Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-17 / 90. szám

Arcéi háttérrel Andrej Gromik© A sEOGlalistabHgádveE&í&k nmae/iák Áz minők bizonyít Négy évtized az első vonalban „Hogyan kell folytatni a külpolitikát olyankor, ami­kor ennyire nyilvánvalóan különbözőek és ellentétesek a nemzetközi politika fő irányvonalai ? Talán egysze­rűen meg keTl haragudni, be kell csapni az ajtót, nem kell időt és erőt fecsérelni arra, hogy tárgyalásokat folytassunk a világszerte ta­pasztalható feszültségért fe­lelős nyugati hatalmakkal ? Vagy talán mégis fel kell vetm a megérlelődött prob­lémákat es sürgetni megol­dásukat — a népek támoga­tására, az összes békeszere­tő erők segítségére támasz­kodva, együttműködve a polgári tábor azon erőivel, amelyek megértik a nemzet­közi kapcsolatok egészséges­sé tételének szükségességét Csakis a második szemlélet a helyes.” Ezek a megállapítások ma is elhangozhatnának. Való­jában azonban csaknem két évtizeddel korábbiak: az SZKP XXIII. kongresszusán mondta el e mondatokat Andrej Gromiko külügymi­niszter, \ aiká akkor már egy évtizede állt az ország diplomáciai apparátusának élén. Étit a politikát képvi­seli folyamatosan, már több mint négy évtizede, azokon a posztokon, ahová az SZKP és a szovjet kormány meg­bízásából került Kezdés Washingtonban A belorussziai Gomel kör­nyéki szegényparaszti csa­ládban, 1909-ben született fiatalember alighanem soha­sem gondolt ifjú korában arra, hogy a diplomácia lesz munkaterülete. Agrárköz­gazdásznak készült, a min­szki főiskolán tanult, s 23 éves korában aspiránsként került a mezőgazdaság kér­déséivel foglalkozó kutatóin­tézetbe. Képességei azonban hamarosan új pályára terel­ték. 1963-ban már a Tudo­mányos Akadémia közgazda- ságit udomáíiyi folyóiratának szerkesztőségi titkáraként szerez széles körű nemzetkö­ri ismereteket. Három év múlva új munkakörbe hív­jak: külügyi népbiztonsági állományba kerül, s azonnal ez Egyesült Államokkal fog­ja Utószó osztályon kap meg­bízatást. Rövid diplomáciai gyakorlata után a Szovjetu­nió washingtoni nagykövet- bégének tanácsosa lesz. A szovjet—amerikai kap­csolatok akkor jóformán a kezdetnél tartanak. A diplo­máciai viszonyt alig néhány éve teremtették meg, a gaz­dasági kapcsolatok távlatait is csak ekkor kezdik felfe­dezni. S közben a világra rá vetődött a háború árnyé^ ka: Európában már dörög­nek a fegyverek. Abban, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok két évvel Jcésőbb az antifasiszta koalí­cióban szövetségesként 'in­dult harcba a hitleri barbár­ság ellen, része volt annak a diplomáciai munkának is, amelyet Andrej Gromiko fejtett ki. Ennek elismerése, hogy 1943-ban már a nagy- követség vezetésével bízták meg. A szovjet küldöttség tagja a jaltai és a berlini konferenciának, képviselte országát az ENSZ létrehozá­sában, majd a Biztonsági Tanácsban. Következetes tárgyaló-partner 1947-ben nevezik ki kül- ügyminisztar-helyettesse, 5 — azt a rövid időt leszámít­va, amíg a londoni nagykö­vetséget vezette — munka­helye ezután már Moszkva. 1953-ban a miniszter első helyettese, 1957-ben pedig külügyminiszter lesz. Köz­ben beválasztják az SZKP Központi Bizottságába, előbb póttagnak, majd 1956-ban — a XX. kongresszuson — tagnak. 1973-ban lesz tagja a párt legfelsőbb vezető tes­tületének, a Politikai Bi­zottságnak, tavaly pedig első miniszter elnök-helyettessé is kmevezik. E négy évtized alaití a világ minden országában megis­merték Gromiko nevét — és nagyon sok országban személyesen őt is. Szinte nincs a világon olyan ma­gasrangú államférfi, aki ne találkozott volna vele, . ne folytatott volna vele tárgya­lásokat. Az ENSZ közgyűlé­sének szónoki emelvényéről csupán a legutóbbi üléssza­kon hiányzott, mert az Egyesült Államok jelenlegi vezetése lehetetlenné tette New Yoík-i útját — de igen sók diplomata döntött úgy, hogy módosítja eredeti ter­veit, s ellátogat Moszkvába, vagy más városban kér ta­lálkozót a szovjet külügymi­nisztertől, hogy né muiasz- sza él a rendszeressé vált évi megbeszélést. Gromiko következtésen képviseli a Szovjetunió ál­láspontját, es ennek megfe­lelően határozottan és szívó­sam keresi mindig a lehető­séget arra, hogy megtalál­ják a közös érdekeket, a megegyezés alapjait. Aligha alvad jobb ismerője a nem­zetközi kapcsolatoknak, a békéért vívott küzdelem le­hetőségeinek, hiszen évtize­deken át képviselte ezt a politikát az első vonalban. Tárgyalópartnerei kemény ellenfélnek tartják, de tisz­telik mélyreható tudását, ki­magasló diplomáciai érzekét. Törhetetlen elvhűség Barátai . — akik közé mi magyarok is tartozunk — jól tudják, hogy e határo­zott magatartás a törhetet­len elvhűségből szármáz k. Gromikómak. fontos szerepe volt és van ma is a szocia­lista országok együttműkö­désének fejlesztésében, a Varsói Szerződés politikai kezdemenyezéseinek kidolgo­zásában, a kétoldalú baráti, testvéri kapcsolatok elmélyí­tésében, egyeztetett külpoli­tikánk kimunkálásában. Andrej Gromiko nemegy­szer járt hazánkban, s rend­szeresen tartja a személyes kapcsolatot a magyar külpo­litika irányítóival. Ennek a szoros, baráti kapcsolatnak és a szovjet külügyminiszter érdemeinek egyik elismerése volt, amikor 70 születésnap­ja alkalmából hazánk Elnö­ki Tanácsa magas kitünte­tésben részesítette. mm Gú&fcá Brigádötletek a vállalati célokhoz Tegnap délelőtt Kaposvá­ron az SZMT székhazában tanácskozásra gyűltek össze a Balaton Fűszert brigád­vezetői Somogyból és Zalá­ból. Huszonöt éve minden tavasszal értékelik a koráb­bi időszak tapasztalatait és megtervezik a tanácskozás évében rájuk váró teendő-' két. Dévényi Zolién, a vállalat igazgatója ismertette a ta­valyi gazdasági eredménye­ket, illetve az idei terveket, s szólt arról, hogy a brigá­dok miképpen segíthetik a célok elérését Mondandójá­nak lényege az volt: a ne­héz 1983-as év után — az idei még nehezebb lesz, és a vállalat legfontosabb fel­adata a gazdaságos, megfe­lelő nyereséget biztosító ke­reskedelmi tevékenység. Az igazgató többször is kiemel­te: — Megváltoztak a nagy- és a kiskereskedelem mun­kájának körülményei, tehát megváltozott, korszerűbb szemléiéire van szükség ah­hoz, hogy a vállalat alap- ellátási kötelezettségének is eleget tegyen, valamint a minőségi kínálatot, a n^gy választékot is biztosítsa. Rendkívül takarékos tevé­kenységre van szükségünk, de ez nem mehet a korrekt üzletpolitika rovására, és to­vábbra is magas színvonalú szociális gondoskodásban részesülnek dolgozóink. Különös hangsúlyt kapott, a beszámolóban a vagyon­védelem helyzete. A Fű- szértnél a korábbi években nem volt leltárhiány, tavaly és tavalyelőtt viszont meg­lepő bajok kerültek felszín re a leltározások idején. Az igazgató rendkívül kemé­nyen fogalmazott — igen szigorú intézkedéseket köve­tően — szégyellni valónak minősítette a lopásod meg­szaporodását, és a fokozott védekezésre hívta föl a bri­gádvezetők figyelmét. Az igazgatói beszámoló után ismertették a vállalat idei munkaverseny felhívá­sát, és a jelenlevők több hozzászólásban mondták el véleményüket az elhangzot­takról, illetve elmondtak, hogy a maguk eszközeivel, ötleteivel miként kívánnak hozzájárulni a vállalati üz­letpolitika megvalósítása • hoz. A tanácskozás végén ad­ták át a pénzjutalmakat és az okleveleket a tavalyi versenyben elért eredmé­nyekért. 1983-ban a kapos­vári raktárház bizonyult a legjobbnak a fiókok, illetve a raktárházak közötti mun­kaversenyben, a második helyezett a barcsi fiók lett, a zalaegerszegi raktárház pedig dicsérő oklevélben ré­szesült. Megszüntetett felesleges állások A műhelyben vmst&gatob m beríték Meglepetést okozott a Mechanikai Művek Marcali Gyáregységében az az intéz­kedés, amely február 1-től 37 dolgozó átcsoportosítását jelentette. Az érintettekre azonban nem hatott újdon­ságként, mert a változást alaposan előkészítették. Mi indokolta a dolgozók átirá­nyítását. Erről beszélgettünk Herczog Ede igazgatóval. mindegy például, hogy kire bízzuk a 100. millió forntos raktárkészletet. — Hogyan fogadták a döntést az érintettek? — Több munkahelyet is felajánlottunk mindenkinek, azok voltak könnyebb hely­zetben, akik szakmával ren­delkeznek. Természetesen alvadtak többen, akiknek nem felelt meg az új mun­— Többet vagy kevesebbet keres most? — A múlt hónapban 1000 forinttal kaptam többet, pe­dig még nem is szoktam hozzá a normához. Most he­gesztőtanfolyamra járok, ha sikerül elvégeznem, akkor még jobban is kereshetek. Vörös Ferenc a diszpécser peosztást váltotta fel az esz- tergályosmuká val. A gyáregységnek 840 dol­gozója van. Tavaly ebből 307-en töltöttéit be nem ter­melő munkakört, az idei év­re 266-ban határozták meg ezt a létszámot. A vállalat egész szervezetében korsze­rűsítést kezdtek el, s ez érinti a két vidéki gyáregy­séget is: például nagyobb önállóságot kapunk, s a fo­lyamat része az átcsoporto­sítás is. Túl magas volt a nem termelő létszámunk, fö­lösleges volt például a 17 raktáros, a sok diszpécser. Az előzményekhez tarto­zik, hogy 1982/83-ban az olajkályhák gyártásáról tör­ténő leállás miatt csökkent a termelés. A fő oél most a hatékonyság, a termelékeny­ség. Olyan területről termé­szetesen nem vettek el em­bert, ahol a termelés emel­kedőben van. — Milyen szempontok sze­rint választották ki a 37 embert? — A gyáregységi hatszög területenként határozta meg a létszámot. A választásnál figyelembe vették a vezetők, ki hogyan végzi a munká­ját, alkalmas-e rá, mióta dolgozik ott, és milyen az iskolai végzettség«, Nem kakor vagy a fizetés, ők el­mentők a gyáregységből, a többiek azonban jól jártak. A termelő munkakörben dolgozók örültek a változás­nak. A fémtömegcikk-üzemben 16 dolgozót érintett az át­szervezés köztük Kovács Jó­zsefet. A fiatalember régen raktári segédmunkás volt, most kézi műveletes dolgozó lett. — Meglepte az áthelyezés? — Tulajdoniképpen nem, mert sokszor voltunk muri­ka. nélkül, csak lézengtünk. Itt szinte minden percet ki kell használni. Bővíti kistraktor-választé­kát a Veszprémi Mezögiazda- sagi Gépgyártó Vállalat. Már elkészült a Robi Re­kord prototípusa, amelyet elődeivel szemben sebesség- váltóval is elláttak. Ez fő­ként a talajmimkáknál lesz majd előnyös, mert kötött I talajon, vagy erősebb gazo­sodé« esetén kisebb sebes- j seggel, jobb körülmények I kozott pedig gyorsabban — Tudtam, nem a mun­kám ellen van kifogás, ha­nem a munkaköröm fölösle­ges. Két éve kerültem a gyáregységhez, akkor tettek meg diszpécsernek. Az ere­deti szakmám esztergályos, bár elég hosszú ideig nem gyakoroltam, no de azért nem lehet elfelejteni a fo­gásokat. — Megérte? — Igen. Emelkedett az álapórabérem, s havonta 1500 forinttal többet viszek haza. A kellő időben szól­tak a változásról, így volt időim hozzászokni a gondo­lathoz. izményi Éva gepeket. Az újdonság gyár­tást a piaci kereslet szabá­lyozza majd. A veszprémi gyár egyéb­ként a már ismert és nép­szerű 3, illetve 5 lóerős kis- traktaraibál ebben az év­ben 10 ezerrel többet gyárt, mint tavaly. így már össze­sen 36 ezret ad át a keres­kedelemnek, f , r Újabb kerti traktor | dolgoztathatják majd a kerti Az olcsóbb gazdaságosabb — Sok a kívánalom, ké­vés a nyereség — sok ser­téstartó panaszkodik így — mondom Balogh M. János­nak, a lábodi Zöldmező Ter­melőszövetkezet elnökének. Ö csak mosolyog: nekik nincs okuk a panaszra. Eb. ben az üzemben ugyanis jól jövedelmez a sertéstenyész­tés. Tavaly például tizen­egymillió forint árbevételt hozott, melyből nyolcszáz­ezer forint volt a tiszta nye­reség, s ezt mindössze nyolc ember termelte meg. A me­gyei versenyben harmadi­kak lettek. Korábban négy sertéstele. púk is volt. Ahogy gyara­podott a gazdaságuk az egye­sülésekkel, úgy nőtt a tele­pek száma is. A megosztott­ság sok gondot okozott, ezért elsőként a Nagyatád szom­szédságában lévő erzsébet- pusztai telepüket kezdték el fejleszteni. Korábban itt csak egy háromszáz férőhelyes hizlaldájuk volt, építettek hozzá egy kocaszállást, s a korábbival azonos nagyságú hizlaldát, így aztán a do- bontai és a nagykorpád! te­lepet felszámolhatták., Ma­radt a rinyabesenyői s az erzsebetpusztai sertóstenye- szet. Házilagos kivitelben készült az erzsébetpusztai téglából meg a maguk fűre. szelte fából készítették az épületeket, egyszóval a ha­gyományos tartás mellett kö­telezték el magukat. — Pedig akkor, a hetve­nes évek közepén, nem egé­szen ez volt a „divat” — jegyzem meg. — Hol tart ma azoknak a gazdaságoknak a jó része, amely »belevágott a több: tíz­milliós beruházásokba? Győzték fizetni az adóssá­gokat! Az általunk válasz­tott tartásmód olcsóbb. Igaz, nem mindegyik fajta felel meg ennek a tartástechno­lógiának: a Ka—hyb, meg a többi hibrid kényes termé­szetű. Korábban nekünk is volt ebből, meg a svéd la­pályból is. A húskombinát javaslatára az állatállomá­nyunkat fokozatosan átvál­tottuk magyar hússertésre, így aztán évente 2600 ser­tést aduink a kaposvári kombinátnak, vagyis egy ko­ca után tizenhat mázsa húst. így a sertéstenyésztés meg­előzi a szarvasmarhatartást s a juhászatot is. Szeret­nénk, ha a sorrend változ­na, hiszen a marha és a juh gazdaságosságán is le­het mit javítanunk. A két telepen mindössze nyolc ember dolgozik. Vajon megéri-e nekik? Csabi Jó­zsef és Piszoár Dezső kü­lönböző utakon került ide, jónéhány évvel ezelőtt. — Reggel hétre már itt kell lennünk. Aztán este fél hatra jön értünk a kocsi, hogy hazamehessünk. — Akkor a háztájira ne« futja az időből. — Azért ezt-azt megcsinál az ember — válaszolják — Mennyit keresnek? — Volt már, hogy négyes felet vagy öt és felet, de olyan is, hogy sokkal többet vittünk haza. Az elnök kimutatásokkal bizonyítja: akik a sertések­nél vállaltak munkát, nem járnak rosszul. A prémiu­mok között még malac is szerepel. Aztán segítik őket a háztáji művelésnél is. Nagy Jenő SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents