Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-11 / 35. szám
Cselcnyi István Gábor BENNED otthonod, benned tér haza te vagy szobád rejtett zuga hol meghúzódhat éjszaka te vagy virágod illata az anyag benned álmodik eljut egészen álmodig belőled hajlik ki az ég hol nincs már benned szalcadék Suhai Pál Aki föltámadt Emberként, s rendületlenül szenvedni megtanultam. Éltem — ez többe nem került. S hiányomon kihulltam. Szememre roppant ég zuhant, ffyőkér nyitotta számat. És nem volt nálam boldogabb halott, aki főitámadt. {%***+«jri*» S U íf^Í Nemzetiségi magyar irodalmak Romániai magyar irodalom A romániai magyar irodalom a nemzetiségi élet keretei között jött létre, s mint ilyen egyfelől a romániai társadalmi valóság ra, másfelől a magyar kultúra egyetemes hagyományaira támaszkodik. Ezen a hagyományon beiül különleges szerepet ad az erdélyi tradícióknak. Ezek a tradíciók józan történelmi realizmusra, illetve az együttélő nemzetek kultúrájának megbecsülésére intenek. Több mint hat évtizedes fejlődése során értékes örökséget halmozott fel ez az irodalom, olyan költői es írói életműveket — például Áprily Lajos, Dsida Jenő. Kós Károly, Kuncz Aladár és Gaál Gábor munkásságára gondolok —, amelyek máig ha+ó érvényességgel fejezték ki az erdélyi magyar progresszió nemes törekvéseit. A nemzetiségi irodalom újabb — a felszabadulást követő — korszakának is már emberöltőnyi története van. Nemzedékek léptek fel, irodalmi irányzatok fejlődtek ki, kulturális intézmények szerveződtek ez alatt az idő alatt. A romániai magyar irodalom fontos szervező ereje a Kriterion Kiadó, amely Domokos Géza irányításával sorra jelenteti meg ennek az irodalomnak a klasszikus és modern alkotásait, az erdélyi magyar népköltészet emlékeit, irodalom- és művelődés- történészek, nyelvészek, társadalomtudósok műveit. A felszabadulás utáni első évtizedekben még a két világháború közötti korszak jeles íróegyéniségeinek volt vezető szerepe: a költészetben Bartalis János, Szemlér Ferenc, Horváth Imre, Mé- 1 iusz József, Szabédi László. Kiss Jenő és Horváth István, a prózairodalomban Ta- béry Géza, Molter Károly, Kacsó Sándor, Kemény Janos, Bözödi György, Asztalos István és Nagy István, a műfordításban Franyó Zoltán, az irodalomkritikában Gaál Gábor, Balogh Edgár és Csehi Gyula munkássága hozta létre a legnagyobb értékeket. Hozzájuk csatlakoztak a nemzetiségi irodalom mai „derékhadának” képviselői: a költészetben Kányádi Sándor, Székely János, Majtényi Erik, Márki Zoltán, Bodor Pál, a prózában Sütő András, Szabó Gyula, Panek Zoltán, Deák Tamás, Huszár Sándor, az irodalmi szociográfiában Beke György. Majd őket követték a hatvanas években a Forrás című könyvsorozatban jelentkező írók: a költészetben Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár, Hervay Gizella, Király László, Farkas Árpád, Szőcs Géza, Bállá Zsófia, az elbeszélő irodalomban Bálint Tibor, Szilágyi István, Csíki László, Pusztai János, a drámairodalomban Kocsis István és Lászlóffy Csaba. A romániai magyar költészet a korábbi erdélyi líra történelmi érzékenységét és közösségi hangját folytatta, a népi hagyományokat éltette tovább, ugyanakkor igen nagy szerepet adott a modern költészet, nemegyszer az avantgarde formanyelvének. Szép példája ennek a szintetikus — az egyetemes magyar líra és a világköltészet különféle irányzataiból táplálkozó — költői modernségnek Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos és Lászlóffy Aladár alkotó munkássága. A prózairodalom ugyancsak az erdélyi elbeszélő hagyományok és a modern irodalmi törekvések nyomán tájékozódik. Az idősebb nemzedék írói — Nagy István, Balogh Edgár, Kacsó Sándor — főként emlékirataikkal hívták fel a figyelmet magukra, ezekben a memoárokban a nemzetiségi költészet és irodalom közelmúltjával ismerkedhetünk meg. Nagy szerepet kap a személyes tapasztalatokra ppülő lírai-szociográfiai irodalom, ennek klasszikus képviselője Sütő András beszámolója: az Anyáin könnyű álmot ígér. Bálint Tibor népszerű regénye, a Zokogó majom ugyancsak személyes élmények nyomán idézi fel a kolozsvári magyar szegénység egykori életét. Szilágyi István Kő hull apadó kútba című műve analitikus lélektani és társadalmi regény, Pusztai János A sereg című regénye pedig egyéni mítosz formájában idézi fel a kelet-európai történelem tapasztalatait. Jelentős mértékben fejlődtek az irodalom más területei is. Az erdélyi magyar történelmi dráma — nevezetesen Sütő András Csillag a máglyán, Székely János Vak Béla király és Kocsis István Árva Bethlen Kata című művei — a magyarországi színpadokon is szép sikert arattak. A nemzetiségi esszéirodalom — például Méliusz József, Balogh Edgár, Gáli Ernő és Szász János írásai — a romániai magyarság fontos történelmi tapasztalatait világítja meg, az irodalomtörténetírás és az irodalomkritika — Marosi Péter, Gálfalvi Zsolt, Kovács János, Kántor Lajos, Láng Gusztáv, Cs. Gyimesi Éva művei — pedig a romániai magyar irodalom önismeretét, és ezzel további fejlődését alapozza meg. Fomogáts Béla Henrykte Henrik Reggeli szerenád Már elfelejtettem a nevét ennek a kis városnak Fyn sziget partján. Csak arra emlékszem, hogy tipikus vidéki dán városka volt, ahoi néhány évvel ezelőtt kétheti szabadságomat töltöttem. Egyszer, verőfényes kora reggelen, amikor szokásom szerint sétálni indultam a tengerpartra, hirtelen zenekar hangiai ütötték meg a fülemet Arrafelé tartottam, ahonnan hallatszott, és hamarosan egy takaros ház közeiébe értem — előtte a városi fúvószenekar játszott. Odamentem a karmesterhez, és megkérdeztem, kinek vagy milyen alkalomból játszanak itt ilyen korán. — Tudja, kérem — válaszolt némi büszkeséggel a karmester —, az ünnepi szerenád előadásával nyitjuk meg díszhangversenyünket amelyet polgármesterünk születésnapja alkalmából rendezünk Ö itt lakik ebben a házban. Még égyszer gyönyörködve néztem a csinos kis ház-' ra, amely olyan volt, mintha egy színpompás képecs- kéről került volna le, és megint á karmesterhez fordultam: — De nem gondolja, hogy helyénvaló volna, ha az önök polgármestere kijönne e gyönyörű házacskájából, és köszönetét mondana a muzsikusoknak a megtiszteltetésért, vagy legalább kinézne az ablakon? A karmester — miért, miért nem — összeszorította a száját. Savanyú pillantást vetett rám, és odasúgta: — Igen, önnek talán igaza van ... De hát nem lehetek egyszerre két helyen . .. Fordította: Geltért G y ö r :, > Száz éve szEtetett » Ä névadó Györffy István Györffy István aznap halt meg, amikor összehívta azt a néhány tanítványát és fiatal képviselőit, akiktől remélte, hogy segítségére lesznek a parasztság tehetséges fiai számára létesítendő kollégium, a „kitűnőek iskolája” megszervezésében. Soha nem gondolta, hogy ez a kollégium 1942. február 25-én, az ő nevével megalakul mint az első törvény biztosította önkormányzatra épülő népi kollégium. Györffy István 1884. február 11-én született, most száz esztendeje, s negyvenöt éve halt meg, 1939 október 3-án. Sok olvasónknak talán semmit sem mond Györffy István neve. Ortutay Gyula ezelőtt már harminc éve sürgette a sajtóban művei kiadását Nagykunsági krónikáját most újra közzéteszik. Bizonyára sikere lesz. De sikere volna annak is, amit a kunokról, hajdúkról, palócokról, matyóival, moldvai csángókról s a magyar tanyákról irt De most nem erről van szó, nem az igazságtevő tudományról, hanem arról a Györffy Istvánról, akinek neve alatt fiatalok ezrei vonultak egyetemeinkre, az ellenállásba, a földosztás munkájára, aki és akik nélkül elmúlt életünk nem így alakult volna. A népben gondolkodni a jelenben — erre Veres Péter tanított meg. A népben gondolkodni a történelemben — erre Györffy István. Első professzora volt a néprajztudománynak a budapesti egyetemen 1334-től, az Akadémia és a finn, észt tudományos társaságok tagja, a Néprajzi Társaság alelnöke, az Ethnographia szerkesztője. Ennyi elég viselt tisztségeiről. S ez fontos is, mert nélkülük nem tudta volna kifejteni rendkívül széles nevelő munkáját, ami viszont többéi jelent annál, hogy ma valamennyi jelentős néprajz- tudósunk tanítványának vallja magát. Volt egy könyve — a A néphagyomány és a nemzeti művelődés —, amelyben összefoglalta szemléletét: nem elveit, mert az elméleteket múlandónak mondta, s csak a tapasztalatokra épülő gyakorlati következtetésekben bízott. Ma már sok mindent másként látunk, amit ő kényszerű-kelletlen megfogalmazott. De könyve rendkívüli hatású volt akkor. És éppen gyakorlati felvetéseiben. Nem a saját okoskodására bízta magát, hanem népünk sok száz- esztendős tapasztalatára. Nagyon köznapi következte lésekből kiindulva, vagyis abból, hogy ne tartsunk oktalannak egy népet, amelyik léte biztosítására, megmaradására, évezredek alatt a leg- bölcsebb, erkölcsi, kulturális, gazdasági eredményekre jutott. „Ha a népi gazdálkodás hagyományait, rendszerét jól ismertük, volna, a lecsapolás és öntözés óriási költségeit nagyrészt megtakaríthattuk volna” — írig. Ez csak egyetlen gondolat. De idézhetnénk azt is, amit a magyar marháról írt: „A ridegmarha a tuberkulózist nem ismerte ... Ha 30—40 évvel ezelőtt tej- hozamra tenyésztettük volna ki a magyar marhát, ma nem keilene drága pénzért betelepíteni az idegen marhát, mely több tejet ad ugyan, mint a magyar, viszont hí- gabb a teje.” A néphagyó- mány és a nemzeti művelődés Ortu'ay szavaival „szenGyörffy István portréja (Remélhetőleg) sohasemlesz országból Amikor ezeket a sorokat írom, még sikerült egy nagy lélegzetet vennem. Ugyanis n levegő összetétele már évekkel ezelőtt megváltozott — az oxigén rovására. Ezért nem volt meglepő, amikor az Akadémia közgyűlésén, megszavazták a „levegő” szó törlését a lexikonból és némileg alkalmazkodott ehhez az új, bár veszélyes állapothoz, habár a halálozási statisztikák kétségbeejtő számokat produkáltak. A Kormány azonnal intézkedett, cs rendeletben szólított föl minden állampolgárt, hogy kevesebb levegőt vegyen. így c morbiditás valamelyest esőkként. Az újságok több cikkben kifejtették, hogy ez a rendelkezés . nem igényel beruházást. Sajnos, tegnap már a környező államokból is begyűrűztek a szennyezett levegő • első hullámai. Ezeknek a hatása talán kegyetlenebbül érintette országunkat, mint a hazai, olcsóbb technológiával előállított környezetszenny. Ma a Kormány új programot jelentett be. A lakosságnak kötelező spirológiai vizsgálaton keresztülmennie, hogy megállapítsák azt a legcsekélyebb levegőmeny- nyiségét, amitől a lakosság még életben maradhat. Ezen mérések alapján fél éven belül bevezetik az adórendszert. Mindannyiunk gégéjére rászerelnek egy ultrahangos spirométert, hogy a jelzett fogyasztási adatokat az Adóhivatal központjában egy vevőrendszer rögzítse. Az átlagos tüdőtérfogatnál nagyobbak progresszív adót fizetnek, a többiek csak annyit, amennyit percenként fogyasztanék. Nehezemre esik ez trés. Sajnos, a tüdőm hamar elpocsékolja az előbb beszívott levegőt. Nem bírom tovább. Leve ... ké ... Egyhónapos utánjárással ma végre sikerült levegőt kapnom. Most folytathatom az írást. Az eltelt egy hónap alatt országunkban óriási társadalmi feszültségek keletkeztek a levegőadó miatt. Tele vagyunk levegöüzérckkcl. Persze a felfuvalkodott, gazdag réteg mit sem érez; nekik annyi pénzük van, hogy nem okoz gondot a lélegzet- vétel. De mi lesz velünk? A politilcusok is csak ígérgetnek, hogy ha megválasztjuk őket, ennyi levegő meg any- nyi levegő lesz. Beeszéinek a levegőbe. Persze s mi pénzünkből. Ma országos tüntetésen vettem részt A Parlament elé vonultunk, ét tüntetóén kapAsszony gyermekeivel kodtunk levegő után. Minden pénzem elfogyott. Nincs miből levegőt vennem, s niegi... kezdő ... kérek minden túlélőt » leve ... becsűlCorneliu Baba festménye jétekmeg nekapkodjik tün- tetssl semmmrsemmntk csak pénzl skk pnzl phf ... Szűcs Mariann vedélyes hitvallás és példa- mutatás a magyar nép jövője, szabadsága mellett”. Nem volt titka Györffy Istvánnak, csak egyszerűen a népben, a történelemben gondolkodott. Népi kollégiumok Már Bethlen Gábor erdélyi fejedelem alapítványt tett negyven szegénysorsú jobb-, ágygyerek kollégiumi ellátására Gyulafehérvárott. A debreceni kollégiumban a környék parasztivadékai nőttek országos hírű tudósotoké, tanárokká. Mi a leendőnk? A . lentről jöttek támogatása. Tönkrement a mezőgazdaságunk? A parlagi tyúk, a bakonyi és szalontai sertés, a raclcajuh, a magyar marha, a parlagi ló eltartották. Mi a teendő? Ezeket tovább nevelni, kitenyészteni, nemesíteni. Építkezés? Kós Károly nevét említi, akit ma építé- . szelünk visszhangoz újra. És keressük a rackaiuh gyapjút a csergélchez, de nincsen. És disszertációt olvasunk a magyar rideg marha jövőjéről. Olvasmányos, amit a szilaj pásztorokról írt, s vonzó, amit a szűrhímzécről. Mégis gyakorlati útmutatásaiból merítenék. S éopen most, amikor mezőgazdaságunk megújulása elsőrendű gondunk. A népi kollégiumok is azért írták fel zászlajukra Györffy István nevét, mert az ország jövőjét hordozó dolgos nép bölcsességével, tapasztalataival élt. Koczogh A kon Dómján Gábor Talán Talán a fellegékről az ablak üvegét buckásitó gyöngyszemekről az áttetsző hepehupáról ahol cigarettázó jobbkezemről születik kéknek a távol talán az elmúlásról a legszorgalmasabb munkásról aki kockás ingben gondolatban a garázstetők fehéT vízszintesei alatt botorkál sohasem volt ennyire tétlen... talán talán a játékokról ahogy előbújik egy maciié megszólít csupa szánalomból
