Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-28 / 74. szám
A kitárulkozás gyógymód Zárt láncú tévéstúdió működik Kaposváron az ipari szak- középiskolában. Huszonöt tanteremben, három laboratóriumban és öt műhelyben segíti az oktatómunkát. Szakmai és közismereti tárgyakat tanítanak a vizuális berendezések segítségével (Gyertyái László felvételei) A legnagyobb szolgáltató Minden ember életében előfordulhatnak betegségek, testi és lelki problémák. Mit lehet tenni ilyenkor? Elmegyünk a körzeti rendelőbe, ahol a zsúfoltság miatt alig több mint egy percet kapunk az orvostól. Ilyen röpke idő alatt természetszerűen nem tudják mélységében is feltárni problémáinkat, gyakran távozunk hiányérzettel. Pedig mennyi bizonytalan, feleletre váró kérdés fogalmazódik meg bennünk. Vajon ki ad mindezekre választ? Nos, úgy látszik, van egy ember, aki vállalkozott erre a nehéz feladatra, Dr. Mozsgay Géza elmegyógyász minden hét péntekén 3-tól 6-ig várja a tanácsra szorulókat az ifjúsági házban. — Tulajdonképpen nem jó elnevezés az orvosi tanácsadó szolgálat — mondja az orvos. — Nem tanácsadásról van szó elsősorban, hanem olyan gyógyító beszélgetésekről, melyekben szabadon kitárulkozhat az ember, kötetlenül beszélhet gondjairól. Meggyőződésem ugyanis, hogy nem betegséggel, hanem problémákkal küzdenek az emberek. Minden betegség társadalmi és lelki probléma egyben, mely szorongást, félelmet alakít ki bennünk. Mint egy megoldandó feladatot, úgy tűzzük ki magunk elé a gyógyulást, s amíg ez nem teljesül, addig tele vagyunk kétségekkel, bizonytalanságokkal. Gyakran küzdünk kisebbségi érzésekkel egészséges társainkkal szemben. — Hogy mi a kiút? Egyrészt a kapcsolatteremtés varázsa a társakkal, az orvossal; másrészt az önismeret, hogy megtanuljuk valósághűen értékelni és becsülni magunkat. Ehhez szeretnék hozzásegíteni mindenkit. Bizalmas beszélgetésekkel, melyben lehetőség nyílik közösen feltárni a problémák okait, hiszen mindennek racionális oka van. Rájönni a megoldásra, helyrerakni önmagunk és mások iránti érzelmeinket. A szorongások, félelmek feloldásának módja nem az alkoholba, a narkóba, a nyugtátokba való menekülés. Sokkal célravezetőbbek a már említett módszerek. Nem is hinné az ember, hogy mennyit jelenthet egy- egy jó beszélgetés. Az ilyen kitárulkozások közben az ember önmagát is átértékeli, olyat is fölfedez magában, amiről addig nem tudott. S ami a legcsodálatosabb, hogy e befelé tekintő kaland végén már nincs is szükség orvosi tanácsra. Mindenki maga jön rá a megoldásra. Bár meg kell valljam, van még egy álmom. Tavaly működött itt, az ifjúsági házban egy autogéntréning tanfolyam, amelyet Péczeli István orvos barátommai vezettünk. Célja az önismeret: megismertetni az embert saját testével. Hiszen minél alaposabban ismeri, annál inkább ura. Ez is egy módja a szorongások feloldásának. Ezért is szeretném, ha a klub az idén is beindulna. De addig is várom péntekenként a tanácsra szorulókat. S még valamit. Az orvosi titoktartás természetesen itt is kötelez ; e beszélgetések a kölcsönös bizalomra, a partnerkapcsolatokra épülnek. H. E. ez a képláda: ömleszti a műsorokat, kii-ki megtalálja a kedvére valót. A magyar- nóta kedvelőknek mostanában újra nyílik a rózsa, s kedvükre szoríthatnak a kultúrált hangú operaházi kórustagnak, a somogyi Magyar Robinak, akinek azt kívánom, bár adottságait csak kikapcsolódásként herdálná ebben a műfajban, inkább csiszoltassa még csillogóbbra azt a gyémántot, amely a torkában van, hogy akár vidéki operatagozatban is, de a szólisták közé emelkedhessen. Ha már szolgáltatásról ejtettem szót, két műsortípus mellett igazán nem haladhatok el. A négyéves múltját idéző Felkínálom (nép- gazdasági hasznosításra) című adásra, melynek Pome- zanski György a lelke, s haszna a kudarcok ellenére is mérhetetlen ! Megszínesedett a műsor, s ezt nemcsak arra értem, hogy besorolt a színes adások közé, hanem a minőségére is. Kitehetjük az ablakba, abba a bizonyosba. Ez a második műsor — a mindenki Ablaka —, mely ugyancsak szolgáltatás jellegű, még akkor is, ha mint most éppen Panics György jóvoltából kiderült: azért mindent mégsem illik odacsempészni. Csak a közérdeklődésre számot tartó kérdéseket válaszolja meg a kis közösség, ha tudja. Hogy galambtrágyát hol lehet kapni, azt ezután is jó szimaTV-NÉZŐ tára kell bíznia az érdeklődőnek. De képet kap a néző a szegedi magánlakás- építkezésről éppúgy, mint a Szalmon Ella újabb galád- ságairól. A telefonhelyzet, úgy tetszik, fővárosunkban is központi kérdés. Telefon központi ... Kárörömmel hallgattuk a riporter izzasztó kérdéseit. De a válaszoknál soha sem jelzett foglaltat az illetékes készülék. Sajnos, aktuális kérdéseket válaszolt meg az a sajtótájékoztató, melynek külső helyszínén laikusnak azonosíthatatlan háborús robbanószereket mutattak be, s az sem vigasztalta a jegyzetírót, hogy a tisztben saját sógorát ismerte fel. Nem örültem a viszontlátásnak, mert rövid időn belül másodszor kellett nyilatkozn'a hasonló tragédia kapcsán. Igen, „százszor hiába riasz- szák őket, mint egyszer későn ..Ennyit most az Ablakról jó szívvel, s kritikaként csak azt: ha egyszer egy riport tobbé-kevésbé jól szemlélteti tárgyát — a társkereső szolgálat ténykedését —, akkor a kommentárnak, Déri János, nincs helye, még akkor sem, ira a műsor struktúrája szerint az következne! A kommentárról egy rokon műfaj jut eszembe két múlt heti eset kapcsán. A zsargonnal felvezetésnek vagy felkonferálásnak — de csúnya! — nevezett bemondói tevékenységiről van szó. Felelősségteljesebb munka, mint első pillanatra hinnénk. Mert ha a műsort szöveggel összecementező Viíár Róbert az Aberdeen—Újpesti Dózsa mérkőzés kései folytatásánál úgy vezeti be a felvételt, hogy most közvetítjük a második félidő folytatását és a hosszabbítást, akkor bizony gyilkosabb dolgot művei, mint az, alki a krimi előtt elpöttyinti a tettes nevét. Mert ha — s így történt — bejelenti, hogy hosszabbítás is van, akkor a nézők nagy többségét megrövidíti a szurkolás örömével. Akkor tudniillik mindenki előtt világos, hogy az ellenfél kiegyenlített a második félidőben, csak így következhet a rájátszás! A másik esetben fellelhető némi humor. Ama morbid faj? tából. Berkes Zsuzsa a szombati gyengécske Hitchcock- film előtt azt jelentette ba. hogy a magyar nézőnek cse- mege(!) az a tény, mely szerint most alkalma -lesz látni a néhány évvel ezelőtt balesetben elhunyt hercegnőt, Grace Kellyt. Legközelebb Romy Schneider ugyancsak elhunyt színésznőt talán desszertnek tálalja Berkes, az önkezű halált szenvedett Patrick Dewaere filmjét meg nea-djis-tan toros káposztának... Lcskó László Lörincz L. László Jég liáfán — De hiszen azt én se mondom — szuszogott bé- küiékenyen. — En csak azt mondom, hogy neked mint párttagjelölt tanársegédnak, nyitva kell tartanod a szemed és a füled . . . Hátha elszólja magát, akár ő, akár más. Például Kiss Páter ... Figyelni kell mindenre és lejegyezni, ha valamit mondanak. Aztán ha valami van, szólsz nekem .. . Világos? — Nem — mondtam elkeseredetten. — Nem teszem! Senki kedvéért nem leszek spicli! Erre felnevetett, reszelésen és elégedetlenül. — Te aztán alaposan félreértettél engem, Mlinarik elvtárs. Alaposan félreértettél ... No de sebaj, új ember vagy még ... Majd beletanulsz. Es ideológiailag is még rengeteget kell fejlődnöd. Te összetéveszted a spicliske-dést a forradalmi éberséggel. Hát ez szomorú, Mlinarik elvtárs, nagyon szomorú ... Ajánlom, hogy képezd, magad nagyobb erővel. Ami engem illet, minden segítséget megadok neked, ha kívánod ... És még egyszer gratulálok, Mlinarik elv- társ ... Ezzel csendben, mint egy patkány, kisurrant az ajtón. • « • A prof. legközvetlenebb munkatársa Kiss Péter adjunktus volt, aki csak nemrég érkezett haza hadifogságból. Valaha nagy tehetségű nyelvésznek tartották, az én szememben viszont fáradt, rideg és barátságtalan embernek tűnt. Akkor láttam életemben elször, amikor hazaérkezett Ukrajnából. Furcsán bicegett, és minden lépésénél himbált egyet a fején. Azt mondták, hogy gránát robban közvetlenül a közelében, s ettől valami megbomlott az idegrendszerében. Gyomay Gyulával történt beszélgetésem után bezárkóztam a szobámba és éppen azon voltam, hogy végiggondoljam a dolgot, amikor fölcsengett a telefon az asztalomon. Fölvettem, Kiss Péter beszélt. — Át tudna fáradni hozzám egy pillanatra, kollé^ ga úr? — kérdezte rekedtes hangján, és szinte ugyanabban a pillanatban le is tette a kagylót. Érződött a hangján, elképzelhetetlennek tartja, hogy esetileg nemmel is válaszolhatnék. Sértett ez az állandó kolléga urazása; még csak véletlenül sem mondott volna mást. Akikor én ezt éppen olyan visszataszítónak találtam s annyira nem a demokráciához valónak, mint a régi címeket és rangokat. Mintha valaki kegyelmes úrnak szólított volna. Kiss Péter az ablaknál állt, amikor beléptem a szobájába. A Múzeum körutat bámulta nagy figyelemmel, s csak akkor fordult vissza nehézkes, fáradt mozdulatokkal, amikor becsukódott mögöttem az ajtó. — A, lépjen csak beljebb, kolléga úr — mondta és eltolta magát az ablaktól. — Foglaljon helyet, kérem! Talán ha tíz évvel lehetett idősebb nálam, mégis egy évszázadot éreztem közöttünk. Lecsüccsentem a sarokba állított két, kopott karosszék egyikébe. Kiss Péter beleült a másikba, és felém fordította tókinóckere- tes szemüvegét. Lábait nehézkesen keresztülvetette egymáson, s várt néhány pillanatig. Talán azt fontolgatta magában, hogy mivel kezdje a beszélgetést. — Engedje meg, tisztelt kolléga úr, hogy először is gratuláljak a kinevezéséhez — mondta, meghajtotta a fejét, és a kis üveg tetejű asztalka fölött felém nyújtotta a kezét. Annyi leereszkedés volt a mozdulatában, hogy belepirultam. — Ön tehetséges ember, kolléga úr — mondta, miközben visszahúzta a kezét és lesüllyesztette az asztal alá. — Szabadjon megjegyeznem, hogy az én véleményem is szerepet játszott az öli kinevezésében. (Folytatjuk.) Kisdiákok — a múzeumban A kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban a népművelők lelkes csoportja tavaly április óta rendszeresen gyermekfoglalkozásokat tart. Az első év elteltével arra kértük a kezdeményezőket, Hegedűs Erikát és Kapitány Orsolyát, összegezzék az eddigi tapasztalatokat. — Milyen jellegűek a múzeumi foglalkozások? — A gyerekek foglalkoztatása párhuzamosan, két területen folyik. Az egyik ág múzeumi történelemóráik sorozata. Ezek közvetlenül az iskolában tanult ismeretekre épülnek. A tönténelmd témájú előadásokat szemlélteti, az adott kort közelebb hozza a gyerekekhez, hogy a tárgyi emlékeket, a régészeti hagyatékokat a kezükbe vehetik, tanulmányozhatják. A foglalkozások másik csoportja új ismeretanyagot, néprajzi kitekintést nyújt a kisdiákoknak. Ennek keretében diavetítés és manuális munka segítségével népszokásokkal, mesterségekkel, hagyományokkal ismerkednek. ■ — Kik és hogyan vehetnek részt a foglalkozásokon ? — Mindkét területen havonta általában egy-egy új témát hirdetünk. A pedagógusok előzetes bejelentése alapján hozhatják az általános iskolás korú gyerekeket. A múaeum rugalmas az időpont megválasztásában : többnyire a látogató csoportok igényei szerint tartjuk a foglalkozást, az adott időszakon belül bármikor. — Hol tart ják a foglalkozásokat? — Sajnos, nincs rendszeres klubhelyiségünk, ennek ellenére nem szándékozunk kimenni a múzeum területéről. Hiszen éppen az a cél. hogy a gyerekeket hozzászoktassuk ehhez a környezetthez, hogy ismerősként, otthonosan mozogjanak a múzeumban. Így felváltva dolgozunác itt a ki- állítóteremben, a Bernáth Galériában, a Moaimúzeum videoklubj.ában. — Milyen a múzeumi órák látogatottsága ? — Eleinte voltak nehézségeink, de most már egyre többen ismerik a foglalkozásokat. Vannak olyan osztályok, napközis csoportok, amelyek már várják a következő témát és rendszeresen jönnek. Sajnos, vannak olyan iskolák is, amelyekben talán nem is ismerik ezt a lehetőséget, mert még sohasem látogattak meg minket. — Mik a terveik a közeljövőre? — Márciusban a tavaszi népszokásokkal ismerkednek a gyerekek. Az idén is lesz tojásfestés, ami tavaly nagy sikert aratott. Különösen hálás vendégeink a Toldi iskola kísérleti osztályai, rendszeresen jönnek, aktívak, jól lehet velük dolgozni. Ezért a közeljövőben szorosabb együttműködést építünk ki a két intézmény között: a kísérleti tananyaghoz igyekszünk összegyűjteni az eddig még hiányzó szemléltetést — azokon a területeken, ahol a múzeum segítségeit tud nyújtani, s kapcsolódhat a tantervhez. Legközelebb a népi építészetről tartunk nekik diabemutatót, majd a gyerekek makett építésében alkalmazzák a tanultakat. Természetesen ezeken a foglalkozásokon más iskolák diákjait is szívesen látjuk. T. K.
