Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-15 / 89. szám
35 társaság készített mérleget Vadászok puska nélkül A somogyi vadászok kivételesen a szegen hagyták a puskát. Az erdők élővilágának felügyelői, a vadászok tanácskozni ültek össze Kaposváron. Somogy vadászatának, vadgazdálkodásának eredményeit, az egyesületi élet alakulását tárgyalták meg a MAVOSZ megyei intéző bizottságának tegnap délelőtti küldöttközgyűlésén. Dr. Nagy Lajos elnöki megnyitója után dr. Galabár Emil a megyei intéző bizottság titkára egészített ki, múlt évi gazdálkodást elemző terjedelmes beszámolóban. Somogybán több mint ezerhatszáz tagja van a 35 vadásztársaságnak. A létszámot nem kívánják növelni. A vadásztársaságok kapcsolatai egyre szerteágazóbbak. A megyei tanács mezőgazda- sági osztálya a hatósági ügyeket intéző, a szak- és törvényességi felügyeletet gyakorolja. Eddig a komplex felügyeleti vizsgálatok 25 társaságot értékeltek, és megállapították: a házi szabályzatok helyenként elavultak, hiányosak, még az idén újakat kell készíteni. Rengeteg tartalék van még a vadásztársaságok egymás közötti kapcsolatában, az állományszabályozás, a hasznosítás, bérvadásztatás területén. A megyében az összes vadászterület 66 százalékát kezelik vadásztársaságok: országosan 82 százalék ez az arány. Kifejtették: a társaságok vadgazdálkodása ellentmondásos, legtöbb helyen megfelelő ugyan a szakirányítás, de esetenként a vadászmesterek képzettsége alacsony, s nem javult a hivatásos vadászok munkájának színvonala. Tavaly 1506 szarvast lőttek ki, ebből 167-et külföldiek bérvadászaton. A kilőtt 1853 őzből külföldiek kaptak puskavégre 316-ot. Vaddisznóból 1968 került terítékre. A szarvas bérvadásztatás eredményeként majdnem 11 millió forint folyt be a kasz- szába. Fácánból csaknem kilencezret ejtettek el; sajnos az állomány nem gyarapodott, pedig a múlt évben kedvezett ehhez az időjárás. A vízivad és szalonka vadászata elsősorban a választékot színesíti, de csak kevesen érdeklődnek iránta. Népgazdaságunk minden ágazatában különös figyelmet kap a valutát termelő tevékenység. A vadászati turizmus is ide tartozik. Ezért kell fejleszteni a vadászterületek hasznosítását — hangzott el. A vadásztársaságok fontos feladata a természetvédelmi és a mezőgazdasági vadkár megelőzése. Nőtt a vadkár és tavaly elérte a 4 millió 200 ezer forintot. A dúvadirtás javult, hatszáz kártevővel többet tettek ártalmatlanná. Több mint 1300 rókát sikerült puskavégre kapni. Hozzátették az adatokhoz azt is, hogy a kampányszerű dúvadirtás nem pótolja a folyamatos ellenőrzést. Jelentős eredményeket értek el a vadföldgazdálko- dásban. Majdnem hatszáz hektárnyi területen vetik a vadak részére a takarmányt, örvendetes, hogy a takarmányozás minden korábbinál magasabb szintet ért el: a télen mintegy kétszáz vagon takarmányt helyeztek ki és ez bőségesen fedezte az állatok szükségletét. A tél végén is kiváló kondícióban volt a vad a területükön. A beszámoló megvitatása után a közgyűlés feladataikról határozott. Korszerűsíteni kívánják a házi szabályzatokat, megerősítik az alkalmazotti állományt és áttekintik kapcsolataikat, megállapodásaikat a vadásztársaságokkal együttműködő szervezetekkel, intézményekkel. Kaposvári furcsa történőtök A megyeházi lázadás Századunk első éveiben a monarchia délibábos miliőjű korszaka a vége felé járt. Az egyre erősödő munkásmozgalom, a nemzetiségi problémák, az ellenzék parlamenti obstrukciója megrendítette a kormánypártot. A király 1905-ben Fejérváry Géza testőrtábomokot bízta meg ideiglenes kormány megalakításával. A „darabonténak nevezett kormány ellen ösz- szefogott csaknem az egész parlament, de különösen a megyék szabotálták a kormány intézkedéseit. Akadozott az államigazgatás, az országban az