Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-10 / 34. szám
AP R Ö FALVAK A tizenkettedik órában Hulladékanyagból tőkés export A Tannimpex Guszev utcai kiállítótermében textilipari kiállítást rendezett a Novotrade Vállalat. A bemutatott termékek a gyapjúiparban eddig hulladéknak számító nyersanyagból készültek. A tetszetős szőnyegek es takarók iránt — amelyeket nemsokára gyártani kezdenek — érdeklődnék a nyugat-európai tőkés országokban is. Az idő pénzt is jelent Egy új vállalat első eredményei A magyar falu című szociográfiai munkájában Erdei Ferenc évtizedekkel ezelőtt külön csoportként kezelte az úgynevezett kisközségeket. Ésszerű érvekkel bizonyította: elhanyagolásuk a gazdasági és a társadalmi szerkezet torzulásával járhat együtt. Az épitészmérnök- hallgatók egyik tankönyvében azonban még néhány éve is azt olvashattuk: nem lehet igazi szocialista település az, amelynek lakossága nem éri el a háromezret. Így jellemezte a vargabetűket a múlt héten Pécsett rendezett tanácskozáson Enyedi György akadémikus, az MTA Dunántúli Tudományos Intézetének igazgatója. Hat megyéből több mint háromszáz tudományos szakember, falukutató, író, újságíró, pártmunkás és állami tisztségviselő hallgatta a vitaindítót, a helyzetelemzéseket a plenáris ülés négy előadásán és a szekcióüléseken. Az elhangzottak cselekvésre ösztönöznek. Az elvándorlás folytatódik A legfontosabb tényék Enyedt G y orgy akadémikusnak és Kovács Tibornak, a Központi Statisztikai Hivatal főosztályvezető-helyettesének előadása alapján így festenek. Hazánkban ma 750 aprófalu található: népességük ötszáztól ezerig terjed. Az úgynevezett törpefalvak száma — ezeknek lakossága nem éri el az ötszázat — 830. E több mint ezerötszáz település többségét Borsod-Abaúj- Zemplén, Baranya, Veszprém és Zala megyében találjuk, de szép számmal bukkanhatunk kicsi településekre az ország más területén is. Csupán Csőn gr ád és Szoinok megyében nincsenek aprófalvak. A társközségi státusszal sem rendelkező, a térképészek számára jószerével ismeretlen lakott tanyákból, pusztákból 2100-at jegyeznek a statisztikusok. E három településtípusban él hazánk lakosságának tíz százaléka, összesen tehát egymillió ember. A településfejlesztési költségekből alig több mint egy százalékban részesednek, miközben a főváros és az öt kiemelt nagyváros a közös erszény tartalmának 48 százalékát kapja — bár aránya az ország népességéből csak 27 százalék. Az aprófalvakból az utóbbi három évben 113 ezren költöztek a városokba és a nagyközségekbe. Zömmel fiatalok, ily módon csökkent az esély arra, hogy a kisközségek lakosságának apadása véget érjen. Manapság hetvennyolc nyugdíjasra száz gyermek jut ezeken a — Somogy hetvenhét mező- gazdasági termelőszövetkezetében több mint 26 ezren dolgoznak. A termelés egyre nagyobb arányú gépesítésével, a vegyszerék alkalmazásával könnyebbé vált az amberék munkája; a korábban növénytermesztésben foglalkoztatott lányok, asz- szonyok jórészt az alaptevékenységen kívüli, kiegészítő ágazatokban — jobbára ipari területen — foglalatoskodnak, többségük betanított munkásként végzi ezeket a tennivalókat. A termelési eredmények egyik fontos feltétele, hogy a lakó- és munkahelyen jó körülmények között éljenek, illetve dolgozzanak az emberek, s az erre való törekvés lépten- nyomon tapasztalható megyénk közös gazdaságaiban. Ebben az ötéves tervídő^ többnyire csökkent értékű — mezőgazdasági területeken, a városoktól meglehetősen távol, jórészt erdős vidékeken fekvő településeken. Több helyütt, elsősorban Borsod és Baranya megye sok kisközségéből száz gyermekre százötven nyugdíjas jut. Tehát a fiatalok elvándorlásával egyenes arányban csökken a természetes népesség- szaporulat. Magyarország lakosságának 44 százaléka fiatalabb harminc évesnél. A kisközségekben ez az arány a harminc százalékot sem éri el. Munkaerő-paradoxonok A korábbi évtizedek településfejlesztési elképzeléseidnek következtében — amint Kovács Tibor statisztikus elmondta a konferencián — szegényessé, egyoldalúvá vált az ott lehetséges foglalkozások struktúrája. A hétszáz- ötven törpef altiban például mindössze másfél ezer lakosnak van lehetősége arra, hogy ipari szakmával keresse meg a kenyerét. Ugyanezekből a törpefalvakból több mint huszonötezren ingáznak. Hasonló az arány az ötszázasnál nagyobb népességű apc óta1,vakban . E sajátságos települési kategóriában a népességnek alig több mint egyharmada dolgozik az állami vagy a szövetkezeti szektorban, holott az országos arány 53 százalék. Az MTA dél-dunántúli intézete és a KISZ Baranya megyei Bizottsága által szervezett tanácskozáson a szakemberek nem jutottak közös nevezőre a kisközségek munkaerőhelyzetének ftiegítélésé- vei kapcsolatban. Enyedi György akadémikus a korábbi településfejlesztés számlájára írta, hogy például az aprófálvak 77 százalékában nem működik sem téesz, sem állami gazdasági központ, s felhívta a figyelmet arra a — kisközségek sorvadását ugyancsak előidéző — tényezőre, hogy a villamossági és vízvezeték-hálózat építésében, s valamennyi más kommunális fejlesztésben korábban csak az olcsóság volt a szempont. Kovács Tibor statisztikus értékelése így hangzott: a kisközségek társadalmi, gazdasági, kulturális rehabilitálása csak részben illik bele államunk település- fejlesztési terveibe, az állami politika nem támogathat egy, a realitásoktól elrugaszkodott elképzelést, egy „illuzórikus koncepciót”. Arra nem derült fény a pécsi konferencián, hogy a kisközségek fejlesztésére irányuló koncepció valóban illuzóriszakban a somogyi téeszek több mint 707 millió forintot tervezték a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására. Ez a pénz nagyjából egyformán oszlik meg a szociálpolitikai és a munkavédelmi kiadások között. Üzemi étkeztetés támogatására például ennek az összegnek csaknem 9, munkásszállításra több mint 13, a munkakörülmények javításira mintegy 29, a biztonság- technikai feltételek biztosítására majdnem 9 százalékát fordítják. A munkaerő megtartásának fontos tényezője a napi meleg éltei, az ebéd biztosítása — ma már a somogyi termelőszövetkezetek közül huszonhét rendelkezik saját üzemi konyhával, étteremmel. A munkásszállítás nemcsak kényelmi igényeket elégít ki, hanem csökkente az Csökkent a szerelési idő Több ÜRH-rádióteiefon szocialista exportra Több, mint ötvenmillió forint értékű áruval növeli idei szocialista exportját a BRG Salgótarjáni Rádiótelefongyára. 1984-re tervezett 635 millió forint értékű rubelelszámolású kivitelének zöme a Szovjetunióba irányul. Az idén nemcsak több URH-rádiótelefon kerül a Szovjetunióba és más szocialista országokba, de a termékek minősége is jobb, bővülnek szolgáltatásai. A BRG- ben kifejlesztett URH-cádió adó—vevő új generációja már integrált áramkörökre épül; a berendezést kiegészítették egy automatikusan működő távjelző—táivkstselő berendezéssel. A készülék általában harminc kilométeres hatóköre átjátszóállomások közbeiktatásával akár a tízszeresére is növelhető. A salgótarjáni gyárban ügyelnek a termék előállításának gazdaságosságára is. A konstrukciós változások egyik ilyen vonatkozású eredménye, hogy egy-egy készülék szerelési ideje átlag tizenöt óráyal csökkent Így a korábbi évi nyolcezerrel szemben a nagyüzem tizenegyezer URH adó—vevő összeszerelésére lesz képes. Mikrodolomit Pilisvörösvárről Ötszázezer tonnát bányásznak — Mikro — 5—20 mikron szemesemeretű — dolomitot is készítenek ez évtől az Országos Ere- és Ásványbányák pú is vörös vári üzemében. Gyen szemcsenagyságú dolomitot a vegyipar használ elsősorban a gyógyszer-, a növényvédőszer-, a festék-, a műbőr-, valamint a gumigyártáshoz. E nélkülözhetetlen alapanyagot, bár Pilisvö- rösváron évi 500 000 tonna dolomitot bányásznak, eddig importálta az ipar. Évente csaknem 11 ezer tonnát hozott be belőle. Hazai előállításának feltételeit speciális őrlőberendezés vásárlásával teremtették meg. utazás idejét és no veti a tényleges munkával tölthető időt, s figyelemre méltó eredmény, hogy ez idő szerint körülbelül kilencezer dolgozónak a rendszeres szállításáról gondoskodnak a téeszek. Az elmúlt éveik jő gazdasági eredményeinek tulajdonítható, hogy a VI. ötéves tervben az élet- és munka- körülmények javítására' előirányzott számottevő összeg időarányos felhasználása meghaladja a tervezettet A szociális kiadások 1981-ben és 1982-ben együttvéve elérték a 300 millió forintot, tehát már a tervidőszak első két évében a tervezett ösz- szegnek 43 százalékát fölhasználták erre a célra a somogyi termelőszövetkezetek. Alig több mint két éve alakult meg Kaposváron az Állattenyésztési Kutatási Fejlesztési Termelési Egyesülés. A kutatómunka hatékonyságát, az e célra fordított anyagiak konkrét, gyakorlati felhasználását szolgálja tevékenysége. Az önálló vállalatként működő egyesülés igazgatója, Cser háti Pál: — Hazánkban eddig is- meretlen szervezeti forma jött létre Kaposváron, azért, hogy eredményesen szolgálhassuk a tudománypolitikai határozat végrehajtását A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola szakmai tekintélye, kiterjedt kapcsolatrendszere, az itteni jelentős tudományos háttér indokolta, hogy Kaposvár adjon otthont ennek a vállalatnak. — Összesen harminchat alapító tagunk van. Hat kutatóintézet, köztük az Állat- orvostudományi Egyetem, a központi élelmiszeripari és az agrárgazdasági kutatóintézet, év közben csatlakozott hozzánk a karcagi intézet. Néhány országos hatáskörű szerv — mint például a húsipari és a tejipari tröszt, az állattenyésztési rendszerek —, ezenkívül állami gazdaságok, termelőszövetkezetek tartoznak tagjaink sorába. A központi elképzelések megvalósításához, a kutatási témák indításához jelentős szubvenciót kapunk, tavaly például tizenhatmillió forintot. — Kialakult tehát « szervezet, megvannak a személyi, tárgyi, anyagi feltételek. — Nálunk alapvető szempont, hogy konkrét gazdasági haszna legyen minden munkánknak, vagy valami új eljáráshoz kapcsolódó célt szolgáljon. A termelővel való közös érdekeltségünknek alapja ez, és egyben biztosíték is arra, hogy a kutatási eredmény valóban hatékonyan szolgálja a termelést. Huszonnyolc témát indítottunk, és nyomban hozzáteszem — amire eddig nemigen volt példa —: az induláskor meghatározott témák közül négyet elejtettünk, mert menet közben láttuk, hogy nem hozza azt az eredményt, amit várunk tőle. Nem érdemes foglalkozni vele. — Két év nem hosszú idő; vannak-e már lezárult, konkrét eredményeik? — Kilenc témát fejeztünk be, és ez igen jó arány. Az is igaz, hogy a tudományos munka hatékonyságának növeléséhez a gyorsaság is hozzátartozik. Az Állatorvostudományi Egyetemhez kapcsolódva két gyógyszeres kutatáson vagyunk túl, az egyik a baromfiak íegztó szervi megbetegedéseinek ellenszere, a másik sertes- hozamfokozó gyógyszer. A Kőbányai Gyógyszergyár gyártja majd, és körülbelül egy év múlva kerül forgalomba. Lezárult egy jelentős állattenyésztési kísérleti munka a hizlalásra szánt üszők egyszer éltetéséről. Meg kellett keresnünk azt a keresztezési eljárást, amivel a legkorábban nyerhető egy borjú a hizlalásra szánt üszőtől. Ez a program ösz- szefügg azzal a központi törekvéssel, hogy a csökkenő tehénlétszám mellett ne csökkenjen a jól exportálható marhahús. A hasznosítás a KSZKV-val és a húsipari vállalattal közösen ebben az évben kezdődik négy megyében mintegy ötezer üszővel. .— A melléktermékek és hulladékok hasznosítása általános gond, megoldása nem csekély gazdasági érdek. Több témán is dolgozunk, és befejezett eredményeink is vannak. Speciális technológiát dolgoztunk ki például a tejipari vállalatnál keletkező melléktermékek hasznosítására a borjúhizialás- ban. A borjakat száznyolcvan kilós súlyig hizlaljuk, akkor még úgynevezett fehér húsuk van. Befejeződött az üzemi kísérlet, a főiskola költségvetési üzemében száz borjút, neveltünk így, igen jó gazdasági eredménnyel. Az igényesebb éttermek, szállodák részére bemutatót tartottunk, a hús iránt rendkívül nagy volt az érdeklődés: az idén itt a főiskolán már ezer-ezerötszáz borjút nevelünk ilyen módon, de a pécsi és a zalai tejüzemhez kapcsolódva is vannak hasonló elképzelések. Nagyon jelentős a húsipari mellék- termékek gazdaságos hasznosítása. Valójában nem kutatáshoz kötődik ez, hanem üzemi technológia kialakítása volt a feladatunk. A Kaposvári Húskombinátnál tavaly nagyarányú technológiai fejlesztés volt: hét- nyolcszáz tonna takarmányozási célt szolgáló hús- és csontliszt készült itt, és háromszáz tonna ipari zsírt állítottak elő. Az idén a termelés kétszeresére emelkedik. A húskombináttal ered- ínényérdekeltségi szerződést kötöttünk, osztozunk a többletnyereségen. Vállalatunknak ez a munka tavaly csaknem kétműlió forintot hozott Most van folyamatban hasonló szerződésünk a szekszárdi és a miskolci kombináttal. A Dél-somogyi Állami Gazdaságnak is készítettünk egy programot, mely harminc kilométeres körzetben az elhullott fiiatok begyűjtései és saefiéktermékké történő energia- takarékos .feldolgozását szolgálja. Banki kölcsönnel és az egyesülés anyagi támogatásával megvalósuló negyvenmillió forintos beruházás lesz ez, és a jövő év márciusáig kell elkészíteni. — 4 hulladékanyagok, « melléktermékek után akaratlanul is a környezetvédő- lem jut az ember eszébe. — Az állattenyésztéssel összefüggő géprendszerekkel, főként a telepeken keletkező hígtrágya környezetvédő, gazdaságos hasznosításának módszerével kapcsolódunk ehhez a programhoz. Egy .igen nagy hatásfokú, import géprendszer beszerzésére és üzemi kipróbálására kaptunk lehető- séget. A lajoskomáromi tsa- ben vizsgázik ez a rendszer. Hasonló céllal hozunk be kétféle széna- és tómegta- karmány-betakarító gépsort, közülük az egyiket a Del-somogyi Állami Gazdaságban vizsgáztatjuk. Jelentősek az élelmiszeripari kapcsolataink, és kipróbált, az export növelése szempontjából is fontos eredményeink vannak, amelyeket már alkalmaznak. Nagy jelentőségű a számítógépes gyártásprogramozás érdekében végzett munkánk : valójában ebben az évben kerül át 3 gyakorlatba. A Kaposvári Tejipari Vállalathoz kapcsolódva befejeződtek a kísérletek a túróalapanyagú desz- szert gyártására, Marcaliba* huszonhatmillió forintos beruházással épül egy ilyen üzem, a” kutatómunkán kívül az egyesülés ezt hétmillió forinttal támogatja. — Köztudott, hogy a beruházási, fejlesztési lehetőségek szűkülnek. Hat-e ez a vállalat munkájára? — Kétségtelenül érzékeljük, hiszen megrendelt témákat mondanak le a gazdaságok. A mi elvünk és fő célunk, hogy csak megalapozott és konkrét gyakorlati haszonnal járó fejlesztéseket vigyünk az üzemekbe. A fejlesztési lehetőségek csökkentek, de a megújulásról nem lehet lemondani. Azért nem átfogó, nagy beruházásokkal járó kutatási lémákra irányítjuk a figyelmünket, hanem szerényebb befektetéssel járó, gyors eredményeket hozókra. Ez most a legfőbb termelői érdek, ez a mi érdekünk, és természetesen összhangban van a népgazdasági igényekkel és lehetőségekkel is. Vörös Márta SOMOGYI NÉPLAP kus-e. Lengyel András (Folytatjuk.) Jobban dolgozni — jobb körülmények között
