Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-20 / 93. szám

Útmutatás a helyszínen Megszűnik a „gyámkodás” « < ^ ■>" ía,- db Cserepes gondjaink Megváltozott Somogy köz- igazgatási térképe január 1-én. Eltűntek a járási ha­tárok, a megye öt városa és három nagyközség működik közre a környezetükben levő községi tanácsok irányításá­ban. Az átszervezés volt a kor­szerűsítés könnyebbik sza­kasza. Most a tanácsoknak tartalommal kell megtölte­niük a szervezeti kereteke*, gondoskodva arról, hogy a városkörnyéki igazgatási rendszer zavartalanul mű­ködjön. A lakosság többségében elégedett a megyei irányí­tásban közreműködő öt vá­ros és három városi jogú nagyközség (Csurgó,. Tab. Boglárlelle) kijelölésével. A bogiárlellei vonzáskörzetbe került Lengyeltótiból, So- mogyvárról* és társközségei­ből azonban nagy számú észrevétel érkezett, mégpe­dig azért, mert a siófoki bí­rósághoz, ügyészséghez, rendőrséghez kell utazniuk ügyeikben. A nagyobb tá­volság és a jelenlegi rossz közlekedési viszonyok miatt a korábbinál kedvezőtle­nebb helyzetbe kerültek. A megyei tanács már keresi a megoldás útját. A megszűnt járá&j hiva­taloktól 357 elintézetlen ügy került a városi tanácsok­hoz. Ezeket azóta többségé­ben elintézték. ‘E Az eddigi tapasztalatok szerint ilyen rövid idő nem elegendő ahhoz, hogy a vá­rosi jogú nagyközségek szak- igazgatási vezetői és az ügy­intézők teljes biztonsággal lássák el a városkörnyéki községi tanácsokkal kapcso­latos feladataikat. Tetézi a gondokat, hogy a volt járá­si hivatalbeliek közül keve­sen mentek a városi jogú nagyközségi tanácsokra (Csurgóra hárman, Tabra, Boglárlellére azonban sen­ki!). ligy aztán a nagyközsé­gek apparátusának, kivált­képp azoknak, akik más te­rületekről kerültek oda, nincs kellő gyakorlatuk az irányításban, kevés a helyi ismeretük is. ">f A városi tanácsok sokkal élőnyösebb helyzetben van­nak, hiszen a volt járási hi­vatalban dolgozók nagy ré­sze — hatvanhétén — hoz­Cseréppel vagy palával fe­dett tetők szigetelésére al­kalmas PVC-fólia gyártását kezdték meg a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat­nál A tetőszerkezetre szö­gekkel rögzíthető fólia fel­fogja a cserepek közötti ré­sen beszivárgó esőt, port és a szelet, a meleget pedig zájuk kerültek, s ez nagy­ban megkönnyíti a város- környéki feladatok ellátását. A közigazgatás korszerű­sítése megnövelte a megyei tanács apparátusának fel­adatát is, ezért belső átcso­portosítással megerősítet­ték az irányítást, az ellen­őrzést, a gazdaságszervezést, a személyzeti munkát. Dr. Kassai János, a me­gyei tanács vb-titkára el­mondta, hogy az öt város, a három nagyközség szakigaz­gatási szerveinek minden segítséget megadnak, hogy a gondok mielőbb megszűnje­nek. Tervezik a továbbkép­zéseket, a helyszíni útmuta­tást. Nagyon fontos a helyi ta­nácsok irányításával, külö­nösen a városkörnyékkel kapcsolatos feladatok pontos kidolgozása. Négy bizottság alakult ennek a kimunkálá­sára. Somogy sajátosságait figyelembe véve rögzítik a megye—város—község ta­nácsai közötti kapcsolat rendjét, kidolgozzák az együttműködés módszereit. Széles körű vita után a me­gyei tanács-vb júniusban fogadja el az új irányítási rendhez igazodó szabályza­tokat. A vitáik, súrlódások, fél­reértések a városok, a vá­rosi jogú nagyközségek és a községi tanácsok között ért­hetőek, hiszen e területeken a legnagyobb a változás. A városi és a községi taná­csok vezetőinek kölcsönösen keresniük kell a jó együtt­működés formáit. A megyei tanács azt sze­retné, ha javulna a városi, s különösen a községi igaz­gatási munka színvonala, mindent megtesznek tehát azért, hogy a községek ön­állósága nagyobb legyen. Csak ott nyújtanak helyszí­ni segítséget, ahol arra va­lóban szükség van. Ugyan­azt teszik a városi tanácsok is. Rövid idő telt ugyan el az átszervezés óta, mégis érző­dik már, hogy közvetlenebb a megye és a községek kap­csolata, kialakulóban van — a meglévő gondok ellenére — a városok és a három nagyközség közvetítői tevé­kenysége a megyei tanács és a községek között. nem engedi a szabadba ki­szökni. így különösen a te­tőtérben kialakított lakások védelmére, szigetelésére hasznosítható. A PVC-fóliát nem kell félteni sem az építkezés közbeni sérülésektől, sem pedig a viharos széllökések­től. Megtorpan a gépkocsik hosszú sora, várni kell. Ka­posváron, a Berzsenyi ut­cában, a Dél-dunántúli Tü- zép telepe előtt zöld mun­karuhás férfi vigyáz a rend­re. Nemrégiben egy sze­mélygépkocsit zúzott össze itt az ideges igyekezet. Egy Ifa zöttyen ki a kapun, a magas feljárón. Jó néhány lomha autó sárga pislogás­sal jelzi, hogy mindkét irányból az építőanyag-te­lepre igyekszik. A telepre, amely inkább udvarnak ne­vezhető, ahol az élő emlé­kezet még a kisvárosi réges- régi fatelepet is látja. Lent az udvarban nagy a nyüzs­gés. A pótkocsikról árut raknak le, a kisebb furgo­nok ügyesen cikáznak. Az egyik autórádióból hallani: jó munkát kíván, és elkö­szön a reggeli szerkesztő. — Fiatalember, elvinne egy fuvart a szomszéd ut­cába? — szólítja meg a fej­kendős néni a Zsukon ce­menteszsákot igazgató fér­fit. Hamar megegyeznek, 250 forintért egyszerre tíz má­zsát kap majd a néni. Az öt-hat árukiadó szinte mindenütt ott van, ellenőr­zik a szállítókat. Beszédes utcák Ünnep utáni első munka­nap. A Beszédes József ut­cában ’ építkezők. Ahol megállunk, egy ház már ki­bújt a földből, és sejteni en­gedi impozáns körvonalait. — Az idén kezdtük — me­séli Herczeg József —, min­den anyagot beszereztem a cserépen kívül, azt nem le­het kapni. Itt palát nem te­hetünk föl, ez az előírás, de akkor hogyan tegyem föl azt, ami nincs. Pedig ráadásul én még könnyen vagyok, maszek fuvarozóként jól is­merem a járást, ennek kö­szönhetően megvan minden anyagom. Hegedűs József 26 éves szobafestő — felesége gyes • en, két gyermekük van — a Hermann Ottó utcában építkezik. — Háromezernyolcszáz a fizetésem, anyámnál la­kunk, muszáj volt belevág­ni. Sikerült szereznem tatai cserepet, de az egyhatodát kidobhatom, olyan rossz a minősége. Még mindig nem kaptam „E” jelű gerendá­kat szaladgálhatok az egész országban. Az a vélemé­nyem, hogy a magánfuva­rozó géemkák kifosztják a tüzépeket. Csináljanak kü­lön lerakatot a magánosok­nak és a vállalatoknak, mert azok is elviszik az anyagot. Az OTP meg későn lép. majdnem akkor adnak pénzt, amikor már vége az építkezésnek. Akik most kezdenek építkezni azt ta­nácsolom, kössék föl a nad­rágjukat. Bakó Károly 29 éves gép­ipari munkás a Beszédes ut­cából: — Háromszázötvenezer fo­rint van eddig benne. Na­gyon elkeseredtünk: az OTP visszatartja az építke­zést, nemhogy segítené. Mi már mindenünket ráköltöt- tűk, most százhúszezrei adott, ezzel kell tető alá hoznunk, újabb hitelt csak akkor kapunk. — Ősszel megyek nyugdíj­ba — mondja a napszítta arcú asszony, id. Bakó Ká- rolyné. — Még a fiam ipari tanulói ösztöndíját, is bele­öltük az építkezésbe. 1957 óta egyszoba-konyhás la­kásban lakunk, elég vol*. Ide költözünk majd mind­annyian. Ha látunk valami anyagot, azonnal megvesz- szük, mert holnap már hiába megyünk. Bejártuk az egész megyét, cserép nincs. Az ablakok is hiányoznak, de arra most nincs pénz. A fuvarra eddig elment ötven­ezer forint. Borravalót nincs miből adnunk, egyszer ad­tam egy ötvenest, de ötszá­zast vártak volna. A megye egyik tüzép-te- lepén beköszönt az irodába, betonkefnit akart venn;. Azt mondták: „— Nincs. Mit gondol, hol él maga? Ha Kaposváron nem kapott, nekünk honnan lenne? Ennek a telepnek ti­zenöt községet kellene ellát­nia, és csak hármat tud.” Hol a hiba? A kaposvári tüzép irodá­jában Gimesi Lászióné, te­lepvezető-helyettes : — Az első negyedévben 15 ezer megrendelt, visszaiga­zolt cserép nem jött meg. A cserép országos probléma, 140 millió kellene, s 90 mil­liót tudnak gyártani. Csak itt Kaposváron kétszáz új ház épül, de nemcsak ehhez, hanem a tatarozásokhoz és a viharkárok javításaihoz is szükség van cserépre. — Hogyan tudják kivéde­ni a hiány kísérőjelenségét, az ebből fakadó korrupciót? A keveset hogyan tudják elosztani igazságosan ? — Vásárlóink érdekeit messzemenően védi az anyagbiztosítási szerződés. Ha megérkezik az építő­anyag, értesítjük vevőinket, és sorszám szerint vehetik át rendeléseiket. A csúszó­pénzről hallható szóbeszéde­ket és a gondokat csak a teljes építőanyag-ellátás szüntetheti meg. Addig is ajánljuk az anyagbiztosítási szerződést. — Véleménye szerint mi az építőanyag-hiány oka? — Az építőanyag-gyártó ipar fejlődése nem követte a magánépítkezések kibon­takozását. A hiány pedig rajtunk csapódik le. Pedig nem a kereskedelemben kell keresni a hibát, mi csak azt tudjuk eladni, amit az ipar termel. A több is kevés Zaccomer János, a So­mogy—Zala megyei Téglá­éi Cserépipari Vállalat igaz­gatója: — Cserepet a Dunántúlon két gyárban, Bátaszéken 13 —14 milliót és Tatán 16— 18 milliót gyártanak éven­te. Csornán egymilliós évi termeléssel műemlékcserép készül. Hazánkban — a bér­preferenciák, a dolgozók többszörös túlóráztatása mellett — az idén 98 millió cserepet gyártanak. A hi­ányzó részt — 35—40 mil­liót — jugoszláv, osztrák es cseh importból szerzi be a belkereskedelem. A többi építőanyagból is több kell, mint a korábbi években. Ugyanis nemcsak több, ha­nem nagyobb házakat is épí*enek. Emellett a tataro­zásokhoz, valamint a kisebb beruházásokhoz is hagyo­mányos építőanyagokat használnak föl, ráadásul ezek száma is emelkedett. Mindenki téglából akar építkezni. Tavaly területün­kön az első félévben 13—14 millió tégla kellett összesen, míg most csak a közületi építkezésekhez 24 millió kellett március végéig. Gyá­raink feszített ütemben ter­melnek. a tervezett mennyi­ség mellett minden több­letet a lakosság ellátására adunk át. Kőszegi Lajos Exportcikk az éticsiga Érdemes lehajolni érte (Tudósítónktól.) A langyos meleg esős, idő­járás kedvező az éticsiga gyűjtéséhez. Árokparton, ré­teken, erdőszélen, vizenyős helyeken van a legjobb le­lőhely. Szorgalmas munkával több száz forintot is meg lehet keresni naponta. Az országnak export szem­pontjából rendkívül fontos az éticsiga gyűjtés. A szab­vány szerint csak a 2,8 cen­tis átmérőnél nagyobb csi­gát veszik át, és valameny- nyi áfész foglalkozik vele. Az éticsiga feldolgozását a MAVAD közbejöttével, meg­bízásából a nagybajom—ka- posfői áfész kiskorpádi tele­pe végzi. Az export is in­nen indul. A szövetkezet a szükséges előkészületeket időben megtette. Az éticsi­ga gyűjtésére és felvásárlá­sára vonatkozó megállapodá­sokat megkötötték az áfé- szekkel. Az éticsiga felvásár­lási ára 13,— forint kilo­grammonként, amelyből 23 fillért vonnak le adó miatt. A szállításhoz szükséges lá­dákat kivitték már a felvá­sárló helyekre. A „csemegét” főleg Svájc­ba, Franciaországba és a Német Szövetségi Köztársa­ságba szállítják. A gyűjtés jó mellékkeresetet jelent a nyugdíjasoknak, diákoknak, KISZ-fiatalöknák. Ma, ami­kor az ország fizetőképessé­géről oly sok szó esik, ér­demes ezzel a munkával az eddiginél többet törődni, és nagyobb figyélmet fordítani rá. Minden felvásárolt éti- csiga — amely nálunk úgy­szólván értéktelen — dol­lárt jelent az országnak. Kutatások a minőségért A hazai és a külföldi vá­sárlók megnyerése elsősor­ban az élöimiszerek minősé- géveil szemben támaszt ma­gasabb követelményeket. Ez az élelmiszerkutatókat új területek feltárására sarkall­ja. A tudomány olyan mód­szereket, eljárásokat vett célba, amelyekkel a koráb­biaknál magasabb biólógiai- és élvezeti értékű, ugyanak­kor a korszerű táplálkozás­ba illő ételek gyártására nyílik lehetőség. Biacs Pé­ter, a Központi Élelmiszer- kutató Intézet igazgatója el­mondta : Az elmúlt évek technoló­giai fejlesztésével, s a me­zőgazdaság által biztosított kellő mennyiségű alapanyag lehetővé tette, hogy a ha­gyományos cikkek mellett évente mintegy 400—500 új termék is elhagyja az üze- mdket. Jelenleg mintegy 70 témán dolgozik az intézet. L. G. Eső, por, ellen fólia Korszerű, magasabb technikai szinten dolgozó belföldi hús- feldolgozó üzem működik a Kaposvári Húskombinátban. Az itt készült termékek legnagyobb részét, töltelékárukat, füstölt—főtt húsokat és szalonnákat a megyében, kisebb részét Budapesten értékesítik. Az üzem 170 dolgozója ta­valy tízezer tonna húskészítményt termelt Gyertyás László felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents