Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-03 / 53. szám
Mindnyájan több olyan földrajzi nevet ismerünk, amelyikben a sár szó vagy előtagként, vagy utótagként, vagy pedig továbbképzett formájában előfordul. Például város- és falunevekben: Soroksár, Abasár, Sárvár, Sár szent mihály, Sárhida, illetőleg Sárospatak, Sárosd; tájegység megnevezésekben: Sárköz, Nagy- és Kis-Sárrét, továbbá itt említhetjük meg a régi Magyarország északi részén elterülő, ma Szlovákiához tartozó Sáros vármegyét (a székhelye Eperjes volt); végül pedig folyónév is alakult említett szavunkkal: a Sárvíz. Vajon mit jelent ezekben a sár szó? Azt, amit ma legjobban ismerünk, és amit értelmező szótárunk így ír körül: víztől lággyá, híggá, ragadóssá vált, főleg esőtől fel- iztatott föld, talaj? Erre a kérdésre határozott nemmel válaszolhatunk. Valójában több típust kell elkülönítenünk. Az elsőben — ezeknek a száma a legnagyobb — az ótörök származású sár szónak az eredeti jelentése maradt fenn: mocsár, vizenyős terület. Soroksár nevének a kialakulásáról például ezt írja a Földrajzi nevek etimológiai szótára: „A ’szöglet’ jelentésű sark sarok és a ’mocsár’ jelentésű sár összetétele. Eredetileg a Csepelszigetet kelet felől határoló Dunaág mellékén levő mocsárra vagy a felső hajtás mentén húzódó és keletre is kinyúló mocsár- területre vonatkozhatott, amelyet délkeletről a Gyáli- patak is táplálhatott. A mocsárnak a Dunára hajló szögletében, sarkában település keletkezett, s fekvése alapján a Soroksár nevet kapta.” A ’mocsár’ jelentésű sár szó található még a felsoroltak közül a következő nevekben: Sárvár, Sárospatak, Sárosd, Nagy- és Kis-Sárrét, Sáros (volt vármegyenév). Ehhez közel áll a szónak mozgásban levő vagy folyás mocsár, mocsaras folyó’ értelme, amely a részben csatornázott mezőföldi vízfolyás, a Sárvíz nevében van meg. A Sárvíz mellékére utal továbbá a Sárköz és Sárszentmihály neve, valamint még jó néhány fel nem sorolt falunév. Más típust képvisel Abasár és Sárhida helynevünk. Ezekben ugyanis a ’sárga, szőke’ jelentésű sár személynév alakult helynévvé, pontosabban a helynév részévé. A Zala megyei Sárhida neve tehát — a Földrajzi nevek etimológiai szótára szerint — valószínűleg egy Sár nevű személy birtokán épült Válioka-hidra utaL Dr. Szathmárr István J Pécsi Gabriella Tört énelem Valami láthatatlan kertben . íólzeng egy baljós orgonabökor majd-minden éjszaka. A lakótelep süketen villog, pedig mindenki hallja az orgonazengcst. Kiömölnék az autóbuszokból, meg vacsoráznak, meghallgatják az orgonát, aztán a gyerekeket . lekapcsolják. A tv hallgat az orgonáról. A reggeli újságok is. Senki sem kérdezi, miért üvölt az orgona. A lakótelep lakást cserél. Az új lakók értenek orgonául. Milan Kendo Á tudaflan Nagyon korán megtanították olvasni Amikor más kisfiák még a képeskönyveket nézegetik — ö már hosszú, igen hosszú meséket olvasott Amikor más gyerekek a mesékre tértek át — ő már kalandregényeket habzsolt. Az egyetlen tanuló volt az osztályban, aki elolvasta a klasszikusok valamennyi, otthoni olvasásra ajánlott művét. Azután elsajátította a Mor- se-ábécét, a gyorsírást, és kívülről megtanulta a Newton-féle binomot. Még