Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-10 / 59. szám

/ÓVÓT Ottó P apírzsebkendővel tö- tölte fel a kiloccsan' konyakot. Bocsánat Remegett a keze. Majd hái- radőlt a fotelban. Kemény- szálú, szőke haja kétoldalt, a halántékéka fölött egyet­len csigába csavarodott Mint a századeleji fényké­peken. Lábát keresztbe rak ta, a könnyű kelmén kiraj­zolódott a hosszú comb, fe­je mögött a széles ablak, fehér függöny, egy szál vér- színű dália a vázában. Nem gondolt rá, hogy el­költözzenek? Gondoltunk. De hát itt a ház. Éppen akkor lett kész, Egy éve? Igen. — És utána? Közvetlenül utána sem volt kellemetlen­sége? Arra céloz, hogy esetleg ■ -----­v alaki bosz- szúból... Állítólag egy cigány- asszony azt kiabálta a pi­acon : rájuk kéne gyújta­ni a házat, de _______ nem történi -------------------­s emmi, talán nem is igaz. Inkább az is­kolában a kartársnők ... Hi­szen tudja, hogy van ez. A temetésre? Arra sem mentem el. Hogy mindenki engem néz­zen, meg még ki tudja . . . Pedig oda szerettem volna menni a szüleihez, meg a húgaihoz, három húga van, csak annyit szólni: ne ha­ragudjanak rám, én nem te­hetek róla, bocsássanak meg. Csak ennyit Nagy temetés volt. Ök is építkezni kezdtek. Igen. Az apjával. Az szob­rokat farag fából, megkapta a népművészet mestere cí­met. Ö pedig, vagyis a fiú: a Laci, az építőknél dolgo­zott. Akkor kezdte tanítani? Akkor. Le akarta tenni a vizsgát az általánosból, mert csak így jelentkezhetett szakmunkásiskolába, meg a jogosítványhoz is kellett a bizonyítvány. Azt is meg akarta szerez­ni? Azt is. Mennyi ideig tanította? V alamivel több, mint négy hónapig. Ide járt? Ide. Hány éves volt? Húsz. És nem vett észre semmit? Csak annyit, hogy nézett. Mondtam is neki egyszer: mit bámul Laci, ilyen vén­asszonyt! Nevettünk, de c másként. Hogyan? Furcsán. Megérzi azt az ember. Szép szeme volt, olyan kérő. Hány éves? Én? Harminchat. Tudja, hogy a fiatal fiúk.. Persze, hogy tudom. De ő már nem volt annyira fia­tal. Különben is rendesen, szinte félénken viselkedek. Fehér ing, sötétkék ruha, így jött az órára. A sárga fél­cipő helyett később feketét vett, megértette, hogy az olyan ... Cigányos? Igen. Persze, éa nem így mondtam. Mindig körbejár­ta a lakást Mindent jól meg­nézett. Már csak azt vártam, mikor húzza ki zsebéből a coÜstökot. Ilyen lesz a mi­enk is. Ezt többször elmond­ta. Még a radiátorokat is megkopogtatta. Nem álltam föl, de már óvatos, puha léptekkel a puha szőnyegen a szemem­mel- jártam körbe a szobát, ahogy a fiú, a Laci. már levetette a sárga cipőt, fe kete cipő fénylik a függö­nyön beeső napsütésben, ha­ja tusrajzként vet árnyat a falra, ahol egy kép van. <5 festette. Amikor a bal­ladát tanultuk, a Kőmívec Kelement. Tetszett neki tudta kívülről az „egészet, nagyon komolyan mondta. IGiRAGOZAS M pedig mosolygós fiú volt, egyszer aztán beállított a képpel. Kicsit meghökken­tem, mert van ebben a kép­ben valami... A fantázia, gondoltam, a keleti, termé­szetes népek fantáziája. Mi­csoda színek! A rajz primi­tív, de a színek meg maga a vár, Déva vára! I őst meg egyre csak az akasztófa jár az eszemben, ha ránézek arra az előredőlő bástyára. Hányszor jött? Egy héten egyszer, szer­dán, öttől hétig. Magyarból meg oroszból készítettem elő. Oroszból is le akart vizsgázni. Ügy mint a ren­desek, mint a rendes korú­ak. nem úgy, mint az esti­sek, mondogatta, pedig pró­báltam rábeszélni, hogy hagyja el, könnyebb lesz. meglátja, de ő nem, csak makacs kod ott: Ment neki a tanulás? Ment. Nagyon akart. De láttam rajta, mennyire fá­radt. Éppen az orosz, az ment