anarchia jelei mutatkoztak. A következő évben már odáig fajult a dolog, hogy a „darabon-tkor- mány” csalk rendeletekkel, kormánybiztosok utján tudta az uralmát fenntartani. Somogy és Zala megye élére közös kormánybiztost neveztek ki Sulyovszky Dezső személyében. A megye képviselői egy fiatal jogászt, Kapotsfy Jenőt tekintették szószólójuknak, párthoz és osztálytartozáshoz való tekintet nélkül. Ellenzéki szellemben írtak az újságok is. — „Zsandár és katonauralom! — A szuronyok uralma! — Soha ennyi áruiét! — Megölték a vármegyét! — Labanc világ!” Ilyen f őcímekikel jelentek meg a kaposvári lapok, a kormánybiztosról pedig így nyilatkoztak: „ .. . személyéről csak annyit tudunk, hogy Nyitra megyei ember, szabadelvű párti képviselő, öles a termete és az egész Felvidéken a legjobb étvágya van. Végre is, ez csak elég kvalifikáció a királyi biztosra. Sőt, sok. Azért hát földig hajoljatok, térdeljetek, ti vétkes somogyiak, jön a királyi biztos!” Ilyen hangvételű újságcikkek után a kormány számított a kedvezőtlen fogadtatásra. Hamarosan Kaposvárra vezényelték a Kőszegen állomásozó cs. és kir. 11. számú vadászezred két zászlóalját, ezen kívül még negyven csendőr vigi'ázott a rendre Mayer Artúr ezredes parancsnoksága alatt. A rendőrkapitány falragaszokon figyelmeztette a város lakosságát, hogy „áz ablaLőrincz L* László Jég fcáiáü 64. Akit felvesznek a kuláklistára, vagy megdöglik vagy elmenekül ... S az ón apám nem akart elmenekülni. Persze, ha a halált nem tekintjük a menekülés egyik formájának ... — Azt hallottam, hogy a termelőszövetkezetekben mindenkinek helye lesz — mondtam. — Nyilván az első idők forradalmi türelmetlensége és bizonyos túlkapások után létrejön egy kiegyenlítődési folyamat ... Elhal Igattam, mert láttam, nem érti, amit mondani akarok. Erre újra megcsóválta a fejét. — A kulákot a téeszcsébe se veszik be. A kulák- naik pusztulnia kell'... Így adta parancsba Rákosi elv- társ. összebarzomgtam. — És maga? — Én? Apám halála után . vonatra ültem és Pestre jöttem. Azóta a Csokoládégyárban dolgozom . ., Itt legalább békén vagyok. Pedig apám azt szerette volna, ha az agráregyetemre vagy valamilyen főiskolára megyek, és mezőgazdász leszek. Apám szerint meg valami uradalmi birtokon is kaphattam volna állást, annak ellenére, hogy lány vagyok. Csak hát azóta már uradalom sincs ... — Sajnálja? — kérdeztem. Megrázta a fejét. — Az uradalmat nem. És a gazdaságokat sem. Én csak azokat sajnálom, ak'k egész életükben dolgoztak, hogy legyen valamilyük, és most egyik napról a másikra koldússá tették őket. Tudja, itt a gyárban is sokat beszélnek kizsákmányolásról. Arról is, hogy a kulákok kizsákmányolok és a szegény nép véréből híztak kövérre ... Kérdem én, kit zsákmányolt ki az én apám? Tudja kit? Saját magát és a családját... Dolgozott látástól vakulá- sig ... Most meg ... Nem szóltam semm't. Mit is mondhattam volna? — Látta a brigádot? — kérdezte aztán. Bóliutottaim. — Nahát... valamennyien menekültek. A Zsóka ;s abban a cipőben jár, mint én. Csakhogy ő már jó másfél éve azt sem tudja, hogy ólnek-c a szülei vagy halnak. Dunántúli lány, a Balaton mellől. A szüleit valahova az Alföldre telepítették . .. Aztán ott van Vili. Talán másfel holdjuk, ha volt negyvenöt előtt. Azon nyomorogtak vagy tizenkét ten. Jött a földosztás, és kaptak hozzá ötöt. Szerencse, hogy nem többet, mert most. ők is megnézhetnék magukat... Vidi azt mesélte, hogy az apja sírt, amikor a kezébe nyomták a papírt, hogy itt az öt hold föld, tessék!. .. Aztán egyszerre csak megjelentek az agitátorok, hogy vissza az egész, a magán- tulajdon ellentétes a szocializmussal! S Vili apja és a család egyszeriben ellenség lett, mert nem akarták visszaadni a földet, amelyhez úgy érezték jussuk van. Nem és nem! Aztán