Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-04 / 29. szám
Anyaság. Cornelin Baba festménye Coral István ALAGÚT Modigliani, Sinka István: ismertem, de csak az egyiket. És úgy láttam, hasonlítottak egymásra — ki figyelte meg? Hosszú, barna haj — nyakba hulló; megszállottan szúrós szemek. A tüdővész jele az arcon, véliik titkon az incseleg. Kékszemű láz, vértanú rózsák — kiáltó emlék, elhamvadt mosoly. Könyörög élethaladékért feszületnél egy sombokor. Megremegnek a nyiszlett lábak, görnyedő fák, zörgő zsaluk — s elnyeli mindkettőjük aztán egy mérhetetlen alagút. Szeder Katalin CSILLAGŐRZO Tudom, hogy őrzi a csillagokat félvállra vetve kabátja Lábánál farkát csóválva ugat kutyája a szél a világba Nem unja magát rádiója se kel! minden felhő neki béget míg a határtalan űrbe fülel nem sírok fölfelé nézek Ha tetszik nyájával snóblizik is mint pitykét ingére kirakja s az űrkabinokra kacsintva kicsit hazabaktat a halk virradatba Szépen magyarul — szépen emberül (Zárójelben) H alált ©közé testi bá»talmazásért Szálkáit négyévi börtönre ítélték. Három év múltán kifogástalan magaviseleté érdemével és megszabott próbaidő föltételével, szabadlábra helyezték. Kora reggel hagyta el a vidéki, ódon büntetőintézetet. Nem sietett; ballagott. És nem a vasútállomás felé, hanem a fasoros sétányú Duna-part- ra. A parton üWögélés arra kellett, hogy eldöntse: Harasztiban lakó özvegy anyjához megy-e először. Még az ügyvédjétől tudta, hogy Kata odaküldte a ruháit; így a mamánál kicserélheti a börtön i raktározásban megnyomorodott öltönyét és cipőjét De azért is a mamához kell mennie, mert nincsen lakása. A válóper végzése szerint Kata okmányokkal igazolta a lakáshoz való tulajdonjogát Ezért nem minősítették közös szerzeménynek, s őt kötelezték a kiköltözésre ... Nevetnie kellett ezen a bírósági határozaton, hisz akkor már négy évre „lakást” kapott a börtönben. Mint a három ér alatt annyiszor, Szálkái most se tudta magának megmagyarázni, hogy azon a szerda délutánon, az ő művezette fehérvári építkezésről szállására indulva, miért tört rá a hazamehetnék. És oly erővel, hogy egyenesen a pályaudvarra sietett. Jóval éjfél előtt már otthon volt. Zajtalanul nyitott be a lakásba; hadd legyen rendkívüli a meglepetése Katának, ha alvásából fölébreszti. Neki is rendkívüli lett a meglepetése: Kata mellől Tubák Pali szökkent föl az ágyból. Gondolkozás nélkül rávetette magát Tubák Palira .. * Ami utána történt, már apatikusan vette tudomásul: a mentőorvos rendőrségre telefonálását Tubák Pali halálos koponyaalapi töréséről, a dúlt lakásról ... Kihajna- lpdott, mire a rendőrség emberei befejezték a helyszíni tűi.Vizsgálatot, és őt magukkal tv’vitték. Idáig jutva, Szálkáit egy tolóhajó látványa zökkentetté ki az emlékezésből. Fölállt és elindult a vasútállomásra. Szálkáit megrendítette, ahogyan a mama fogadta. A percekig tartó sírását éppúgy vehette örömnek, mint félelemnek. — Míg ideértő, fiam, fölismert valaki? — Lehet. Nem figyeltem, kivel találkoztam. Siettem... Mért kérdi? — Ha fölismertek, nem lesz itt nyugtod. És újra nekem se ... — Értem, mama — kedvetlenedet* el Szálkái, megsejtve az aggodalom okát. — Csak addig maradok itt, amíg nem találok Pesten albérleti lakást. A vállalattól is függ ... — Azt hiszed, fiam, risz- szávesznek ? — El se küldtek A munkámmal mindig elégedettek voltak. — Ahogyan a faluban nem felejtették el, úgy a vállalatnál is emlékeznek még rá, amit a barátoddal tettél. — Barátomnak mondja Kata szeretőjét? — fortyant tölt Szálkái. — Hát barát lehet az, aki összeszűri a levet...? — A feleséged volt a csábító, nem Tubák Pali! — kiáltotta közbe a mama. — Néhány tanú is ezt vallotta.'.. Még az esküvőtök előtt . .. — Hagyjuk a múlta*.?: Másnap reggel a vállalat központjában, míg Szálkái eljutott a személyzeti osztályig, nem találkozott ismerőssel. Ez már nyugtalanította: kicserélődtek az irodaiak? De aztán megköny- nyebbiilt az ajtón látott névtől: Kapás Elek; az osztály- vezető még a régi... A huszonévesnek látszó talk ránő meg se kérdezte, miért akar az osztályvezetővel beszélni, csak intett, hogy bemehet hozzá. Szálkái elíogódottan lépett be. Szívélyes fogadtalak tett, msm oly hűvös hangi eaodáJkozést. amire! az óreg Illette: — Hogyhogy maga Itt, Szálkái? Még nem tett le a négy év ... Szálkáit megdöbbentette a „kedves fiam” elmaradása, és a lemagázás is a régi tegezés helyett. — Próbaidővel szabadlábra helyeztek. Tessék az igazolás! — És Kapás elé tette. — Előbb is megtehették volna — dörmögte az öreg. — Mindenki túlszigorúnak tartotta a négyévi börtönt. Én is ... — Gondolom, azért jött, visszavesszük-e. — Nincs tudomásom az elbocsátásomról. Akkor a munkakönyvemet is meg kellett volna kapnom. — Ha munkakönyvé még a vállalatnál van, úgy más a helyzet, Szálkái. így csak: arról kell dönteni, milyen munkakörbe helyezzük — nagylelkűsködött Kapás. Földeák János Újrakezdés Szálkái gyűlendő rosszkedvvel hallgatta Kapás mismásolását — Ha jól értettem önt, aligha tartanak rám igényt — mondta. — Művezetőkén* biztosan nem. Még technikusként is kétséges. — És asztalos munkásként? — Ne vicceljen, Szálkái! Maga egy percig se volt asztalos. — A börtönben három évig a: asztal ssüzemben dolgoztam, és betanított munkássá minősítettek. Bizonyítványom van róla. — Ezt is jelentem majd az igazgatóságnak — válaszolt Kapás, és fölállt, mintegy jelezni, nincs több mondandója. Szálkáinak még volt: ami a bíróság előtt nem, csak a börtönben jutott eszébe. Most kitálalta Kapásnak: — Akkor azt is jelentse, hogy a feleségem elcsábítását és a börtönbüntetést a vállalatnak köszönhetem! És főleg önnek ... — Megörültél, fiam?! — felejtetté el Kapás a rátar- tiságát, és az izgalomtól hamarjában nem tudta a vádat mivel visszautasítani. Szálkái már kiabálva folytatta : — Hányszor, de hányszor könyörögtem önnek meg a főmérnöknek, hogy ne engem bízzanak meg folyton a vidéki építések művezetésével, mert fiatal nős létemre nincs már normális életem? De kutyába se vettek... Mintha süketek lettek volna ... Kapás az asztalra csapott. És visszakiabált: — De a művezetői fizetést meg a vidéki kihelyezésért kapott pótlékolást meg az állandó havi prémiumot nem jutott egyszer se eszedbe kifogásolni ... A művezetők között neked volt legnagyobb a havi jövedelmed. — Volt, volt, mindaz csak volt! Mint ahogy feleségem is volt, lakásom is volt, és irántam bizalom is volt! Ma egyik sincs. De van priusz, van gyanakvás. És van szemrehányás is, amiért kimond- tam az igazamat... Kapás meghökkent, megingott, és lelkiismeret-furda- lása is támadt. Amivel Szálkái vádolta, azt a vidékre hosszabb időre kihelyezett munkások is szóvá tették az üzemi értekezleteken. — Adott helyzetedben legokosabb volna ismét vidékre kerülni. Például Paksra, ahol lakóházakat építünk. Ott éppen szükség van technikusra. A munkásszállóban lakást tudunk biztosítani.. Nos, javasolhatom a paksi melót? — Javasolhatja — felelt Szálkái tétovázás nélkül. — S ha elfogadják, Hiker kellene Paksra,. .1 — Biztosan elfogadják ' Úgy, gyere holnap, hogy rögtön mehess is!... Amikor Szálkái elbúcsúzott Kapástól, utána az utcán nyilait beléje, hogy új élete megkezdése előtt a régit le kellene zárni. Azt se a börtönbüntetés, se a válópör nem zárta le; az ő „tétele” még hiányzik a záróleltárból. Igen, neki Katával még el kell számolnia nehogy azt higgye, hogy a válóperrel mentesült a számadástól. — Hát nem mentesült! — acsargott Szálkái, és indulatában egyenesen Katához vette az útját. Mire a házhoz ért. ahonnan három éve elvitték a rendőrök, fölkészült a házbéli ismerősökkel való esetleges találkozásra is: hátha összebotlik olyannál, akinek megköszönheti a mentegető tanúskodást. Senki se állította meg azonban, míg fölért a második emeletre. Az ajtón, a Bojtár Katalin név láttán, habozás nélkül becsöngetett. A kinyíló előszobaajtó keretében Kata falfehérre sápadt. — Látom rajtad, hogy fölismertél — gúnyoSkodott Szálkái, és a küszöbről behátráltatva az asszonyt, a sarkával belökte az ajtót. — Mi-mit akarsz? — nyögte ki Kata. Remegett a félelemtől. Szálkái hirtelenében pofozásra gondolt, de ha Kata segítségért kiáltozik, kihallatszana az előszobából... Beljebb tuszkolta. — így ni, Bojtár Kata! Itt illőbb helyen cseveghetünk, mint az előszobában — för- medt rá, és vizslató szemmel fürkészte a bénultan álló asszonyt. Meglepte, hogy semmit se változott a három év alatt; karcsú maradt és gusztusos. A lazán összevont pongyolából kikandikáló melle és combja szeretkezéseikre emlékeztette, és nemcsak kiverte fejéből a pofozási szándékot, de föllobbantotta benne a nőre kívánkozó vágyat, a három évig nélkülözött ölelkezés ingerét is. Katához lépett, és vadul lesodorta róla a pongyolát... A z asszony jobban értett abból, ahogyan Szálkái az ágyra fektette, mint értett volna a szavakból. Nem ellenkezett. Nem is akart. — Egyedül élsz? — kérdezte Szálkái a szeretkezés után. — Egyedül. — S még erősítette is: — Azóta egyedül... — Akkor reggelig nálad maradok. — Tovább is maradhatsz — suttogta biztatóan az asz- szony. — Holnap már megtudom, hogy hol lakhatok ... A vállalat vidékre szándékol technikusnak. — Megint vidékre? —fakad ki az asszony, majd megrettent, és nehogy föl- bolyduljon Szálkáiban a múlt, és hogy máris feledtesse vele, hozzá simult és átölelte. — Aludjunk, jó? Majd reggel megbeszéljük, elfogadd-e ... Valentyin Mihajlov — Ha nem vesznek fel az egyetemre, akkor majd meglátod — mondta az apa érettségiző lányának —, hogy hova jutsz! — Manapság a szülők — szakította félbe a kosarastermetű tizennyolc éves lány az apját — gyakran mondogatják: „Ha nem vesznek fel az egyetemre, akkor majd meglátod, hogy hova jutsz!” És ezt a szülök nemcsak ijesztegelésnek szánják. — Ráadásul ezek a gyerekek általában nem is tanulnak rosszul, a jegyeik csupa ötösből meg négyesből állnak. — Es ezek a szülök magukat sem, meg a gyerekei sem gyötrik a tanulással. — Ezeket a gyerekeket nem is kei! nógatni • tzorIrásjeleink A magyar helyesírás szabályai szerint arra valók, hogy világossá tegyék mondataink szerkezetét, s hogy érzékeltessék beszédünknek betűkkel ki nem fejezehető sajátosságait: a hangsúlyt, a hanglejtést, a szünetet. Az írásjelek használata tehát nem egyszerűen helyesírási kérdés: a gondolatokat is rendezi, tagolja; érzelmeinket is átülteti a papírra, hogy azután az olvasó ugyanúgy értelmezze, érzékelje mondanivalónkat, mint ghogyan mi. Írásbeliségünk korai időszakában ismeretlenek voltak az írásjelek, a szöveg elejétől végig megszakítás nélkül hömpölygött. Erre a huszadik századból is van példa: az íráshoz kevésbé szokottak levelei is egy szuszra futnak végig a papíron. Egy másik huszadik századi példa a modern versek egy részéé. A tízes évektől kezdve terjedt el, hogy a költők minden írásjelet kiiktatnak. Egyfelől kialakult egy nagyon finom írásjelrendszer, másfelől pedig eltűnt — felbomlott, szétesett — a költészetben. A költők akadálynak érezték a konvencionális jeleket, és kiirtották. Később — más módon — visszatértek hozzájuk. Ma ennek vagyunk szemtanúi. Bizonyos versfajták egyenesen tobzódnak az írásjelekben: ötletet ötletre halmoznak, hogy miként lehet új értelmet, új érzelmet szorítani beléjük. Kiforgatják, új módon alkalgalmas tanulásra. Némely gyerek egyszerűen tud viselkedni. — Es ráadásul ezek a szülök beszélnek a gyerekükkel mindenféléről, nemcsak a tanulásról, de a szórakozásról és minden egyébről is. — Ezek a gyerekek tisztelik a szüleiket! — A szülök ezt meg is hálálják! — No rendben! Az ötös bizonyítványért megvesszük neked az■ óhajtott bőrruhát... >' — Vannak szülők, akik előzetes kikötések nélkül vásárolnak meg a gyerekeiknek értékes holmikat. — Vannak gyerekek, akik nem követelnek ki magnk- mk drága holmikat. mázzák őket, sőt olyanokat is bevetnek, amilyeneket a helyesírási szabályzat nem ismer: átveszik a matematika jeleit, a kapcsos, a szögletes zárójelet, de vesznek jelet mindenhonnan, ahol csak találnak. Most csák egy télén írásjelre vessünk néhány pillantást: a kerek zárójelre! Helyesírási szabályzatunk nem is tud más alakúról, ugyanis nem tér ki formájára. Mikor van helye? Ha egy szót vagy kifejezést mellesleg, mintegy magyarázatul ékelünk a mondat belsejébe; ha olyan önálló mondatot használunk, amely nem tartozik szorosan mondanivalónkhoz, hanem más gondolatkörrel kapcsolatos, tehát közbeiktatás jellegű, akkor zárójelben a helye. Némely új költői iskola eltér a hagyománytól. Az egyszerű kerek zárójelet is olykor — mint említettük — egészen másképp használja. Nemrég kiadtak egy vers- gyűjteményt. Címe: Ver- (s)ziók. Mit jelent ez a szó? Hogyan lehetne közmegegyezéses nyelvre lefordítani? Versek-verziók; versverziók. Két szót vontak össze, egybe tömörítve. Költészetünk egyik legújabb kifejezőeszköze, amelyben játékosság ás komoly útkeresés vegyül De nem is kell verses könyveket föllapoznunk, hogy a költészet eme új fogását lépten-nyomon föl ns fedezzük. Elég, ha az újságokba belenézünk. Íme, né— Vannak szülök, akik tudják, hogy rosszul öltözött lányoknak nincs semmiféle esélyük. — A gyerekek között olyanok is vannak, akiknek a lelki gazdagság a fontos, a világi materiális az csak másodlagos. — A szülők között vannak, akik megértik a gyerek szexuális problémáit. — Ezeket a gyerekek meg is hálálják a maguk módján. — A szülök ezt tudomásul is veszik. — Vannak szülők, akik így kifogták. — Gyerekek is vannak, akik így fogták ki. — Vannak szülök, akik .. . — Vannak gyerekek, akik... Pcmâtiatta; Steéf Imre hány cikkcím! Csináljunk (vakjablakot? A gáz ha elég .. .(lesz) ; Show ami s(z)ó i.. ; Osztály a kórház (sz)élén; (Té)Vélemény; Ka- tzirz nem kel(l); Bizony(h)>t- vány; Árta(lma)tlan; Szalag (ház) avató; Jog (hurt) o* panasz ... Ez a játékos, meghökkentő címadási mód any- nyira elterjedt, hogy szinte nincs is lap nélküle. Már az első oldalon, vezető cikkek címében is fölbukkant; úgy tetszik, polgárjogot nyert az egész magyar sajtóban, komoly közlemények élén is. A cikkek belsejéről, magukról a szövegekről nem is beszélve, ám a címekben mintha általánosabb volna. Valóban polgárjogot nyert vagy inkább csak divat? Igaz, bármilyen hihetetlen, de már Petőfi Sándor is fölfedezte az Okatootáia című versében: „Oh a tántoríthatatlan, A dicső Ausztr(ál)ia!” Ha a zárójeles összevonás- közbevetés nem túl erőszakolt, ha valóban szellemes, alkalmazható. Tóth Mari* Lakatos István BOSZORKÁNY Az álom függönye mögött J e kék hajnali órán I törli a bőrére tapadt holdfényt egy szép boszorkány. Űzöm hét napja a tavon, de ő — köd, pár a, felleg: míg megragadom, változik vízzé és nyakig ellep. Ej vagyok? Rámba jnalodik. Beragyogom? Kilobban. — Ne fuss, feltündököltelek, így sem fonhatsz be jobban ! Lidérc? Tündér? Nem is 1 tudom Csobban a vízsodorba. Ha kővel meghajítom, 6 mint csókot visszadobja. Remeg a tó fölött az ég, sás, nád zászlója lebben, — Hogyha sötét lesz, jól vigyázz, kés leszek a szívedben ! SOMOGYI NÉPLAP Befejezetlen dialógus
