Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-03 / 79. szám

léw&sűttal ? Ezt a cikket archaizálva illenék kezdeni. Mondjuk, eképpen: be jó lehetett haj­danán lóvasúton utazni! Az a szegény pára sem szennyezte jobban a környe­zetet, olcsóbb és lassúbb volt, mint a rohanó auto­mobil — a lóvasúton az em­bert minden valószínűség szerint megiegyíntette a sza­badság érzete, körülvette a nyugalom és az utca ezer­nyi apró villanása. Hirtelen megállók a ló- vasút-vontatású gondolatme­netben, mivel cseppnyi probléma akad: az én e e- tembem már nem volt lóva­sút. Mire vágyom? Miféle nosztalgia tessekel .vissza nagyapám életébe? Asztmás vagyok, nem bírom a ben­zingőzt? Szerencsémre légu- iaim nem olyan zsúfoltak, mint a közutak, kellő meny- nyiségü levegőhöz juttatják tüdőmet még e benzingőzös világban is. Akkor hát mi a baj? Nemrégiben hallottam egv torténeteeskét arról a hölgyről, akinek hallatlanul imponáltak a kosztümös fil­mek reggeli „kilovaglásai”. Mivel férje idegenforgalmi szakember volt, egyik lo- vasparadicsomunkban hó­dolhatott a szokásának, egé­szen addig, amíg a ló — fittyet hányva a nosztalgiá­nak — le nem vetette a há­táról. Az asszonyka borda­töréssel fizetett a múltba Tévedésért. Lehet persze olcsóbban is merengeni. Hallgatom a ré­gi táncdaiokat. Szövegük semmivel sem értelmesebb vagy köitőibb a maiaknál, azok is a szerelemről szói­nak különböző tónussal, rit­mussal. átsüt rajtuk az érze­lem és az érzékiség közhely- vegyiilete — de valahogy mégis patinájuk van. Ügy tűnik, generációm különös nosztalgiában szenved — ar ra vágyik, amit át: sem élt, elmesélésekből sem igen is­mer, talán csak hajdani fo­tók igazítják útba, no meg néhány regény. Akkor hát mi ez a különös visszavá­gja-;.:,,: as? Szépí lőszert vo­nunk a régmúlt ráncos arca fölé, pedig akkoriban a kozmetikumok is kezdetle­gesek lehettek. Barátom olyan büszkeseg­gel mutatja a nagyanyja ko­rabeli szuette komódot, mint hetekkel ezelőtt japan hifi­tornyát. A komád, szerinte, sajátságos es bensőséges at­moszférát ad a panelkoeka szobának, a hifi-torony pe­dig átlényegül a Zeneakadé­mia kistermévé. Ez eddig rendben is lenne. Csakhogy o meg belülről nem látta a Zeneakadémia kistermet, mert kényelme esetenként a téve elé parancsolja. Szóvi­rágokkal képes szidni a ház­gyári lakást, a fóliázott bú­tort, szinte kötelező gyakor­latként megy végig a 'laká­son, mutatva a rossz össze­illesztéseket, az ajtók és ab­lakok hézagaik majd szusz- szanva süpped bele a szin­ten nagyanyjától örökölt fotelba. „Képzeld mindezt el egy nagy, magas mennyeze­tű lakásban ...” — sóhajt áhítattal. — „Tudod, amo- . lyam igazi polgárlakás­ban ...” Nem javítom ki, bar bizonyára nagypolgári hajlékra gondolt. Ehelyett emlékeztetem rá, hogy szü­léi mekkora örömmel adtak tül a nehéz és cirádás ba­rokk bútorokon, melyek szegleteiben, hajlataiban úgy ült meg a por, hogy három­szoros energia szükségelte­tett minden takarításhoz. Várom a replikát: ..A cse­lédnek lenne rá ideje ... ”, de legyintés a válasz — al­végre barátom az egyetem történelem szakán végzett, s nagyon jól tudja, hogy ke­reskedő apja nem engedhe­tett - meg magának cselédet, mivel történetesen nem az övé volt a bolt. Nosztalgiá­ja érzékeny műszerként sze­lektál, a korabeli tárgyakat megszabadítja a korabeli élettől, s csak hangulatukat cipeli a mába. A visszavá- gyakozás nála: fény — ár­nyék nélkül. Miközben buz­gón hantja le a tárgvakról e környezetet, nem elégszik meg ezzel » a művelettel: ®l''ari világot épít köréjük, amelybe nosztalgikus sóhaja kapaszkodóra lel, s Lendület­ből csaphatja orrba a jeleni. 'Stílbútor ás hifi-torony, lovasát és Musztáng gépko­csi, a kandalló utólérhetet len melege és repülőút In­diába irrixelődik turmixként korunkban — divat a nosz­talgia. Nincs is vele bajom egészen addig, amíg nem használunk hozzá anakrón mérleget, s a múlt nem nyom többet a latba, mint a jelen. Persze ilyen esetekben sem okvetlenül társadalmi­politikai torzításról vám szó, inkább vulgarizálásról. A hőn vágyott ménkű nagy la­kásban ugyanis télen — kis túlzással — csak füles sap­kában lehetett az illemhely­re menni, külön kályhába kellett begyújtani, ha füröd­ni akart az ember, és az az átkozott televízió sem volt még ismert, mely előtt, mű­során dühöngve, ülünk — de ülünk, mintha a székhez ragasztottak volna. Bizonyos vagyok benne, hogy akkori­ban ugyanúgy unták a ó- vasufcat, mint a Volán-bu- szókat. A vívmányok saját­ja, hogy nemcsak képviselik, de szimbolizálják is azt a ■ kort, amelyben születtek, A jelkép ereje ped g éppen a körítésben rejlik. Abban a környezetben, amely kiter­meli magából, a magasba emeli, jelentését kitágítva fo­galmának birodalmát ad. A távfűtés korában a kandalló csak addig vágyálom, am tó- dig melegéhez nem kell tát hasogatni. Tévedés ne es­sék, lehet a hifi-torony mel­lett barokk kanapé, fasze­nes vasaló is kerülhet az elemes bútor polcaira. Csak éppen nosztalgiánkat hibás abszolutizálnunk, más bélye­get ragasztva a -borítékra, mint ami odavaló. Letűnt idők divatjából nem fogalmazhatunk meg mai célókat, ahogy a rég­múlt életformája utáni só­várgás visszatetsző és ön- ámítóan felszínes. Igen pa­nelban lakunk, de összkom­fortban. Igen tömött buszo­kon közlekedünk, de azért senki sem kíván postakocsin Pestre utazni, a boiygófal- vakból kerékpárral vagy ép­pen gyalogszerrel a városba ingázni. Igen, a mozgólép­cső „elídegeníthet” legjobb barátunktól is, tehetetlenül mosolyogunk egymásra, mikor egyikünk le-, a másik pedig felfelé halad — de ha a lift rossz, már a második emeleten fulladozunk. Igen, visszasírhatjuk á hangulatos kiskocsmákat melyeket nem a kar, hanem rm magunk változtattunk büdös kres- mikké. Ragaszkodjunk nyu­godtan a kávéházakhoz is. Ahogy minden értékes em­lékhez. Csak ne váltsunk retúrjegyet a múlt és á je­len közé, Hiszen aki hallott már hifi-tornyot, eldobja a detektoros rádiót. Aki ült már repülőn, nem a posta­kocsit sírja vissza, hanem a technikát esodálja. Azt a vi­lágot tegyük; emberibbé, léptékekben hozzánk sza­bottá, amelyben élünk. Igaz, ez a nehezebb, Tmb« Ervin TESTRE SZABOTT SZABÁLYZAT Új utakon a munka verseny „A munkaverseny a dol­gozok önkéntes kezdeme- nyezesen alapuló munka­helyi , niozgaiom, amelyben részt vehetnek mindazon vállalatok, szövetkezetek és más gazdálkodó szervezetek, intézmények kollektívái, il­letőleg dolgozói, ahol a munka társadalmi hasznos­ságát növelő és a szocialis­ta termelési viszonyokat elő­segítő munkamozgalmak működési feltételei biztosít­hatók”— így hangzik a Mi­nisztertanács, a SZOT-el- nökség és a KISZ KB Inté­ző Bizottságának 1054,1983. (XIÍ. 20.) számú együttes — a szocialista munkaverseny­ről hozott — határozata. A határozat megjelenését követően három hónappal, március 20-án, a kaposvári tejipari \ áiialat szocialista brigádvezetőmek ertekezie- tén elfogadták az új mun­ka verseny-szabályzatot; ez a korábbiaknál lényegesen jobban igazodik a vállalat: feladatokhoz, vagyis testre- szabottabb lett. — Amikor kézhez kaptam az új szabályzatot, három­szor is átolvastam —mond­ta Nagy József, a központi sajtérleld üzem szocialista brigádjának vezetője. — Húsz éve dolgozom a válla­latnál, és bizony, az eddigi gyakorlattól erősen eltérő megfogalmazással találkoz­tam az új szabályzatban. Bevallom, az eisö olvasás utón azt .mondtam magám­ban, most befellegzett a szo­cialistabrigád-muzgalom- nak, hiszen ezentúl nem­csak mi tehetünk ajánláso­kat, hanem egyénileg es al­kalmi brigádokban társulva is részt lehet venni a mun­kaversenyben ; nem éves felajánlásokat teszünk, ha­nem egyes részfeladatok megoldására vállalkozha­tunk, s még sok más újdon­ság van. A többszöri átol­vasás es a beszélgetések után rájöttem félre kell termi az eddigi sémákat, új módon kell gondolkodni. Persze mint minden elmé­letnek, ennek is a gyakorlat lesz a próbája, de vélemé­nyem és a brigád többi tag­jának véleménye szerint is. az új szabályzat rugalma­sabb, konkrétabb gazdaság: feladatok vállalására ad le­hetőséget. Horváth Lászlónak, a 'sal- lalat igazgatójának a véle­ménye szerint szó sincs ar­ról, hogy az új munkaver- seny-szabályzat veszélyez­teti a szocialista brigádok Létét. — A munkát és versenyt szeretnénk szorosabban ösz- szekapcsolni és kiszélesíteni a vállalat valamennyi dol­gozójára. Az újfajta ver­senyszellem nemcsak meg­erősítheti a szocialista bri­gádokat, hanem új tarta­lommal is gazdagítja a to­vábbi munkát, ezenkívül le­hetőséget ad a részfeladatok megoldását követő gyors értékelésre. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók mintegy tiz nappal a munkaverseny­ben vállalt feladatok meg­oldása után anyagi és er­kölcsi elismerésben része­sülnek. Ez évben a vállalat munkaversenyre kiírt jutal­mazási kerete 300 ezer fo­rint, kétszerese a korábbi­aknak és kizárólag a mua- kaversenyben résztvevők között osztható szét. — Kinek a feladató a munkaversenyek szervezé­se? — A művezetőktől az igazgatóig valamennyi veze­tő beosztásban dolgozónak munkaköri kötelessége a szervezés, és ha valaki mu­lasztást követ el, akkor el­sőként a dolgozók teszik szóvá, mivel mindenki is­meri az új szabályzatot. — Miíy'en feladatok meg­oldására tehetnek felaján­lást? A szerződések becsülete A tahi áfész tavaly is, az idén is mint­egy ezer ter­melővel tart szerződéses kapcsolatot a szükséges áru termeltetésé­re. Tavaly a gazdák 12 mil­lió forint értékű árut szál­lítottak a felvásárlóhelyekve A szerződések a többi között nyúltenyésztésre, méhészke­désre. zöldségfélék és málna termelésére, továbbá száraz­bab szállítására szóinak. A tapasztalatok szerint az aláírásokkal megpecsételt kapcsolatok általában jók, kölcsönös biztonságot adnak. A terményeket, a terméke­ket, a megállapodás szerint a gazdák az áfész-on kérész tül értékesítik, a szövetke­zet pedig garantált áron. ve­szi át az árut, természete­sen minőségtől függően. Ha a szövetkezet jó] fizető pia­cot talál, akkor a nagyobb árból a termelőket is része­síti. Jó példa erre a nyúlfel- vásárlés. A szerződésekben külön megállapították a té­li, illetve a nyári nyúlárat. Ha az átvevő vállalat job­ban fizet, akkor a szövetke zet is nagyobb egységárral fizeti ki a termelőket. Most például a szerződésben fog­lalt kilónkénti 46 forintos téli ár helyett 50 forintot fi­zetnek. A kistermelők hűsé­gét bizonyítja, hogy például a málna felvásárlásakor, amikor más vállalat megbí­zottai vagy a magánkereske­dők a málnatermő területe­ken 50 fillérrel vagy 1 fo­rinttal magasabb árat akar­nak adni, a gazdák nem adják a nagyobb összegért sem a gyümölcsöt, mert a becsületet többre tartják. Lég .öb'Cj ükkel ugyanis szö­vetkezetnek több éi? óta gyümölcsöző kapcsolata van. A szerződéses kötelezettsé­gek teljesítésénél természe­tesem kölcsönösen gondok :s adódnak. Ilyen volt 1933- ban az aszaly. Az uborka termelési szerződéseknek csak 40 százalékát tudták szállítani a gazdák. Más esetben a szövetkezet kér türelmet a termelőktől, ér­tékesítési gondok miatt kénytelen módosítani a ha­táridőt. Ilyen eset állt elő a méhészeti termékeknél, ami­kor a szövetkezet átvételi kötelezettségét csak a szer­ződésben vállalt határidő után tudta teljesíteni. A példák beszédesek. A szerződés kölcsönös kötele­zettséget, biztonságot jelent, de rugalmasságot is kíván. Az együttműködés így te­remt jó partneri viszonyt. — A gazdasági vezetes a szakszervezettel es a part- szervezettel közösen kidol­gozott egy ajánlólistát. En­nek szellemében elsősorban a termékszerkezet korszerű­sítésével kapcsolatos fejlesz­tési munkákra, mint például a beruházás, a technológia korszerűsítés, a munkaszer­vezés és minőségjavítás, de várjuk a javaslatokat a vál­lalat komplex takarékossági programjának témakörében és az ellátás — gondolok itt a balatoni idegenforgalmi idényre — javítására is. — A vállalat öt üzemeben ez évtől önelszámoló rend­szerben dolgoznak. Milyen hatással lesz ez a munka­versenyekre? — Az önállóságra a mun­ka versenyek szervezésében es értékelésében is nagyobb súlyt fektetnek. A termelési, gazdálkodási célok, elérésére irányuló feladatvállalások konkrétabbak, egy-egy üzem adottságaihoz jobban alkal­mazhatók, és az értékelés­ben is nagyobb szerepet kapnak á helyi vezetők. Megítélésem szerint a mun­kaverseny új formája len­dületesebb. szervezettebb, a vállalat érdekeit jól szolgáló versenyszellem kialakításá­ra ad lehetőséget. Nagy Zsoka Több a mezőgazdasági űzetni baiesei Elgondolkoztató adatok szerepeltek, a Medo&z. me­gyei bizottságának, a na­pokban tartott ülésen. Az 1982—1983. évi mezőgazda- sági- balesetek tanulságait elemezték. A megyei bizott­ság mellett működő társa­dalmi munteavédgimi bizott­ság megállapította: „a. me­zőgazdasági üzemek bal­eseti helyzetében 1982-höz viszonyítva javulás nem ta­pasztalható. A súlyos és ha­lálos üzemi baleseteket ve­zetői hiányosság,, felelőtlen­ség okozta”. Megyénk mezőgazdasági üzemeiben tavaly összesen 865 baleset történt, 119-eeI több, mint az előző évben. Tizenöt volt a halálos, öttel több mint 1982-ben), s ki­lenc csonkulásos baleset (ez eggyel kevesebb az eiőző évinél). A kiesett- munka­napok szama 2-4 264. ez pe­dig 2666-tál -több, mint egy évvel korábban. Az. aggasztó méretű növe­kedést az idézte elő, hogy néhány gazdaságban az eáó- 20 évhez viszonyítva nem csőkként, hanem nőtt . * balesetek száma. A Seíiagnal tavaly 213 — 1982-ben 173 —, a Balato»- boglári Állami Gazdaságnál 42 — dőtzodeg 22 —. a Dél- vi épnél 43 — korábban 32 —, h-ogy' csak a nagyobba­kat említsük, A Siófoki A ...arra Gazda­ságban az előző évi 23-reá viszont 3-ra, a Bohönj'ei Állami Gazdaságban 16-ról ugyancsak 8-ra csökkent. Nem szabad belenyugodni, hogy ez természetes. Ered­mény csák akikor várható, ha mindenütt élőtérbe ke­rül a felelősség az embe­rért. Eddig is intézkedtek, amikor a balesetvédelmi szabálj’ok kirívó megsérté­sét tapasztalták: körültekin­tően vizsgálták a balesetek okait, s felelősségre vonták a mulasztókat Ezt a tevékenységét, az idén következetesebben kí­vánják végezni! .Erre. kész­teti a Medosz. megyei bi­zottságát a tavaly történt 865 baleset, még akkor is, há nagy szambán a sérültek gondatlansága, könnyelmű­sége idézte elő. Ezért 'kívánják hatéikor konyabbá tenni a munkavé­delmi propagandát. S egyút­tal javítják a biztonságos munkavégzés fettételeit. Ifjúsági kölcsönzőbolt lesz Kaposváron Februárban tettük szóvá az Ezermester Ű ttörő- és Ifjúsági Kereskedelmi Válla­lat kaposvári holthelyiség- gondját Ennek orvoslásától függ, hogy s'kerül-e beindí­taniuk ifjúsági turisztikai kölcsönzőszolgálatukat. Az igény nyilvánvaló, rendelke­zésükre áll az árukészlet is, csupán a bolthelyiség hiány­zik. Most is 2,5 milliós áru­készlet — sátrak, kerékpá­rok, táborozási eszközök — porosodnak a Rákóczi téri raktárban. Ha a hónap vé­géig nem sikerül megoldást találni, más megye kapja meg az árukészletet és a le­hetőséget. Mindezt szóvá téve az illetékesek segítő­kész lépéseit vártuk ... Két hete azután megkerestük a városi tanács termelésellá­tás-felügyeleti osztályát, s ott elmondták: elismerik a kezdeményezés jelentőségét, elvben támogatják is, tenni azonban semmit sem tudtak, mert a helyiséggazdálkodás az igazgatási osztály hatás­körébe tartozik. Ennek ille­tékes munkatársa elmondta: a városban krónikus helyi­séggondok. vannak, így — bár a „jogosítványuk” meg­van — valója Dán nemigen tudnak mivel gazdálkodni. Ezért biztatják elsősorban arra a vállalatokat hogy igyekezzenek saját erőbő! megoldáat találni, például egymás közötti helyiségcse­rékkel. Ez esetben azonban nincs; az Ezermester ugyanis uj üzletet szeretne nyitni, s nem a meglevőt elcserélni. Már csaknem reménytelen­nek látszott az ügy, mikor végre. dr. Kovács Ferenciül, a városi tanács . elnökétől kedvező híreket hallottumc. Mint elmondta a legrövi­debb időn belül megoldást találnak a kölcsönző elhe­lyezésére. A tanácsi tisztség- viselők e heti értekezletén több javaslat is elhangzott. Elképzelhető például, hogy a Latinca Sándor utcai t.ej- bolt vagy a Május 1. utcá­ban az íródeákkal szemben levő egykori „reggelizőből)” helyiségeiben kap helyet a kölcsönző. Igaz, ezek az üz­letek kicsik, arra azonban mindenképpen alkalmasak, hogy a kölcsönözni kívánt cikkeket bemutassák* s elvé­gezzék az ügyintézést, me­lyet követően a Rákóczi téri raktárból szolgálnák ki a kölcsönözni szándékozókat Hogy ez csupán félmegol­dás? Arra mindenképpen jó, hogy a, megj'e számára • ne vesszen el egy kitúró lehe­tőség, s hogy időt es módot nyerjenek a bolt végleges elhelyezőére. B. F. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents