Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-04 / 80. szám

SZAPUDI ANDRAS

Nem messze ',oiuk saloi állt, mögötte férfiak dolgoztak ásóval, kapával. Az ég émelyítően sárga volt, és édeskés bűzt árasztott.

A sógot'a megkereste a főorvost, egy szikár, szögletes arcú férfit. Egy ideig beszélgettek a sátor előtt, aztán lassan feléje indultak.

— Litzenmayer főorvos úr ..., a feleségem húga — mutatta be őket egymásnak a sógora.

— Kezét csókolom — bólintott a főorvos, és zsebkendőjével törölgette az arcát.

Ilonát szédülés fogta el, mert a bűz egyre erősödött.

— Asszonyom — szólt a főorvos, de amit ezután mondott, fölitta a homok és a kénsárga égbolt.

— Ez az. utolsó tömegsír, ez a bombatölcsér — hallotta ismét a főorvos rekedtes hangját. Lópokrócon feküdt, körülötte kiégett gyep és néhány satnya aikácbokor.

— Jobban vagy? — jelent meg fölötte a sógor arca. A karját nyújtotta, hogy iölsegítse.

— Semmi bajom.

— Hányadik hónapban tetszik...? — érdeklődött a főorvos.

— Az ötödikben — felelte, és arrafelé nézett, ahol a férfiak dolgoztak.

Egy ideig senki sem szólt A sógor elővette a dózni- ját, vastag ujjával cigarettát sodort magának. Megkínálta a doktort is.

— Nem élek vele, köszönöm. Szóval: arról van szó asszonyom — köszörülte meg a torkát a főorvos —, szóval, ez itt az utolsó tömegsír. Ha ebben nem találjuk, van remény. Holnap délutánig végzünk. Legyen erős, és türelmes. Ha holnap estig nem értesítjük ... szóval. ugye, ha holnap estig ...

A főorvos hullaszagot árasztott.

' Visszamentek a csézához, a sógora eloltotta a cigarettát.

— Mehetünk — mondta a kocsisnak, miután Ilonát fölsegítette a hátsó ülésre és maga is elhelvezkeJ'~ mellette

A

0f ü kisfiú sárga homokkupacon állt, és az or-, gonabokor leveleit szaggatta.

— Mit szólna ehhez a papa? — szólt szemrehányó hangon a mama, aki éppen a konyhához vezető lépcsőn ment föl — Haragúdra, az biztos.

A fiú abbahagyta a levél- szaggatást, ránézett az anyjára,

— Mikor jön haza a papa?

Az asszony elfordította a fejét, nem felelt.

A gyerek letérdel1:, elkezdett várat építeni. Nem nézett föl a homokból, de érezte, hogy az anyja még mindig ott van a közelében

— Ugye, hazajön? —szólalt még újra, egy kis gyanakvással a hangjában.

— Hát persze, hogy hazajön. Hogy kérdezhetsz ilyet?! — mondta az asz- szony. és bement a konyhába.

A fiú most azt gondolta, hogy a papa a levélszagga- tásért bizonyára megbüntetné. Lehet, hogy sarokba állítaná, vagy ami még rosz- szabb, három hétig nem alhatna a nagypapánál. Akkor is. amikor elvitték, ő már egy hete nem alhatot: a nagypapánál, és a büntetés még két hétig tartott volna, ha a papát nem viszik el. Ezért amikor oda küldték hozzá, hogy búcsúzzon el tőle. átvillan' rajta az öröm. Biztos volt benne, hogy a büntetésére senki sem fog emlékezni, ha a papa nem lesz itthon: a mama elfeledkezik róla, a nagyapa meg örül. .ha nem kell emlékeznie rá. Valamit mondott mád a papa, mi A második harangszó

(Stotz Mihály grafikája)

..ott elindult a nyilasokkal ,a nagyszobaool az eloszo- uan at, es itt, az előszobában — pontosan emlékszik —, a ruliaiogasnal egy pillanatra visszaiorduit, átnézett a naia alacsonyabb nyilasok teje íölött, és fényesség nuuamzótt végig a haján, pedig az előszoba homályos von, sehol egy lény- torrás; kint is ólornszürke tel volt, a hóesés csak éjszaka kezdődött, másnap — pontosan emlékszik — hófúvásra ébredtek), de nem jegyezte meg amit mon- üott; nem tigyelt a szavaira, mert csak az,, járt az eszébe, hogy este a nagypapa sezlonján fog elaludni, de előtte játszani fog a nagypapával, és a kissámh- ba szögeket verhet majd kalapáccsal és nem kell korán lefeküdnie, csak akkor, amikor az álmosságtól má. kiesik kezéből a kalapács és a nagypapa, ha ő akar ja, odaül a harmonium elé és játszik valami szép muzsikát — pedig a papa mondott neki valamit; a hangját azóta sem veszítette ei, amikor csak akarja, hallhatja a hangját, most is akarta, és megszólalt a papa, csak nem értette, mit mond, pedig minden ideg- szálával a belső hangra figyelt: a teste megfeszült homokszemcsés keze ökölbe szorult.. .

Majd megkérdezem tőle ha hazajön, gondolta és megint csak a homályos előszobában felvillanó fény tűzött a szemébe; a nyílások közül csak arra az egyre emlékezett, aki odaad!,, neki a géppisztolyát. „Látom. nagyon tetszik neked, nézd meg közelebbről”, és kezébe vehette a gyönyörű fegyvert; a súlyát most is érezte a karjában, bizony elég nehéz volt, nem gondolta volna, hogy ilyen nehéz egy fegyver (a papa sose adja oda neki a vadászpuskáját, Ali nagypapa sem, Lsaiary nagypapanaa pedig nem volt vauaszpuskája), a nyilas mosolygós szajaban aranyfog vihogott: „Ugye, szép tégy ver, fiacskám?’, hegyes Kis pocakja volt en- nea a nyilasnak es báránybor bundája; nemzetes asz- szony, szólott a nagymamához, mielőtt elindultak, ugye, jó vacsorát kapuim, ha három nap múlva visz szakozzuk a fiát?; jaj, hat hogyne kapnának, felelte a nagymama, és remegett a szája a visszafojtott - sírástól, de nem hozták vissza a papát három nap múlva, talán mégsem kellett nekik a jó vacsora, tűnődött a kisfiú, és mély gödröt váj4 a hűvös homokba. Amikor a papát elvitték, tél volt, mos' meg nyár van, és közben

itt voltak az oroszok is, este jöttek, a mama éppen Zsófikét fürdette, amikor kél prémsapkás orosz katona lépett a konyhába, nyakukban géppisztoly lógott és szapora léptekkel végigjár ták a szobákat, germánszki. mondták, és belenéztek a

szekrényekbe, germánszki mondták, és belenéztek a

szekrénybe, germánszki germánszki. csak ezt ismételgették; itt nincs germánszki, mind elfutott,

mondta a mama németül, de az oroszok csak tovább keresgéltek, és rátaláltak a

papa tartalékostiszti egyenruhájára. Ettől mind a ket- ten dühösek lettek, érthetetlen szavakat kiabáljak és a géppisztoly csövével bö- ködték a fehér egyenruhát a mama németül csitította őkét, de nem értették és csak mérgesebbek lettek. akkor , a nagymama, aki valamikor kislány korában szlovákok között élt, tótul magyarázta meg nekik hogy a papa most nem katona, meg hogy a nyilasok elvitték és senki sem tudja, hói van; egy kiesd: sírt is a

nagymama, mint mindig, ha a papáról esett szó, az oroszok erre meg csendesedtek, nem törődtek már az egyen- . ruhával, a keresgélést is abbahagyták, s mielőtt elmentek, egyikük megsimogatta a nagymama vállát.

A

kisebbik lányát fürdette, amikor a vaskapu kilincsét lenyomták. Nem né zett ki az ablakon, neszt sem hallhatott, mert a kapu messze volt a konyhától mégis tudta, hogy megjött a bizonyosság. Talán a testében lakó negyedik gyermeke . jelzett abban a pil- . lanatban, amikor a vaskapu kilincsét lenyomták. Jötte;; a kavicsos úton a ház fele Tudta, hogy négyen jönnek. Az apja, a sógora (neki kézbesítették a főorvos és s szentmiklósi jegyző levelét) Anna nővére és a legidősebb' bátyja. Bálint. Látta, ahogy jönnek. Minden, lépésük a negyedik gyerek egy- egy szívdobbanása. Az apja öltönyben, kemény gallérral, kalapban, beesett arcán kétségbeesés: „75 éves vagyok, maholnap végem, semmit sem tehetek már értük”. Bálint minden mozdulatát reverenda suhogás teszi ünnepélyessé. Józsi sógor 46-os bakancsán vastagon fehérük a por. Lassan jönnek. Mintha sosem akarnának ideérni.

Tudta, hogy jönni fognak de áltatta magát, hátha mégis rosszul tudja. Pedig már aznap, amikor Pistát elvitték, aznap éjszaka megérezte, hogy többé sosem látja. Pedig semmit sem tudott ezekről a halálfejesek- ről, sejtelme sem volt róla hogy gyilkosok. Hófúvásó éjszaka volt. a fenyők recsegtek. ropogtak az ablaka előtt. Egész éjjel nem hunyta le a szemét, s úgy kel óra tájban, amikor már sikerült végre nem gondolnia Pistára, hirtelen belehasított: egyedül van. Ettől a perctől tudta, hogy az eljövendő napok között a sorsára vár ez a mai is. Másnap mégis elment az elhárítótiszthez, aki a közeli gazdaházban lakott és megkérte, derítse fel, hova vitték az urát. Az őrnagy, aki nyilas volt és a családjával meg a hasonszőrű társaival Nyugat felé volt menekülőben, készségesen vállalkozott á feladatra, miután a kérése nyomatékéül vitt élelmiszercsomagot meglátta. Két nap után jelentkezett. „Nyugodjon mag, asz-, szonyom, a művész úr, a körülményekhez képest jó helyen van. Vizsgálati fogságban tartják, amíg az illetékesek meg nem győződnek ártatlanságáról. Néhány jó takaróra lenne ízüksége, meg egy kis hazaira. Szívesen elvinném neki.” Három teveszőr takarót és egy bőröndre való élelmet csomagolt össze, majd átvitte az őrnagyhoz. „Már holnap a férjénél leszek; mit üzen neki, asszonyom?”; ezután háromnaponként küldte a lányát különböző üzenetekkel, s ő minden alkalommal élelmet adott neki, pedig tudta, hogy becsapják. Összeszorult a gyomra, hányingere támadt, valahányszor az - a nyakigláb, kancsal bakfis betette ide a lábát; „édesapa üzeni, hogy a Pista bácsi jól van, kenyeret és kolbászt kér”; aranyos vagy, Inez (így hívták a lányt), mondd meg az édesapádnak, hogy nagyon köszönöm a jóságát, mondta könnyeivel küszködve, majd összecsomagolta a kolbászt, kenyeret, az őrnagyoknak egy tyúkot küldött (istenem, hátha mégis ...), itt van Inez, vidd, s ha szükségetek lesz valamire, csak szóljatok ...”

A kislányt kivette a tek- nőből, gondosan megtöröi- gette, közben arra gondolt, hogy a hírhozók már elkerülték a vastag törzsű akácfát. Mindjárt a kúthoz érnek, onnét pedig öt-hat lépés a konyhaajtó. Mater Edit „vesékbe látó” tekintete villant most benne, egykori latintanáráé (hogy került ide éppen most?!); „Ilona, magától sokat várunk, figyeljen ide, fiam, a maga képességeivel nálunk minden lehetne, például ennek a gimnáziumnak az igazgatója is, mi valameny- nyien imádkozunk, hogy hivatás ébredjen a lelkében”; nem, mater Edit, mater Margit és valamennyi mater socor, nem, még most is azt mondom, hogy inkább az élet, az ő csapásaival, mint a zárda fanyar illatú oltalma; vajon Pista lát-e most engem, ahogy ezt a gyereket öltöztetem, tűnődött. Nem valószínű. De ha mégis, akkor búsul. Tudom, utolsó óráján sem a halálfélelem gyötörte, hanem a tudat, hogy magamra kell hagyjon a közösen vállalt feladattal. .. Ne búsulj, kedvesem, hajolt a gyerek fölé, mintha neki beszélne, pedig az urához szólt. Erős vagyok, felnevelem őket.

Az ablakon át megpillantotta az apja kalapját „Mindjárt itt lesznek.” Tegnap este körülvette a népes család. „Ugye, megmondtuk, hogy nincs okod aggodalomra. Pista él.” A hulla- szagú főorvos azt mondta- ha holnap estig nem értesítjük ... Ez a „holnap este” tegnap múlt el. „ÉJ" mondta az apja és a testvérei.

Kopogtak.

— Tessék — szólt és kar jába vette a gyereket.

A

i kisfiú aranyszínű töl- Lényhüvelyekről álmodott, és fenyőtobozok között heverő ßancelököicdl. Földbe

taposott puskákat és felborított gépfegyvereket is látott egy sárga árok menten, mely a kertjükben kanyargóit az alma- és diófák árnyékában. Néhány szép hüvelyt kiválasztott magának, Közben lármás nagyfiúk jöttek és hullott gallyaiéból tüzet raktak. A kisfiú tudta, hogy az ágaié között mindenféle háborús kacat van és hamarosan fel fog robbanni a kertjük. A nagyfiúk eltűntek, valószínű, az istálló háta mögött várták a robbanást, ő is menekülni akart, de nem tudott megmozdulni, a tűz pedig egyre fenyegetőbben mor- gott...

Miután felébredt, csak lassan oszladozott benne a rémület.

A ház csendes volt. Senki sem jött ellenőrizni, hogy megmosakodott-e, mielőtt az ünneplőjét felveszi. Körülnézett a szobákban. Különböző dobozokat nyitogatott, cigarettát, dohányt keresett Gazsinak, a sekrestyés fiának. Minden doboz üres volt. Még csikket, szivarveget sem talált, pedig Gazsi csak azt engedi ministrál- ni, aki dohányt visz neki.

Az első harangszó után mégis elment a sekrestyésékhez, ahol rengeteg deszka, törött bútor hevert aa udvaron. A konyhában a tüskés hajú asztalos-sekrestyés éppen a sokszor megcsodált hegyes orrú cipőjét húzta fel, amikor belépett.

— Csókolom! Itthon van Gazsi?

— A műhelyben találod — meresztette szemét a sekrestyés.

Gazsi takarított. A padlót szőnyegként beborító faforgácsot söpörte halomba.

— Hoztál dohányt? — nézett rá szigorúan.

— Nem találtam. De a jövő vasárnap hozok. Isten- bizony.

Gazsi bosszúsan tekergette a nyakát.

— Ugye, azért engedsz minisztrálni? — szólt esdeklő hangon a kisfiú.

— Szó sem lehet róla — hörkent rá a lapáttenyerű kamasz.

A kisfiú nem mert többet szólni, Gazsi nagyon dühösnek látszott. Szerényen meghúzódott a bejárat melletti sarokban. Az ablak alatt egy különös formájú asztalon érdekes szerszámok, .lécek, deszkadarabok: hevertek. Miután Gazsi végzett a söpréssel,, ezen aa asztalon csinált rendet. Közben fütyörészett. Már elpárolgott a mérge, reménykedett a kisfiú.

A műhely közepén egy hosszú, csónak formájú láda volt. Mór többször megnézte, de csak most vette észre, hogy mellette van a fedele is, és olyan, mint egy koporsó.

— Gazsii

— Hm?

— Ez koporsó?

— Az.

Közelebb ment hozzá. Még nem igazi koporsó, gondolta, mert deszkaszín“ van.

— Ha belefekszel, mi- nisztrálhatsz' — szólalt meg mellette a sekrestyés fia.

Öröm járta át.

— Akkor igazán engedsz?

— Igazán.

Még nincs feketére festve, villant át rajta, amikor belefeküdt. Gazsi elégedett vigyorral hajolt föléje.

— Várj, hozom a colstokot — mondta.

A kisfiú nem kérdezte minek a colstok, türelmesen várt.

Gazsi visszajött és a talpától a koporsó végéig lemérte a távolságot.

— Még sokat kell nőnöd, hogy elérd az apádat — egyenesedett föl, és nevetet*,

A kisfiú fölkapta a fejet. Szólni, kérdezni akart valamit, de Gazsinak most hirtelen eszébe jutott, hogy sietnie kell a templomba, mert már el harangozták a másodikat,..