Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-26 / 48. szám

yL. évfolyam, 48. sióm 1984. február 26,, vasárnap Szabadegyetem, politikáról Kitörhet-e a harmadik vi­lágháború? — így hangzott az első kérdés az előadás be­fejezését követően. A terem­ben moraj futott végig, az emberek idegesen mocorogni kezdtek, am az előadó — ta­pasztalt, világot járt, több nyelvet kitünően ismerő, a nemzetközi sajtó hasábjain is gyakran szereplő politikaku­tató — ura maradt; a hely­zetnek. Sok ténnyel, hatásos érvvel bizonyította, hogy a világrendszerek és a nagyha­talmak ellentétei nem ve­zethetnek világégéshez. A kérdező megkönnyebbülten dőlt hátra székén. „Ennek örömére iszom egy fröccsct odaát a presszóban"’ — kons­tatálta a választ. „Kérjen ne­kem is egyet" — rcplikázott a politika hivatásos tudora, hatalmas derültséget keltve. A békeáldomásra azonban még várni kellett: a hallga­tóság kérdésekkel kezdte »bombázni" az előadót. Az eset Kaposvár külterü­letén történt, de gyakran játszódnak le hasonló „szto­rik” • kaposvári ifjúsági házban is. A csemete, me­lyet az intézmény fiatal munkatársa ültetett el né­hány esztendeje, fává tere­bélyesedett. A politikai sza­badegyetem előadásaira úgy jönnek az érdeklődők — el­sősorban közép- és főiskolás fiatalok —, mintha nem is információkat, bánéin cukrot ósztógatnának. És kérdeznek. Nem akármit, s nem akár­hogyan. Feltűnő módon nem­csak az enyhülés, a békés hocgzisztencia lehetőségeiről, nemcsak Nyugat-Európáról, Délkiclct-Azsiáról és Közép- AmerNtárói: hanem egyre többet s egyre nyíltabban Középkclct-Európáról is. A lengyelországi helyzet okai­ról es a kibontakozás lehe­tőségeiről, Románia mező­gazdaságáról, a bolgár gaz­dasági reformtörekvésekről. Mintha a nehézségek még közelebb hozták volna egy­máshoz annak a régiónak a nemzeteit, melyre évszázado­kon át nem az egymás iránti szolidaritás volt a jellemző: mintha a gondok még job­ban ráébresztettek volna bennünket, hogy egymásra vagyunk utalva. S mintha a fiatalok is rádöbbentek vol­na — az erősen Nyugat- Európa központú történe­lem- és irodalomkönyvek, tantervek ellenére —, hogy a lengyel, a cseh. a szlovák, a román, a délszláv história nem lehet érdektelenebb szá­munkra az angolszásznál. A meghívott kutatók, új­ságírók — kiválasztásukkor nem a publicitás mértéke dönt, hanem kizárólag a szakmai felkészültség — nem „ködösítenek”, nem zsonglőr­ködnek a tényekkel. Elköte­lezettségükkel tárgyilagosság p árpsul. Igaz, itt-ott működnek még a fékek. Ugyancsak egy kül­területen történt: a klub­könyvtár vezetője érezve, hogy a közönség egy része vonakodik a nyílt, őszinte beszédtől, pogácsát süttetett, üdítőt rendelt, s egy-két üveg bort, s lehetőséget adott arra, hogy az előadás után kötetlen beszélgetésen találkozhassanak az érdeklő­dők a politikus vendéggel. Sokan jöttek el a találkozó­ra, s (ettek föl olyan kérdé­seket, melyekkel korábban a nagyteremben sem kellett volna óvatoskodniuk. Igaz, a zömük az idősebb korosz­tályhoz tartozott. A tizen- és huszonévesek már rendsze­rint a politikai szabadegye­tem nyilvános előadásain emelik magasra a kezüket. Budapesti látogatását befejezve ELUTAZOTT AZ ENSZ FŐTITKÁRA Javier Pérez de