Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-29 / 50. szám
Fakultáció és pályaválasztás Sikeres máiét Csontvelö'átiillelés a Haemalológiai Intézetben Szűkszavúan — sokat mondani Vásárhelyi László a hagyományőrzésről (Folytatás az 1. oldalról) — Több országban végzett magas színvonalú alap- és klinikai kutatások eredményei az utóbbi évtizedben meggyőzően bizonyították: a vérképző- és immunrendszer egyes rosszindulatú betegségeiben és súlyos, öröklött defektusaiban szenvedők egy része csontvelő-átültetéssel meggyógyítható. Ez tetle szükségessé, hogy megteremtsük hazánkban is a korszerű csontvelő-átültetés feltételeit. A felkészülés jelentős részéhez a személyi és szakmai feltételek megvoltak az intézetben, ahol az utóbbi 25 évben létrejöttek a haemato- lógia, immunológia és vár- transzfúzió legkorszerűbb módszereit alkalmazó klinikai, vérkészítmény-előállító és tudományos kutatóosztályok — mondotta Holtán Zsuzsa. — Előállítunk minden fontos vérkészítményt, köztük a folyékony nitrogénben mély- fagyasztott sejteket Transzplantációs immunológiái osztályunk lehetővé tette az országban a vese- és májátültetést. Nem ropbléma tehát a megfelelő csontvelő-donorok kiválasztása és immunokémiai osztályunkkal együttműködve az immunreakciók követése. A donor csomtvelő- megtapadását citogenetikai — az emberi kromoszómákat vizsgáló — laboratóriumunk és vércsoport-szerológiaá osztályunk vizsgálja. Rendelkezünk a legújabb, hatékony, a szervezet immunvédekezését visszaszorító szerekkel, mint amilyen az igen hatékony Cyklosporin A — amelyet a Sandoz gyártói kaptunk —, és tapasztalatot is szereztünk ezek alkalmazásában. — Meg kellett teremtenünk azonban azt az izolált, steril környezetet, amelyben a beteget a csontvelőé tüLtetés előtti héttől ápoljuk mindaddig, amíg kellő számú, jól működő új donortípusú vér- sejttel nem rendelkezik. Az Ipari Minisztérium és az Országos Atomenergia-bizottság segítségével szereztük be a legkorszerűbb steril ápolási egységet, amelyben a beteg megkapta a vele szöveti antigénekben egyező — testv érbe csétől levett — 850 köb- centiméter csontvelőit. A csőntvelőwtelt és ennek beadásának előkészítésé* munkatársaim — dr. Mód Anna és dr. Poros'Anna, valamint Bernyák Károlyné főnővér végeztek. Mód doktornő két londoni, Poros doktornő a legnagyobb párizsi csontvelőátültetési központban szerzett tapasztalatokat. Poros Arma és Bernyák Károlyné Baselban pedig a miénkhez hasonló steril ápolási egység kezelési módját sajátította el. ök készítették feä a csontvelőátültetésre a munkacsoport többi tagját. Ebben a munkában kiemelkedő seLézeres akupunktúra A magyar lézeres aku- punktúrás eszközök felhasználásának eddigi eredményeiről és továbbfejlesztésük lehetséges irányairól tartottak kedden tanácskozást a műszert kifejlesztő műszaki és az azokat kipróbáló egészségügyi szakemberek. Az ankéton — amelyet az Optikai, Akusztikai és Filmtechnikai Egyesület rendezett a MOM üzemi csoportjával közösen — a Magyarországon hivatalosan még nem alkalmazott gyógyászati eszközről, a tüszúrásos eljárást felváltó lézersugaras kezelésről a véleményezésre felkért szakemberek megállapították, hogy az eddigi tapasztalatok kedvezőek. Ugyancsak kedden ismertették egy, szintén MOM-fejlesztésű, lényegesen nagyobb teljesítményű lézeres készülék működését. Ez az akupunktúrán kívül a makacs, hagyományos módszereknek ellenálló sebek, fekélyek gyógyítására is alkalmai. gítséget nyújtott dr. Pecho Zoltán, az Országos Közegészségügyi Intézet osztály- vezetője. Az Onkológiai intézetben az MTA Izolópinté- zetéből odaszállított kobalt- forrásból végezték el a gyógyító beavatkozáshoz szükséges egész testbesugárzást. A nehéz körülmények között is kitűnő munkát végzett a csoport vezetője, Petrányi Júlia főorvos és két fizikus munkatársa, Reischl György és dr. Varjas Géza. A beteg természetesen csak steril ételt és italt fogyaszt, diétájának összeállításában dr. Jánossy Gyuláné — az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet munkatársa — segítségére' támaszkodtunk. Hosszasan sorolhatnám mindazok nevét, akik nélkül lehetetlen lett volna a sikeres csontvelő-átültetés. Mind- annyiuk jól összehangolt együttműködésével valósíthattuk meg a legkisebb zavar nélkül ezt az új, nehéz és sokféle feltételhez kötött eljárást. — Meg kell mondanunk azonban, hogy a beavatkozásnak számos halálos szövődménye lehet — hangsúlyozta a professzornő —, ezért csak a legrosszabb in- dulsaitú leukémiában, a legsúlyosabb csontvelő-elégtelenségben szenvedőknél és a ritka, nagyon súlyos veleszületett immun hiányban, illetve más, már a gyermekkorban halálos öröklött betegségekben indokolt a csontvelőátül- tetés. A súlyos, rosszindulatú betegségekben, a leg indokoltabb eseteikben is csak akkor tudunk eredményes transzplantációt végezni, ha a diagnózis után idejekorán sikerül a beteget olyan állapotba hozni, hogy a súlyos beavatkozás végrehajtható legyen. A csontvelő-átültetés eredménye a 20 évesnél fiatalabbaknál a legjobb, s 40 éves korig még jónak mondható. Az eredményes csontvelőátültetés másik előfeltétele, hogy a betegnek szöveti antigénrendszerével azonos édestestvér donorja legyen. Szülő csak igen ritkán alkalmas a csontvelőadásra. Az ország bármelyik egészség- ügyi intézményéből fogadunk csontvelő-átültetésre alkalmas betegeket, ezért annak orvosi javallatairól, előfeltételeiről és az alkalmassági vizsgálatra küldés módjáról részletes módszertani levelet írtunk a haematológiai betegeket kezelő, gondozó intézményeknek. Immár nem kell tehát a rendkívül költséges külföldi csontvelő-átültetésre küldeni a betegeket. Vásárhelyi László neve « mai fiataloknak a Ki mit tud? zsüriasztalának szélén ülő, heves kézmozdulatokkal magyarázó, ősz hajú, nagy bajúszú, ízesen beszélő férfit juttatja az eszébe. Akik „már” felületesen ismerik, hozzáteszik: neve elválaszthatatlan a néptánctól. Akiknek azonban rávert a vállára a néptáncantológiák forgatásában vagy éppen lehiggasztotla magamutogató berzenkedésüket, szülőföldfelejtésüket — dicsért vagy elmarasztalt —, azok megértették: gondjai megegyeznek a hagyomány- őrzésével. Nemrég Kaposváron a Somogy megyei Művelődési Központ meghívására előadást tartott » néphagyomány színpadi megfogalmazásáról. Ez alkalommal beszélgettünk. — Sarkalatos kérdés napjainkban: létezik-e tiszta forrás? Megmenthető-e még, visszaállítható- e — legalábbis színpadon — s névhagyomány? — Nem újkeletű kérdés ez, csak újra virágkorát éli. Néhány hiteveszlett néptáncos, néprajzos, muzeológus, hagyományőrző fordul ebbe az irányba. Szerintük a népi hagyományok annyira felhígultak, megváltoztak, összekuszálódtak a ragad- ványokkal, hogy manapság már lehetetlen a szelekció. Ezzel nem értek egyet. Az életem, a munkám parancsolja így. Gazdászi diplomám megszerzését hagytam ott a néptáncért, a hagyományőrzésért A népi életben rejlő kincs — itt en a teljességre gondolok a díszítőművészettől az építészeten, a helytörténeten keresztül a zenéig, a táncig — ma is megvan. Kodállyal mondva: ezt nem örökölni lehet, hanem meg kell tanulni. — Megtanulása, úgy látszik, még várat magára. Az általános iskolákban inkább csak úttörőmunkaként fogják fel. * — Ma tolakodó kardoskodás folyik azért, hogy mi kerüljön be még az általános iskolai tan tervekbe. A környezetvédők természeti kincseink megóvását helyezik előtérbe. A matematikusok elképzelhetetlennek tartják a jövőt számítógépek nélkül, a nyelvészek pedig a magyar nyeiv sírgödrének ásásáról beszélnek. Nekünk súlyos érveink vannak. A népi élet kultúrájának elfelejtése szinte valamennyi tantárgyat szegényítené. Hogy a mai fiatalok többsége csak diszkóban tud táncolni, hogy rossz a muzikalitása, hogy silányodik a testi kultúrája, rossz előadó a társadalmi fórumokon, hogy nem különbözteti meg a zabot a rozstól: gondoljuk csak el, ez már négy-öt tantárgy ... — A január végi szekszárdi tanácskozáson sok szó esett ezekről,is. Miben jutottak közös nevezőre? — Akik ejjöttek oda, azok általában a hagyományért vitáznak, és nem ellene. A legfontosabb: a megmentett anyag hogyan kerüljön a színpadra. Miként kell feszültséget, atmoszférát teremteni a színpadra lépőknek. Ne a „csi- csásság” jelemezze az öltözködést, meg az, hogy ezt az előadást el kell adni, hanem az, hogy a valóságos népi kultúrát közvetítik. Mondok egy példát Országosan közkedveltek a bu- zsákiak, remekül csinálják, de a disznóölőtáncot, ami talán teljesen egyedi, alig látom tőlük. Az éljen a lábukon, ami az öregapjuk labán is megvolt — Somogybán elég fiatal gárda a hagyományőrző együtteseket vezető nép_ táncosoké. Milyen javaslata van az ő számukra? — Számomra inkább öröm ez a generációváltás. Azt javaslom nekik, hogy sose önfejűén válasszák meg a táncokat, és megje- lesítéseket Kérdezzék meg az öregek, az egykori táncosok, résztvevők véleményét. Építsék bele zsúfolás nélkül a teljes népismeretet a színpadi előadásba. Ismerve annak minden csín- ját-bínját, amit bemutatnak, így tudnak csak szűkszavúan, igazán sokat mondani. B. J. A középiskolák március elsejéig fogadják el a diákok jelentkezését a felsőoktatási intézményekbe, a főiskolák, egyetemek pedig március 15-ig. A múlt év adatai szerint megyénkben 3 sikeresen érettségizettek 30 százalékát vették föl. A jelentkezők döntő többsége gimnáziumi tanuló. Érthető tehát, hogy közülük többen kerülnek be a felsőoktatási intézmények nappali tagozatára, mint a szakközépiskolákból. — A gimnázium elsődleges feladata a felsőfokú tanulmányokhoz az alapok biztosítása, a szakközépiskoláé pedig a középfokú szakemberképzés — mondja Gulyás Mihály, a megyei tanács művelődésügyi osztályának munkatársa. — A következő tanévben újra indul a technikusképzés. Az ötéves iskola azt az űrt tölti majd be, amely eddig a szakközépiskola, üzemmérnöki, mérnöki karon végzettek elhelyezkedési lehetősége között keletkezett — Hova kérik felvételüké* a legtöbben? — Még mindig a pedagógus pálya a legkedveltebb. A somogyi igényeknél változatlanul kevesebb a je- 'entkező a műszaki pályákra. Sokat segít azonban a •ákultáció, mely előretolt pályaválasztásnak tekinthető. Régebben gyakorlatilag a 4. osztályban döntötte el a diák, hogy hova ;í akar menni. Most az első osztály a felzárkózás, * második az orientáció, a harmadik és a negyedik pedig a felkészülés időszaka. Gond azonban, hogy a szaktanár egyben osztályfőnök: nagyon sok pályát kellene a pedagógusoknak ismerniük, hogy helyesen irányítsanak. Eme önképzési feladat igényes megoldásának mos* az elején tartunk. — Ad-e segítséget a fakultáció azoknak a diákoknak, akiket nem vesznek föl az egyetemekre? — A fakultáció előírja, hogy a diákok olyan gyakorlati ismereteket tanuljanak, melyek később hasznosítható — így például kémiai anyagvizsgálatot, számítástechnikai ismereteke', könyvtárkezelést Ez azonban nem ad hivatalos végzettséget Most tervezik a szakemberek, hogy a fakultációt tanuló fiataloknak — ha a tárgyból érettségiznek —, milyen feltételek mellett jelentsen végzettséget a gyakorta*! ismeret. 11a ez megoldódik, máris biztosítva lesz az érettségi utáni kedvező munkavállalás, lehetősége. A megyei tanács évente kiadja a pálya- választási tájékoztatót. Eb; ben azokat a munkahelyeket ismertetjük, ahova szívesen várják a középiskolából kikerült fiatalokat A középiskolák új tantervei milyen mértékben segítik a felvételizőket? — A tantervek jók, ám a felvételi vizsga követelményeivel nincsenek szinkronban. Ez utóbbi inkább a régi tantervekre épül, míg az újak olyan ismeret- anyagokat adnak, mely az egyetemi tanulmányokhoz szükséges. Kedvező eredményeket értünk el az úgynevezett összevont felvételivel, mikor a gyerek egyazon feladatsor megoldásává! túl volt az érettségin és a felvételi írásbeli részén. Több egyetem azonban ezt nem fogadta el, „rangon alulinak” tartotta. Pedig az érettségi és a felvételi közötti néhány nap alatt feltehetően nem fejlődik ugrásszerűen a tanulók tudásszintje... Nemcsak Somogy, hanem az ország más középiskolái is azt várják, hogy a tan terv és a felvételi v i zsgako vete Lmén yrend- sze Összhangba kerüljön. A. A, Lörincz L* László * "Ci. * Jég hátán 24. A legértékesebbjét otthagyták. Most is ott van a kertben. És nem kell a kutyának sem. Ha nem sietünk a végén még felgyújtják. Halvány fény gyulladt a fejemben. — Bútorok? Erre az öregem úgy föllelkesült, mintha valami rejtett gombot nyomtak volna meg rajta ... — Bútorok? Ez nem kifejezés ... Ha látnád elsírnád magad az örömtől! — Képzelem — morogtam, és egyre csak Terézie gondoltam. — Igazi kincsek hevernek az udvar sarkában — mondta, és ügyet sem vetett savanyú ábrázatomra. — Tudod, milyen asztalok és székek? Az állad leesik, ha meglátod. Ék van ott egy szekrény ... Minimum a tizennyolcadik század közepéről. És nem kell a kutyának sem. Annyit ér, mintha színaranyból volna... — Elbírjuk ketten? — kérdeztem beltörődve a változtathatatlan ba. — El hát Te... ! Es hogy még mik nincsenek ottan! Ha egész éjjel furikáznánk se tudnánk elhor- dani mindé* ... — Szerezni kéne talán egy teherkocsi* ... Szigorúan összerántotta a szemét — Eszedbe ne jusson! Ha bealkonyodik, kimegyünk a kézikocsival, és furikázunk akár reggelig is .., Világos? — Ez világos ... Csak azt nem értem, ha éjjel megyünk lopni, miért ne mehetnék most fürödni? Majd kiejtette pipáját a fogai közül felháborodásában: — Mi az, hogy lopni? — morogta megbántottam. — Ez neked lopás? — Hát mi? Különb«« is mindegy, hogyan nevezzük. Láttam rajta kezd komolyam méregbe gurulni. Mint öreg baloldali és munkasotthania lógató nem vette szívesen, ha lopással gyanúsítják. Ráadásul saját, kedvenc fiacskája. — Az anyád térgye, Mli- narik ... az a lopás! — mondta, és olyan képet vágott, hogy azt hittem felpofoz. — Jól van, jól van ... Csak úgy mondtam — próbáltam kátémi előle. Megcsóválta a fejét és úgy döntött, hogy verekedés helyett a meggyőzés eszközét alkalmazza — Te egy nagy, mélák, ló vagy — mondta mély meggyőződéssel, és kedvtelve nézett végig rajtam. — Annyi eszed sincs, mint a tyúknak... — Nem volt kitől örökölnöm — morogtam, és óvatosan elhúzódtam a közeléből. — Idefigyelj, te szerencsétlen! — mordult rám. — Mondhatnám azt is, hogy az uralkodó osztálytól nem szégyen elvenni azt, amit évezredeken keresztül öez- szeharácsolt. Világos? — Világos. — Ha nem csak a lányok után rohangálnál, hanem tanuimanyoaiád egyszer azokat a könyveket, amiket hazahordok, másképpen gondolkodnál... Ha ... — Majd ha hatvanéves leszek, én is belépek a szoedembe és beiratkozom a munkásotthon könyvtáraiba is — mondtam barátságosan. — Kuss! — dörrent rám, és zavartalanul folytatta. — Ez esetben más lenne a véleményed. Itt most egy történelmi per zárul le, édes fiam. A kisajátítókat kisajátítják. Világos? — Világos. És ebben a perben maga a végrehajtó? Most már komolyan tartottam tőle, hogy hozzám vág valamit, de igyekezett türtőztetni magát Tudta, ha nekem ugrik, eltűnők és nem lesz éjszakai kocsikázás. — Ha csak az itthonhagyott vagyonukat viszi is szét a nép, messze nincs kiegyenlítve a számla. Ezer évig ültek a nyakunkon és szívták a vérünket — Ha jól emlékszem, maga együtt szokott zsugázni az öreg Almássyval... Gőgösen kihúzta magát — Az egyéni 1 szimpátia most nem számít. Most az osztályérdekek maradéktalan érvényesítéséről van szó! A nép a birtokába veszi, ami az övé. Világos? És én is a nép vagyok.,. vagy mi a fene. Most, édes fiarn, elérkezett a szociáldemokrácia uralmának az ideje. Mindennek a mi Kata lmunkba kell kerülni. És különben is ... Ha mi nem visszük el, elviszik a kommunisták vagy a kisgazdák. (Folytatjuk)
