Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-23 / 70. szám

„A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?” * tfp»-- -0f** HÉTVÉGI j TÁJOLÓ A csoda mindennap megtörténik, csak legyen, aki észre­veszi. Vannak emberek, akiknek megadatott, hogy szinte egy életen át játszhassanak. Ez a hivatásuk. Ismerik a kép­zelet bejárta végtelen uta­kat, a mesevilág valamennyi lakója személyes jó ismerő­sük, olyannyira, hogy egy- től-egyig mindről tudnak egy-két vagy akár több fan­tasztikus, sokszbr mulatsá­gos, máskor szívszorítóan szomorú történetet. A tág­ra nyílt gyerekszemek között elvész az övék, mikor be­toppan végre a télapó, ag­gódva figyelik a sarokba húzódó csöppnyi emberkét: tán csak nem beteg?, és na­ponta akár százszor is meg­kötik a gazdája után kullo­gó cipőfűzőt, és ... És még ezer mást csinál fáradha­tatlanul a több tucat gyer­mek nappalos anyukája; az óvó néni. v Gál Norbertné, a kaposvá­ri Módszertani óvoda veze­tője 29 évvel ezelőtt indult ezen a pályán. Az energikus, folyton tervező, szakmai fel. készültségéről, hitvallásáról naponta számot adó vezető­nő eddigi életének több mint felét a hétköznapi cso­FEKETE BARÁZDÁK Barcs János új verseskötete A somogyi származású Barcs János Szülőhazám cí­mű versében — mint sok más- helyen és előző köteté­ben megjelent írásaiban — sok szeretettel üzen haza nekünk a „somogyi síkság­ra”, ahol nagyapja: „csilla­gos szekeréről / tekint már alá. ..” Sok önéletrajzi in­díttatású vers van 'a kötet­ben. Ezek közül a leghitele­sebbnek és egyben a leg­szebbnek érezzük az édes­apjáról és az édesanyjáról írtakat. (Talyigasírás, Felhők forrásvizén.) Költészetének mai líránkbeli jelentőségére ismét csak ő hívja fel fi­gyelmünket: „Homlokzatot vakolok, / mintha enyém lenne. / Érzem a vén fák alól / erő fut kezemben” (Állványok kontya alól.) Barcs János, a költő meg­maradt a kaptafánál: nem hagyta abba a fizikai mun­kát az írás kedvéért, kőmű­vesként dolgozik továbbra is, és szabad óráiban, per­ceiben írja verseit. Méghoz­zá, nem is akámilyeneket! Legújabb verseskötetéhez Bella István költő és kriti­kus írt bevezető sorokat. És egyet kell értenünk megál­lapításával : . .ha van még ma Magyarországon mun­kásköltő, akkor ő (Barcs János) a szó klasszikus ér­telmében az.” Bella István ős tehetség­nek nevezi a Fekete baráz­dák című verseskötet költő­jét. Mégis, a sok jól sike­rült, alaposan kikalapált írás között vannak elsietett részek. Ennek nyilván az az oka, hogy napjaink orszá­gos nagy versíróversehyé- ben nagyon nehéz lehet fél kézzel falat vakolni, fél kéz­zel meg verset írni. A Fe­kete barázdák így is előre­lépést jelent költői pályá­ján, De nem ártana a to­vábbi kiteljesedés érdeké­ben, ha a versírás egészen friss mesterségbeli bravúr­jait — amelyek közül bőven akad a kötetben is — egyen­letesebben tudná a gondola­ti és érzelmi szárnyalás ki­fejezésére felhasználni. Ennek a köyvnek különös jelleget ad az a tény, hogy a Csepel Művek Munkásott­hona olvasó munkás klub­jának a gondozásában lá­tott napvilágot. Ez a mun­kásklub 1973 óta huszonhét kötetet — nagyrészt szép­irodalmi jellegű művet — adott ki. Barcs János kötete a sorozatban a huszonnyol­cadik. Elmondhatjuk, hogy társadalmunk időszerű fel­adatának a teljesítése — hogy a fizikai munkát vég­ző emberekben, főként a fiatalság soraiban fölkelt­sük és neveljük az irodalom és a művészetek iránti ér­deklődést — a jelek szerint a csepeli munikástolubbán gyakorlati tettekben nyilvá­nul meg. A vállalkozás je­lentőségét igazolja a szer­kesztői és lektori gárda igé­nyessége is. Barcs János verskötete egy kiegyensülÿozott életet élő ember írásait tárj’a elénk. Érezzük azonban a társadalom és az élet rez­géseit, rengéseit is, amint az egyént megremegtetik. Filo­zofikus gondolatok, keserű kételyek mardossák a bol­dogság kis szigetén is, amelyen megtalálta élete értelmét. Az elmúlt évtize­dek nagy történelmi válto­zásai is visszhangoznak nem egy versben. Kiemelke­dik közülük a Kemény kövek című nagy lélegzetű szabad­vers. Ügy tűnik, Barcs János a kötött formákban is jól ki tudja magát fejezni. De né­ha a túl szigorú formai kö­töttség mintha nyelvi kor­látokat is jelentene számá­ra. Azért inkább az olyan szabadabb formák még gya­koribb használatára kellene biztatnunk, mint például a Kormos István emlékére írt versének a formai megoldá­sa, vagy a fentebb említett szabadvers lendülete. Mert a szabadabb formákban jobban a keze ’ügyére jön­nek a merészebb, mai ihle­tésű stílusképek is. BcIIyei László Barcs /ános Levett kalappal Dalolnak a fák, hús szél fütyül; zsombékok közt tücsök hegedül. Apám lassan ballag az estben, faggatja a szelet csöndesen. A vállán kapa csüng. Nyög az ég, alatta futnak kis őzikék: Anyám féltve ballag elébe... kapaszkodnak a csillagfénybe. A szélső háznál Apám megáll. a temetőből csönd kiabál. Rágyújt. Indul levetett . kalappal. — Megint megbirkóztunk egy nappal. Néma sírok közt piheg a csend; nekik már béke van I odalenn, — mondja Anyám. Sóhajt. — Maholnap fölöttünk is szálfák dalolnak. dáik birodalmában töltötte. Jövetelem célja — az, hogy írni szeretnék róla — meg­lepi, és megpróbál lebeszél­ni. — Miért pont rólam? Nincs semmi különös az életemben. Nem én vagyok az egyetlen vezető beosztás­ban dolgozó asszony, kivált­képp nem a pedagógus pá­lyán. — Talán éppen ezért. — Hát jó, de bevallom: tíz éve, amióta ebben a beosz­tásomban dolgozom, állan­dóan keresek és találok 'is valamilyen ürügyet arra, ■hogy naponta többször is be-bemenjek a csoportokba. A kötelezően előírt heti 6 óra nagyon kevés ahhoz, hogy megismerjük egymást a gyerekekkel, márpedig én nem szeretem, ha csak any- nyit tudnak rólam, hogy én vagyok a Margó néni. — Sok időt eltöltött ezen a pályán, nyilván jól isme­ri a gondokat is. — 1955-ben végeztem az óvónőképzőt Kalocsám. Ere­detileg tanítónőnek készül­tem, de egy cseppet sem bántam meg, hogy itt, az óvodások között kötöttem ki. Baján nőttem fel, Duna­újvárosban kezdtem dolgoz­ni, ott ismerkedtem meg a férjemmel, és egy számára kedvező állásajánlat miatt jöttünk Kaposvárra. Ennek több mint 15 éve. Azóta ez a város, ez a megye az ott­honom. Ami a keresetünket illeti, nem hiszem, hogy bár­ki is közülünk emiatt vá­lasztotta volna ezt a hiva­tást. Vannak bizonyos fog­lalkozások, amelyek válasz­tásénál nem mérlegel az ember: anyagilag megéri-e. Mindenesetre remélem, hogy a pedagógiai munka haté­konysága a fizetés nagysá­gával nem függ össze. Ab­ban viszont I biztos vagyok, hogy. a demográfiai robba­nás okozta helyzet sokszor erőn felüli munkát követel a kollégáktól. Annak idején jobban fel kellett volna ké­szülni az óvodáskorú gyer­mekek fogadására. — Tíz éve nincs csoport­ja. Mennyiben változtatott ez a munkán? — Nehezebb, de egyben sokrétűbb is lett. Az óvo­davezetés mellett más óvo­dák felügyeletét is elláttam. Foglalkozásokra,, évnyitókra, tapasztalatcserékre jártam, módszertani előadásokat tar­tottam, elvégeztem az esti egyetemet. Két éve fejeztem be a pedagógiai speciálkol­légiumot — Nem vállalt túl sokat? — De igen. Fáradt vol­tam, és egyre kevesebb időm és erőm maradt annak az óvodának az életével fog­lalkozni, ahol vezető voltam, És persze a férjem és a két gyerekem is joggal érezték mellőzve magúkat. Most már másként látom az akkori helyzetem, de mikor meg­kaptam a kinevezésemet — fiatalon és tettrekészen — úgy éreztem, újra és újra bizonyítanom kell. önma­gámnak, a kollégáknak, a főnökeimnek. Most már megfontoltabban, a környe­zetemre, a családomra, ön­magámra jobban figyelve próbálom vállalni és teljesí­teni a feladatokat. — Sikeres embernek érzi magát? — Nem is tudom. Nekem azok az évek is sikeresek voltak, amikor a munkai­dőm nagy részét a csoport- szobában, gyerekek között töltöttem. Aki ezt nem csi­nálta, nem is tudja, milyen csodák történnek naponita ezek között az apróságok között, Sikeres ember? Azt hi­szem, igen. Életéhez a játék, a felfedezés öröme éppúgy hozzátartozik, mint a fele­lősséggel végzett munka fe­letti siker élménye. Nagy Zsóka A hét eseménynaptárét megyes zerte a forradalmi ifjúsági napok programjai gazdagították. Emléktúrák a Tanácsköztársaság mártír­jainak sírhelyedhez, meg- emlékeziések a dicső 133 napra, ezeknek a kirándulá­soknak, rendezvényeknek a keretében láthattunk sok­színű kulturális ünnepsége­ket. Barcs hétvégi programja ma három órakor az ama­tőr művészeti szemle körzeti bemutatójával kezdődik. Holnap délután ötkor a mű­velődési központban, a helyi fúvószenekar ünnepli 10 éves évfordulóját. Az ünne­pi koncert vendégei: az if­júsági fúvószenekar, az -út­törő fúvószenekar, a rézfú­vós szextett és meghívott hangszeres szólisták. Az együttes vezető karnagy : Kápolnás Mihály. Vasárnap a könnyűzene híveit várják ugyanide: videó-diszkóba. A Dráva Múzeumban ápri­lis végéig a vásárhelyi festők kiállítását láthatják az ide látogatók. Csurgón holnap délelőtt tíztől somogyi hagyomány- őrző együttesek mutatkoz­nak be a művelődési köz­pontban. Vasárnap délután kettőtől a művészeti szemle körzeti bemutatóján vizs­gáznak a prózát, táncot, dalt kedvelő fiatalok. Mar­caliban két kiállításra hív­juk fel a figyelmet. A mú­zeumban Vecsey Csaba absztrakt festményei, a sza­badidő-központ klubjában a művészeti gimnáziumokban tanuló volt kéthelyi diákok alkotásai láthatók. A mar­cali kertbarátok holnapi rendezvénye: a kiskert! mun­ka növényvédelmi szemlél­tetésére, pefmetezési bemu­tatóval egybekötött vegy­szerismertetőt tartanak a Nagypincéhez vezető út mel­letti kertbarát területen. A rendezvény délután kettőkor kezdődik. A TIT nagyatádi klubjá­ban ma este hatkor nyíló érdekes kiállítás : „Magyar városcímerek története — kialakulástól napjainkig”. A címerek, pecséfüenyoma- tok, címertani szakik ön yvefe április negyedikéig látha­tók. A helyőrségi művel ő- désd otthon játszóházat szer­vez a kicsiknek. Két ajánlat a gyerekeknek: részt vehet­nek a táncházban, és meg­tudhatják a húsvéti aján- dékikészités titkát. Siófokon a Dél-balatoni Kulturális Központ mai vendége Hermann István filozófus, az ELTE tanszék- vezető tanára. Hat órai elő­adásának témája az ideoló­gia és kultúra napjainkban. Az emeleten a megyei ama­tőr képző- és iparművészek kiállítása tekinthető meg. Ifjúsági bálba hívja a ta­hi fiatalokat szombaton este nyolc órára a helyi művelő­dési központ. A zenéről a Blokk, együttes gondoskodik. Kaposváron az ÉDOSZ Művelődési Ház Unió ifjú­sági klubjában a háztartás­sal, az otthonnal kapcsola­tos ötletek lesznek napiren­den, ma este hat. órakor. Vasárnap délelőtt kilenckor a galambtenyésztők egyesü­lete ad számot munkájáról a művelődési házban. A közgyűléshez előadást is kö­tötték, dr. Ballai Attila a mezőgazdaságii főiskola do­cense a galambbetegségekröl beszél. A Kill ián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Köz­pontban holnap a gyermek- bábosok országos feszti','ál­jának tájegységi elődöntőjét rendezik meg. Délután négy­kor Máté Gábor, a Csiíky Gergely Színház népszerű művésze a színházbarátok klubjának vendége. Héttől hat kaposvári diszkós lép a színházterem porondjára : a Szuperdiszkó bevétele az új Nemzeti Színházé. Vasárnap délután ötkor Cserna Csaba mutatja be Libidó című mű­sorát. A Somogyi Képtárban va­sárnap délelőtt tizenegykor új kiállítás nyílik: Bőrmun­kák és hímzések a Déri­gyűjteményből, melyet dr. Varga Gyula, a debreceni Déry Múzeum néprajzosa nyit meg. A Csiky Gergely Színház ma este hétkor bemutatóra készül: Bulgakov A Mester és Margarita című regényé­nek dramatizálása Ascher Tamás rendezésében. Szom­baton hétkor ugyanezt a darabot láthatjuk. A Mozimúzeum hétvégi aj ánlata : szombat—vasár­nap fél hatkor a nemrég el­hunyt nyugatnémet rendező, Fassbinder filmje: Veronika Voss vágyakozása. Lőrincz L. László * Jég hátán 45. — Talán most már megtudod. Ugyan­_____ is ... Az új hely a hova költözöm, nem kerül semmibe, sőt ösztöndíjat is kapok. Így aztán nincs szükségem többé apád pén­zére. Az egész a tied le­het ... De azért fogadd meg a tanácsom, és pucolj te is sürgősen a papoktól! — Annak idején te ra­gaszkodtál hozzá. Azt mondtad, hogy az egyház és a középosztályok ... Jó nagy ívben beleköpött a Dunába. — Ezt mondtam volna? Lehetséges... Ha mond­tam is, másként alakultak a körülmények. Az okos ember a körülményekhez igazítja az álláspontját, nem igaz? — Nem tudom. — Dehogynem. Neked is ezt kell tenned ... Figyelj csak ide. Jó, elismerem, akkor, közvetlenül a hábo­rú lilán azt hittük, hogy Európában nem jöhet lét­re tartósan kommunista uralom. Hogy a nyugati hatalmak nem engedhetik meg maguknak ezt a lu­xust ... — Luxust? — Nevezd, ahogy aka­rod. Mindenesetre nem volt erejük hozzá, hogy megaka­dályozzák. Az oroszok nem. mentek haza és nem is mennek... A kommunis­ták pedig nem fognak megbukni, hanem évtizede­kig vagy ki tudja meddig a csúcson maradnak. Ez olyan biztos, mint hogy itt fekszünk a parton! — Ugyan — mondtam bízón y tálamul. — Hiszen a kisgazdák elsöprő győzel­met arattak a múltkor is, és most is nekik áll a zászló. Gúnyosain elhúzta a szá­ját. — Nem látsz a szemed­től? Kié a hatalom ebben az országban?... A kom­munistáké! Az ő kezükben vannak a fegyverek. Las­san majd a parlamenti he­lyekre is ők ülnek, a jobb­oldal pedig kiszorul, előbb a parlamentből, aztán a határok közül is ... Bizony, bizony, jó Slachta Margit­nak nem marad szék, ame­lyen ülve maradjon, ha a Himnuszt éneklik ... — Azt mondtád, hogy nem akarod elkötelezni ma­gad egyetlen párt mellett sem. — Persze. Ez így is van. Amíg sok párt van, addig nem is. De itt hamarosan csak egy marad! — A kommunistáké? — Naná, majd a magyar úriasszonyoké! Akkor pe­dig egészen másképpen fest a dolog ... Más dolog sok párt közül egyikhez sem tartozni, mint azon az egyen kívül rekedni... Ab­szolúte más! — Ez annyit jelent, hogy belépsz a kommunista pártba ? Bólintott. — Pontosain. Csak még előbb végigeszem a többit is. Különben ők ajánlották fel, hogy elhelyeznek egy másik kollégiumban ... És teljesen ingyen. — Melyikben? Hallgatott egy kicsit, majd halkan dünnyögte: — Nem tudom. Ebből aztán világosan megértettem, hogy nem akarja megmondani. Érezhette azért, hogy va­lamit még mondania kelle­ne, talán önigazolásképpen, mert felém fordult és buz­gón magyarázni kezdett! — Hidd el, itt a legjobb alkalom, hogy belépjek... Vagy akár te is. A kom­munistáknak most harcos tömegek kellenek, akik tá­mogatják őket. Nem érnek rá, hogy mindenkinek utá­napiszkáljanak. Ha majd átveszik az uralmat, .nehe­zebb lesz bejutni a párt­jukba, mint annak a bizo­nyos tevének átmásznia a tű fokán. Csakhogy akkor én már benn leszek! — Forogni fog a sírjá­ban valamennyi ősöd — mondtam utálkozva. Újra a Dunába köpött. — Mii a fenéért forogna? Hiszen ugyanazt csinálom, amit ők, csak néhány évszázaddal később ... Mit gondolsz, egy közép­kori zsoldosnak lelki skrupulusai voltak talán, hogy kit szolgáljon? Azért harcolt, aki megfizette. Az okosabbja még arra is vi­gyázott, hogy az erőseDb fizesse meg. Hát erről eny- nyit. .. Most inkább ma­gadról beszélj ! Meddig akarsz a papoknál rohad­ni? Még néhány hónap, és az egyetemről is kirúgnak miattuk. Ajánlom, hogy te is helyezkedjél... Sajnos, most nem vágyók abban a helyzetiben, hogy segíteni tudjak rajtad ... Felálltam és megvártam, amíg feláll. Aztán kezet nyújtottam neki, bár le­het, hogy nem kellett vol­na, — Hát akkor . ; 1 Vidámságot tettetve a vádiamra csapott. — Ne bomolj, te! Hiszen ftt van ez a rengeteg ebédjegy... Csak nem mész be arra a vacak men­zára! Jó, nemi bánom... Menjünk előbb a kisgaz­dákhoz és csak aztán a kommunistákhoz ... Gyere Mlinarik, ne vacakolj! (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents