei Tibor művészeti író tart vetítettképes bemutatói. Szombaton délután kettőtől megint a barkácsolóké lesz a ház. Vasárnap ötkor a színházbarátok klubja Jor­dán Tamás színművészt látja vendégül, aki József Atbila-műsorát mutatja be. Szombaton a Latinca Sán­dor Megyei Művelődési Köz­pontban kerül sor Baranya, Somogy. Tolna és Zala me­gye szakmunkástanulóinak területi művészeti bemuta­tóira. Délelőtt a vers- és prózamondók, délután a diákszínpadok mérik össze tudásukat. A Noszlopy Gáspár Köz- gazdasági Szakközépiskola szombat délelőtt tízkor orosz nyelvű műsorral és baráti beszélgetőssel egybekötött Komszomol találkozót ren­dez a Táncsics gimnázium MSZBT tagcsoportjával kö­zösen. Folytatódik a művelődési központ sorozata, melyben a pedagógusok és óvónők a népi gyermekjátékaikkal, da­lokkal, szokásokká 1 ismer­kednek. Ezúttal Szapu Mag­dolna tart előadást a húsvé­ti népszokásokról, Lévai Jó­zsef tavaszi határjárásra in­vitálja a résztvevőket. Mol­nár Éva dunántúli népdalo­kat tanít. A csoportfoglal­kozások témái: eredeti gyer­mekjátékok, húsvéti játé­kok, felkészülés anyák nap- járat, táncos játékok, húsvéti népszokások és sportjátékok gyermekeknek. A találkozó helye a Helyőrségi Művelő­dési Otthon lesz, az időpont pedig szombaton kilenctől délután ötig. Lörincz L. László Jég hátán Nem Is tudom, miért mondom el magának... Már egészen kivagyok. Hajnal­ban kelek, éjszaka meg többnyire ezzel a Zsokéval járok. De legalább ezt már megszoktam. Én fizetek, ő meg nem akar semmit. És én se tőle. Néha azért ím- mel-ámmal megpróbálok valamit, nehogy gyanút fogjon. De higgye el, én vagyok a legboldogabb, ha ráüt a kezemre ... Nagyon szépein kérem, lépjen le róla... Nem is tudtam hirtelen­jében, hogy röhögjek-e vagy sajnáljam. Válaszra azonban nem maradt időm, mert Zsóka visszajött, és szemérmetlenül a szemem­be nézett. — Tetszik? — kérdezte ravaszul. — Kicsoda? — Na,- ne tegye itt ma­gát — tért vissza a magá­zásra. — Hiszen majdnem felzabálja a szemével. Tet­szik? Ügy tűnt, hogy Klára az asztalon át minden sza­vunkat hallja. — Tetszik — bólintot­tam. Klára lesütötte a szemét, Zsóka fölvette a korsóját, és nagyot húzott belőle. — Gondoltam ... Figyel­meztetem, hogy kemény dió. De ha feltörte, sok öröme lesz benne ... — ol­dalba bökte Reakczy Jós­kát. — Menj arrébb eggyel. Beszélni akarok Klárá­val ... Klára! Nem ülnél át ide? Ne kelljen kiabál­nom, a végén még bereke­dek! Másfél perc múlva Klára mellettem ült. Zsóka sze­mérmetlenül ránknevetett, aztán megveregette Klára hátát. — Hát akkor most szö­vegeljetek. Ennyit tudtam tenni érteleit, gyerekek — ezzél Reakczy Jóska felé fordult, és halk beszélge­tésbe merült vele. Klára előbb az asztalt bámulta zavartan, aztán a szemembe nézett. Szája megrándult, majd lassan legörbült a vége. Éreztem, ha nem szólalok meg, alig­hanem elsírja magát. — Hát, ha már ilyen szé­pen összekerültünk, enged­je meg, hogy bemutatkoz­zam .. . Mlinarik Zoltán vagyok. Felém nyújtotta karcsú, de furcsán érdes kezeit. — Szendröi Klára. Szokatlan volt kezének smirgliszerű érdessége. Az egyetemen megszoktam a puha kezű lányokat és ak­kor, azon a régi nyáron, Teréz keze is olyan volt, mintha minden este tejföl­ben fürdette volna. Éreztem, hogy furcsán hangzik a kérésem, hiszen még nem is ismertük egy­mást, de annyira elegem lett a többiekből, hogy szinte akaratlanul bugy- gyant ki a számon a szó: — Ne menjünk el in­nen? Akkora a zaj, hogy egymás szavát sem értjük. S valóban, ebben a perc­ben alaposan bekeverte- zett, vidám társaság szállta meg a kerthelyiséget: le­hették vagy ötvenen, s hangos nótázásukkal, kia­bálásukkal felborították a Kéményseprő rendjét. A pincérek megpróbálták kiiökdösni őket, vajmi ke­vés sikerrel. Klára elgondolkozva né­zett rám, aztán meg bic­centette a fejét. — Menjünk. Lassan úgy­is haza kell mennem Ké­sőre jár. Ügy hagytuk el a kert­helyiséget, hogy alig vet­tek észre bennünket. Csak Reakczy Jóska szeme vil­lant fed megkönnyebbülten, ahogy utánunk nézett. Ügy irányítottuk lépte­inket a liget felé, mintha összebeszéltünk volna. A padok egytől-egyig foglal­tak voltak, így aztán rö­vid bolyongás után rá­kényszerültem, hogy felál­dozzam a zakómat. Egy alacsony bokrokkal benőtt helyen leterítettem a fűre, meghajoltam és rá invitál­tam Klárát. Hátrahajtotta a fejét, hogy lófarka egészen a há­ta közepére hullott, és hal­kan, a helyhez illő méltó­sággal felnevetett. — Terülj asztalkám? Ügy ült le a zakó szé­lére, hogy a szoknyáját gondosan eligazgatta a tér­dein. Fejét hátravetette, szemét behunyta, s arcát a holdvilág felé tartotta. Alighanem ez volt a pilla­nat, amikor beleszerettem. Természetesen még a kerthelyiségben észrevet­tem, hogy Szendröi Klára nagyon csinos lány. Még­is. akikor inkább izgató nőisóge hatott rám; a hón­alja alól kibukkanó feke­te bársonypamacs, szép formájú nagy melle, s ta­lán az a bátortalanság is, amellyel kirítt a többiek közül. (Folytatjuk,)

Next

/
Thumbnails
Contents