Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-28 / 49. szám

« A pussta télen1 Kőröshegyi boltívek A -sokoldalú, kemény kö­tésű férfiú, Pálóczi Horváth Ádám most már bizonyára elégedetlen nézne végig egy­kori bérleményén : Szántod- pusztán. Valószítnüleg nem csak a munkásságára fi­gyelmeztető emléktábla és emlékkiállítás, hanem — okos, a javakat becsülő gaz­da lévén — az utolsó órá­ban megmentett epületek s a tágas puszta gondozottsa- ga láttán is melegséget érezne a szíve táján. Nya­ranta itt — különösen ren­dezvények alkalmával — elég nagy a zsivaj, most azonban a csendet csak a mesteremberek szerszám- zaja töri meg az építkezé­sek körül. Hó szállingózik, öreg akácok göbös ujja kar­colja az eget, a karámban magányos lovacska porosz- kál. A szilvafák hónaljig ködben állnak. A Puszta- csárda zárva, a portál üveg­ablaka mögött vékony baj- szú fiatalember mosolyog: „bizony, ilyenkor kevés a látogató”. Az istálló kelle­mes, szúrós szagában szárí­tott lucernát harapdálnak a lovak, a hatalmas góré mel­lett vastag talpú szán vesz­tegel. Dr. Fodor Jánossal, a Siotour igazgatójával jár­juk a pusztát, jólesően friss levegőben, talpunk alatt ro­pog a hó. A nádtető alatt időpácolta mestergerenda. Vajon hány ember születé­sét, halálált láthatta a 19. század elején épített falak között? — Ez lesz a negyedik fo­gadóépületünk a pusztán — mondja dr. Fodor János. — A terv szerint július 20-án adják át az építők, bár, ahogy nézem, előbb is el fog készülni. Már. a fürdőszobákat csempézik a 12-es számú ház négy apartmanjában. A vendégeket is látott három fogadóépület most zárva van. A fűtőberendezés ugyanis ez év őszén készül majd el, tehát a következő télen már jöhetnek a lova­sok, a vadászok, a termé­szetjárók. A ház, ahol több mint 20 akváriumban lak­nak majd a balatoni halak, az előszezonra újjáépül. A Dél-dunántúli népművésze­ti és népi iparművészeti ki­állítás leendő otthonát, az óriási magtárt április 30-án adják át a mesteremberek. — A kiállítás berendezé­sét a Somogy megyei Mú­zeumok Igazgatósága vállal­ta — mondja az igazgató. — Anyagiakkal és szakérte­lemmel a Népi Iparművé- szeli Tanács is segít, s a tárlathoz anyagot adnak a tolnai és a baranyai múzeu­mok. Buzsák, Karád nép­művészete mellett Decs, a Sárköz és az Ormánság ér­tekeit is bemutatjuk itt. lösz kékfestő, lazekas es szíjgyártó műhely, a kosár­fonás. és a csipkeverés fo- . gásait is megismerhetik a látogatók. A kismesterségek iránt érdeklődök néhány lé­péssel odébb a felújított lá­bas pajta végében találják meg a puszta kovácsműhe­lyét. Népművészeti boltot is nyitunk,, s ebben' a vál­lalkozásban a Del-balatom Háziipari Szövetkezet lesz a partnerünk. A pajtát jú­nius 30-án fejezik be a szakemberek. Május 30-ig felépítünk két autóbuszvá­rót a közút mentén fából, s tájba illő stílusban, s el­készül a puszta hátsó, úgy­nevezett gazdasági bejára­ta, portálja is. A terepren­dezés, a csapadékelvezetés első ütemét (ide tartozik az úthálózat is) tavaszra befe­jezzük. A második ütemre ősszel kerül sor az építke­zések miatt. E munkálatok költségeihez a BIB is hoz- ' zájárul. Bővítenünk kell az autóparkolót, hogy a nyári rendezvényeken megszűn­jék a tumultus. Szerencsére van erre alkalmas hely a kastély mögött, ‘ csak fel kell tölteni. Belekerül vagy 3 millióba. — Betonra gondolnak? — Szó sincs róla. Zöld terület lesz. — Marad-e még felújíta­ni való épület jövőre? — Már csak kettő. A gó­ré és a belső csárda. Az utóbbi már tető alatt van. Ha elkészül, szerintem ez lesz a déli part leghangula­tosabb vendéglője. Nézem a csodálatos bolt­íveket, rég elporladt kőmű­vesek mestermunkáját. Va­lóban. Nem valószínű, hogy akad ennél szebb az üveg­es betonépületek között. Szántódpusztáról Kőrös­hegyre megyek, ahol egy csinos fiatal lány nyitja ki a Siotour legújabb fogadó­jának kapuját. Népi műem­lék. Legutóbb még ereszig gazban, félig-meddig össze- roskadtan láttam. 12 évig lakatlan volt, majd a mű­emléktörvény alapján kisa­játították, s rendbe hozták. Most szinte vakít a hófehér boltíves tornác, s odabent a gerendás mennyezetű szo­bákban 3 családot helyez­het el majd a húszon in­neni „gazdasszony”, Pavlik Szilvia. A korszerűen be­rendezett konyhában meg­hagyták a nyitott kéményt, á tágas, udvaron gémeskút, a gyermekek számára ho­mokozó, hinta, az épület mögött tágas fészer (az autóknak) s a hátulsó ud­varban ékes disznóól. — Netán hízó is lesz? — Az nem — mondja Szilvia. — Az ólban a kerti szerszámokat tartjuk. Mert kert lasz. En fogom művel­ni, de ha a kedves vendeg gyomlálni vagy kapálni o.iajt, nem lesz ellene kifo­gásom. Az épület helyreállítása, átalakítása 3 millió 200 ezer forintba került — Nagyon tetszik a kő­röshegyieknek — mondja büszke mosollyal Szilvia. — Ma reggel erre biciklizett a ház volt tulajdonosa. Lát­tam, hogy nagyon nézeget befelé, gondolom, csodálko­zott. Már csaknem minden készen áll a vendégek fo­gadására. A napokban sze­relték be a telefont... Eljben a pillanatban, mintegy varázsszóra, meg­szólal a készülék. A vendégek itt frissen fejt tejet, házi koszlot kaphat­nak. Dr. Fodor Jánostól tu­dom, hogy a helybeli tsz a Siotour közreműködésével „idegenforgalmi szolgálat­ba” kívánja állítani patinás dézsmapincéjét. A fogadó rész felépítése körülbelül 2 millióba kerül ugyan, de minden bizonnyal haszon­nal jár majd a befektetés. A táj szépsége, a jó koszt, a híres kőrös hegyi bor nem csekély vonzóerő ... Magam is kőröshegyit ké­rek a kisvendéglőben, s a felszolgáló csodálkozó arc­kifejezéssel közli, hogy nin­csen. Ezen viszont én cso­dálkozom. Mert hát hol kér­jek kőröshegyit, ha nem Kőröshegyen. Netán Szek- szárdon vagy Badacsony­ban? Kimegyek az utcára, s alig teszek néhány lépést, szinte földbe gyökerezik a lábam. A Siotour fogadójá­hoz hasonló népi műemlék előtt állok, s alig akarok hinni a szememnek. Népi műemlék, csaknem szemben a koncertjeiről immár Európa-hírű Árpád-kori templommal, de milyen ál­lapotban? Lehet, hogy va­lamikor ez volt a legszebb parasztház Kőröshegyen, s talán még újra visszanyer­hetné szépségét, ha jó ke­zekbe kerülne. Mert most olyan, mint Pató Pál úr há­za, s lehet hogy maholnap összedől. A gazdája nevét a falon függő táblán olvasha­tom: Lakatos Zoltán sava­nyúságkészítő. Nem tudha­tom, mi a szándéka vele, ta­lán le fogja bontani és he­lyére új, modern épületet tervez... Ebben az esetben a falu eggyel több újmódi la­kóházzal gyarapodik, _ sze­gényebb lesz viszont egy népi műemlékkel az efféle értékekben egyébként sem gazdag Somogy megye. Végső búcsú őr. Guba Sándortól Ezrek jöttek el tegnap a Kaposvári Mezögazdasagi F'őiskolára, hogy végső bú­csút vegyenek dr. Guba Sándortól, a főiskola főigaz­gatójától és tanárától, a ha­zánk határain túl is elis­mert tudóstól, kutatótól és intézményszervezőtől, a köztiszteletben álló közéle­tt személyiségtől, akit 57 évesen, alkotómunkája tel­jében ragadott el a halál. Erőtlenek a szavaié, liogy kifejezzék a megrendülést és fájdalmat, amelyet e kivételes képességű és mun­kabírású, önmagát állandó­an megújítani képes, pél­dátlan kezdeményezőkész­ségű szakember elvesztése kiváltott. Az intézet aulájában föl­állított ravatalánál az or­szág és a megye társadalmi, politikai és tudományos életének kiemelkedő sze­mélyiségei, valamint ta­nítványai áltak díszőrséget. Soraikban volt Klenovia Imre, a megyei pártbizott­ság első titkára is. Ott voltak, akik már is­merték az Állattenyésztési Kutató Intézet egykori fia­tal tudományos munkatár­sát, aki 1961-ben vette át a születőben lévő inétzmény irányítását. A gyászolók tö­megében százával álltak ál­lami gazdasági és tsz-veze- tők, szakirányítók és tudo­mányos szakemberek, akik dr. Guba Sándor tanítvá­nyai voltak, s akik eredmé­nyeik nagy részét a tőle ka­pott szakmai és emberi se­gítségnek köszönhetik. Az elhunyttól elsőként dr. Papócsi László mezőgazda- sági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes búcsúzott, is telidé?.ve a pagy ívű, s most Lőrincz L» László y t Jég hátán 24. A következő héten apám kemény mun­____ kára fogott. S b ár legszívesebben egész nap a parton heverésztem volna Teréz mellett, kény­telen voltam teljesíteni az öregem kívánságait. Pechemre, pont ezen a héten jutott eszébe az orosz parancsnokságnak ki- hurcolkodni az Almássy- kúriából. Az üresen ha­gyott épületbe gyorsan be­tódult a ^áros népe, és az újonnan született demok­rácia nevében birtokába vette. Ez a birtokbavétel, sajnos, kísértetiesen hasonlított ah­hoz, amit valamilyen re­gényben a francia forrada­lomról olvastam. A bosz- szúszomjas nép megrohan­ta az arisztokraták elha­gyott kastélyait, és tűzbe vetett mindent, ami csak a keze ügyébe került. S bár az Almáksy-kúriát nem égették föl — a szovjet pa­rancsnokság szigorúan ele­jét vette a gyújtogatási kí­sérleteknek —, azt azonban nem tudta megakadályozni, hogy a felszabadult indula­tok ne az értékes berende­zési tárgyakor csapódjanak le. Sárgult papírra írt levé­lek borították vastagon a kúria kertjét; aranykere­tekből kitépett vásznakról páncélos lovagok bámulták kiszúrt szemmel az égen úszó bárányfelhőket, s ha­lomban hevertek az udvar sarkában a félig vagy egé­szen szétvert, iveit lábú szekek és asztalkák. Az óriási, virágmintákkal dí­szített szekrények ajtó nél­kül árválkodtak a félre ta­posott tujabofcrok között, s a fésülködötükrök törött üveggel vagy üveg nélkül «ramorkoettak a világ vál­tozása felett. Apám, mint később kide­rült, többször is elsétált a kúria felé, de óvakodott bármihez is hozzányúlni. Hallgatagon pipázott a ke­rítés mellett és némán fi­gyelte, amint néhány su- hanc aranyat keresve fel­túrja a virágágyásokat. Rö­vid ideig még bámészko­dott, aztán megfordult, és hazaballagott. Emlékszem, éppen a part­ra készültem Terézhez és az úszógatyámat cibáltam magamra, amikor az öre­gem beoldalgott a szobába. — Sietsz, Mlinarik? — kérdezte és én tüstént rosz- szat sejtettem. Szinte érez­tem, hogy lőttek a mai für­désnek. — Sietnék — morogtam, és néztem rá. Reményked­tem, hátha meggondolja magát, ha látja, milyen el­szántam készülődök. Apámat azonban nem olyan fából faragták, aki eláll a szándékától egy fel- cibáit fürdógaitya láttán. — Idefigyelj, Mlinarik — mondta és megvakarta a feje búbját. — Igazán saj­nálom, hogy meg 'kell za- varnoma fürdőzésedet, 4« szükségem van rád ... Sóhajtottam, és erre a délutánra gondolatban bú­csút vettem Teréztől. Ta­lán majd este. — Mi van? — kérdeztem barátságtalanul, vereségem biztos tudatában. Az öreg belezöttyent egy székbe, és előkotorta a pi­páját. Pöfékelve rágyújtott, és felém bökött a szárával. — Átmész BicóékhOz, és kölcsönkéred a kézikocsit. — A kézikocsit? Mi a fe­nének? — Ügy tett, mintha nem is hallotta volna a kérdé­semet. — Nem jártál az Al- mássy-kúria felé? — kérde­zett válasz helyett —Nem — morogtam. — Md a fenét keresnék arra? — Hát akkor ideje, hogy ellátogass. A nép kifosztot­ta az • egészet... Mindenki viszi, ami a szeme elé ke­rül. Kezdtem érteni a dolgot. Ezért kell hát a kocsi! — Gondolja, hogy hagy­tak meg ott nekünk is va­lamit? — kérdeztem hitet­lenül. Az öreg ravaszul elmoso­lyodott (Folytatjuk) derékba tört pályája állo­másait. Szólt az úttörő mun. káról, azokról a kezdemé­nyezésekről, melyekkel a volt főigazgató a tudomá­nyos eredmények gyorsabb termelőerővé, válását szol­gálta. Irányítása alatt az öt főhivatású oktatóval — sze­gényes körülmények között — működő kis technikum­ból az - ország legnagyobb, legtöbb kutatási eredményt fölmutató agrár főiskolája, nemzetközileg is számon- tartott tudományos műhe­lye lett a kaposvári. A hallgatók nevében Sza­bó Ferenc, az intézet K1SZ- titkára búcsúzott. Egyszerű szavakkal idézte fel a kö­zösen átélt élményeket, az estébe nyúló tudományos eszmecseréket, a mindig gyakorlatias órákat, meiye- ken egész életükre eliga­zítást adó iránytűt kaptak. Mint mondta, dr. Guba Sán­dor nem csupán főiskolát alapított, hanem a szó va­lódi értelmében iskolát is teremtett. A megye társadalmi és politikai szervei és testüle­téi nevében Sugar Imre, a megyei tanács elnöke bú­csúzott az elhunyttól. Sok­oldalúan méltatta azt a tu­dományos és közéleti mun­kát, melyet a nem somogyi születésű, ám a megye er­dőkét mindig szívén viselő főigazgató végzett. Orosz­lánrésze volt a nagyhírű Ka-hyb sertéstenyésztési, valamint az ugyancsak ki­emelkedő eredményeket föl­mutató Ka-tej, illetve Ka- hús szarvasmarha-tenyész­tési rendszerek létrehozá­sában. Alapítója volt a Ka­posvári Kutató-fejlesztő Vállalatnak is. A főiskola tantestülete és dolgozói nevében dr. Széles Gyula oktatási főigazgató- helyettes búcsúzott. Mint mondta, elhunyt főigazgató­juk alkotóerejéből kell me­ríteniük, hogy hozzá méltó­an folytathassák a munká­ját. Döbbenten idézte az utolsó közös emléket: hala- la előtt négy nappal dr. Gu­ba Sándor még akadémiai doktori disszertációján dol­gozott ... Tele volt tervek­kel, ötletekkel, kezdeménye­zőkedvvel. Munkássága halhatatlanná tette, hiszen nem hal meg az, akit ezrek őriznek szívükben, akinek tevékenysége ezután is szakemberek nemzedékei­nek ad majd ismereteket és példát Jövőre as ötödikesek is Szakkör a madarak és fák védelméért Az idősebbek azt mondják, hogy a mai fiatalok nem sze­retik a mozgást, a friss le­vegőit, a kirándulást. Pedig a vándortáborokba mindig sok a jelentkező, s a természetvé­delmi szakköröket is jónéhá- nvan látogatják. Micsoda öröm volt például két évvel ezelőtt a bányai madártani táborban, amdkor olyan nö­vényre bukkantak a táboro­zók, melynek somogyi elő­fordulásáról a szakemberek addig nem tudtak. Megfelelő irányítással, programszervezéssel már egészen kis korban meg le­het szerettetni a természetet. Jó példa erre a Killian ifjú­sági házban működő termé­szetvédelmi szakkör, mely 1981-ben alakult. — Régebben ornitológiád szakkörnek neveztük magun­kat, ez azonban nem fedte teljes mértékben tevékeny­ségünket — mondja Hivatal Nándor szakkörvezető. — Anélkül nem ismerhetjük meg a madárvilágot, hogy ne tanulmányozzuk azt a kör­nyezetet, ahol a szárnyasok élnek. S ha a gyerekek már megismerték, azt is megta­nulják, hogy hol, mit, hogyan s miért kell védeni. — A szakkör sajátossága, hogy a foglalkozások nem a négy fal között folynak. Gya­korlatilag nincs szükség se­gédeszközre, „mindössze” át­gondolt előkészítésre Mi kö­vetkezik ezután? — Előre meghatározott út­vonalakon járjuk a megyét, megismerjük a terepet. A Nagyatád—Rinyaszentkirály közötti területre rendszere­sen visszatérünk, mert ott bőven akad tanulndvaló. A kirándulások alkalmával fel­térképezzük a növényvilágot, ismerkedünk a természettel. A szakkör azért ornitológiái indíttatású, mert a madará­szaiban a legszembetűnőbb a védelem szükségessége. Nyáron hosszabb időt is töl­tünk egy adott területen, alaposabban tanulmányozzuk a területet. — Hány éves kortól lehet valaki a természetvédelmi szakkör tagja?' — Eddig 12 év volt az alsó korhatár. Jövőre már az ötö­dik osztályosokat is bevon­juk. Vetélkedőt hirdetünk biológia és természetvédelem témakörökben. Az ott leg­jobb eredményt elérőket várjuk szakkörünkbe. — A természet gyakorlati megismerése mellett hogy biztosítják az elméleti tu­dást? — A természetvédelemfnek biológiai alapja kell hogy le­gyen, másként érthetetlenek maradnának a folyamatok, az összefüggések. Rendszere­sen lapozgatjuk a szakköny­veket, folyóiratokat. A mű­velődési házban dr. Nagy Jó­zsef állatorvos biológiai szakkört vezet. Célunk, hogy a két kört egyesítsük, teljes­sé téve a fiatalok természet * ismeretét Ä. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents