Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-09 / 33. szám
Rádiónapló A rr RŐL És még egy portré az anaslíabétaiskolaból. — Anyám 1945-ben meghalt, az apám megnősült, mostohaanyám volt. És ü pdsztorember volt. 16 éves koromig kondásnak nevelt, és nem adott iskolába. Így aztán elkerültem vállalathoz 1957-ben, utána bementem a tsz-be, hatvanban megnősültem, azóta van egy kis életem, lehet mondani, hálaistennek. Lakást is vettem, tévét, házam is van, mert nagy a család, hat gyerek van. Nyolcadmagamra egyedül dolgozok, de hál istennek, minden megvan. Öt gyerekem jár iskolába, a hatodik még kisebb. Most meghallottam, gondoltam eljövök, a nyolc iskolát letenném. A gépet nagyon szeretem, csak sajnos nem voit iskolám, és irróbátkoznék, ha jogosítvány vagy valamit gépről levizsgáznék. Hazamennék vagy a tsz-be vagy közelebb valami gépre. — Azelőtt nem is gondolt rá ? — Gondoltam rá, de nyoi- cadmagamat tartottam, és csak egyedül dolgoztam, mert a feleségemet nem engedhettem, hat gyerek volt. Job- loan emiatt az iskola miatt jöttem fel, ez hajtott engem. Próba szerencse. Sajnos most keXL, 33 éves koromban tóműm. — Megéri? — Meg, nekem nagyon megéri. Csak néztem másnál, hogy olvastak. Hiába járok itt Pesten az utcán, nem tudom, hogy milyen utca. Ez a helys et... Az emberek nagy része tudja, miért szeretne tanulni. Igénye már felébredt rá. Ezért vállalkozik arra-, hogy iskolába járjon. — Mi itt a munkája? — Villanyhegesztünk. — Mióta csinálja? — 1961 óta. — Régebben? — Segédmunkás voltam. — Iskolai végzettsége? — Hat elemi. — Hogy állunk a továbbtanulással? — Hogy meglegyen az embernek az általános műveltsége, ehhez kell a nyolc általános osztály. Kell, hogy az ember egy kicsit műveltebb legyen. Többet tudjon. — Mennyivel tud többet? — Majd akkor válaszolok erre, ha elvégeztem, — De hatot már elvégzett. — Az alapján ugyanaz, ami votL — Otthon mit szokott csinálni? — Otthon? Semmit. Aludni. —— Hány évest — 42. És varnak tradicionális rétegek Magyarországon, akik tagjai apáról fiúra nem tudják birtokolta! a betűt. A most következő riportban két kubikost haliunk. — Három éve Pesten dolgozom. Gyúdrü jöttem. A munkalehetőség jobban megvan erre, mint mifelénk. Betanított kubikosok vagyunk. Betonozunk. Mikor milyen munkát kell végezni a cégnél. Most, hogy idejöttem a 31-eshez, jelentkeztem nehézgépkezelői vizsgára, és majd Debrecenbe fogok menni nehézgépkezelőire. — Amíg otthon volt, szóba jött egyáltalán, hogy valami szakmát kéne tanulni? — Iskola nélkül hova mennék tanulni? Egy iskolával nem lehet tanulni menni. Régen az iskolalehetőség masabb volt, mint most. — Azért megtanult írni? — A nevemet megtanultam írni, meg egy pár betűt olvasni. Hát egy iskolával nem lehet minisztériumba menni. — Újságot sem olvas? — Minek? — Es mennyit tud keresni ezzel? — 4—4500 forintot. — Van-e mód arra, hogy a hátrányt pótolja? — Nincs. Nem is akarom. — Te megtanultál rendesen írni, olvasni? — Persze, hogy megtanultam. A haverokkal leülünk, gitározni tudunk, összejövünk gitározni, szórakozunk, e '.hülyéskedünk. Költünk is, összeírunk szavakat. Sok könyvet olvastunk már. — És ezzel a beszélgetéssel, Gellért Kis Gábor ri- portjavai azt hiszem, teljesebb lett a kép. (Folytatjuk.) Magyar művelődés Szlovákiában Interjú a Csemadok főtitkáránti A Csehszlovákjai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége márciusban ünnepli megalakításának 35. évfordulóját. A megtett útról, a szervezet tevékenységéről nyilatkozott dr. Lukács Tibor, a Csemadok Központi Bizottságának főtitkára az MTI kiküldött tudósítójának. — Csehszlovákiában az 1946-as fordulat lehetővé tette az országban éld nemzetiségi kisebbségek helyzetének normalizálását, állampolgári jogaik rendezését is. Ez kedvező alapot teremtett a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének megalakításához. A szervezet létrehozásakor az L köztársaság haladó hagyományaira, a baloldali beállítottságú szervezetek, kulturális szakkörök hagyományaira támaszkodtunk. A Csemadok sokrétű tevékenységet fejt ki: szervezi es irányítja az amatőr művészeti mozgalmat a magyar lakosság körében, népművelő, néprajzkutató feladatokat lát el és segíti a helyi nemzeti bizottságok munkáját Jelentős szerepet játszik a szlovákiai magyarság életében: 80 ezer tagja van. — A munka dandárja a helyi szervezetekben folyik — mondta dr. Lukács Tibor. — Az 514 helyi szervünk ugyan a központi bizottság terve alapján, de a helyi sajátosságokat, lehetőségeket figyelembe véve alakítja tevékenységét Bármilyen tervekkel is álljon élő a központi vezetés, ha azok, akik lent dolgoznak, nem látnák el magas színvonalon a feladatukat, a központi bizottság szedhetné a sátorfáját Amatőr szakköreik az évente, kétévente megrendezendő országos rendezvényeken mérhetik össze tudásukat A kezdeti időszakban két Syen országos fesztivál voit, ma már tíz van. Évente megtartják a Kazinczy- napokat a szép kiejtési versenyt A Jókai-napok keretében a .szavalok és a színjátszók vetélkednek; a „Tavaszi szél vizet áraszt” folklórfesztivált Léván rendezik meg; s minden ev jan-Kisaban sor kerül Z sei ízen az országos népművészeti fesztiválra A magyar dolgozók kulturális rendezvényét, amely 15—20 ezer embert mozgósít alkalmanként Gombaszögön rendezik meg. A legfiatalabb országos jellegű rendezvény a „Fábri irodalmi napok”. — Magyarországi kapcsolataink? Hivatalos csupán a Lapkiadó Vállalattal van. E baráti kapcsolat, már tíz éves; a Lapkiadó újságokkal, folyóiratokkal látja el helyi szervezeteinket csereüdülést is szervezünk. Amatőr együtteseink részt vesznek a lapkiadó rendezvényein. Másik szorosabb jellegű kapcsolat a Radnóti Miklós Irodalmi Színpaddal alakult ki. Társulata évente kétszer egy-egy összeállításával végigjárja Szlovákia egy-egy tájegységét eljuttatja hozzánk a mai magyar irodalmat Falusi szinjafszék A világot jelentő deszkákon — Magyaratádon A jelmez a „Csináld gad!” mozgalom terméke. Amit a falusi öreg szekrények alján az unoka föllel, abból szaibta-varrta. A díszletről a szín játszócsoport lelke, Turgyán Tamás állatorvos mondja:-r A disznó az udvarban hátul van; a csűr, a pajta, a fészer mellett Ott pedig tucatjával porosodnak az öreg •komódok, szekrények, székek, viharvert állapotban. Színdarabot játszunk, Bözsi néni, tessék már kölcsön adni; így kértük. Vigyétek, ne is lássam többet azt a por- fogót, ez volt a válasz. Tragacsra föl, és máris kész a díszlet Sűrű szevaszok közepette mesélte ezt a „doki”, este nyolckor, Magyaratádon. Színészek szállingóznak. Kovács Gábor, telepvezető a termelőszövetkezetnél, Baksa Jenő a Patyolatnál autószerelő, Törzsökné Gálosi Kati pedig Kaposváron női fodrász. A rangidős Horváth József — művésznevén Sinya, egyébként esztergályos — jelenik meg a helyi focicsapat üdvöskéjével, Pintér Sanyival, áld hamarosan csavaros észjárást tatává változik:. A többiek: Schneider Anna tanítónő, Sánka Teri a kaposvári cukorgyárban dolgozik. A legkisebb a tizenháromévá „gyerefcszínész”, Kulcsár Gyuszi hetedikes a helyi általános iskolában. — Hoppá, valaki hiányzik még! — szemléli meg a hadrendet Tamás. — A Visnyei! — rúg a kórus. — A jókedvű középiskolás lány már mosolyog is a függöny mögül. — Hát hol legyen a helye a súgónak? — kérdezi. A többiek piszkálják: — Aztán súgj rendesen; most érettségizel, tanulj bele! — Én akár haza is mehetek az első felvonás után ... — Most... erre a szóra elkezdődik a próba. Kovács Gabi a Gazdáné, vékony fej <■ hangon buzdítja a szolgálókat keresésre. Csapkodja, nógatja őket, s ebből a Gazdának is ki-ki j ut. (Hát persze, világosodik meg: Illyés Gyula Tűvétevőikje ... ) Mint egy jól meggurított labda, úgy gördül a próba. Farsang a A korcsolyázás a tel örömed közé tartozik. Szép sport, ezenkívül kellemes szórakozás is. A kaposváriak mindig is éltek a téli sportolási lehetőségekkel. Régi feljegyzések szerint a befagyott Kapóson, a Papsárán meg a Szokola jegén csúszkáltak a gyerekek. A Papsárát az anyák rémeként emlegették, mert bizony, sok gyerek lelte halálát a jég alatt. Talán épp ezért határozta el a város képviselőtestülete 1880- bau egy szabad jégpálya kijelölését a régi ágyaggödör, azaz a mai Rákóczi sportpálya helyén. A korcsolyázáshoz értő, szakavatott embert is találtaik Hodossy Lajos szolgáéi ró személyében, s még ugyanez év februárjában nagy farsangi ünnepség keretében felavatták az első kaposvári jégpályát Nem volt rangos pálya, abban az időben mégis igen sok embert csalogatott ki a jégre Barcza József cigányzenekara, s a muzsikára igen kellemesen szórakozhatott a közönség. A sikeren felbuzdulva a következő télen a műkorcsolyéaáshoz is értő KeUauer Gábor gyógyszerész, a Berzsenyi utcai patika megalapítója megszervezte az első kaposvári korcsolyaegyletet Ezután a kaposvári farsangi jégünnepélyt minden évben megtartották. Különösem a főgimnázium tanulói kedvelték a korcsolyázást. Igazi jégpályát is csak akkor építettek a városban, amikor egy lelkes, hozzáértő tanár, dr. Kocsis János vette kezébe a karcso- lyaegylet irányítását. Eigy évvel Kaposvárra köflltözése után, 1894-ban — ekkor már az egylet igazgatója — megszerezte korcsolyapálya céljára a volt donnert Herczog- uszoda mögötti telket A két folyó közti terület kiválóan alkalmas volt jégpálya kialakítására. Rövidesen ház is épült itt, ebben volt a kor- csoűyakötöző terem, a szertár és egy kis étterem is, amelyben friss virsli, sonka, sör és különféle melegítő italok várták a vendégeket Az épület ma a Gilice utcai óvodának ad helyet. Szemben vele, a pálya nyugati oldaIám nagyobb fatribün is épült a közönség számára. A korabeli újságok, — a Somogy és a Somogyi Újság — ezután minden évben színes tudósításokban számoltak be a korcsolyaegylet életéről. A pálya előtt a katona- zenekar adott hangversenyt, a zene ütemére pedig, az akkor még csak díszkatonáknak számító híres 44-es gyalogezred tisztjei mutatták be .káprázatos korcsolyatudásukat” a városi urak szépreményű lányainak. A gimnazisták és a polgári leányiskola tanulói kis mécsesekkel a kezükben korcsolyáztak ki a jégre. Nagy tábortűz körül korcsolyázott és adta elő műsorát Gruber Kázmér fütty- művész. Amikor befejezte műsorát, egy petárdát dobott a tűzbe, s az szikrázva robbant szét (Később ettől égett le a tribün.) A műsor után tánc következett a jégen — nemegyszer szakadó hóesésben —, Szimpliciusz zenéjével Egészen éjfélig tartott ez, akkor a 44-esek kürtöse a takarodóvail zárta a mulatságot Az első világháború után, 1920-ban már újabb személyekkel találkozunk a kor- csolyaegylet vezetésében; Siposs Gézával, Dépold Bélával és Krieger Ödönnel. 1931-ben'azonban a Kaposvári Korcsolyaegylet Részvénytársaság a pályát eladta a városnak, a pénzből a Turul SK építette fel a Honvéd téri pályát, amelyet mi már Dózsa-pályának ismertünk. Volt idő, amikor öt korcsolyapálya is működött Kaposváron. A jégünnepélyek mindig családias események voltai:. Lévai József — Valamivel d fcefleflí kezdeni, összerázkódásra, neveltetésre a színészi véna megsejtésére Illyés parasztkomédiája nagyszerű. Decemberben kezdtük, február közepén lesz a bemutató —j mondja Tamás. — Hogyan alakult tó 4 csapat? — Az ifjúsági klub adta 4 lendületet Téesz-segítséggel, társadalmi munkában készült. Fölvetettem, hogy ma-í radjuník együtt, csináljunk színházat magunknak. Mindenkinek tetszett az ötlet, de a legtöbben a második próba után lemaradtak; mások meg akkor jöttek. Elmesélték nekem, hogy a szüleik is játszottak színdarabot és valósággoi ideküldték őket: csináld te is, fiam . ;. Néhány napja meg azt mondja a sorba előttem álló néniké a boltban: hanem doktor úr, de jó hogy ezt csinálják, legalább nem járnak a gyerekek a kocsmába ... Kovács Gábor is beszáll a beszélgetésbe: — Néni is a kocsmával van a baj. Az általános iskola után szétszéledtek a közösségek, kihűltek a barátságok. Ez a színjátszás többszörösen is remek dolog. MS magunk is jókedvűen végigkacagjuk ezt a két órát. Beszélgetünk egymással, s kezdünk érdeklődni az újabb darabok, a színház és a könyvek után. A faluban is esemény a színdarab. — Mit terveztek ezután? — Március tizenötödikére egy irodalmi műsort, aztán pedig Petőfitől A helység kalapácsát. A Hamlet még egy kicsit korai lenne ... — Telt ház lesz? — Bízunk benne. Hiszem a játszó és a néző között baráti, ismerősi, rokoni kötelékek vannak. Nagyon előnyösek lesznek a jegyáraink: húsz forint a belépő, ebből tizennégyet ki-ki elkelthet a büfében, mert azt is szerveztünk. A maradék hat forintot a büféssel felezzük meg ... A háromforintos színházra gondolva jutottak eszembe hazafelé Illyés Gyula szavai ezekről a népi kópéjátékok- rőfl: Ne hagyjon ki képzeletük egyetlen nevettetési alkalmat, nem állva meg a „legalpáribb” vásári bohóckodásig! Ügy mégis, hogy folyton a legmagasabb emberi kényességgel haladjanak közös kerékcsapásban. Szöveget nyugodtan kihagyhatnak, a megjelenítést mindig a színpadra, az idő, a nézők körülményeihez szabva. Egy gondot érvényesítve csupán: a komoly kacagást. A magyaratádi fiataloknak — tapasztaltam a próbán — erre vezet a színházi kocsiút juk. Bekes József SOMOGYI NÉPLAP