Cuellar sajtóértekezlete Javier Pérez de Cuellar, az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének hivatalos látoga­táson hazánkban tartózkodó főtitkára és ; felesége szom­bat délelőtt Szentendrére látogatott. Útjára elkísérte vendéglátója, Várkonyi Pé­ter külügyminiszter és fele­sége, valamint Rácz Pál, hazánk állandó ENSZ-kép­viselője. A vendéget a kisváros központjában Marcsvölgyi Lajos, Szentendre tanácsá­nak elnöke fogadta, s tájé­koztatta a 13 ezer lakosú müemlékvárcs történelmé­ről, lakosainak életéről. Ezt követően a világszervezet főtitkára — kísérete tagjai­nak társaságában — megte­kintette a Kovács Margit Múzeum gyűjteményét. Javier Pérez de Cuellar délben az Átrium Hyatt­szállóban találkozott a hazai és külföldi sajtó képviselői­vel. A főtitkár elöljáróban rövid nyilatkozatot tett a magyar vezetőkkel folytatott tárgyalásairól, látogatásának tapasztalatairól. Igen hasz­nosnak ítélte a Kádár János­sal, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárával, Losonczi Pállal, az Elnöki Tanács elnökével, Lázár György miniszterelnökkel és Várkonyi' Péter külügy­miniszterrel folytatott meg­beszéléseit, amelyeken szá­mos nemzetközi kérdésről folytattak eszmecserét. _ E tárgyalások tapasztalatai­ról szólva kijelentette: — Magyarországon nagy érdeklődést tanúsítanak a vitás nemzetközi problémák békés megoldása iránt, s az iránt, hogy kedvçzô légkör alakuljon ki a párbeszéd folytatására. Elismeréssel szólt arról a szilárd támogatásról, amely­ben Magyarország részesíti a világszervezet valamennyi tevékenységi formáját, kü­lönösen a béke, a biztonság megszilárdításáért folytatott erőfeszítéseit. A továbbiak­ban aláhúzta, hogy Magyar- ország az ENSZ alapokmá­nyával teljes összhangban végzi tevékenységét. Az MTI kérdésére vála­szolva a főtitkár összegezte jelenlegi kelet-európai kőr­útjának eddigi tapasztalata­it. Pérez de Cuellar Buda­pestet megelőzően Varsó­ban és Prágában tett láto­gatást, hazánkból pedig Szó­fiába utazik. Korábban járt a Szovjetunióban, az NDK- ban, Romániában és Ju­goszláviában is. Mint mon­dotta, a meglátogatott or­szágokban mmdf.ßürt nagy érdeklődést tapasztalt a vi­tás nemzetközi kérdések bé­kés megoldása, a fegyverke­zési hajsza megszüntetése, a dialógus folytatása iránt. Ugyanakkor ezek az orszá­gok támogatást nyújtanak az ENSZ-nek ahhoz, hogy folytassa a két politikai tömb párbeszéde érdekében kifejtett tevékenységét. A főtitkár hangsúlyozta : az ENSZ megfelelő lehető­séget biztosít az ilyen pár­beszédre, de természetesen nem az a fő célja, hogy az érdekeltek csupán a világ- szervezet kereteit használ­ják ki erre. A cél az, hogy az érintett felek megkezd­jék a konstruktív dialógust. Hangot adott annak a re­ményének, hogy a követke­ző néhány hónapban, 1984. hátralevő időszakában a nemzetközi légkör javulását lehet elérni. (Folytatás a 2. oldalon.) Perez de Cuellár, az ENSZ főtitkára Szentendrén, a Kovács Margit Múzeumban. Megbecsült műszakiak Nemrég ugyanezeken a hasábokon a középvezetők gondjairól gyűjtöttem össze néhány morzsát. Jeleztem: még egy kis söprögetés kelle­ne, és dombbá duzzadna a kupac. Most készítsünk derű­látásból, bizakodásból vázla­tokat. Nos, to.láltam is né­hány apró rögöcskét ... — Van már olyan hely, ahol megbecsülik a műsza­kiakat, a középvezetőket! — Ezzel a felkiáltással lepett meg egy műszaki középveze­tő nemrég kisvárosunkban, ahol a gyár életének rejtel­meit bogozgattam az ő se­gítségével. •— Akkor ez a gyár jó pél­da -— lelkesedtem azonnal, . de némiképp lelohasztotta ezt a következő mondat: — Az egész gyár őzért nem. Nálunk sem édesebb a műszaki értelmiségi, a kis- és középfőnök élete, mint má­sutt. De van nálunk néhány gazdasági munkaközösség. Azokban nagy a technikusok és a mérnökök ázsiója. Per-, sze anyagilag is megéri ne- , kik géemkázni, de s -megbe­csülés egyéb jelei sem lebe­csülendők. Mielőtt részletesebben megismernénk: mitől érzi úgy ebben a gyárban magát néhány műszaki, mintha cse­repes ajakát mézzel keneget- nék, vissza kell utalni a ko­rábbi állapotokra. A gyár hullámvölgyben van. Az irányítók irányíta­nak, az irányítottak teszik a dolgukat, a hullámvölgy ma­rad. Hamar kész ilyen hely. zetben a kesernyés ítélet: „Minek ide főnök, ilyen rosz- szul én is el tudnám vezetni ezt a kócerájt.” Aztán a kis- főnök, a középfőnök meg a nagyfőnök mégiscsak jön és mégiscsak vezet, netán még többletteljesítményt is, kér, mert befutott egy nagyobb megrendelés. Ki rie httiknia volna még a fentihez hason­ló megállapítási: „Htasitani azt tudnak, de ■állnának csak a gép mellé, majd akkor megtanulnák, hogy hol van a magyarok isteneHozzá­teszem: nr idézö-jetbe zart mondat néha ’.gaznak bizp- nm.L Alkalmatlan, a terme­léstől elidegenedett vezetők­től sajnos még gyűjthetnénk egy csokorra valót. Esetünk­ben azonban nem ezekről az emberekről van szó. Amikor az önhibáján kívül munka- hiánnyal küszködő üzemre hirtelen annyi dolog zúdult, hogy a rendes munkaidőben nem teljesíthették volna a megrendelők kívánságait, megkezdődött a szervezés. És elvégezték a többletmunkát. Például a munkaközösségek­ben. Partnerem így ecsetelte a helyzetet: — Néhány géemká műsza­kiakat is bevett a csapatba. Néhány pedig nem. Aztán ki­derült, hogy ahol ott van a szervezést némiképp ismerő középvezető, ott fele annyi idő alatt készen vannak egy- egy munkával, mint ahol ha­sonlóan jó képességű, de a tervezéshez, a munkafolya­mait vrányitás&hoz kevésbé értő emberek dolgoznak. Beállt a munkapadhoz, az eszterga-, a. köszörűgéphez, a megmunkálandó darabhoz a művezető, » személyzeti osz­tályvezető, *2 %e* mérnök 1088 Ionná cérnái gyártanak ebben az évben a Parmitfo- nó-ipari Vállalat nagyatád eéraagyá- rában. Ebből a mennyiségből 1150 tonnányit exportálnak — jelenleg Hondurasba, Irakba és Kuwaitba varró- és kézi­munkacérnát —, a többit a belföldi kereskedelemben érté­kesítik. Szövetkezeti ipar újdonságai A háztartások korszerűsítéséért A háztartási munkát köny- nyítő gépeket, eszközöket többnyire importból szerzi be a kereskedelem, nagy részüket szocialista orszá­gokból, ahol a KGST gyár­tásszakosítás keretében ké­szülnek, kisebb hányadukat pedig tókés piacokról. Az impórtlehetőségek azonban egyelőre nem növekednek az igényekkel' együtt, ezért sok praktikus újdonság csak úgy kerülhet a magyar háztar­tásokba, ha itthojj elkezdik gyártásukat. Erre főként a vidéki szövetkezeti ipar vál­lalkozott, s a tapasztalatok szerint nem számítottak rosszul: sok háztartási kis­gépüket, szerszámjukat kül­földön is sikerrel értékesí­tik. / A szegedi Órás és Éksze­rész Szövetkezetben például — saját műszaki szakembe­reik találmányai, újításai alapján — többféle prakti­kus háztartási eszköz gyár­tását kezdték meg. Ilyen vagy amolyan technikus ... Közülük jó néhányon szak­munkásként kezdték, t csak később szereztek oklevelet. Egy brigádvezető mondta: — Figyeltük ám a főnökö­ket. Két-három nap kellett nekik. Addig kínlódtak, mert elszoktak már a kétkezi munkától. De aki megrázta magát, arról kiderült: a szak­mát nem lehet elfelejteni. A középvezető így som­mázta mindezt: — Hát így nőtt, duzzadt a mi elismertségünk. A gyár ugyan — helyzete miatt — mostanában nemigen fog minket anyagi bőségben ré­szesíteni, de ilyen részsike­reket elértünk. S ha nem a gyári szervezet, valamint a géemká ellentmondásait ku­tatjuk — mert ilyen is van —, akkor talán bízhatunk abban, hogy nem ezek a „fur­csaságok’’ növekednek, ha­nem a kényszermegoldások jobbik fele kezd majd elter­jedni. Hát akkor bízzunk. És ha közben véletlenül azt is ész- revennénk, hogy — bár itt műszakiakról, kis- és kőzép- fönökökről van szó —■, még­sem csak róluk beszéltem, akkor az egészen elbűvölő lenne. &sfb£r Péter egyebek közt a fcfchsgynsa-’ prés, amely az egykarú eme­lő elvén egyetlen könnyed mozdulattal felaprítja a fokhagymát. — Idén a fok­hagyma prés bő] csaknem százezrét gyártattak. Másik újdonságuk a narancshámo- zó-kesrendszer. amely be­metszi és lehántja a gyü­mölcs héját, s igen mg* előnye, hogy gyermekek » balesetveszély nélkül hasz­nálhatják. A praktikus szer­kezet híre gyorsai eljutott Svédországba is, ahonnaa kétezret rendeltek kteí szál-, lí fásra. Az ország legnagyobb elektromos háztartási gépe­ket előállító szövetkezete, a Szarvasi Vas-Fémipari Szö­vetkezet az idén a háztartá­si munkát könnyítő négy áj gyártmánnyal gazdagítja termékskáláját. A teflon be­vonatú éle ktromos palacsin­tasütőből már az első ne­gyedévben kétezret szállíta­nak a kereskedelemnek, s a későbbiekben az igényeknek megfelelő mennyiséget gyár­tanak. Az úgynevezett kon­takt grill flekkensütöből — amelyhez hasonlót korábban az NSZK-ból szerzett be a kereskedelem — ezret gyár­tanak az első negyedévben. Tavasszal kezdik meg az ugyancsak teflonbevonalú, elektromos fűtésű, merítőko­sárral felszerelt háztartási sütőedény gyártását, az év második felében pedig aa elektromos tojásfőzők előál­lítását A szövetkezet vala­mennyi elektromos gyárt­mányára garanciális javí­tást, szervizt vállal. A Soproni Vas- és Jármű­ipari Szövetkezet mintegy 40 millió forint értőiben gyárt az idén több mint 50 ezer egy- és kétlángú kem­ping gázkészüléket a hazai fogyasztók számára. A Pest megyei Ipari Szö­vetkezetek négy és fél mil­liárd forint értékben előál­lított termékeinek jelentős hányada korábbi importot pótol. A vecsési Ferroelekt- rika Szövetkezet Számum nevű hajszárítója például helyettesíti a korábbi NSZK- importot. Idei újdonság lesz egy budaörsi szövetkezel forgórendszerű, kerti locso­lója, amelyhez hasonlót ko­rábban szintén nyugatról importálunk,

Next

/
Thumbnails
Contents