a legérthetetlenebb kézírást is ki- silabizálta a recepteken, amelyeket a patikába hoztak, ahol gyógyszerészként dolgozott. Megtanulta a hieroglifák, az ékírás és a hibás táviratszövegek megfejtését. A térképek és a műszaki dokumentációk olvasása ártatlan szórakozás volt számára. Csak egy dolgot nem ért fel sohasem ésszel: saját főnökei gondolatainak olvasását. És ezért, bármennyire olvasott volt is, munkahelyén hatökörnek tartották. Fordította: Gellert György Kass János plasztikája (A Vigadó Galériában rendezett kiállításról.) Egymásnak földijei vagyunk... Grigorij Csuhraj a békéről és háborúról 'T~sLí-F-Fj TÉLEN (Vörös Ferenc tusrajza) G. Nagy ttión Vita Nuova F öl ébredt. A feje mellett úgy sorakoztak az üres sörös üvegek, mint egy kivégzőosztag. Cigaretta után matatott; idegesen rágyújtott. — A fene egye meg! Hát mit akarok én? Hunyorgó szemmel nézte a házi küklopszot. A televíziót nevezte így. Odaképzelte az általa legbárgyúbbnak tartott játékmestert, aki udvariasan, nyájasan kérdez. — Kicsoda ön? — Mit akar egyáltalán? — Miből él? — Szereti önmagát? — Sajnos veszített. A szpíker torzított arccal gyereksírást utánzott. — Tűnj el a fenébe te szemét! — ordított magábo1 kikelve. „Pénzt kell szereznem. Nincs több idő.” Napok óta azon gondolkodott, kit keressen föl. Számba vette rokonait, ismerőseit, de mind reménytelennek tűntek. Mióta elváltak a szülei, az apjával szinte nem is ta1 átkozott. Csak az utóbbi időben újította fel vele a kapcsolatot. Ha összefutottak az utcán, megállította. Mégiscsak az apja, ha ő erről hosszú ideig meg is feledkezett. A beszélgetés többnyire úgy végződött, hogy az öreg meghívta sörözni. Mindketten érezték annak a hiányát, ami régen megbomlott közöttük. A fiú az apját hibáztatta. „Egy gyerek soha nem vétkes. Kiszolgáltatott és tiszta.” De a régi dolgokról már nem beszélgettek. „Ha apámtól kérnék, még azt hinné, ezért volt e nagy közeledés. Pedig leróhatna ezzel is valamit. Biztos adna.” Hamar elvetette ezt a lehetőséget. „Legalább az apjával szemben legyen tartása az embernek.” Ha a’ édesanyjától kér, kiderül, hogy mennyire nyomorul' Ezt pedig erősen titkolta. Régebben nem törődött vele, ha saját sorsa miatt fájdalmat okozott; egy ideje azonban szépítgette a dolgokat. Nem volt már ereje ahhoz, hogy nézze, miként bánkódik kilátástalannak látszó helyzetén. A többi rokon számításba se jöhetett. Nem értették, hogy lehet valaki ennyire hülye. Ha pedig így akarta, akkor vállalja a következményeit. Barátai ugyanabban a bárkában eveztek. — Na, még ezt a kis aprót is elittam — mondta, miközben a maradék sört összeöntötte. — Mégis jobb inni mint enni, ha semmije sincs az embernek. K I irtelen eszébe jutott egyik régi cimborája. Valamikor együtt dolgoztak Angyalföldön. „Angyalföld!, Micsoda telitalálat. Olyan sötét volt, mint a pokol. Egy-egy műszak után mocskosabb lettem az ördögnél.” — De hát az élet kellett — mondta magának gúnyosan. Sokat vitatkoztak akkor a Frangepán utcai munkás- szállón. A társa pénzpárti volt. „A pénz, a pénz! — ezt hajtogatta mindig. Munkával sok pénzt nem szerezhetsz. Meglátod, egyszer kilépek ebből az egészből. Ez csak átmeneti állapot. Üzletelni kell, apám, a többi le van szarva! — Én is mondtam a magamét, de arra folyvást legyintett. „Elérte, amit akart. Nemrég kocsmát nyitott. Biztos sok pénze van: adni fog.” Egész úton reményteljesen sietett, de bizonytalanul, zavartan lépett be a vendéglőbe. A főnök bent volt. Ott állt a pult mögött, és téliszalámit falatozott. — Mi járatban? Mizújság, művész úr? — kérdezte. A művész urat cinikusan hangsúlyozta; ez volt a kedvenc szavajárása. Először kávét rendelt — nem akart ajtóstól vetődni a házba —, s rögtön kifizette. Próbatételnek jól is jött, de a kocs- máros egyből bemarkolta a pénzt. Nem halogatta tovább az ügyet. — Tudod, pénzre lenne szükségem. Megszorultam. — Mennyi kellene? — Kétezer forint. — Mennél valahová? — Nem, nem. — Hát, akkor meg minek? — Gyerekem született. Olyan váratlanul bökte ki. hogy maga is meglepődött. — No, komám?! — vágta rá a kocsmáros lesújtón, mintha a gyermekáldás lenne a világ legszörnyűbb tragédiája. — Sajnos nem tudok adni, épp most buktam bele egy üzletbe Elvörösödött, verejtékezett, remegett a lába. Hebegve elköszönt, és kiá- molygott az ajtón. Káromkodott, gyalázkodott, amiért ilyen helyzetbe hozta magát. Sírás szorongatta. Otthon az ajtóra tűzve cédula várta: „MENJEN AZONNAL, A SZÜLÉS MEGKEZDŐDÖTT!” Lihegve állt meg a szülőszoba előtt. Hallotta, amint odabent jönnek-mennek. Az ablak résnyire nyitva volt. Merengéséből a felesége hosszú sikolya térítette visz- sza. cgdöbbent. Ez a sí koly nem a fájda lom, nem a kín hangja volt. Lágynak, forrónak, felszabadító erejűnek vélte. Az ágyban a legnagyobb gyönyörűség csúcsain hallotta sokszor. Üjra és újra fölszakadt ez a teremtés előtti hang. Ügy érezte, mintha e pillanatban szeretkezne a feleségével. Mindent megértett. Mint aki nagy bűnbánat közepette gyöngyöt érez a szíve helyén, szelíden, lerogyva sírni kezdett. M' Grigorij Csuhraj, az ismert Lenin-díjas szovjet filmrendező alkotóművészeiének egyik sajátossága az, hogy a minden embert érzékenyen érintő kérdéseket a személyes sors tükrében, nagy meggyőző erővel ábrázolja. Emlékezetes filmje, a Ballada a katonáról művészi válasz is: az ifjúkort megrabló háború elítélése. Ismeretes az a filmje is, amelyben nyugati fővárosokban kérdezte meg az utca emberét, mit jelentett számára a második világháború. A Magyar Televízió is bemutatta ezt a dokumentumfilmet Emlékezet címen. Az APN munkatársának, Nonna Zvjaginának adott interjújából közlünk részleteket. — Grigorij Naumovics, az Ön Emlékezet című filmjében hallhattuk, hogy nyugaton az emberek szemléletében szinte csak epizódszerű eseményként él a második világháború. Nálunk a Szovjetunióban és a szocialista világban ugyanakkor nemzedékek nőnek fel annak tudatában, hogy a világon a legszörnyűbb dolog a háború. Mit gondol, miből adódik ez a nagy különbség ? — Az embereknek általában rövid az emlékezetük. De azt még. sem gondoltam, hogy ilyen nagyon rövid. A stábbal Párizs és London utcáin meg-megállí- totlunk embereket. Sztálingrád.- ról kérdeztük őket. Párizsban van egy tér, a Sztálingrád tér. A legtöbb ember semmit nem tudott Sztálingrádról, csak azt, hogy van egy ilyen tér, és most éppen azon járnak. Pedig ez a film akkor készült, amikor még nem gyógyultak be teljesen a hitler- fasizmus ütötte sebek, s a háború résztvevői is viszonylag fiatalok voltak még. De nemcsak az emberi emlékezet sajátosságairól van itt szó. A nevelésről is. Hamburgban egy iskolában megkértem az igazgatót, engedné meg, hogy egy, csak egy kérdést föltegyek az iskola tanulóinak. Szívesen megengedte. Bementünk az egyik osztályterembe. Olyan tíz-tizenegy éves fiSzépen magyarul — szépen emberül Mit jelent a sár szó földrajzi neveinkben? úcskák ülték ott, megkérdeztük őket: — Gyerekek, szerintetek ki kezdte a második világháborút? Kedvesen felelték: — Az oroszok. Nem bűnösök ezek a gyerekek. A felnőttek vezetik félre őket, akik nagyon is jól tudják az igazságot. A világon sok olyan erő létezik, amelyik saját céljai érdekében a történelmet is meghamisítja. Ha egy ember emlékezik hamisan, magát fosztja meg a hasonló veszedelem elkerülésének lehetőségétől, ám ha egy egész nép emlékezetéből esik ki az igazság, ez az egész népet megfosztja attól, hogy helyesen ítélhesse meg saját veztőinek tevékenységét. Amikor a Ballada a katonáról című filmemmel Cannes-ban voltam, még a hatvanas években, láttam svéd filmes kollégáim munkáját, a Hitler élete című dokumentumfilmet. A filmen, többek között, tehetségesen és lelkesítő erővel mutatták meg a szovjet hadseregnek a fasiszta hordákkal vívott küzdelmçit. (Friedmann Endre felvétele — KS) Nem sokkal később aztán az Egyesült Államokban, San-Franciscóban újra láttam ezt a filmet. Türelmetlenül vártam, mikor következnek már a számomra ismerős részek, mert szerettem volna, ha látják az amerikaiak. De az általam ismert és várt részletek egyszerűen nem szerepeltek a filmben. Fogták, és kivágták azokat a részeket, amelyek a szovjet harcosokról, a Szovjetunió erőfeszítéseiről szólnak. Viszonylag nem régi dolog, hogy az Egyesült Államokban a televízió egy sokrészes sorozatot adott a második világháborúról. Ez volt a címe: Ismeretlen háború. Arról szólt, hogy milyen harcot folytatott népünk a fasiszta hódító ellen. Ismeretlen háború? Nos, valóban nem ismerik ezt a háborút. Nyugaton negyven esztendőn át elhallgatták az igazságot rólunk, mivel számukra nein volt kívánatos. — Grigorij Naumovics. Ön már öt esztendeje tagja a Szovjet Védelmi Bizottságnak. Mivel foglalkozik olt? — A békéért való erőfeszítés, tevékenység nem kötelesség, nem foglalkozás, de azt mondanám, hogy állam- polgári tisztesség kérdése mindenki számára. Mert mindnyájan egymásnak földijei vagyunk. Egy kis Polygon élünk, egy élethez tartozunk, s ezt fenyegeti a háború. Mint művész, estI szeretném tudatosítani, meg» éreztetni mindenkiveL Szirrrçay Endre két verse BENNEM TALÁLOD Most még visszafordulhatsz az úton, a ködöket elfújta a szél, a kövek közt emlékek bukdosnak, a vándor is megnyugvást remél. A madarak elszálltak a csönddel, minden próbát kiálltál — már látod, aki elment, nem jön vissza többé, békességed csak bennem találod. VALAKI MEGGYÚJTOTTA A múlt megrokkant párkányai zuhogva leszakadtak, visszhangzott a várakozás völgye, a csönd nekiveieüe hátát a partnak és figyelt, mert az őrködő hegyek ormain meggyújtotta valaki a tüzet.