nagyon nehezen. Az igeragozás. Ez is most jut eszembe, lehet, hogy .csak belémagyarázom, de azt ra­goztuk: én kőműves vagyok te kőműves vagy ..., és új. példát adtam, na Laci, most azt ragozza: én boldog va- dog vagyok ! Elkomorult, iz­zadni kezdett, de azért vé­gigragozta: én boldog va­gyok, te boldog vagy... De múlt időben ne^n volt haj­landó. Hiába segítettem: én boldog voltam, te boldog voltál... Meg se nyikkant. Pedig tudta. Nem babonából hallgatott? Nem arra gon­dolt, hogy aki a múlt idő­ben, az a jelenben már so­ha többé ..? Miért nem ra­gozta végig? Nem akartam ingoványos talajra lépni. Vállat von­tam; lehet. Kicsit röstelked- tem is, hiszen úgy kérdez­getek, akár egy vizsgálóbíró, de a szőke fiatalasszony készségesen válaszolj; nem válasz, gyónás volt ez. És amikor utoljára jött? Később érkezet*. » szo­kottnál. Esett, jó! megtorol- te cipőjét, aztán leült szo­kott helyére, az asztal mel­lé, elővette a füzetet. A bejárat felé néztem, láttam a két fekete, fényes cipőt, hallottam, amint tal­puk a lábtörlőhöz súrlódik aztán végiglépkcd a sző­nyegpadlón, megáll az asz­talom mellett. Űjra a ragozást gyakorol­tuk, egyszeresak letette a tollat, mindig kék goiyóstol- lal írt, rámnézett, és azt mondta: nem tudok maga nélkül élni. De hisz ez operettszöveg! Az. I»íeg sem tudtam szó lalni. Nevessek? Vegyem tréfának ? Amikor megismé­telte, éreztem, ez nem tréfa ez halálosan komoly. Kiuta­sítottam. ■ ....... 11 1 Az ajtóból v isszafordult, azt kérdezte: a falu szájá­tól tart? Vagy azért, mert én ... Ekkor már össze­szedtem ma- gam. Azért, ■ mert gyerme­keim vauinak, mert férjem van. Ezt meg már ő értelte meg. Elsápadt, szó nélkül ment el, csöndben tette be az ajtót. Este fél nyolckor szirénázott végig a közsé­gen a mentőautó. Az épülő házuk gerendájáról vágták le. A házzal mi lett? Megvan; úgy tudom, befe­jezték. Én nem járok arra, a felső szélen van, az or­szágúitól kicsit jobbra. Ott volt. Kerítése sarkán fiatal nyárfa állt, alatta egy kotlós kapargatta a füvet, hívt csibéit. A fölfelé emel­kedő udvaron homok, me­szesgödör, felfordított malte- rosláda. Az ajtó elé kis asz­talt tettek ki, sámlin ült mellette Lakatos Laci legki­sebbik húga, hajában pi­pacspiros masni. Kék tollal irt egy füzetbe. Mit írt? A Kőmíves Kelement? Az ige­ragozást? Én boldog vagyok, te... Nem kérdeztem meg, nem akarok babonás lenni. M ár kiástam az emész­tőgödröt a fürdőszo­bának, mondta az öreg Lakatos, a népművé­szet mestere. Már csak be költ pucolni a házat. Az még hátra van, meg a víz­bekötés. Magas, szakállas férfi volt, széles karimájú kalap­jában mintha egy mexikói filmből lépett volna elő. A kapuig kísért. A csibék át­bújtak a drótkerítés lyuka­in, be az udvarba, a kotlós nem fért át, idegesen ka- rattyolt, és le-föl futkározott a kerítésen kívül. Mondja meg a tanárnőnek' arra kérem, ne haragodjék a fiamra. Nem haragszik. Alkkor jó. Amikor visszanéztem, még mindig ott állt a kapuban Mögötte, a meredek udvaron a felfordított malterosláda, a bevakolásra váró ház. előtte a füzet fölé hajolva a legkisebbik lány piros mas­nival a hajában. MiHxm-i! I usztráció Kádas István grafikája. Levelesládám Végtelen nagy kíváncsiság­gal böngészem végig mapi- és hetilapjainkban a Szer­kesztő üzeni, Az illetékesé a szó, az Olvasóink írják és egyéb címmel közzétett csacs- kaságokat, amelyekben a2 érdeklődőik szakszerű felele­teket, tanácsokat kapnak a szerkesztőséghez írt levelük­re, kérdéseikre. Az éjjel azt álmodtam, hogy egy elegáns szerkesztő, ségben ülök, és olvasók le­veleire válaszolok. Mondjuk, isy­Panasz: Szülői beleegyezés nélkül házasodtunk össze, ezért mindkettőnket kitagad- tag, elzavartak. Napok óta az utcán sétálunk, nincs hová húzódnunk. Adjanak taná­csot, hol töltsük az éjszakát! Válasz: a Trudimpex Kül­kereskedelmi Vállalat Lapaj utcai raktára 2 éjjeliőrt ke­res. Jelentkezés a munkaügyi osztályon. ranasz: Háromgyerekes családapa vagyok. Földszin­tes lakásunkban sokat szen­vedtünk a talajvíztől, mert az épület szigetelése rossz. Az egész fal csupa víz, veszé­lyes ilyen körülmények közt. élni. A gyerekek gyakran be­tegek, félő, hogy a vizes la­kásban előbb-utóbb tüdőbajt kapnak. Válasz: Az illetékesek ol­vasóink panaszát kivizsgál­ták. Lakást egyelőre nem tudnak bitzostíani, de meg­nyugtatásul közük, hogy a tudomány mai állása szerint a tbc, napjainkban már gyó­gyítható, ha idejében orvos­ié rdul a beteg. Panasz: A Kelepce utca, ahol lakunk, évek óta nincs kivilágítva. Szuroksötétben btorkálun'k haza este tíz óra­kor a délutános műszak után a közeli Csavarkiszerelő Vál­lalattól. A hepehupás talajú, sötét, világítás nélküli utca rendkívül balesetveszélyes. A Kelepce utcában botorká­lok nevében kérjük, oldják meg gondunkat. Válasz: A Csavaikiszerelp Vállalat igazgatójának nyi­latkozata alapján közöljük, hogy a cég március 1-től megszünteti a délutános mű­szakot. Panasz: Ha az ember ki­lép az utcára, nem győzni osztogatni a borravalót a fodrásznak, a taxisnak, a pincérnek, a postásnak, a hi­ánycikket pult alól árusító kereskedőnek. Jó lenne már egy-két napot megérni úgy, hogy ne kelljen jattot, csú­szópénz osztogatni. Jó lenne egy kis szünetet tartani eb­ben a nagy borravalózásban ! Válasz: Az illetékesektől kapott tájékoztatás alapján lesz szünet. 1984 karácsonyán az üzletek és a szolgáltató cégek két napig zárva tarta­nak. Panasz: Építőipari szocia­lista brigád tagjai írták: „Importból származó, drága valutáért vásárolt csempéket rakunk föl a fürdőszobákban. A művezető segítségével so­kan lopkodják a készletein­ket. Válasz: A megnövekedett giényeknek megfelelően a csempét importáló külkeres­kedelmi vállalat a követke­ző félévben 200 ezer darab Szépen magyarul — szépen emberül Tóth György fotója Játszunk Gyakran szoktuk mondo­gatni, hogy játékos nemzet vagyunk. Ebben a megálla­pításban sok igazság van Mi, magyarok ugyanis nem csupán a szó legszorosabb értelmében vett játékokká! szórakozunk, hanem anya­nyelvűnkkel is. Már Jókai és Mikszáth műveiben is gyak­ran találkozunk játékos szó­fordulatokkal. S mi is játsz- szunk ... Most egy keveset a magyar sajtóban tallóz­tunk. Onnan válogattuk ösz- sze anyagunkat, hiszen a toliforgatók is játékos em­berek. Szőj á tékáink egyik for­mája az azonos hangzás Például ez a cím: „Diák | diák'\ azaz diákok által ké­szített diafilmek. Vagy:-„Jó tett -- a TETT’ (^-Telefon Testnevelési Tanácsadó). A „Nem gyerekjáték a gyerek­játék'’ mondat első látásra a szavakkal! egyszerű tagadást jelöl, de a cikket olvasva hamar rájö­vünk eredeti jelentésére: a gyermekjátékok tervezésé', készítését komolyan kel' vennünk, hiszen nem kö­zömbös, hogy mit adunk csemetéink kezébe. Egyik vidéki napilapunk tudósítá­sának az alábbi címet adta: „Stop! süteményvásár!” Né­mi magyarázattal tartozunk, egy Stop nevű cukrászda rendezett süteményvásárt; a stop szónak itt két jelentése van. Egy másik példa: „A labda Kunszt elé került, s neki már nem volt nagy kunszt a hálóba továbbíta­ni”. Itt jegyezzük meg, hogy sporttudósítóink nagyon gyakran élnek szójátékkal, még akkor is, ha kissé el van csépelve. Íme: „Nagy, nevéhez híven, nagy gólt ragasztott a bal sarokba”. A hasonló hangzás is sze­repet játszhat a szójátékban „Hajszeszhajsza”, „Voltver­seny”. (Egyes városrészek azon versengenek, hogy hol nagyobb a feszültség inga­dozása; nem nehéz fölismer­ni, hogy a holtverseny szó analógiás hatására keletke­zett.) Az alkalom kedvéért — vagy éppen hatására — szó­lásokat is megváltoztatha­tunk: „Sok kifli sokra megy” (a cikk olyan embe­rekről szól, akik kiflive1 üzérkedtek). A következő mondat még mosolyt is kelt: ..A televízió talán egyik leg­nagyobb vállalkozása mon­dott csütörtököt szerdán eb­ben a rendhagyó króniká­ban”. Rímes mondatokat is szoktak alkalmazni tollfor- gatóink, ha lehetőség van rá vagy a helyzet megkívánja Általában a figyelem fölkel­BARCS IÁNQS Szilánkra szó Fodor Andrásnak Fagyszilánk az évek foya, kesereg sok ág, Te is látod, hogy micsoda tüzlánk a világ. Rád feszül nagy égi kábát; csillagos kohó, óvja sorsod diadalál, pányvás takaró — Szelek botlanak arcodba; csípős szúnyogok ... a szélnek is lehet szobra — vallja a homok. Szilánkra szó, villanásra boruló felhő. Somogy kék egén hús pára száll —, égi kendő. Szívedig érő ragyogás Páliadra szálljon, örömöt osztó szárnyalás, csúcson találjon. burkolólapot hoz be terven felül külföldről. Panasz: A magasabb árak ellenére a környék üzletei­ben árusított kenyér minősé­ge gyakran kifogásolható: sületlen, ragacsos, ehetetlen. Az ilyen kenyér — írja Lan- csák Gedeon nyugdíjas a Kabócza utcából — még a fiatal, egészséges szervezet­nek is ártalmas, mert komoly megbetegedéseket okozhat a gyomron keresztül. A rossz kenyértől nekem is vannak gyomorpanaszaim. Válasz: A Központi Egész­ségügyi Intézetben dr. Habu- da Jenő érdemes orvos ve­zetésével újfajta gyomormo­sási eljárást dolgoztak ki időskorú betegeknek. Panasz: összkomfortos, szép családi házamból a gye­rekeim kiüldöztek, és egy vi­déki szoaiális otthonban he­lyeztek el. Nem törődnek ve­lem, nem látogatnak, pedig az egyik fiam orvos, a má­sik meg főmérnök. Itt, a szociális otthonban elég kez­detleges körülmények között élünk. Például még a főzés­hez is messzi kútról hordják a vizet. Az igazgatónak el­mondtam a gyerekeimmel, a jelenlegi helyzetemmel kap­csolatos problémákat, de ő sem tud segíteni. Válasz: Kérésünkre az igazgató megígérte, hogy a második félévben bevezetik a vizet a szociális otthon he­lyiségeibe. Panasz: Vállalatunk igaz­gatója azzal kecsegtet, hogy ha még jobban beszűkülnek a piaci lehetőségek, ha rosz- szabbodnak a gazdasága kö­rülmények, akikor rövidesen elmehetünk koldulni. Válasz: Köszönjük a tájé­koztatást, de azt is érdek­lődje meg feltétlenül, hogy kihez! Kiss György Mihály tését szolgálják a követke­zők: „Kazetta-kanossza”, „Konok romok”, „A házi­rend itt sályi rend”. Kissé meghökkentő és morbid az alábbi cím: „Bhutto a bitó ■árnyékában” . .. Erősen el­csépeltté vált a gyakori használattól a következő nondat:*„X sáros város” Előfordul, hogy a rím döcö­gőssé válik: „A Sorrendet if> helyesen állapították meg' kicsi, lakás, kocsi”. Nemcsak újságjainkban találkozunk efélékkel, ha­nem mindennapi beszé elünkben is. A szavakkal va­ló játék nem bűn. Nem hi­ba, hiszen színesítjük stílu­sunkat — természetesen csak akkor, ha . az alkalomnak megfelelően élünk vele. A szellemesség ne váljon szellemeskedéssé, a szójáték szócsavarássá ! Ráadásul ha a kifejezéseket többször is­mételjük, elkopnak, unal­massá válnak. Elvégre is: a gyermek, , sem szereti, lm mindig ugyanazt kell játsza­nia. S miért ragaszkodna egy felnőtt megunt szójáté- kaihoz? Mizser Lajn*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents