Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-22 / 69. szám
Sátoraljaújhely hősei Nagyon kevesen vannak, ■kik elmondhatják: részt vettek a sátoraljaújhelyi börtönkitörésben. Pedig sokan voltak — bizonyítják a sírok. A határ menti város főterén 62 elesett és 11 kivégzett hős sírja áll. Tizenkét akasztófa a börtönudvaron: tizenkét halálos ítéletet mondott ki a bíróság — még mielőtt megkezdődött a tárgyalás. Tizenegyen ott fejezték be fiatal életüket, a tizenkettedik — Szemere Imre, aki az utolsó percben kegyelmet kapott — itt él közöttünk, Budapesten. — 1943 májusában tartóztattak le — kezdi Szemere Imre. — A kertészetből, ahol a szakmát tanultam, vittek el a fekete autón a polgármester villájába, melyet akkoriban a hírhedt „def”. a vezérkari főnökség elhárító osztálya használt. Egy hónapig kínozták a Deák-féle kommunista csoport tagjait a csendőrnyomozók. Tárgyalásra a Margit körútra (ma Mártírok útja) vitték az elfogottakat. Negyven vádlottat állítottak a vezérkari főnök különbi- rósága elé. Szemere Imrét három évre ítélték. Sátoraljaújhely börtönébe 1943 nyarán érkezett az első fogolycsoport, Szeme- réék a másodikba tartoztak A háromeme’etes börtön kél; felső emeletét vette át a katonaság, az elítélteket katc- na-fogházőrök őrizték. — Eleinte öreg tartalékosok őriztek bennünket — mondja. — Ök sokat segítetek nekünk, levelet, csomagot is hoztak családtagjainktól. 1943 végén le is váltották őket. Akkor került oda Spollner Ödön főhadnagy, őrségparancsnok és Kovács főfoglár, aki addig a Conti utcai elhárítóknál szolgált. A sátoraljaújhelyi börtön foglyai között sok jugoszláviai volt, főként Zsablya és Csurog bácskai községek környékéről Ök már hosz- szabb ideje tervezték, hogy kijutnak a börtönből. 1944. március 19-én, vasárnap látogatási nap volt. Kevesen jöttek — már nem lehetétt egykönnyen eljutni az ország egyik részéből a másikba. Magyarországot megszállta a náci hadsereg; a hírt a látogatók vitték el a börtönbe. Akkor már nem volt mire várni. A jugoszlá- vok elhatározták, hogy szerdán, március 22-én kitörnek. A magyarok közül is többen csatlakoztak. — Szerda reggél — folytatja Szemere — az előre megbeszélt terv szerint minden zárkában egy-egy fogoly beszélgetett a kulcsos őrrel „küblizéskor”. A jelszó „juris” volt, amá szerbül amy- nyit tesz, rajta! Amint ez elhangzott, a „beszélgetők” berántották az őröket a cellákba. Szemere elkapott a fegyverállványról egy puskát, ám az egyik őr ezt meglátta, és vaktában lövöldözni kezdett. Vagy 15-en voltai-: az őrszobában, Szemere is lőtt feléjük, csupán azért, hogy ne merjenek kijönni a katonák. Előre megbeszélték: magyar katonát nem bántanak, de csendőrt és németet igen. Március 22-től április elejéig zajlott a sátoraljaújhelyi tragédia. Ez idő a’att 62 szabadulni akaró rab esett el a börtönben és a közeli hegyekben. Az utolsó három szökevényt április 6-án, a statár’áiis hadbírósági tárgyalás harmadik napján fogták el. A kitörés nem sikerült: élve vagy holtan, mindenkit visszavittek a börtönbe. Napokon át ütlegelték, kínozták a foglyokat. Aztán, hetek múltán kezdődött a tárgyalás. Nytde fiatalkorú ügyét elkülönítették, átadták a rendes bíróságnak. — Tizenhárom halálos ítéletet mondtak ki — emlékezik Szemere Imre —, ebből egyet visszavontak, mert kiderült, hogy az egyik szerb fiú még fiatalkorú. S a hosz- szú indoklás végén olvasta a bíró: „Ezt az ítéletet a kassai hadtestparancsnok úr aláírásával ellátta és jogerőre emelte azzal a záradékkal, hogy Szemere Imrének megkegyelmez, a halálos ítéletet tízévi börtönbüntetésre változtatja át.” A felszabadulás után Spollner őrségparancsnokol a népbíróság elítélte. Páltei törzsőrmester — a volt foglyok közbenjárására — nyugdíjat és néhány hold földet kapott. De akkor még ez távolinak látszott. Az ítélet kihirdetése utáni napon egymás után hurco'ták a bitó alá a tizenegy hőst Volt, aki jelszót kiáltott, mások énékelve tették meg utolsó lépteiket. Hősök voltak. Emlékeznünk kell rájuk most, mártírhaláluk 40. évfordulóján is. Várkonyi Endre 40 eve a nép szolgálatában Liszkai Istvánt köszöntötte 40 éves párttagsága alkalmából Kovács Béla, a megyei pártbizottság titkára és dr. Grübl László, a Marcali Városi Pártbizottság első titkára. A köszöntés egy olyan kommunistának szólt, akinek életútja elválaszthatatlan a haza, a nép szolgálatától. Liszkai István 11 gyermekes Békés megyei agrárproletár családból származik. A nehéz munkát korán ismerte meg; már 12 évesen földbirtokosoknál cselédeskedett. A második világháború idején katonai szolgálatra hívták be és a frontra küldték. 1944. július 29-én fogságba esett; egy percig sem habozott, tudta, hol a helye, ezért a fogolytáborban önként jelentkezett partizánszolgálatra. A partizániskola még inkább megerősítette hitében, és erőt adott a további küzdelmes élethez. 1946-ban családjával Somogyba települt, ahol tevékeny részese volt a pártmunkának. 1948-ban a? MKP iharosberényi körzeti titkára, majd az MDP szigetvári járási titkára lett 1949-ben tervezője, alakítója volt a somogyhárságyi termelőszövetkezetnek, aztán elnöke lett. 1951-ben tartalékos tiszti tanfolyamra hívták be, majd 1955-ig hivatásos tisztként szolgálta a hazát. 1955-ben a párt javaslatára kérte leszerelését, és a marcali járási pártbizottság titkára lett. 1956- ban karhatalmi szolgálatot látott el, majd 1957-ben kinevezték a fonyódi járási rendőrkapitány helyettesévé. A szakmaszeretet — me- i zőgazdász volt — visszacsábította, ezért 1960-tól a mezőgazdaságban dolgozott. A pártmunkától akkor sem szakadt el, Ív szén hosszú ideig párttitkárként tevékenykedett, és jelenleg nyugdíjasként is tagja a Marcali Városi Pártbizottságnak. A 40 éve párttag Liszkai István több kitüntetést mondhat magáénak. Szalagon a benzineskann» A Mechanikai Műveik marcali gyáregysége már tavaly is jó piacot talált a náluk gyártott szőlődarálóiknak. Az idén már az év első felében elkészítik a 26 ezer darabot, hogy időben ott legyen a daráló az üzletekben. Most van a gyártósoron az 5 és 10 literes benziiTieskanna A gyáregység 68 ezret készít ebből, s 40 ezer exportra megy belőle. A Mechanikai Művek piacolt talált az elfekvő olaj- kályháiknak. Háromezret exportálnak, ez hatszázezer dollárt hoz a konyhára. Üj terméknek számít a radiátorra, konvektorra tehető porfogós párologtató. Most készül föl a gyáregység arra, hogy az eddig importból beszerzett kondenzátorokat ők gyártsák az Orjonnak, a Videotonnak. Ez egyben azt jelenti, hogy közvetetten részt vesznek az elektronikai ipar fejlesztésében. Most évente hárommillió kondenzátort importálunk. Termelésük révén két- hárorn év alatt sikerül ezt csökkenteni. Ez természetesen megkívánja a gyártó sorok korszerűsítését. Tekercselő automatákat szereznek be nyugati importból. Az impregnáló berendezéseket saját maguk korszerűsítik. Saját beruházás lesz a paremező automata is, amely lezárja a kondenzátorokat. Újdonságnak számít, hogy gazdasági munkaközösség végzi ezt a munkát. Ezenkívül hi- degfblyató gépeiket vásárolnak Belgiumból, s beszereznek sávvágó gépet is. Ezek nélkül nem tudnának évente 3 millióval több kenden-, zátort gyártani. A fölkészülés során arra is gondolnak, hogy szocialista orszáigokban készülő gépeiket használjanak fel. A francia berendezéseik helyett így lengyelt vesznek a kivezetőgyártáshoz. Eli ti a a pénzét — árulta az ingét Egyre több a szabálysértés Sok a munkája mostanában Pintér Rezsőnek, a Nagyatádi Városi Tanács .hatósági osztálya igazgatási csoportvezetőjének. Szaporodnak a városban a szabálysértések. Amíg 1982-ben csupán 108 feljelentés érkezett hozzájuk, addig tavaly 174 esettel kellett foglalkozniuk, s ez 197 nagyatádit érintett. Végül is 160 lakost vontak felelősségre, 251 700 Lörincz L. László Jég hátán 44. Végül is a szabad bölcsészség mellett döntöttem. Eddig még nem említettem, hogy gyermekkoromtól kezdve különös vonzódást éreztem az idegen nyelvek iránt. Talán közrejátszott ebben az is, hogy születésemtől kezdve két nyelvet hallottam a közvetlet környezetemben, s úgy is cseperedtem föl, hogy .mindkettőt sikerült tökéletesen elsajátítanom. A háború alatt megtanultam oroszul, sőt még valamelyest tatárul is. Talán ez a nyelvtudás vonzott a karon a Keleti Nyelvek Intézete közelébe. Fölvettem egy csomó órát, egzotikus nyelveket kezdtem tanulni, és úgy éreztem, hogy révbe értem. S bár Teréz természetesen még mindig bennem lakott, egyre ritkábban jelent meg az arca előttem. Blaskovics András a közgazdasági egyetem hallgatója lett. S mivel nem egy helyre jártunk és jószerével csak este találkoztunk, egyre inkább él- hidegüitünik egymástól. Alig volt egymásnak mondanivalónk és azt hiszem, ha nem lett volna rászorulva apám adományára, már régesrégen lelépett volna a kollégiumból. Emlékszem, az utolsó alkalom, amikor a hónom alá nyúlt, már harmadéves korunkban történt, a dühöngő koalíciós harcok kellős közepén. Hetek óta alig ettünk valamit; a koszt szinte ehetetlen volt, s a papok :s megerősítették, hogy az élelmezésünkre szánt összegek jó részével a választási küzdelemben részt vevő kollégiumi bizottság gazdálkodik. Ami magyarul any- nyit jelentett, hogy vagy a kaját, vagy az árát átutalták valamelyik pártnak; alighanem a kisgazdáknak. A választás reggelén a romokban heverő Erzsé- bet-hid pesti hídfőjénél ültünk és hangosan kor- gott a gyomrunk. Blaskovics azonban feltűnően vidám volt, nem bírt magával, és egyszerre csak a farzsebére ütött. — Csak még egy icipici türelem ! Ma, barátocs- kám, végigesszük valamennyi pártot! — Hogyhogy? — kérdeztem hitetlenkedve, és tüs- tést megindult a nyáltermelésem. Erre a zsebébe nyűit és onnan, ahol évekkel korábban a bumázskáit őrizte, nagy köteg papírt húzott elő. — Figyelj csak — mondta felcsillanó szemekkel. — Senki sem tudja megtagadói az évszázados hagyományokat. Tudod mi volt itt régen egy-egy választás idején ? Míkazáthot kell olvasni baráíocskám. Folyt a pia, hegyekben állt a kaja. S ez alól természetesen a mostani választás sem kivétel. Minden valamirevaló párt megebédelteti a szavazóit. Szerencsére sikerült szereznem néhány ebédjegyet. — s meglengette előttem a papírokat. — Először is a kommunistákhoz megyünk. .. Nekik van ugyanis a legvacakabb kajájuk, ha nem csalódom sárgaborsó lesz lókolbásszal, de azért kár lenne kihagyni ... Aztán átsétáltunk a Semmelweis utcába a kisgazdákhoz. Ott már jobb falatokra számíthatunk. Majd a szocdemek jönnek, és a végén a parasztpártnál fejezzük be . .. — És... kire szavazunk? — kérdeztem írni- lyán. Megvonta a vállát. — Nem mindegy? A kaja meg a szavazás az kettő. Mindenesetre, ha valaki kérdezi, hogy rájuk szavazol-e, bólogass és helyeselj, mert a végén kaja helyett kirúgnak bennünket ... Kellemesen sütött a nap, és mi végigfeküldtünk a romos lépcsőkön. Lábunk alatt halkan csobogtak a Duna hullámai, és a halk surrogás eszembe idézte a Tisza-parti nyarakat. — Holnap kilépek a kollégiumiból — mondta hirtelen András. Régóta sejtettem, hogy egyszer elválnak az útjaink, mégis váratlanul ért a bejelentése. — Miért? — kérdeztem csendesen —, nem jó ez néked? — A lehető legrosszabb — mondta és felkönyökölt. — A lehető legeslegrosz- szabb! És tanácsolom neked is, hogy mihamarabb húad el onnan a csíkot. Ennél még az albérlet is jobb. — KI tudja azt megfizetni .., Elégedetten elmosolyodott. (F olytatjuk.) forint bírságot szabtak ki, 140 000 forinttal többet, mint azt megelőzően. — 1983. szeptember elsejével változott meg a szabálysértési rendelettel a hatáskör. nőtt a kiszabható bírságok összege. Összefügg ez a statisztika szembetűnő változásával? — Nem nagyon. A változásokat csak a múlt év utolsó negyedévben vezették be. Az okokat máshol kell keresni. Dicsekedhetnénk azzal, hogy javult a felderítő munkánk, de ez csak részben igaz. Sajnos, romlott az állampolgári fegyelem, leginkább a társadalmi tulajdon elleni szabálysértések száma nőtt. Korábban még csak „tyúkperekkel” találkoztunk, hogy valaki elemeit néhány forint értékű csokit vagy cigarettát, esetleg egy olcsóbb illatszert, illetve italt Ma már van olyan „ügyfelünk” is, aki egy roskadásig pakolt kosárral akart fizetés nélkül távozni az üzletből. De mondhatok kirívó esetet is: egy nagyatádi tavaly az egyik kocsmából éppen hogy kiesett, mindjárt betért a másikba. Rövid idő alatt elitla a pénzét, s hogy kaphasson még egy-két fröccsöt, előbb a nadrágszíját, utóbb a zakóját és az ingét árulta. Nem talált vevőre, hát „bánatában” a Széchenyi-téri fodrászüzlet elől elvitt egy 2000 forint értékű kempingkerékpárt, hogy azt eladva újabb teli poharakhoz jusson. Lopásért már korábban i.s bírságolták, most 16 000 forintot szabtunk ki. Fizetni persze nem tudott, így 40 napra a rács mögé került ... — Mindeddig múlt évi tapasztalatokról szólt. Mi a helyzet az idén? — Az év csaknem három hónapja legalább olyan lehangol», ourU. » mali esztendő. A szabálysértők egyszerűen nincsenek tudatában a következményeknek. Az idén egy-egy tulajdon elleni szabálysértő átlagosan 7000 forint bírságot kapott. Mint említettem, 500 forinton aluli értékekhez egyikük sem nyúl. — Az önök asztalára kerülnek a kereskedelmi szabálysértések iratai ist — Szerencsére újabban nem volt dolgunk árdrágítókkal, viszont még mindig akad kevesebbet mérő és többet számoló. Ám a büntetések intő például szolgálnak, így az idén még egyetlen kereskedővel szemben sem kellett eljárnunk ... — Parkrongálókat sem idéztek be tárgyalásra? Hiszen a város virágos város Hírében áll, ugyanakkor elszomorító, hogy egy-egy újonnan füvesített terület mennyire ki van taposva, nézni is rossz, hány fát tördelnek ki. — A napokban a költségvetési üzem vezetője elmondta, vállalják a virágágyások, pázsitok felújítását, ám ez nagyon sokba kerül Kértek bennünket, ha valaki füves téren megy át, vagy kócsával a pázsitra ádl, bírságoljuk meg. No, de nem lehetünk ott mindenütt, pedig úgy tetszik, bocsánatos bűn a közterületek rongálása, a bokrok aljában a sörözgetés, vagy a virágágyásokban való kerékpározás. A város elsősorban a nagyatádiaké, tehát nekik és nekünk együttesen kell megvédenünk. Tudjuk, hogy senki sem szívesen jelenti fel a szomszédját, ezért a jövőben mi is rendszeres őrjára- tokát szervezünk. Büntetni fogunk, nem mert mindenáron büntetni akarunk, hanem azért, hogy a városunk megmaradjon virágos Nagyatádnak. IKacv 'utat Fejlesztik a kondenzáíorgyártást
