Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-21 / 94. szám
Mátyás Ferenc Vigasztaló Nézd csak, gépökrök mennydörögnek, virulnak a gabonaföldek, s fölszáll a Nap fácánkalcasa a Jakra, ■ ■lecsipkedi a jeget a rügyekről, fagygöncét a rétre teríti a tél, . és átszállja majd lelkünket a fény az olvadásban. Klnyilik majd a cseresznyefák virága, ha derűsebb eget húz fölélik március pirkadása. Nézd csak, gépökrök mennydörögnek, virulnak a gabonaföldek, lehetett, kemény tél, kápráztató díszét mutogatja már a mező, ingujjra vetkőzik a természet a paraszt szagú határban, befutják majd a rózsák, kamillák a .fagy hírügynökségeinek pokolkapujat, s . megjön május áldása. Fogyatkoznak a hosszú éjszakák, megállíthatatlanul ébred a föld, riadt szemünk elé vauul a zöld határ, hallani már: bekacagnak a fecskék magányunk ablakán, hogy a tavasz farró ujjal közt ne dideregjünk kétségbeesésünk strucc-pillanatában. Károlyi Amy: KOROM A befejezett kerek életek párája nyomtalanul el-lebeg, de vissza csapódik keserű korma a lángnak, ami még égett volna. Németh József: Üreg báránnyal Szépen magyarul —szépen emberül Anyanyelv és g'/agya nyelv Amikor a gyermek beszélni tanul, szüleit, nagysziléit, idősebb testvéreit, tehát legszűkebb környezetét utánozza. Ügy próbálja kiéjleni a hangokat, ahogyan a felnőttektől hallja. Ez persze csak részben sikerülhet, hiszen hangképző szervei még fejletlenek. Sokszor nem is érthető pontosan a gyermek beszéde, csupán kitaláljuk, mit mojvd. Helyénvaló és természetes tehát, hogy a gyermek utánoz, de bizony az ellenkezője is előfordul: a felnőtt utánozza — sokkal kevesebb sikerrel — a gyermeket. Megpróbálja úgy ejteni a szavakat, ahogyan a gyermek — feltételezése szerint — mondja vagy mondaná. Az ilyen felnőtt nyilván kedveskedni akar, megkísérli beleélni magát a gyermek helyzetébe (talán némi nosztalgiával emlékezve az elszállt évekre). És egyáltalán nem veszi észre, hogy ez a gügyögés milyen nevetségesen hangzik az ő szájából. Gyakran hallunk: ne haraguzzsál, nyem cabad, edem a lelted, nézzsed, sija, dele ide stb. Ezekben még felismerhetők nagyjából az eredeti szav’ak. Vannak azonban jóval kacifántosabb kifejezések is, amelyek aligáiig érhetők:' ádacka (anyácska), pumpi (krumpli), adde (add ide), de cé vad (de szép vágj'), kisz ctndal (kis .angyal), ütnei mókár (tunci, azaz tündér bogár) stb. Ha néha-néha élünk is efféle szavakkal, huzamosabb időn át így beszélve csak ártunk gyermekünknek. Ha a gyereket már a kezdet kezdetén gügyögni tanítjuk, késleltetjük beszédkészségének kialakulását;. az anyanyelvbői gyagyanyelv válik. Nemcsak a hangok képzésében, illetve ejtésében mutatkoznak eltérések, hanem a nyelv használatában is. A gyermek nyilván követ el nyelvtani „vétségeket”, amelyeket egy bizonyos idő elmúltával elhagy. Mindenképpen káros tehát, ha a felnőtt átvesz a gyermektől például ilyen szavakat: elcsúszottam, hón, hót (a havon a havat, helyett), nya- kája, tiem (a tied ez a játék? kérdésre adott válasz), esre hasik (hasra esik) stb. Mosolygunk gyermekünk ilyen és hasonló szavain; ha hibázik is, csupán tudattalanságból fakad. Az így beszélő felnőtt azonban nagyon is jól tudja, hogy hibás az a szó, és ahelyett, hogy