Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-18 / 66. szám
járja a környéket, saóraJrozik, napozik, íürdik. A szállodások azt szeretnék, ha legalább egy nappal többet töltene el, s többet is költené. A turizmus fontos gazdasági tényező ezen a területen. A kiépült fogadóhálózat — szállodák és fizetővendég-szolgálat — ma már állandó elfoglaltságot ad az emberelőnek. Akikre a téli holt szezonban nincs itt a tengerparton szükség, azok a szlovén hegyek között, a téli üdülőkben dolgoznak. Drago Zerjal két éve ül az elnöki székben. íróasztala mögött egy hajó méretarányos makettje darukkal, jelzésekkel. Harminc évig tengerész volt. és turisták ban számolva a nyaralás, de Szobák A barokk hangulatú tér — mint egy színpad — a tengerpartig nyúlik. Mögötte „díszletként” fut a domboldalra az olaszos hangulatú Pirán. Ahogy a látogató felfelé kapaszkodik a szűk utcákon, úgy lesz egyre csendesebb a település. A nyüzsgést igazán itt a tengerparton, a téren lehet érezni: a főszezonon kívül is alig akad hely az autónak a hatalmas parkolóban. Pirán nemcsak idegenforgalmi központ: a városházán intézik Koper, Izola és Porlorozs ügyeit — egyszóval Észak-Isztria köz- igazgatási székhelye. A negyvenhét négyzetkilométeren 17 ezer ember él, és valameny- nyiükneik a tenger jelenti a megélhetést. A keresők negyven százalékának a hajózás, harmicnak pedig a turizmus ad munkát, ipara: a halfeldolgozás. A turizmus a legnagyobb bevételi forrás: tavaly a kereskedelmi forgalom 4,5 milliárd dinár volt ezen a területen. Minden harmadik turista magánszálláson kap helyet: a piráni közigazgatási központhoz tartozó területen 4500 vendéget tudnak egy időben magánházakban elhelyezem. A forgalom :tt, és nem a luxusszállókban növekszik. A házakat tizenöt éve már úgy építik, hogy az Adria-parlra érkező vendég számára is legyen bennük hely, az építkezők jelentős kölcsönöket is kapnak. Szabad szobát kínáló táblát azonban sehol sem látni. Az ok egyszerű: a piráni tanács a turistairodával szervezted a szobakiadást, és munkásszervezetbe tömörültek a szobatulajdonosok. A turistairodában tartják nyilván, hogy mikor üres a szoba. Év végén aztán itt összesítik a forgalmat, és állapítják meg az adót. — Ez a módszer nem általános — hallottam Drago Zerjaltól, a piráni községek szövetsége elnökétől. Irodájából a forgalmas térre látni, s a jugoszláv Adria egyik idegenforgalmi központjában aligha lehet másról kérdezni a közigazgatás vezetőjét, mint a vendégekről. — Két éve nagyon rossz volt a szezonunk — mondja az elnök. — A világban tapasztalható nehézségeket megérezte a vendégforgalom is. A tavalyi már jobb év volt: két százalékkal nőtt a vendégforgalom és a bevétel 1982-höz képest. — Mire számítanak az idén? — Arra, hogy megélénkül a turistaforgalom. Országosan 15—18 százalékos forgalomemelkedésre • számíthatunk. A Piranói-öböl környékén 15 százalékos növekedést terveztünk: többel azért sem számolhatunk, mert nincs hová elhelyezni az embereket. Az eddigi helyfoglalások azt bizonyítják, hogy nem volt megalapozatlan a tervezésünk. A nyár még messze van, de a forgalom már érezhető: Finnországból március 3-án megérkezett az első 150 vendég, s március 31-re már az NSZK-ból is jeleztek egy 450 tagú turistacsoportot. A március végi, április eleji vendég nálunk már az előszezon megkezdését jelenti. — A turistát nemcsak a tenger vonzza. Aki ide jön, pihenni, szórakozni, költeni akar. Mi, magyarok elég gyakran mondjuk: drága lett a jugoszláviai nyaralás. — Mi viszont azt tartjuk, hogy nálunk olcsó a tengerparti üdülés azért, hogy jöjjön a vendég. Itt az árak lényegesen alacsonyabbak, mint az olasz, a görög vagy a francia tengerparton. Az idén a tavalyinál többe kerül dínára külföldi valuták árfolyamát tekintve a határon túlról érkezőknek nem kell többet fizetniük.'Azok pedig, akik dínárcsekkel fizetnek, kedvezményt kapnak. Az Isztria koránt sem olyan kiépített, mint a Dalmát tengerpart. Több itt a kemping, az olcsóbb szálláshely, de a nagyobb pénzű turista is megtalálja az igényének és pénztárcájának megfelelő kiszolgálást. A németek és az osztrákok kedvelik leginkább ezt a területet: tíz vendég közül hét németül szól. Az utóbbi években egyre gyakoribb az angol és a svéd. A kaposvári Volán Utazási Iroda második éve szervez ide csoportokat, s egyre több magyar látogat erre a területre. A vendég átlagosan hat napig marad: ez alatt be— Hol könnyebb navigálni: az Adrián, vagy itt a tanácson? — Kétféle hajós van: az egyik természetesnek veszi a gondokat, és jókedvvel dolgozik a megoldásukon, a másik abból is gondot csinál, amiből nem kellene. Ezt őszülő haja is mutatja. Nevet. Gondosan fésült hajában nem látok Ő6z szálakat. — Az idegenforgalom hálás terület, de egyáltalán nem könnyű: aki pihenni szeretne, az mindenből a legjobbat akarja. — Hol tölti a szabadságát egy idegenforgalmi terület felelős tanácsi vezetője? — Itt születtem, itt is nőttem fel. A szakmám a vízhez köt. Ha szabadságra megyek, el akarom felejteni a tengert, a vizet, az idegen- forgalmat is: a szlovén hegyek között van egy házam, olt töltöm a szabadságot. Dr. Kercza Imre Lőrinci László Jég hátán — Hát, ha te pap akarsz lenni, csak rajta! — mondtam.— De ami engem illet, inkáob itthon maradok az asztalosműhelyben ... Sértődötten felállt és megvonta a vállát. — Ki a fene akar pap lenni? Ügy csinálsz, mintha semmit sem értettél volna az egészből... Ami pedig az asztalosműhelyt illeti, hát... mondtam Lajos bácsinak is, hogy alighanem keresztet vethet rá. A ti- zenkilences kommiin idején is elvették a műhelyeket. De ez végül is nem az én dolgom. Amiatt meg ne fájjon a fejed, hogy valami szemináriumban találod magad. Bízzál csak Blasko- vics papában! — aztán mosolyt erőltetett az arcára, és mire felocsúdhattam volna, már el is tűnt, mint egy jelenés. Mintha csakugyan az előttünk álló jövő szelleme lett volna. * * * Másnap estefelé visszatért és úgy foglalta el a helyét az előszobaszéken, mintha csak szükségre ment volna ki egy-két perccel azelőtt. Apám a sarokban piszkálgatta a pipáját, tüntetőén nem akart beavatkozni a beszélgetésünkbe. Nekem pedig egyre inkább az az érzésem támadt, hogy ezek itt ketten kitűnően megértik egymást, és más céljuk sincs, mint hogy belerántsanak valamibe, amit nem a’.cárok. De hát végül is, biztos-e, hogy annyira nem akarom? Az elmúlt nap délutánján és ezen a délelőttön is alaposan végiggondoltam mindent. Míg a műhelyben a széttördelt széklábakat próbáltam összeilleszteni és megállapítani, hogy mennyi hiányzik belőlük, mást sem teltein, mint gondolkodtam. Mert azért közel sem voltam annyira hülye, amilyennek Blaskovics András vagy talán még az apám is gondolt. Csakhogy Teráz teljesen kiforgatott önmagámból. Emlékszem, a háború előtt sokat töprengtem rajta, hogy mi is legyen belőlem. Apám műhelyéhez nem nagyon fűlt a fogam, és a kéri elvégzése után rám váró kereskedelmi pálya sem dobogtatta meg a szivemet. Egész életemben egy kereskedelmi irodában üljek, hogy harminc—negyven év múlva mint cégvezető vonuljak nyugdíjba? A levente és a háború aztán egyszeriben nevetségessé tett minden tervezge- tést. A keriből jószerivel kirúgtak bennünket egy villámérettségivel, azok a cégek pedig, ahol cégvezető lehettem volna, eltűntek a nagy semmiben. Ahogy az oroszok bevonulása után megalakultak a pártok, úgy látszott, nincs ennek az országnak másra sem szüksége, mint pártfunkcionáriusra. Meg talán kétkezi emberre, aki a funkciók helyett is rakja a téglát. Amikor Teréz megjelent az életemben, minden jövővel kapcsolatos tervem, amelyben Teréz még nem szerepelt, egyszeriben érvényét veszítette. Egyetlen vágy éltetett csak: mindenáron Terézze! élni, megszerezni magamnak örökre, feleségül venni, es nem törődni semmi mással. A történelem majd csak elvonul valahogy felettünk. Teréz elvesztése és a széklábak azonban ráébresztettek, hagy az elmúlt hetekben álomvilágban éltem, mint Hófehérke az üvegkoporsóban ; engem mindenki látott, csak én nem láttam senkit. S ekkor elfogott a szégyen. Apám és Blaskovics András — akármilyen is ez az utóbbi — mást sem tesz, mint az én jövőmmel törődik s én még annyi fáradságot sem veszek, hogy tisztességgel válaszoljak, ha valamit kérdeznek tőlem. S hogy összeesküdtek ellenem? Biztos, hogy ellenem és nem értem? Emlékszem, leültem az asztalhoz és majdnem kicsordultak a könnyeim. Ügy éreztem, nagyon szeretem apámat és Blaskovics Andrást is, hogy annyit törődnek velem, igazgatják az utamat, én pedig, mint a tékozló fiú, most jövök a moslékosvályútól. Egy pszichológus bizonyára el tudta volna magyarázni, hogy Teréz szökése után új objektumokat kerestem, amelyekre ráönthettem a bennem felgyülemlett szeretetek Olyan voltam, mint a szoptatós anya, aki gyermeke elvesztése után nem tud mit kezdem a mellét feszítő tejjel. Blaskovics összenézett az öregemmel, aztán nem is annyira nekem, mint neki mondta: (Folytatjuk.) I Roncsverseny a Hangár-dombon Látványos bukfencek Közönségsiker volt az első KLG-kupa Több hasonló után tegnap az eddigi legnagyobb roncsderbit láthatta a közönség a kaposvári Hangár-dombon. Űj támogató lépett be — nem titkolt reklámcéllal — a toldozott-foldozott autók versenyét segíteni: a veszprémi Bakony Művek, s ezzel a „háttérrel” a korábbiaknál látványosabb programot bonyolíthattak le a szervezők. Sport is, cirkusz is a roncsok versengése, a közönség hálás a mutatványért, és elismeri a versenyzők fizikai, idegi teljesítményét. Több ezren gyűltek össze a szép napsütésben, és nem csalódtak. Persze leginkább akkor jön Többek között elmondta, hogy az 1982-ben angol li- cenc alapján megkezdett KLG-gyártás több évtizedes lemaradást pótolt, évente ötmillió gyertya exportálásával pedig a gyár hamar visszafizetheti a beruházásra, illetve a licencvásárlásra fölvett hitelt. Különösen rokonszenves volt a vezérigazgató többször is hangoztatott véleménye: — Nem akarjuk egyeduralkodóvá tenni a hazai piacon a KLG-gyertyát, nem is tudnánk. Az emberek választhassanak. Reklámi'a persze költünk pénzt mert a régi rossz Bakony-gyertya még tűzbe a nagyérdemű, ha a pályán olyasmit lát, amitől a közúton elborzadna. Hát itt láthatott. Csak néhányat a sok futam eseményei közül: 14-es rajtszámmal egy sárga valahavolt Zsiguli három keréken tette meg a kör nagyobbik felét. A szériakocsik versenyében amelyre bárki benevezhetett; 26-os- sal egy kék Trabant — volánjánál a pécsváradi Győri Lajossal — szakozott egy hatalmasat, szélvédői csodák- csodájára épségben kiestek, a Trabi „talpra” pottyant és ment tovább. Rendes autóként kezdte, de a következő futamban akár a roncsok között is indulhatott volna. A roncsfutamban a pécsi Schäffler János 17-es számú Wartburg-féléje ráugrott — ki tudja hogyan sikerült neki — Závodny István 20-as Opel maradványára. Banga Jánosné roncsával (eredetileg Trabant) fejre állt. Visz- szafordították, az első rémületnek vége volt, a hölgy tovább versenyzett. Sérülés nem történt. Sok roncs teljesen kikészült, bár roncsabb már nem igen lehetett. Láthattunk csodás előzéseket, ütközéseket és felsüléseket. Show, látványosság. Déli egy órakor elégedetten indult hazafelé a nézősereg. Délután fél négykor került sor a Dorottya-szálló éttermében a versenyt követő sajtófogadásra, ahol Sós Gyula, a Bakony Művek vezérigazgatója szólt a KLG-gyertyák- ról és a gyártás történetéről. beárnyékolja új gyártmányunk hírét. Ha a reklám- költséggel egyben a sportot is tudjuk támogatni, akkor úgy érzem, nemcsak önmagunknak teszünk jót. A Somogyi Néplap kérdése volt: mi a véleménye a vezérigazgatónak azokról a hírekről, hogy a gyertya helyett más — részben még kísérleti — gyújtási rendszereknek van jövőjük? A válasz: — Valóban vannak ilyen kísérletek, de nem féltjük a gyertyát, a kutaitások e téren arra irányulnak, hogy ezzel az eszközzel legyen elérhető a legmegfelelőbb gyújtási pillanat. A gyertya még fejleszthető. * • • Az 1. KLG-kupa eredménye: A roncsok harmadik osztályában nem érkezett be értékelhető versenyző. A második osztályban a pécsi Balázs Lajos győzött, itt nyolcán indultak és négyen értek célba. Az első osztály nyolc indulója és öt célba érkezője közül Vimola Károly, a kaposvári Áfor SE versenyzője bizonyult a legjobbnak, övé lett a KLG-kupa. A szériakocsik között a maximum 1150 cmMg kiírt kategóriában Korbacz Jenő, a Volán— Surján SE versenyzője győzött. 1150 köbcenti fölött, az abszolút győzelmet is megszerezve, Rácz József, az Áfor versenyzője diadalmaskodott. A nők versenyét Rácz József né nyerte meg. L. r. A NAGYATÁD ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ IGAZGATÓSÁGA szerződéses üzemeltetésre meghirdeti 1984. május 1-től 1987. április 30-ig terjedő 3 éves időszakra az alábbi KISKERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓ IP ARI EGYSÉGEIT: 15. sz. mezőgazdasági szaküzlet 42. sz. italbolt, III. oszt 43. sz. italbolt, IV. oszt. 48. sz. italbolt, IV. oszt 52. sz. italbolt, IV. oszt. 53. sz. vendéglő, IV. oszt. melegkonyhás Nagyatád Beleg Nagykorpád Segesd S eg esd - Lászl ó ma jo r Somogyszob A versenytárgyalás 1984 ápriiis 19-én 9 órakor lesz az áiesz központi iroda tanácskozótermében (7501 Nagyatád, Petőfi u. 2.). A pályázatokat 1984. április 10-ig kell benyújtani a szövetkezet központjába: 7501 Nagyatád, Petőfi u. 2. Tájékoztató adatokat, bővebb felvilágosítást a szövetkezet főkönyvelője, dr. Tamás Árpád ad, 7501 Nagyatád, Petőfi u. 2. Telefon: 78. (78947)