amikor az öreget beidézték a tanácsházára és összevissza verték, Vili nem szólt egy szót sem, csak levette a szekrény tetejéről azt a fakuffert, amibe még az öreg ment katonának, és jegyet váltott Budapestre. Azóta egyetlen szót sem lehet belőle kihúzni a faluval vagy a földdel kapcsolatban ... Csak ha iszik, ha nagyon sokat iszik, akkor az asztalra borul és sír. Igaz, nem mondja meg, hogy miért, de én tudom. A földet siratja. Tudja, mint az Ady-versben ... A földet, a máséit. Mi lesz velünk, Zoltán? Először szólított a keresztnevemen. ' — Ha mindenki eljön hazulról. Ha senki nem marad odahaza. Eljönnek a kuláikok, eljönnek az újgazdák ... Hiszen az nem lehet, hogy egy ország csak gyárakból álljon. Tudja, én nagyon szerettem a falut ... És régen arra gondoltam, hogy ott fogok élni a halálomig. De már a gyárat is megszerettem. Itt jobb ... Itt nem bánt senki... Éreztem, hogy végigborzongatj a hideg és fázósan megráakódik. Felém nézett, majd bátortalanul elmosolyodott. — Mennünk kellene ... Engedelmesen fölemelkedtem és megvártam, amíg ő is feláll. Az'.án átöleltem a vállát és magamhoz húztam. Egész teste remegett, mintha láz rázta volna. Gyengéden magam felé fordítottam és megcsókoltam a száját. Olyan íze volt a csókjána.c. mint a mogyorós csokoládénak. Amikor felajánlottam, hogy hazakísérem, határozottam tiltakozni kezdett. — Teljesen fölösleges, Zoltán — s éreztem a hangján, hogy nem kéreti magát. — Felszállók egy villamosra és már otthon is vagyok . . . Miért kellene magának is velem bimliz- nia? Üjra magamhoz húztam és megcsókoltam. Éreztem, hogy megkeményednek a mellei a selyemruha alatt, de nem vol.t bátorságom, hogy megsimogas- sara őket. Gyengéden eltolt magától és futni kezdett a megálló felé. — Mikor találkozunk legközelebb? — kiáltottam utána. Visszafordult, hátára vetette a lófarkát, és meglengette a kezét. — Amikor akarod! Azt hiszem ekkor temettem el Terézt mindörökre. (Folytatjuk.) kokból és telkekről mindenféle szólásbcli inzultustól vagy dobálástól tartózkodjanak”. A fogadtatás valóban néma volt. Amikor a kormánybiztos április 3-án a budapesti vonattal megérkezett, a város vezetőin kívül csak „ . . a bikanyakú bakák néztek merő tekintettel szemei közé”. Csupán Danilovics János gimnáziumi igazgató emelte meg mély meghajlással a kalapját. (Kapott is később érte eleget.) Ezután bérkocsin — nem a megyei hintón! — a vármegyeházára hajtatott Sulyovszky, szuronyerdő közepette. Hamarosan tisztelgő látogatásra rendelték hozzá a város és a megye vezetőit, ezt a napot pedig sokáig a „császárkabátok napjának” emlegették Kaposváron. Harmadnapra összehívták a megyei közgyűlést. Előrebocsátották, hogy a királyi biztos sem felszólalást, sem pedig határozathozatalt nem fogad el, mindössze a királyi leiratot fogja felolvasni. A tíz órára hirdetett me- gyegyúlés előtt a termet megszállták a csendőrök. Amikor a kormánybiztos a nagyterem ajtaján belépett, harsány „abcug” kiáltás fogadta. aztán felhangzott a Kossuth-nóta, és annak éneklése mellett a képviselők kivonultak a teremből. A kormánybiztos mellett mindössze öt személy maradit, köztük Zimmert József plébános. Antiikor a menet eléjük ért, Kapotsfy Jenő dühösen kiáltotta Sulyovszky felé: —• Jó éjszakát brigadéros! Zimmertnek ped ig: — Azt hiszi, meet majd püspök lesz! Hallatszották még más kiáltások is, de a kötelesség az kötelesség. A királyi btsfto* az üres teremnek felolvasta a királyi leiratot, és sietve megszökött a városból. Átutazott Zalaegerszegre. Amikor a szomszéd megyébe ért, már nem akadt dolga. A király visszahívta a darabontkormányt ! Zalában sokat vártaik a rebellisnek tartott Somogytól, és nem is titkolták csalódásukat, hogy a királyi biztost legalább meg nem verték. Erről így írt a zalai lap: „Az ördög tudja, micsoda számítással, úgy intézkedtek, hogy az ellenálló vármegyék közül Zalát és Somogyot hagyták utoljára megtörés végett. A »tarisznya'“ és a »bicska« országát. Talán mivel a halálraítéltek közül is azokat hagyják utoljára a kivégzésnél, akikben a legerősebb volt a jó, vagy a rossz akarat. Még bérencül is egy embert szabadítottak a nyakunkba. Azt gondoltuk, hogy talán a tarisznyával még csak boldogul valahogy a hatalom bérence, de a »bicska« aligha még nem szabdalja kissé az erőszakot- És íme most — amikor már végignéztük a hatalom bérencének zalaegerszegi és kaposvári szereplését — kénytelenek vagyunk teljesen elfogulatlanul megállapítani, hogy a tarisznya csendes volt ugyan, de készen tartotta a bicskáját. A bicska pedig, minden kellemetlenség megelőzése végett szépen meglapult a tarisznyában.” Ezután visszaállt a törvényes rend, és a megyei képviselők Kapotsfy Jenőt választották meg főispánnak, kinek működésével új fejezet nyílott megyénk történetében. Lévai József Erőszak tábortűznél Az alkohol — mint bűntényt kiváltó egyik ok—fontos szerepet játszott, jóllehet a felelőtlenséget, meggondolatlanságot sem lehet kihagyni a felsorolásból. A huszonhat éves lány november 1-én barátnőjével a Kaposvári Húskombinátba indult dolgozni. A délutáni műszakból végül is nem lett semmi, mivel a lányok úgy döntöttek, hogy izgalmasabb lesz benézni a Sport, majd a Zöldfa vendéglőbe. Nemcsak bekukkantottak, hanem alkoholt is jócskán fogyasztottak. „Főszereplőnk” kezdett feltűnően viselkedni. Ismeretlen férfiak asztalához lépett és a poharukból ivott, míg fél öt felé már szinte teljesen öntudatlan állapotba került. Egy férfi társaságában indultak útnak a Zöldfából. Klára (így hívták a lányt) az Édosz étterembe is szerette volna becsalni két társát, ők azonban nem voltak erre hajlandók. A lány egyedül nyitott be az Édosz ajtaján. Bent egy fiatalemberrel találkozott, aki nővére és egy barátja társaságában tartózkodott ott. A lány csatlakozott hozzájuk, s négyesben a Zöldfába mentek, Klára ott újabb három fiúval ismerkedett meg, úgy. hogy. az asztalnál a nyakukba borult. A fiúk ekkor gondoltak először arra, hogy ezt a lányt könnyen megkaphatnák. A csoport később együtt távozott az étteremből. A lányt egy lakásra szerették volna vinni, de kiderült, hogy oda nem mehetnek. Közben csatlakozott hozzájuk a 19 éves Bogdán Ferenc, így már ösz- szesen hatan voltak. Ö javasolta, hogy egy szeméttelep felé sétáljanak tovább. A szeméttelep közelében egyikük hátramaradt a lánynyal, a többiek mintegy 30 —40 méterrel odébb tüzet raktak és várták. Nemsokára megérkezett a fiú, karján vitte a védekezésre csaknem képtelen lányt, s a tűz fércénél sorban a társak is magukévá tették. A fiúk ezután sem engedtek útjára Klárát, s egy ideig még „elszórakoztak” vele. A Kaposvári Városi Bíróságon dr. Simon Margit tanácsa tárgyalta az ügyet. A négy fiatalkorú vádlottat (• fiatalkorúakra vonatkozó speciális szabályok figyelembevételével) 3 évre és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte, valamint 3 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az egyetlen nagykorú vádlottat, a végig kezdeményező, meghatározó szerepet játszó Bogdán Ferencet 6 évi szabadságvesztésre ítélte és 5 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ügyész az egyik fiatalkorú vádlott kivételével valamennyi esetében súlyosbításért föllebbezett. A vádlottak, védőik és a törvényes képviselők enyhítésért nyújtottak be íöllebbezést. Gy. I. Vállalatok, építtetők figyelem! Egyedi típusú kisfeszültségű tokozott és lemezszekrényes elosztók, földszinti és emeleti lakáselosztó szekrények és térelemek gyártását rövid határidővel VÁLLALUNK. PÉCSI ÉPÍTŐ es TATAROZÓ VALLÄLAT 7621 Pécs, Tímár u, S3. (79916)