segítené a gyermeket a helyes beszédre, meghagyja (sőt, népszerűsíti is) a hibákat. Ha a gyermek szavait évek múltán vjsszajátsszuk, hangszalagra rögzítjük, és derűs mosolyt csal arcunkra, mért jólesik- ismét hallani gügyögését. Ha azonban a felnőtt ,.gyermekbeszédét” (helyesebben: gyagyanyelvét) vesszük magnóra, más a helyzet. Nem is kell éveket várni, csupán néhány órát az újrajátszásra. Talán ő maga nevetne a legharsányabban. Ez a nevetés, bizony, önkritika is. Csakhogy a-felvétel idején ezt még nem vették észre. Aki akar-, ja, próbálja meg! M. L. Emlékezetül hagyott írások A kolozsvári Dacia Kiadó amolj'an kis Móricz Zsig- mond-íóle Magvető kötetet adott ki az erdélyi magyar emlékírók legszebb, s legemlékezetesebb darabjaiból: Emlékezetül hagyott írások. Mindszenti Gábor, Bethlen Farkas, Szamosközy István, Haller Gábor, Kemény János a szerzők, a szereplő ..maga a történelem. Feljegyzések, naplók vagy írói tudatossággal készült naplók ' — mindegyikben benne él a történelem s az a nyelv, melynek különleges ízét, archaizmusát az erdélyi emlékiratokban csodálhatjuk leginkább. A nyelv szépségét a mesék még teljesebben, szélesebb valóságukban őrzik, mint az emlékiratok, még akkor is, ha már kiszakadtak eredeti táji vagy népi környezetükből. A bukovinai székelyek hosszú menekülés után végül is Tolnában és Baranyában nyertek új hazát, köx- • nyezetet s itt telepedtek le. Történetüket nagy hozzáértéssel Albert Gábor írta le Emelt fővel című könyvében. Olvasótábor felnőtteknek Tizenkét esztendeje a Hazafias Népfront támogatásával, a Művelődési Minisztérium anyagi hozzájá rulósávai évről évre olvasótáborokat szerveznek országszerte. Ezeknek a művelődési, kisközösségi kezdeményezéseknek legfőbb célja, hogy sajátos módszereivel. a kiscsoportos beszélgetések segítségével elsősorban együttgondolkodással segítse a résztvevőket személyiségük formálásában, önmaguk és környezetük megismeréseben. E táborok többségét a fiatalok, főképpen a 10-18 éves korosztály részére rendezik Csak elvétve találkozni olyan vállalkozással, amely a felnőtteket vonja be, holott a közművelődési célok, a közösségben élés, a nemzetben és emberségben gondolkodás életkortól függetlenül alapvető szükséglet, magatartásunk meghatározója kell, hogy legyen. , Az olvasótáborok több mint egy évtizednyi múltjukkal bizonyították, hogy jelentős mértékű szellemi erőt képesek egyesíteni, illetve mozgósítani. Nemcsak iiterátorok, hanem művészek, pedagógusok, könyvtárosok, tudósok, szóvá' többségében „megszállott” emberek karolták fel a táborok ügyét, szolgálva ezzel az Olvasó népért mozgalmat és segítve, hogy egyik legdinamikusabb hajtásává váljék. Természetesen nem volt minden tábor az elképzelt kívánalmaknak megfelelő színvonalú. Voltak, amelyek zárt, merev tanfoíyamrend- szerűek, a megfelelő előkészítés hiánya miatt nem voltak képesek őszinte kapcsolatteremtésre kész légkört teremteni. A felnőttek olvasótáboraiban sokszor éppen a túlzott iskolai köriilmé- rj'ek hátráltatták a cselekvő együttlét érvényesülését. Az idén mintegy másfélszáz . olvasótáborba majdnem tízezer 10-18 éves fiatal, általános iskolás, középiskolai tanuló, ifjú szakmunkásjelölt indul útnak, hogy a gondtalan ny^ri időtöltés helyett talán éppen magyarságunk gyökereivel, vagy nyelvünk kifejező erejének gazdagságával. vagy önismeretünk meghatározó tényezőivel ismerkedjék Tiszteletreméltó szándék, hiszen mindezekért alapos munka vár nemcsak a szakmai vezetőkre de a bekapcsolódni szándékozó fiatal gondolkodókra is. Figyelmünket azonban fordítsuk arra a mindössze talán tucatnyi felnőtt táborra, ahol majdani község' könyvtárosok, gyermek- könyvtárosok, napközi otthonban tevékenykedő pedagógusok és — szocialista brigádok képviseletében — üzemi munkások, termelőszövetkezeti dolgozók alkothatnak művelődő közösséget. Az utóbbiak azért hagyják ott néhány napra munkahelyüket (remélhetőleg megértőén kapnak eltávozási engedélyt!), hogy hozzájárulhassanak szellemi, lelki, * közösségi készségük kibontakoztatásához. fejlesztésének gyakorlatához. Ehhez szükségesek a megfelelő eszközök, a könyvek, a különféle közösségteremtő, képességfejlesztő foglalkozások, beszélgetések, viták, eszmecserék és természetesen — játékok is (hiszen ? játék utáni vágyakozást felnőttkorban sem kell szégyellni). A vállait cél teljesítése nem szerény jelentőségű, jó lenne tudni, hogy ezzel nemcsak a táborok szervezői, résztvevői vannak tisztában, hanem mindazok, akik hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a felnőttek tábor, jelenlétét egyúttal szakmai továbbképzésnek is tekintsék. A tudásnak, a műveltségnek, az olvasás szükségességének tekintélye — úgy tűnik az utóbbi időben — veszélyben van. Az alkotó, gondolkodó munkaerőre pedig minden munkahelynek szüksége van. M3 már nem lehet helye annak a nézetnek, hogy csalt a gazdasági követelményeiknek tegyünk eleget, a művelődés másodlagos. Akkor tudunk csak a társadalom fejlődéséért korszerű gondolkodással tenni, ha-a munka és a kultúra egységét tudjuk megteremteni magatartásunkban, életmódunkban. Az igazi olvasótábor ezeknek a szándékoknak az elő-, segítéséért, támogatásáért” van, az emberért. Speciális katalizátorszerep vár a be-.' szólgetések, a kiscsoportos foglalkozások során az előadókra, a táborozókra. Érdemes nagyobb figyelmet szentelni és egyetértőén támogatni az olvasótáborok munkáját. Németh László szava lágyén akár az olvasótábort munka mottója is: „ .. a műveltség nem ünneplő ruha, amelyet hordani kell. A műveltség a helytállás segédeszköze, a kifejezés szerszáma, a vállalkozás fegyverzete. Az a műveltség, amely csak műveltség, meddő és fonnyatag.” Maré fi István Rstíi József: Pillangó Miért csökkenek az árak? Az ódon hangulatú Külső- Kenyértörés utca környékén az év elején egyszerre csak csökkenni kezdtek az árak. A nem mindennapi, sőt majdhogynem szokatlan jelenségre a környék egyik legodaadóbb lakója. Gázló- melység bácsi figyelt föl, s mint társadalmi rendünk lankadatlan őre, azonnal névtelen levelet írt a Falra- má Szó című újságba. „Kik zavarják árcsöklien- téssel az ország nyugalmát/’’ című hozzászólásában az idős lokálpatrióta nyíltan és a helyzethez képest meglepő őszinteséggel rántotta le a leplet az úton-útfélen tapasztalható árcsökkenésekről, az egyre olcsóbbá váló húsról pedig mejegyezle, hogy olcsó húsnak híg a leve ... Minek is tagadnánk, Gázlómélység bácsi levele valóságos lavinát indított el Többen rögtön más árcsökkenésekről is tudni véltek, így például Anorák néni, akinek a fia a minisztériumban dolgozott, azt hallotta, hogy az illetékesek nemcsak a benzin, de az építőanyagok és a fűtőolaj árinak mérséklését is tervezik. HuzagoU Aranka, aki a Külső-Kenyértörés utcai Hőerőműben lélekbúvárként tengette életét, csak nevetett az ilyen csacskaságokon: gyűrűs vőlegénye első kézből tájékoztatta a kíváncsi lélekbúvárt, miszerint csak a fél- és egész téglák lesznek olcsóbbak, a többinek az ára változatlan marad. Bár a terjengő rémhírek többsége nem bizonyult igaznak, a nyugtalanság egyre fokozódott, s azzal fenyegetett, hogy az elégedetlenség hullámai a Külső-Kenyértö- rés utcából esetleg átterjednek a Belsö-Kenyértörés utcára is. A helyzetet súlyosbította, hogy szinte óránként láttak napvilágot újabb találgatások — többen eskü alatt vallották, hogy olcsóbb lett a közlekedés —, míg mások (persze a mindig elégedetlen, hözöngő értelmiségiek) azt állították, hogy csökkent a könyvek ára. Az illetékes vezetők dicséretes gyorsasággal fölfigyeltek a jelenségre; szinte azonnal bölcs hallgatásba burkolóztak. Sőt, mikor Cső bálvány elvtárs egy helyi hatáskörű aktívaértekezleten csaknem másfél órán keresztül mélyen és jelentőségteljesen hallgatott, többen követték a példáját. S miután már a külföldi, többségükben ellenséges rádióadók is rendszeresen hallgattak a tapasztalható árcsökkenésekről, nyilvánvalóvá vált, hogy most már valamit hall. gatni kell. Egyre több jelentés érkezett a vendéglői árakkal kapcsolatban is. Néhányan arról panaszkodtak a tanács ügyfélszolgálati irodájában, hogy húsz forintból sikerült megebédelniük az egyik ön- kiszolgáló étteremben. Sok bejelentés érkezett a Róbert ■Bácsi Konyhája nevű szerződéses vendéglő eüen is: az üzlet vezetője — állítólag reklámfogásból — ingyen adta a levest és a köretet. Az illetékesek a helyzetnek kijáró mérsékelt optimizmussal szemlélték a kialakult helyzetet; tenni ugyan nem tehettek semmit, ám ők voltak azok, akik a hibák mellett az eredmények mellett sem mentek el szótlanul, és rámutattak: a korábbi évek áremelései nem magyarázhatók egyszerűen a begyűrűzéssel, hanem igenis a mi népünk szorgos munkáját dicsérik. Mindez természetesen es** némtképf nyugtatta meg a kedélyeket. Lehetetlen volt ugyanis nem észrevenni, hogy az állandóan csökkenő árak igen súlyos helyzetbe vitték a nyugdíjasolzat: egyre többen lettek, akik nyugdíjukból nemcsak a hónap közepéig, de annál már néhány nappal tovább is ki tudtak jönni. A róbertvárosi árcsökkenések behatóbb tanulmányozására közgazdászok érkeztek a kerületbe, s külföldi szakértők bevonásával nemzetközi tanácskozást tartottak. Ám a tanácskozás négy napja alatt már híresztelések láttak napvilágot a lakbérek tervezett mérséklésével kapcsolatban is. A helyzet kilátástalan volt, de nem súlyos. Az illetékes vezetők továbbra sem nyilatkoztak, vajon mi okozhatta az áraknak ezt a minden eddigit meghaladó mérvű csökkenését, de az aggódó közvélemény megnyugtj- tására megjegyezték: minden remény megvan arra, hogy — akárcsok az influenza esetében — az árak csökkenését is meg lehet állítani a környező utcák határainál. • Pölffi S. Pété*
